Elõfordulhat, hogy olyan iratot csatolunk, vagy úgy hivatkozunk tényre és körülményre, hogy ez által az adott ügyben nem szereplõ személyek személyes adatai illetéktelenek számára hozzáférhetõvé válnak. Sajnos az is elõfordul, hogy egy iratcsatolás vagy hivatkozás célja egyedül annak igazolása, hogy az ellenérdekû ügyvéd egy másik ügyben, azonos tényállás mellett más jogi álláspontot képvisel.
Az Adatvédelmi törvény (Avtv.) 2. §-a, függetlenül az alkalmazott eljárástól, adatkezelésnek minõsíti a személyes adatok hasznosítását, ideértve a továbbítást és nyilvánosságra hozatalt is. Nyilvánosságra hozatalnak tart minden adattovábbítást, melynek révén az adathoz harmadik személy hozzáférhet. A törvény szerint az ügyvéd is adatkezelõ. Személyes adatot csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhet, és ezt is csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig, úgy és annyiban teheti, amennyiben az az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen és a cél elérésére alkalmas (Avtv. 5. §). Ez röviden azt jelenti, hogy az ügyfél adatát az ügyvéd csak az ügyfél saját érdekében és ügyében kezelheti, továbbíthatja. Más célú adattovábbítás az érintett hozzájárulása nélkül tilos. Hivatásunk adatkezelési szabályai természetesen kiegészülnek az Ütv. titoktartási rendelkezéseivel is. „Az ügyvédet titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tény és adat tekintetében, amelyrõl a hivatásának ellátása során szerzett tudomást. E kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától, és az ügyvédi mûködés megszûnése után is fennmarad. A titoktartási kötelezettség kiterjed az ügyvéd által készített és a birtokában levõ egyéb iratra is, ha ez a titoktartás körébe tartozó tényt, adatot tartalmaz.” (8. §, Etikai Szabályzat 4.1. pont). Ez azt jelenti, hogy az ügyvédre az „egyszerû” adatkezelésnél is szigorúbb szabályok vonatkoznak. Az ügyvédnek a jogosulatlan hozzáférés és nyilvánosságra hozatal ellen olyan adatot is védenie kell, amely nem minõsül általa kezeltnek, valamint az ügyvéd az ún. közérdekû adatot is köteles titokban tartani (Avtv. 19. § (1) bek.). Ebbõl következik, hogy az ügyvéd nemcsak megbízójának, de az ellenérdekû félnek és más, az ügyben érintett személynek, szervnek az adatait sem továbbíthatja. A fentiek értelmében adat- és titokkezelési, valamint etikai szabályt sért az az ügyvéd, aki az érintett hozzájárulása nélkül annak személyes adatait tartalmazó iratot csatol be, vagy hivatkozásában ilyen személy személyes adatait felismerhetõvé teszi. E jogsérelem zárt tárgyaláson is megvalósulhat, mert a személyes adat vonatkozásában a perben eljáró felek és más perbeli személyek is minõsülhetnek illetéktelennek. Nemcsak a tárgyalás közvetlenségére, hanem arra is gondolnunk kell, hogy a BÜSZ 38. § (1) bekezdése megengedi, hogy a per részesei a periratokba betekintsenek, azokról jegyzeteket készítsenek, és másolatot kapjanak. A meg nem engedett adattovábbítás tehát iratok benyújtásával is megvalósulhat. Annak természetesen nincs akadálya, hogy ügyszám megjelölésével másik bírói vagy hatósági döntésre hivatkozzunk, esetleg kérjük az irat beszerzését és ismertetését. Arról, hogy ez ne okozzon adatvédelemi bonyodalmakat, a bíróságnak ill. a hatóságnak kell gondoskodnia. Az adatkezeléssel és a titoktartással összefüggõ eset az is, amikor egy másik per jegyzõkönyvét vagy egy, az ellenérdekû ügyvéd által más ügyben szerkesztett beadványt azért csatolunk be, hogy bizonyítsuk, hogy abban a perben, más ügyfél képviseletében õ maga eltérõ álláspontot képviselt. Ez is adattovábbítás, de törvénysértõ jellegénél sokkal zavaróbb az etikátlansága. Távol esik minden kollegialitástól. Ekkor ugyanis figyelmen kívül hagyjuk, hogy egy ügyvéd nyilatkozata nemcsak oda nem figyelésbõl vagy rosszhiszemûségbõl lehet ügyenként eltérõ, hanem pl. taktikai okokból, és az ügyfél érdekei vagy kifejezett utasítása miatt is.
2008. február Dr. Hidasi Gábor
