Megengedett-e, hogy az ügyvéd azt a szerződést ellenjegyezze, amelyben maga is szerződő fél? Teljes bizonyító erejű magánokirat-e ez a szerződés?
Egy megkeresés
Az egyik közigazgatási szerv megkereste a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) elnökét annak érdekében, hogy foglaljon állást arról, megfelel-e ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályoknak, ha egy ügyvéd nem csak aláírta a gépkocsi ajándékozási szerződését, hanem ellenjegyezte is (önellenjegyzés). A megkeresésből következett, hogy a hatóság csak azt az ellenjegyzett okiratot tekinti teljes bizonyító erejűnek, amely megfelel-e ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályoknak.
A Szakmai Bizottság válaszjavaslata szerint „… ismert, hogy a felvetett kérdésben kifejezett jogszabályi tiltás hiányában ellentétes nézetek merülhetnek fel és ezért napirenden van a tárgykörre vonatkozó belső normák újra szabályozása, ami azonban még nem zárult le, ezért … a Magyar Ügyvédi Kamarának jelenleg még a felvetett kérdésben nincs egységes álláspontja, de erre vonatkozóan is irányadó, hogy jogvita esetén a bíróságoknak van hatásköre abban döntést hozni.”
Az alábbiakban nem a válaszjavaslatról, hanem a megkeresésben feltett kérdésről fejtem ki a személyes álláspontomat: Megfelel-e ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályoknak az önellenjegyzés?
A szabályozás
Üttv. 43.§ (1) bekezdés szerint „Az ügyvéd és a kamarai jogtanácsos (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: ügyvéd) az általa szerkesztett, továbbá ügyvédi irodája, helyettese vagy az ügyvédi tevékenység általa alkalmazott gyakorlója, valamint a kamarai jogtanácsos ügyfelének a kamarai szabályzatban meghatározott követelményeknek megfelelő munkavállalója által szerkesztett és az ügyvéd által szakmailag jóváhagyott okiratot ellenjegyezheti.”
Üttv. 44.§ (1) bekezdés kimondja, hogy „Az ellenjegyzéssel az ügyvéd tanúsítja, hogy a) az okirat a jogszabályoknak megfelel, b) a felek nyilatkoztak arról, hogy az okiratban foglaltak megfelelnek az akaratuknak, c) az okiratban megjelölt felek, illetve az eljáró képviselőik azonosítását elvégezte, és d) az okiratot a felek előtte írták alá vagy az okiraton szereplő aláírást előtte sajátjukként ismerték el.”
Pp. 325.§ (1) bekezdés e) pont értelmében: „Teljes bizonyító erejű a magánokirat, ha … e) ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy az okirat aláírója a más által írt okiratot előtte írta alá vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el”
A 2001. évi C. törvény – Inytv. – 35.§ (4) bekezdés is szól az önellenjegyzés jogkövetkezményéről: „Nem alkalmas bejegyzésre az olyan okirat, amelyen a készítő és ellenjegyző ügyvéd, kamarai jogtanácsos, illetve a közokiratba foglaló közjegyző szerződő félként van feltüntetve.”
Az ítélkezési gyakorlat
„A perbeli ügyvédi megbízási szerződés tekintetében a Pp. 196.§ (1) bekezdés e) pontja nem valósul meg, mert az ügyvédi ellenjegyzés csak az ügyvéd által mások között készített okirat teljes bizonyító erejű magánokirati jellegét képes biztosítani, de nem a felperes által saját maga kötött megbízási szerződést magába foglaló okiratét, hiszen a saját aláírását a felperes a saját pecsétjével nyilvánvalóan nem hitelesítheti.” (BDT2019.4069)
Ez az idézet azért jelentős az önellenjegyzés szempontjából, mert csakis annak az ellenjegyzett okiratnak a teljes bizonyító erejét ismeri el, amelyet az ügyvéd mások részére készít, de – helyesen – nem nyilvánítja jogellenesnek annak az okiratnak az ellenjegyzését, amit az ellenjegyző ügyvéd szerződéskötőként is aláír, vagy amit az ellenjegyzés nem tesz teljes bizonyító erejűvé.
Az az álláspont, hogy az ügyvédi megbízás nem teljes bizonyító erejű magánokirat, mégpedig azért, mert az ügyvéd a saját pecsétjével nem lehet képes hitelesíteni saját aláírását, nyilvánvalóan téves, de ennek kifejtése túllépné e cikk tartalmi határait.
Az ellenjegyzés természete
Amikor az ügyvéd ellenjegyez, törvény által előírt tartalommal egyoldalú jognyilatkozatot
(Ptk. 6:4.§ (1) bek.) tesz arról, hogy az okirat alaki, alakszerűségi és tartalmi szempontból a jogszabályoknak és az aláírók akaratának megfelel; a felek előtte írtak alá, vagy az okiraton szereplő aláírásukat az ellenjegyző előtt sajátjuknak ismerték el, illetve a feleket és képviselőiket azonosította (Üttv. 44.§ (1) bek.).
Az ellenjegyzési jognyilatkozatra is a kötelmek közös és a szerződések általános szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 6:2.§ (2) bekezdés). E szabályból adódik, hogy az ellenjegyzés akkor érvénytelen (semmis), ha jogszabályba ütközik, jogszabályt kerül meg, és ehhez jogszabály nem fűz más jogkövetkezményt. Más jogkövetkezmény mellett is semmis az ellenjegyzés, ha jogszabály ezt kifejezetten kimondja vagy a célja az, hogy az ellenjegyzést tiltsa (v.ö. Ptk. 6:95.§).
A Pp. 325.§ (1) bekezdés e) pont tartalma okán képtelenség, hogy egy ellenjegyzés ebbe a szabályba ütközzön. Ez a törvényhely tilalomként sem értelmezhető. A teljes bizonyító erő elmaradása tehát nem képes semmisséget okozni, és azt sem okozhatja, hogy elmaradnak az Üttv. 44.§ (1) bekezdés szerinti tanúsítási joghatások. Nem véletlen, hogy az Üttv. nem foglalkozik az ellenjegyzett okiratok teljes bizonyító erejével.
Lényeges különbség van az okirat bizonyító- és az ellenjegyzés tanúsítóképessége között.
Előbbiről a Pp. 325.§ (3) bekezdés szól („Az okirat aláírója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte e). Az ellenjegyzés tanúsítóképességéről viszont az Üttv. 44.§ (1) bekezdése rendelkezik. A tartalmi különbség szembeötlő.
Nincs tilalom
Tény, hogy sem jogszabály, sem a 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat nem tartalmaz önellenjegyzési tilalmat.
Az Üttv. egyetlen ellenjegyzésről szóló rendelkezése sem az önellenjegyzés tiltása, és ekként nem is értelmezhető. Aligha lehetne tilalomként értelmezni például azt, hogy „Az ügyvéd és a kamarai jogtanácsos … az általa szerkesztett … okiratot ellenjegyezheti.” (Üttv. 43. § (1) bek.).
A 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (ESZ) 2018. május 1. óta nem tartalmazza az egykori 8/1999. (III. 22.) MÜK szabályzat (rESZ) 5.15 pontjának tiltó rendelkezését („Az ügyvéd nem szerkesztheti és ellenjegyzésével nem láthatja el azt a szerződést, amelyben ő maga szerződő fél. Amennyiben valamelyik szerződő fél az ügyvéd hozzátartozója, ezt a tényt a szerződő felekkel külön közölni kell.”).
Annak, hogy az Üttv. mellőzte önellenjegyzés kifejezett tiltását vagy egy erre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályt, a MÜK pedig a rESZ tiltó rendelkezését (15.5. pont) nem ültette át az ESZ-be, nem az lehetett az oka, hogy ösztönözni akarta az önellenjegyzést vagy teret akart adni az etikátlanságnak, hanem az, hogy tisztában volt azzal, hogy az önellenjegyzésre vonatkozó megbízás elfogadása és teljesítése az ügyvéd felelős döntése arról, hogy saját szerződése körében a hagyományos kötelmi felelősségen túl vállalja-e az ellenjegyzéshez kapcsolódó ügyvédszakmai felelősséget is.
Az 1997. évi CXLI. törvény (rInytv.) 32.§ (3) bekezdése és a 2021. évi C. törvény (Inytv.) 35.§ (4) bekezdése sem az önellenjegyzés tilalma. Bár e szabályokban kifejezetten nem jelenik meg, de mégis a teljes bizonyító erő hiánya lehet az oka annak, hogy az önellenjegyzett magánokirat az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmatlan. Arról azonban még az ingatlan-nyilvántartási eljárásban sincs szó, hogy az önellenjegyzett magánokirat érvénytelen, például azért, mert jogszabályba ütközik.
Szabadság, bizalom
A megbízott ügyvéd a szerződéses szabadság keretein belül döntheti el, hogy a hagyományos kötelmi felelősségen túl vállalja-e az okirathoz fűződő ügyvédszakmai felelősséget is. Az önellenjegyzésre vonatkozó megbízás elfogadása akkor sem sérti az ügyvédi hivatás méltóságát, függetlenségét (ESZ 4.2.) más etikai és jogszabályt, szakmai és emberi tisztességet, jóerkölcsöt és józanészt, ha egyébként különös és kivételes.
Az ügyvédi tevékenység az ügyfél és az ügyvéd közötti bizalmon alapul, amelyet mindenki köteles tiszteletben tartani (Üttv. 2.§ (2) bek.). Miért éppen mi ne tartsuk tiszteltben, ha ez a bizalom akkor is fennáll, ha az ügyvéd maga is szerződő fél. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ha az ügylet igényli az okirat teljes bizonyító erejét, az ügyvéd erre a bizalomra akkor méltó, ha előzetesen tájékoztatja szerződéses partnerét arról, hogy ellenjegyzése az ügyleti cél szempontjából kockázatot jelent.
Fácit
Álláspontom az, hogy az önellenjegyzés megfelel az ügyvédi tevékenységre vonatkozó szabályoknak. E cikk azonban nem az önellenjegyzés népszerűsítése. Hiszem ugyanis, hogy erre képtelen is lenne, mert az önellenjegyzésre való „hajlam” nem tisztességi, jogszerűségi vagy etikai kérdés, hanem a természetes önvédelmi reflex függvénye. Ez tart távol minket attól, hogy szükségtelenül halmozzuk az ügyleti és szakmai felelősséget és az ezzel járó kockázatokat. Egyébként pedig mindig állunk egymás rendelkezésére, ha netán okiratszerkesztésre és ellenjegyzésre van szükségünk.
dr. Hidasi Gábor
