A kisajátítás szûk értelemben azt jelenti, hogy az állam vagy az önkormányzat kivételesen, közérdekbõl, törvényben megszabott eljárás keretében magántulajdonban álló ingatlan tehermentes tulajdonjogát megszerzi teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás ellenében.
A kisajátítás általános értelemben a kisajátítás alá vont ingatlan, épület egészére vonatkozik, a tulajdonos rendelkezése folytán a kisajátítás azonban az ingatlan egy részére is kérhetõ. Ilyenkor valamennyi tényezõ gondos mérlegelése alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy az ingatlan egy részének kisajátítása a visszamaradó rész vonatkozásában értékveszteséggel, értékcsökkenéssel jár-e, mert ha igen, azt a tulajdonos részére meg kell téríteni. A jogszabály a tulajdonos törvényes jogainak megóvása érdekében egész ingatlan kisajátítását is elõírhatja, feltéve, hogy az ingatlan visszamaradó része a kisajátítás következtében eredeti célra már használhatatlan, azzal kapcsolatos jog vagy foglalkozás gyakorlása számottevõen költségesebbé válik, vagy azért, mert a visszamaradó rész nem éri el a helyileg elõírt teleknagyságot. A kisajátítást kérõ köteles a kisajátított ingatlant kisajátítási célra felhasználni.
Kártalanítás
A kártalanítás módja: A kártalanítás, módját tekintve háromféleképpen lehetséges; csereingatlannal, pénzbeli kártalanítással és ezek kombinációjával. A különbség ezek között a jogok és kötelezettségek alakulásával fogható meg. A csereingatlannal történõ kártalanítás esetén a kisajátított ingatlanra vonatkozó jogok, meghatározott kivételekkel átszállnak a csereingatlanra, míg a pénzbeli kártalanítással az ingatlanra vonatkozó, más személyt megilletõ jogok, bejegyzett tények általában megszûnnek. Az ezek megszûnése miatt keletkezett kárt, illetõleg a megszûnt jogok értékét a tulajdonos részére minden esetben meg kell téríteni. A haszonélvezettel terhelt ingatlan kisajátítása esetén a haszonélvezeti jog megszûnik, feltéve, hogy a kártalanítás pénzbeli kompenzációval történik. A haszonélvezõ a haszonélvezeti jogának megszûnése miatt a kisajátítást kérõvel szemben kártalanítási igényét érvényesítheti. Ilyenkor a kártalanítás összegét nem a Ptk. öröklési jogi szabályainak alkalmazásával kell megállapítani, hanem az eset összes körülményeinek figyelembevételével kell annak mértékét kimunkálni. Figyelembe kell venni az ingatlan hasznosításának lehetõségeit, az azzal elérhetõ anyagi elõnyöket is. Kártalanítás illeti meg a tulajdonost az építési engedély nélkül vagy engedélytõl eltérõ módon épített építményre, meghatározott idõre adott fennmaradási engedély határidejének lejárta elõtt elrendelt kisajátítás esetén. A tulajdonos kártérítést követelhet engedély nélkül vagy engedélytõl eltérõ módon épített építmény kisajátítása esetén is, amelynek lebontását az építésügyi hatóság jogszabály értelmében már nem rendelhetné el.
A kártalanítási összeg
A kártalanítási összeg a közigazgatási határozat jogerõre emelkedését követõ napon nyomban esedékes. A kártalanításnak piaci értéken, azaz a helyben kialakult forgalmi értéken kell történnie. Ha a kisajátított épületben lévõ lakást tulajdonos, bérlõ vagy egyéb használó használja, a lakott értéket kell figyelembe venni. Ennek meghatározásánál az ingatlant közvetlenül érintõ tényezõk, úgymint annak közmûvesítése, az azt érintõ építési tilalmak játszanak szerepet. Ilyenkor a kisajátítással okozott kár megtérítését a használó illetve a bérlõ is kérheti.
A földhasználati jogot ingyenesen megszerzõ részére a telekért, földért például nem jár kártalanítás. A kisajátítással járó értékveszteséget és költséget, ha jogszabály kivételt nem tesz, meg kell téríteni. Költségeken a kisajátítás következtében, azzal okozati összefüggésben felmerült olyan kiadásokat kell érteni, amelyek a kártalanításra jogosultnál a kisajátítás által okozott hátrányok kiküszöbölése végett merültek fel.
Az egyházak joga az, hogy kérhetik a Kormánytól a szakrális ingatlanok megszerzéséhez szükséges pénzügyi fedezet biztosítását, vagy azoknak az egyház részére átadás céljából történõ kisajátítását.
Védett természeti területekrõl rendelkezõ jogszabály hatálya alá tartozó, és külön törvény alapján magántulajdonba került földterületeket 2006. december 31-ig ki kell kisajátítani az állam javára. A törvény meghatározott feltételek megléte esetén, az illetékes miniszter hozzájárulásával lehetõséget ad egyes esetekben a kisajátítás mellõzésére. A kisajátítás mellõzésére okot adhat az a körülmény, hogy a kezdeményezés idõpontjában az érintett földterület védettsége már megszûnt, vagy védelmi igénye olyan szintre csökkent, mely a kisajátítást már nem indokolja.
Hatásköri szabályok, és jogorvoslat
A kisajátítási eljárást az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fõvárosi közigazgatási hivatal vezetõje folytatja le. Az eljárás kérelemre indul. A hivatal vezetõjének határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs, a fél kérheti azonban a határozat bírósági felülvizsgálatát. Erre vonatkozóan a Polgári perrendtartás szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a pert a kisajátítást kérõ ellen is meg kell indítani.
A kisajátítást kérõ a jogerõs kisajátítási határozat visszavonását, módosítását a szóban forgó ingatlan birtokbaadásáig kérheti, illetõleg mindaddig, míg a kártalanítást nem teljesítette.
2002. február Dr. Rácz Lotti ügyvédjelölt
