Minősülhet-e külön tulajdonnak az a társasházi ingatlanrész, amit az alapító okirat és az ennek megfelelő ingatlan-nyilvántartás nem minősít külön tulajdonnak?
A kérdésre a választ a Ptk. 5:85.§ félre nem érthetően adja meg. E szerint
”Társasház jön létre, ha az ingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, vagy legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épületberendezés, helyiség, illetve lakás viszont a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül.”
Ebből a rendelkezésből kiderül, hogy minden közös tulajdon, amit az alapító okiratban az alapító (alapítók) nem különtulajdonként határoztak meg. Ezen az axiómán nem változtat az sem, ha a társasházi közös tulajdonú ingatlanrészen a szervezeti-működési szabályzat (szmsz), illetve az annak részét képező házirend egy vagy több tulajdonostársnak kizárólagos használatot enged, vagy éppen a társasház-közösség és a tulajdonostárs közötti határozott vagy határozatlan idejű szerződés az, ami ezt lehetővé teszi. Szerződésen természetesen az alaktalan szerződéseket, így a ráutaló magatartással létrejötteket is érteni kell.
Megjegyzem, hogy közös tulajdon használati szabályokat olykor még napjainkban is az alapító okiratok tartalmaznak, bár a 2003. évi CXXXIII. tv. (Tht.) 15 éve hatályos egyértelmű szabálya kimondja, hogy
„A szervezeti-működési szabályzatnak – e törvény keretei között – tartalmaznia kell a közös tulajdon fenntartására, ezen belül a közös költség viselésére és a költséghátralékok megfizetésére, felújítási alap képzése esetén az alap felhasználására, a társasházi lakóépület házirendjére vonatkozó részletes szabályokat.” (Tht. 13.§ (2) bek.).
A házirend használatot illető tartalmát illetően a (Tht.) 26.§ (2) bekezdése pedig így szól:
„A közösség a házirendben meghatározza a közös tulajdonban lévő épületrészek, területek és helyiségek használatára vonatkozó részletes szabályokat is.”
A közös tulajdonban lévő épületrészek, területek és helyiségek használatára vonatkozó részletes szabályok közé sorolhatók a közös tulajdon kizárólagos használatára vonatkozók is.
A témát illető fontos szabály az is, hogy
„A társasháztulajdonra a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni.” (Ptk. 5:85.§ (2) bek.).
A Tht. 4/A.§ értelmében
„A társasháztulajdonnal kapcsolatban a Polgári Törvénykönyv … rendelkezéseit az e törvényben nem szabályozott kérdésekben kell alkalmazni.”
Kérdés, hogy ha a társasháztulajdonra – tehát a társasházi közös tulajdonra is – a közös tulajdon szabályait kell megfelelően alkalmazni, és a Tht-ban nem szabályozott kérdésekben a Ptk-t kell alkalmazni, milyen szabályokat kell alkalmazni akkor, ha a kizárólagos használatú közös tulajdon fenntartásának, felújításának költségviselése a jogvita tárgya.
A Tht. tartalmaz szabályt a közös tulajdonba tartozó épületrész fenntartási költségei viseléséről, és a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás, tehát pl. a rendkívüli felújítási és karbantartási kiadások viseléséről is. Ezek a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terhelik, ha az szmsz másképp nem rendelkezik (Tht. 24.§ (1) bek.). Kérdés, hogy ez a szabály csak arra az esetre irányadó-e, ha a közös tulajdon nincs kizárólagos használatban. Álláspontom szerint nem.
A megoldás felé vezető úton ki kell térni arra is, hogy a társasházi közös tulajdonú ingatlanrészt a kizárólagosan használó ingyenesen vagy visszterhesen használja-e. A külön tulajdon után fizetett közös költség nem a közös tulajdon kizárólagos használatának ellenszolgáltatása, tehát a visszterhesség tekintetében nem jön számításba. Más eset azonban az, ha a kizárólagos használó a külön tulajdon után fizetett közös költség mellett közös költséget fizet a kizárólagosan használt közös tulajdon után is. A Tht. 24.§ értelmében ugyanis a közös költség a közös tulajdonba tartozó ingatlanrész fenntartásának költsége és a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás fedezésére szolgáló közösségi pénzalap. Az ebbe a pénzalapba történő befizetési kötelezettség a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha az szmsz nem rendelkezik másképpen. Ha az szmsz úgy rendelkezik, hogy a tulajdonostársat nem csak a külön tulajdonához tartozó közös tulajdoni hányad (vagy más ehhez rendelt arány) alapján terheli közös költség, hanem kizárólagos használatú közös tulajdon után is fizetnie kell közös költséget, megállapítható, hogy a társasházközösség tőle annak az ingatlanrésznek a fenntartása okán is jut bevételhez, ami kizárólagos használat nélkül nem lenne beszedhető. Eben az esetben tehát nem az igaz, hogy a közös tulajdon kizárólagos használata visszterhes, hanem az, hogy a kizárólagos használatú ingatlanrész fenntartásához nagyobb mértékben járul hozzá, mint a többiek. Ez nem használati díj, ezért nem a használat ellenszolgáltatása. tehát nem visszteher. Ha ezen felül is fizet díjat a kizárólagos használatért, az jelenti a visszterhességet.
Tisztában vagyok azzal, hogy a visszterhesség dilemmája nem oldja meg azt a problémát, hogy a rendszeresen fizetett közös költség jellemzően csak a folyamatos működés költségeire elég (ha elég egyáltalán) és jellemzően nem teremt fedezetet a rendkívüli kiadásokra. Igaz ez még a felújítási alapba történő rendszeres befizetések esetében is. A Tht. és a joggyakorlat azonban ismeri a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokra rendelt és akár esetileg is elrendelhető rendkívüli közös költséget. Ez hivatott szolgálni a rendkívüli helyzetek kiadásainak fedezetét. A törvényi alaphelyzetben ezt is a tulajdoni hányadok szerint kell viselni, de erre is lehet igaz, hogy kizárólagosan használt közös tulajdon felújítására kell fordítani. Ha erre az esetre nem tartalmaz rendelkezést az szmsz, abból a Ptk-ban és a Tht-ban is létező szabályból kell levezetni a kizárólagos használó többletköltségviselési kötelezettségét, hogy
„Minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon tárgyainak birtoklására és használatára, ez azonban nem sértheti a többi tulajdonostárs ezzel kapcsolatos jogát és jogos érdekét.” (Ptk. 5:74.; Tht. 23.§ (1) bek.)
E szabályból ugyanis az következik, hogy az összes társasházi közös tulajdonú épületrészt valamennyi tulajdonostárs használhatja. Sok esetben azonban fizikai adottságok, szmsz vagy ráutaló magatartás alapján kialakult használati rend okán a tulajdonostársak megengedik, vagy tűrik a kizárólagos használatot, amivel kifejezik azt, hogy nem sérti a közös tulajdon használatának jogát a kizárólagos használat. Ezt azonban nem lehet kiterjesztően értelmezni. Úgy biztosan nem, hogy azt is tűrik, és az sem sérti a jogukat és jogos érdeküket, hogy annak a dologrésznek a terheit és kárait is viselniük kell, amelyre a tulajdonjogukkal törvénynél fogva járó használati jogot nem gyakorolhatják, mert azt – akár az ő egyetértésükkel is – másik tulajdonostárs kizárólagosan használja. (v. ö. Ptk. 5:22.§.). Erre tekintettel kötelezhető a kizárólagos használó a csakis általa használt közös tulajdonú ingatlanrész olyan fenntartási és felújítási költségei viselésére, melyeket kizárólagos használat hiányában a több tulajdonostárssal közösen viselne.
dr. Hidasi Gábor
