X Kft. tulajdonát képezte 5 db belterületi ingatlan. A cég összesen 30.000.000,- Ft vételáron eladta az ingatlanokat K. B. természetes személynek, aki egyébként az X Kft. egyik tagja volt. Ezt követõen K. úr az így a tulajdonába került ingatlanokat apport címén visszavitte az X Kft.-be. A könyvvizsgáló értékelése alapján az apport értéke 120.000.000,- Ft volt, ezt az értékelést a társaság taggyûlése is elfogadta. Az apport bevitelét követõen sor került az X Kft. törzstõkéjének felemelésére, az ezzel kapcsolatos módosítást a cégbíróság be is jegyezte a cégjegyzékbe. Az apport alapjául szolgáló szerzõdés azonban nem került benyújtásra a földhivatalba, tekintettel arra, hogy idõközben a felek felbontották azt az adásvételi szerzõdést, amelyben K. úr az X Kft.-tõl megszerezte az 5 db ingatlan tulajdonjogát (az elsõként említett szerzõdés). Ez utóbbi szerzõdésfelbontás földhivatali benyújtását követõen – az eredeti állapotot helyreállítva – a földhivatal visszajegyezte az X Kft.-t az ingatlanok tulajdonosaivá.
Mindezek után az adóhivatal megyei igazgatósága határozatával megállapította, hogy K. úr oldalán személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség keletkezett, tekintettel arra, hogy az apport révén az õ üzletrésze 120.000.000,- Ft-tal nõtt, így az õ bevételét képezi ezen vagyonnövekmény és az ingatlan vételára közötti különbözet (90.000.000,- Ft). A benyújtott jogorvoslatok ellenére, mind a másodfokú adóhatóság, mind a megyei bíróság az elsõfokú határozatot hatályában fenntartotta, majd a Legfelsõbb Bíróság azt hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra utasította. A hatályon kívül helyezés oka az volt, hogy az LB szerint a megyei bíróság nem vizsgálta kellõképpen azt, hogy az adóalapot esetleg csökkenthetik-e bizonyos költségek (pl. az ingatlanokra fordított beruházás költségei).
A megismételt eljárásban K. úr, mint felperes – keresetét némileg kiegészítve – arra hivatkozott, hogy jogellenes az adó-megállapítás a következõkre tekintettel: az valóban igaz, hogy az X Kft. tulajdonjogát bejegyezték az ingatlanokra, azt azonban tévesen állapította meg az adóhatóság, hogy ez a bejegyezés az apportálás következménye. Ebben az esetben ugyanis nem az apportálás alapján történt tulajdonjog-bejegyzésre, hanem a korábbi adásvételi szerzõdés felbontásán alapuló tulajdonjog-visszajegyzésre került sor, ebbõl pedig az következik, hogy az ingatlanok tekintetében tulajdonosváltozás nem történt. Mivel az Szja. törvény akkor hatályos rendelkezése szerint adókötelezettség csak a tulajdonosváltozást eredményezõ apportálás esetén keletkezett, megállapítható volt, hogy jelen esetben nem állt fenn adófizetési kötelezettség és így adótartozás sem – szólt a felperesi álláspont.
A megyei bíróság a felperes elõbb említett érvelését elfogadta és mind az elsõ-, mind a másodfokú adóhatározatot hatályon kívül helyezte és az elsõfokú hatóságot új határozat hozatalára kötelezte. Az új eljárásban az APEH megyei igazgatósága a bíróság iránymutatásának és a jogszabályoknak megfelelõ határozatot hozott, amelyben az adótartozást, annak kamatait és az emiatt korábban kiszabott adóbírságot is eltörölte.
Dr. Hidasi és Társai Ügyvédi Iroda
