Egyesek a földhivatali gyakorlat kritikájaképpen azt állítják, hogy nem helyes, hogy a földhivatalok elvárják, hogy a meghatalmazások az általuk létrejött okiratok alakszerűségeihez igazodjanak.
Ennek egyik ellenzője annak cáfolataként, hogy az ellenjegyzés alakszerűség, utal e jogintézmény múltjára. Szerintem azonban nem a múlt dönti el, hogy az ellenjegyzés alakszerűség-e. Az sem szempont, hogy a Polgári Törvénykönyv már korábban létezett, mint ügyvédi törvény és az is közömbös, hogy az ellenjegyzés tartalmilag más, mint az aláírás. Egyedül az a meghatározó, hogy az ellenjegyzés nem tartalmi eleme a szerződésnek.
A szerződés attribútumai az alany, a tartalom és az alakszerűség. Kizárásos alapon mondható, hogy minden alakszerűség, ami nem alany vagy tartalom. A szerződés alanya az, aki a szerződéses akaratot kinyilvánítja. Az ügyvéd az ellenjegyzéssel nem nyilvánít ki akaratot, tehát a szerződésnek nem alanya. A szerződés tartalma a kinyilvánított akarat. Az ellenjegyzés nem akarat, tehát nem tartalmi elem. Ezáltal az ellenjegyző ügyvéd nem a szerződés alanya és az ellenjegyzés nem a szerződés tartalma. Az ellenjegyzés „csupán” alakszerűség.
Kollégánk nem kellően érzékeli az alakszerűség és az alak közti különbséget. Ezek a több-kevesebb viszonyában állnak. Az utóbbi csak a szerződés formai megjelenése, az előbbi a formai megjelenés és más szerződéses kellék együtt. A Ptk 6:4. § (2) bekezdése nem az alakszerűségről, hanem az alakról szól. Csak egyféle szerződéses alakot ismer: az írásbelit. Említi a szóbelit is, de az nem az alak, hanem az alaktalanság esete. (Az alakkal analóg kifejezés az alakiság, amely a 6:6. § (1) bekezdésben jelenik meg és nyilván a 6:4. § (2) bekezdésére utal vissza.) Nem véletlen, hogy a törvény az alakot (alakiságot) soha nem használja többes számban, míg az alakszerűséget kizárólag így használja, ebből ugyanis valóban több van. Ha a törvény más alakszerűséget említő rendelkezését is megvizsgáljuk (5:89.§ (6) bek., 6:274.§), ugyanerre a következtetésre juthatunk. Alakszerűségek a tanúk, a tagok, a közjegyző és a hatóság hitelesítése, a felülhitelesítés, a cégszerű aláírás, az Apostille-záradék, a kikötött mellékletek csatoltsága, stb. A törvényben a meghatalmazás kapcsán a 6:15.§ (2) bekezdésében jelenik meg az alakszerűségek kifejezés. Ez itt többet jelent az írásbeliségnél. Egyik alakszerűség sem képzelhető el írásbeliség, tehát alakiság nélkül.
A 6:6.§ (1) bekezdése csak az alakiságról szól, de ha ez sérelmet szenved, szükségszerűen maga után vonja azt, hogy az alakszerűség is sérül, mert nem képzelhető el, hogy egy szerződés csak szóban jön létre, de mégis rendelkezik egyéb alakszerűségekkel, pl. ellenjegyzéssel. A Ptk. azért nem szól arról, hogy az alakiság mellett az alakszerűségek sérelme is érvénytelenséghez vezet, mert a gyakorlatban lehetetlen az, hogy alakiság sérelme mellett az alakszerűségeket bárki be tudja tartani.
A Ptk. 6:15.§ (2) bekezdése ugyanolyan alakszerűséget ír elő a meghatalmazásra, mint az ahhoz kapcsolódó szerződésre. Ez a törvényhely nem az érvénytelenséget, hanem az alakszerűségi követelményeket szabályozza, de a 6:6.§ (1) bekezdése miatt az alakszerűség sérelme itt is semmisséghez vezet. Ugyanakkor itt is érvényesül a 6:6.§ (1) bekezdés eltérést engedő szabálya, és mert van egy jogszabály, nevezetesen az Inytv., amely a jogkövetkezmények tekintetében eltérően rendelkezik, a meghatalmazás alakszerűségének a sérelme nem semmisséget okoz, hanem azt, amit az Inytv. szó szerint mond: az okirat bejegyzés alapjául nem szolgálhat, arra alkalmatlan. Hogy az Inytv. az ellenjegyzetlenséget nem érvénytelenségnek tartja, jól kitűnik az Inytv. 32.§ (3) bekezdésének utolsó mondatából, ahol a törvény kifejezetten a ”nem alkalmas” kifejezést használja és igazolja ezt az is, hogy a 39.§ (3) bekezdés e) pontja az ellenjegyzést pótolható hiányként említi, és ugyanitt több más olyan elvárást is felsorol, amely a szerződésnek szintén érvényességet nem érintő kelléke.
A fentiek okán nem kerülhetem meg azt a kérdést sem, hogy az Inytv. 32.§ (3) bekezdésében felsorolt okiratok (és nem csak a kapcsolódó meghatalmazások) ellenjegyzetlensége okoz-e semmisséget. E kérdésben a gyakorlat nem egységes, pedig azt hiszem elég egyértelmű, hogy ez a szabály nem azt teszi, hogy a szerződésekre meghatározott alakszerűséget szab, hanem azt, hogy meghatározza, milyen alakszerűség mellett szolgálhat bejegyzésre az okirat. Ez lényeges különbség. Ez mutatja meg, hogy az ellenjegyzés hiánya nem érvénytelenségi ok.
Egy ügyvéd kolléga az ellenjegyzési kötelezettség cáfolatakor azzal érvel, hogy „egyenesen komikus lenne egy szabályos ügyvédi meghatalmazást egy másik ügyvéddel ellenjegyeztetni”. Talán a komikus jelző nem egészen illik ide. Azt legfeljebb akkor használnám, ha ellenjegyzés szorulna ellenjegyzésre. Itt azonban csak az az elvárás, hogy egy szerződéskötésre irányuló ügyvédi meghatalmazáson legyen ügyvédi ellenjegyzés. Hogy ez a meghatalmazó aláírása mellett az ügyvédi aláírás ellenjegyzését is okozza, szerintem nem az ügyvéddel szembeni bizalmatlanság miatt van és nem is azért, mert ez egy szerződéskötésre irányuló meghatalmazás, hanem azért, mert az ügyvédnek a meghatalmazást alá kell írnia. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, azt Ütv-t kell módosítani. Szerintem azonban a diszkréció okán jobb az úgy, hogy nem tanúk, hanem az ügyvéd aláírásával válik a meghatalmazás teljes bizonyító erejű magánokirattá, azaz az Ütv. e szabályán nem szabad változtatni. Csak a Ptk. és Inytv. együttes módosítása segíthet a helyzeten. Egyelőre azonban e törvények vonatkozó szabályai hatályban vannak, tehát még a földhivataloknak is be kell tartaniuk.
2008. február (módosítva 2015 november) dr. Hidasi Gábor
