v
A végrehajtás
A végrehajtási jog és a végrehajtás anyagi és eljárásjogi következmények, az ezt felölelõ jogviszonyok összessége. Szûkebb értelemben a végrehajtási jog a végrehajtási eljárás megindításának jogát jelenti.
A végrehajtás e könyv tartalmi sajátosságaihoz igazodóan kizárólag hatósági eljárás vagy sikeres igényérvényesítés okán született hatósági és bírósági határozatokban elõírtak teljesítését jelenti. Nem jelenti tehát állami, önkormányzati, közintézményi illetve köztestületi határozatok megvalósítását.
Bár a végrehajtási jog elsõ sorban eljárási szabályok összessége, az anyagi jogi szabályozással, az egyes jogágakkal koherens kapcsolatban van, mert lényegét illetõen az anyagi jog érvényre juttatásának szabálycsoportját jelenti, a végrehajtási szabályok az anyagi jog érvényesülésére alakítólag hathatnak.
A végrehajtás két csoportja a bírósági és a közigazgatási végrehajtás.
A bírósági és a közigazgatási végrehajtás a bírói és közigazgatási hatalom érvényre juttatása kényszer útján.
Az igazságszolgáltatás célja nem a végrehajtás, de a cél – önkéntes teljesítés hiányában – a végrehajtással valósítható meg. E cél eléréséhez az állam biztosít kényszereszközöket. E kényszereszközök összefoglalása a többször módosított Vht.
Bírósági végrehajtásnak a Vht-ban írt végrehajtási intézkedéseket nevezzük. Bírósági végrehajtás alatt azonban nem csak az államilag intézményesített ítélkezõ szervek, hanem a Vht-ban írt jogvitát eldöntõ szervek (pl. fogyasztóvédelmi békéltetõ testület, egészségügyi közvetítõi tanács) határozatának és az okiratokon alapuló követeléseknek a végrehajtását is érteni kell, ha a végrehajtás elrendelése bírósági hatáskör (1994. évi LIII. Törvény – Vht. – 1.§). A közigazgatási végrehajtás szabályai a közigazgatási jogban, elsõ sorban a Közigazgatási és Hatósági Eljárás és Szolgáltatás Általános Szabályairól szóló 2004. évi CXL. Törvényben (Ket.), annak VIII. fejezetében írtakat jelentik, és eltérnek a korábbi államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény, az 1957. évi IV. törvény (Áe.) rendelkezéseitõl.
Mindkét végrehajtás feltételezi, hogy legyen végrehajtható határozat, és annak alapján a végrehajtási intézkedést az arra jogosult kezdeményezze. A határozat teremti meg a végrehajtásra való jogosultságot, és a végrehajtási intézkedés teremti meg a teljesítésnek, illetve a végrehajtás tûrésének kényszerét.
A kényszert a jogszabállyal létrehozott, megfelelõ hatás- és feladatkörrel bíró, a teljesítés kikényszerítésére alkalmas intézményrendszer alkalmazza. Az intézményrendszert, a hatás- és feladatkört, a vonatkozó pénzügyi elõírásokat bírósági határozatok végrehatása esetére a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény teremti meg. A közigazgatás területén a 2004. évi CXL. tv. (KET) és az 2003. évi XCII. tv. (ART). A két legfontosabb jogszabály, de egyes szakági pl. építésügyi határozatok végrehajtására speciális szabályok vannak (pl. az építésügyi bírságról szóló 43/1997. (XII. 29.) KTM rendelet).
Az önálló bírósági végrehajtók erre irányuló szerzõdés esetén az önkormányzati hatóságok határozatait is végrehajthatják, azaz a két végrehajtási rendszerben ugyanaz az apparátus mûködik közre, nyilván a végrehajtási szabályok differenciált alkalmazása mellett. 2008-tõl jön létre az ún. kistérségi közigazgatási végrehajtó szolgálat, melyet a Ket. 131.§-a hozott létre. E szervezet feladata kizárólag a közigazgatási határozatok végrehajtása lesz.
A következõkben a végrehajtás, mégpedig azon belül is az ingatlanokkal kapcsolatos hatósági és bírósági határozatok kényszervégrehajtásának szabályait ismertetjük, ezért nem foglalkozunk e határozatok önkéntes teljesítésével. Ebbõl adódóan a végrehajtás kikényszerítésére rendelt intézményrendszer és hatás és feladatköre lesz témánk fókuszában.
A végrehajtást gyakran jogi szankciók érvényre juttatásának nevezik. Az ingatlanokkal összefüggõ végrehajtási cselekmények esetében ez azonban nem feltétlenül igaz, hiszen pl. a közös ingatlantulajdon megszüntetése körében hozott bírói határozatok vagy a kisajátítási határozatok nem vagy nem feltétlenül jogsértés okán születnek.
A végrehajtás foganatosítása
A Vht. 1. § szerint „A bíróságok és a jogvitát eldöntõ más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint kell végrehajtani.”
E kógens rendelkezést nyilván úgy kell érteni, hogy bírósági végrehajtásnak csak önkéntes teljesítés, tehát a végrehajtható határozat nem-teljesítése (avagy késedelmes ill. hiányos) teljesítése esetén van helye.
A végrehajtás alapjául szolgáló okiratok
A végrehajtás alapja a végrehajtható bírói vagy közigazgatási határozat, de a közvetlen végrehajtás és az azonnali beszedési megbízás kivételével önmagában ez kevés a végrehajtás foganatosításához.
A végrehajtás alapjául szolgáló határozatok a következõk (Vht. 15.§):
– a bíróság polgári ügyben hozott marasztaló határozata,
– a bíróság büntetõügyben hozott határozata, ha abban polgári jogi igénnyel kapcsolatos marasztalás szerepel,
– a bíróság által jóváhagyott egyezséget,
– a munkavállalóhoz intézett olyan – keresettel meg nem támadott – írásbeli felszólítás, amely a munkavállaló részére jogalap nélkül kifizetett munkabérnek vagy a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggõ más tartozásának a megtérítésére irányul (23. (1) bek. a) pont),
– a munkavállalót kártérítésre kötelezõ – jogerõs és végrehajtható – határozat, amely munkavállaló munkaviszonnyal összefüggõ más tartozásának a megtérítésére irányul (23. (1) bek. b) pont),,
– a munkavállalóval a békéltetõ eljárás során kötött egyezségét munkavállaló munkaviszonnyal összefüggõ más tartozásának a megtérítésére irányul (23. (1) bek. c) pont),
– fogyasztóvédelmi békéltetõ testület határozata, illetve egészségügyi közvetítõi tanács határozata (23/A. §)
– A 805/2004/EK rendelet szerint európai végrehajtható okiratként hitelesített külföldi közokirat (23/B. §).
A végrehatás foganatosítása és a végrehajtható végrehajtható bírói vagy közigazgatási határozat közé ékelõdik az ún. végrehajtható okirat. Ez az az okirat, amivel a bíróság a végrehajtást elrendeli (Vht. 10.§). A végrehajtható okiratok a következõk:
– a bíróság által kiállított végrehajtási lap,
– az olyan okirat, amelyet a bíróság végrehajtási záradékkal látott el,
– a bíróság végrehajtást elrendelõ, letiltó, illetõleg átutalási végzése, továbbá közvetlen bírósági felhívást tartalmazó határozata,
– a bíróság pénzbüntetésrõl, pénzmellékbüntetésrõl, pénzbírságról, rendbírságról, vagyonelkobzásról, valamint bûnügyi költségrõl, elõvezetési és kísérési költségrõl szóló értesítése, továbbá a bírósági gazdasági hivatalnak az ügyészség által kiszabott rendbírságról, megállapított bûnügyi költségrõl, valamint az ügyészség és a nyomozó hatóság által megállapított elõvezetési és kísérési költségrõl szóló értesítése,
– a bûnügyi zárlatot elrendelõ határozat.
A végrehajtható határozatból – a közvetlen bírósági felhívás kivételével – nem adódik a bírósági végrehajtás. A végrehajtható határozat csak a végrehajtás bírósági elrendelésébõl adódik.
A közvetlen bírósági felhívás kivételével a végrehajtás elrendelése kizárólag kérelemre történik.
A kérelemben illetve a kérelem elõterjesztésekor közölni kell
– az adós nevét (cégnevét) és az azonosításához szükséges adatokat (legalább a születési idejét vagy az anyja nevét, illetõleg a cégjegyzékszámát),
– az ügy körülményeitõl függõen az adós lakóhelyét, munkahelyét, illetõleg székhelyét, telephelyét (a továbbiakban: székhelyét) és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helyét; e pontban felsorolt adatok közül legalább egyet közölni kell.
– ingatlan-végrehajtás kérése esetén közölni kell az ingatlan-nyilvántartási adatokat, helyrajzi szám, cím, tulajdonos és más jogosultak ingatlan-nyilvántartásból megismerhetõ adatai (Vht. 11.§ (2).
A végrehajtási kérelmet az erre rendszeresített nyomtatványon kell elõterjeszteni legalább 3 példányban illetve ha több adós elleni végrehajtásról van szó, a 3-nál annyival több példányban, ahány adós a végrehajtással érintett (12. § (1) bek).
Ha a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztették elõ, illetõleg a nyomtatványt nem a kellõ példányban nyújtotta be, vagy nem megfelelõen töltötték ki, a bíróság a hiányt pótolja, vagy felhívja a végrehajtást kérõt a hiány pótlására, illetõleg a helyes eljárásra.
Az önálló bírósági végrehajtó hatáskörébe tartozó ügyben a végrehajtás iránti kérelmet az illetékes végrehajtónál is elõ lehet terjeszteni. Ebben az esetben a nyomtatványt a végrehajtó tölti ki, és továbbítja a végrehajtás elrendelésére jogosult bírósághoz.
A végrehajtható okirat kiállíthatóságáról a Vht. 13.§ (1) bekezdése a következõket mondja:
A végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat vagy a közvetlenül végrehajtható okirat
– kötelezést (marasztalást) tartalmaz,
– jogerõs vagy elõzetesen végrehajtható, és
– a teljesítési határidõ letelt.
A bíróság által jóváhagyott, valamint a bírósági egyezséggel azonos hatályú közjegyzõ által jóváhagyott egyezség alapján akkor is végrehajtható okiratot lehet kiállítani, ha a bírói vagy közjegyzõi jóváhagyó végzést megfellebbezték (13.§ (2) bekezdés).
Tartásdíj, szüléssel járó költség és tartásra irányuló járadékszerû szolgáltatás behajtására elrendelt végrehajtás esetén a végrehajtható okiratot a lejárt, 6 hónapnál régebbi tartásdíjrészletekre nézve akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtást kérõ valószínûsítette, hogy a tartásdíjhátralék az adós rosszhiszemû magatartására vezethetõ vissza, vagy annak érvényesítését alapos okból mulasztotta el. (Vht. 14.§ a-b) pont).
Az ingatlan-végrehajtás általános szabályai
A Vht. alapelvi jelentõségû rendelkezései természetszerûleg érvényesülnek az ingatlan-végrehajtásra is.
Fontos, hogy nincs összegszerû törvényi korlátja annak, hogy egy ingatlanra mikor lehet végrehajtást vezetni, és alapvetõen a végrehajtást kérõtõl függ, hogy az ingatlan is végrehajtás alá kerül-e. Ez a rendelkezési jog azonban bírói kontroll alatt áll és ennek keretén belül a bíróság a végrehajtási kényszert arányosan és fokozatos alkalmazhatja. Eltérhet a végrehajtást kérõ rendelkezésétõl (Vht. 8.§ (1)-(2) bek.), ezért kimondhatja azt, hogy bizonyos körülmények között az ingatlanra nem folytatható végrehatás. E körülmények közé tartozik, és a fokozatosság és célszerûség jegyében született az a szabály is, hogy a pénzkövetelést elsõsorban a pénzügyi intézménynél kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegbõl, illetõleg az adós munkabérébõl, illetményébõl, munkadíjából, a munkaviszonyon, munkaviszony jellegû szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredõ egyéb rendszeres, idõszakonként visszatérõen kapott díjazásából, juttatásából, követelésébõl kell behajtani. Ha tehát az adósnak van ingatlana is, de pénzkövetelést kell vele szemben végrehajtani, amire az itt felsorolt pénzkészletek és bevételek fedezetet biztosítanak, ezeket kell elsõ sorban igénybe venni. Természetesen elõfordulhat, hogy bizonyossággal elõre látható, hogy ezek nem nyújtanak kellõ fedezetet a végrehatás sikeréhez, vagy a fedezet csak viszonylag hosszabb idõ alatt tenné lehetõvé a végrehajtás sikerét, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya – így tehát ingatlana is – végrehajtás alá vonható. Ha ingatlant foglalnak le, azt csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból, mint például az említett pénzkészletekbõl, bevételekbõl vagy ingóságok eladásából nem hajtható vagy csak aránytalanul hosszú idõ múlva elégíthetõ ki. (Vht. 7.§ (1)-(2) bek.). Az arányosság kérdése csak az adott eset sajátosságai, és a végrehajtás kérõ helyzete, az adós magatartása alapján ítélhetõ meg.
Ingatlant csak akkor lehet végrehajtás alá vonni, ha az adós tulajdonában áll.
Az ingatlant akkor is végrehajtás alá lehet vonni, ha nem áll az adós tulajdonában, de az ingatlan a követelés behajtására zálogul szolgál vagy az ingatlan az állam tulajdonában áll és az adós az ingatlan ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelõje vagy kezelõi jogát jogszabály rendelte el. Kezelõi jog esetében a Vht-t úgy kell alkalmazni, mintha a kezelõ lenne a tulajdonos.
Az ingatlan annak rendeltetésére, jellegére, mûvelési ágára és az ingatlant terhelõ jogra vagy tilalomra, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tényekre tekintet nélkül végrehajtás alá vonható (Vht. 136. § (1) bek.)
Az ingatlan nem vonható végrehajtás alá, ha felszámolási eljárás során nem lehetne az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni (Vht. 136. § (3) bek.). Ez a szabály nem csak akkor érvényesül, ha olyan gazdálkodó szervezet az adós (Ptk. 685.§ c) pont), ami ellen van helye felszámolásnak, hanem akkor is, ha az adós gazdálkodó szervezetnek nem tekinthetõ, illetve ha az adós egy önkormányzat (1996. évi XXV. Törvény a helyi önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról).
A felszámolás alól kivett ingatlanokat a Cstv. 4.§ (3) bekezdése sorolja fel. Ezek az állami tulajdonban álló erdõ, jogszabályban meghatározott természetvédelmi oltalom alatt álló földterület, állami tulajdonú mûemlék ingatlan, vízgazdálkodási társulatok kezelésében lévõ vizek, vizi létesítmény és vízgazdálkodási társulatoknak a közfeladatok ellátásához szükséges elkülönített vagyona, az adós állami vagyonkezelõ szervezettel kötött szerzõdés alapján kezelt ingatlanok, a jogszabállyal elrendelt földalap, a kárpótlási célból elkülönített termõföld és a kárpótlási árveréssel nem érintett, illetve a kárpótlásból visszamaradt földterület, az egyházi ingatlanok tulajdoni rendezésérõl szóló 1991. évi XXXII. Tv. 7.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján jegyzékbe vett ingatlanok, a védelem célját szolgáló állami tartalékvagyon.
Az ingatlan nem csak az egy helyrajzi számon nyilvántartott egységes földrészlet lehet, hanem annak ingatlan- nyilvántartásban regisztrált hányada is.
A Ptk. 95.§. (1) bekezdése és a 97. § (1) bekezdés alapján a földön álló épület a föld alkotórésze és az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg. Ha tehát a földtulajdonos az adós, az épület alól nem hajtható végre a föld és az épület nem értékesíthetõ a föld nélkül. A Ptk. alkotórészre vonatkozó szabályai érvényesülnek az épülettel (építménnyel) alkotórészi kapcsolatban álló dolgokra is, ha az épülettel olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással az épület vagy elválasztott része elpusztulna, illetõleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevõen csökkenne (BH 2004.509.).
Ha a földtulajdonos ellen folyik végrehajtás, a földre jogosulatlanul épületet emelõ is elveszíti az épületet, mert annak tulajdonjogát a földtulajdonos szerezte meg (Ptk. 137.§ (1) bek.). Vagyoni egyensúlyát már csak a földtulajdonos elleni kártérítési per billentheti helyre.
Ugyanez a helyzet a földtulajdonossal, ha a ráépítõ az adós, és a ráépítéssel a ráépítõ szerezte meg a föld tulajdonjogát (Ptk. 137.§ (2) bek.). Ilyenkor a földtulajdonoson segíthet, ha egy általa indított perben a bíróság megállapítja, hogy a ráépítõ csak az épület vagy az épület és a föld megfelelõ (épülettel közvetlen kapcsolatban lévõ) részének tulajdonosává vált.
A földdel szerkezeti kapcsolatban nem álló vagy a földön az ügy természeténél vagy szerzõdésnél fogva átmenetileg, ideiglenesen álló építmény (ideiglenes épület, bódé, pavilon, stb.) a bírói gyakorlat szerint nem alkotórész. Erre nem az ingatlan-végrehajtás, hanem az ingóvégrehajtás szabályai az irányadók.
A földön lévõ még el nem vált (be nem szedett) termés is a végrehajtás tárgya és értékét vagy a termés elérése érdekében kifejtett munka ellenértékét illetõen az adós a végrehajtás során tulajdonjogot szerzõ személlyel szemben megtérítési igénnyel nem léphet fel (BH 1997.400).
2006. január 9-én lépett hatályba a 2005. évi CLXII. Törvény 1.§-a, amely beiktatta a Vht. 136/A. §-át. E szerint
„Az ingatlan-végrehajtás során a végrehajtás alá vont ingatlanra az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatot elõvásárlási jog illeti meg.”
Ez a törvénye elõvásárlási jog az ingatlan árverési és nyilvános pályázat útján történõ értékesítésekor érvényesül.
Az ingatlan lefoglalása
Az ingatlan végrehajtásának operatív elemei között az elsõ a végrehajtás alá vont ingatlan lefoglalása. A lefoglalásra akkor is sor kerülhet, ha a prioritások értelmében mindenekelõtt bankszámlára vagy munkabérre irányuló végrehajtásnak kell történnie. A lefoglalás elõfeltétele, hogy a kérelmezõ elõlegezze meg a végrehajtási költségeket, a végrehajtást kérõ a végrehajtási kérelemben rendelkezzen úgy, hogy az ingatlan is legyen a végrehajtás tárgya, és a végrehajtható okirat tartalmazza az ingatlan beazonosításához szükséges adatokat. Ha ez megtörtént, a végrehajtó számára a törvény határidõt ír elõ arra, hogy az ingatlant lefoglalja. Ez a határidõ a végrehajtható okirat kézhezvételétõl számított 3 nap. Ez a határidõ nem zárja ki azt, hogy ha a lefoglalás ezen idõn belül valamilyen okból nem történik meg, az ingatlant végrehajtás alá vonják és a késõbbiekben foglalják le.
Ha a kérelem az ingatlan adatait nem tartalmazta, de nem zárja ki ingatlan végrehajtás alá vonását, a végrehajtó kötelessége az, hogy beszerezze az ingatlan adatait, és az adatok beszerzését követõ 3 napon belül kell lefoglalnia az ingatlant.
A végrehajtó foglalási intézkedését az jelenti mindenekelõtt, hogy megkeresi az illetékes földhivatalt, hogy jegyezzen be végrehajtási jogot az ingatlan tulajdoni lapjára. A végrehajtó erre irányuló felhívása alapján a földhivatal kötelessége az, hogy a végrehajtási jog bejegyzésérõl alakszerû határozatot hoz, azt megküldi a végrehajtónak, a feleknek és azoknak kézbesíti, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, egyúttal tájékoztatja õt mindazoknak a nevérõl és lakóhelyérõl (jogi személy esetében székhelyérõl), akiknek az ingatlanon valamilyen joguk áll fenn.
A foglalás pillanata a végrehajtási jog bejegyzése az ingatlan-nyilvántartásba. Ennek intézése a törvénynél fogva soron kívül történik.
A lefoglaláshoz az a joghatály fûzõdik, hogy attól kezdve jogot az adott ingatlanon csak azzal a feltétellel lehet szerezni, hogy az a végrehajtást kérõ végrehajtási jogát nem sérti, és a végrehajtás célját nem hiúsítja meg.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. Törvény (Inytv.) 26. § (1) bekezdése szól arról, hogy a jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszûnését jogszabályban meghatározott nyomtatványon benyújtott kérelemre vagy megkeresésre kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni.
Ez a szabály a végrehajtó foglalási megkeresésére is vonatkozik. Az Inytv. 26.§ (8) bekezdése bejegyezhetõ jogra vagy feljegyezhetõ tényre vonatkozó jogerõre emelkedett határozat alapján történõ be- illetve feljegyzésrõl szól. Ez azonban a végrehajtó foglalási megkeresésére nem vonatkozhat, hiszen ennek jogerõre emelkedése a Vht. értelmében értelmezhetetlen feltétel lenne. Itt nyilván a végrehajtási intézkedés alapjául szolgáló határozat jogerejérõl lehet csak szó azzal, hogy nyilván a jogerõre még nem emelkedett, de fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatokat is ide kell érteni.
A foglalás történhet egész ingatlanra, de egész tulajdoni hányadra is.
A végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésérõl szóló határozat ellen annak kézbesítését követõ 30 napon belül fellebbezésnek van helye, ez azonban nem azt jelenti, hogy csak sikertelen fellebbezés vagy a fellebbezési határidõ fellebbezés beérkezése nélküli eltelte után van helye a végrehajtási jog bejegyzésének. A végrehajtó megkeresése a tulajdoni lapon a beérkezéskor széljegyre kerül. Ez azonban még nem elintézés és nem a végrehajtási jog bejegyzésével azonos hatályú intézkedés. Az csak ezután – soron kívüli eljárásban – történik, de feltételezi azt, hogy a végrehajtási jogot megelõzõ széljegyeket is el kell intézni, okszerûen ilyenkor azokat is soron kívül, hogy a soron kívüliség a foglalási megkeresés intézésére is érvényesülhessen. A bejegyzett végrehajtási jogot a tulajdoni lapon ún. C részén kell feltüntetni, és ennek megtörténtérõl szól az a földhivatali határozat, amelyet a végrehajtónak, a feleknek, az ingatlanon jogot szerzetteknek és az egyéb érdekelteknek is meg kell küldeni. Ez ellen fellebbezésnek a kézbesítést követõ 30 napon belül van helye. A foglalás tehát nem a határozat jogerõre emelkedésekor következik be, hanem már akkor, amikor a C lapon megjelenik a végrehajtási jog. A jogorvoslatra nyitva álló idõn belül vagy jogorvoslat esetén annak elbírálásáig az ingatlant a végrehajtó nem értékesítheti.
Fontos körülmény, hogy a végrehajtási jog bejegyzése vagy a végrehajtási értékesítés végrehajtóra vonatkozó most említett korlátozása nem jelenti azt, hogy az az ingatlan, amelynek tulajdoni C lapján végrehajtási jog van bejegyezve, forgalomképtelen, azaz arra nem lehet pl. adásvételi szerzõdést kötni, vagy nem lehet biztosítékul adni pl. jelzálogjog létesítésével. A lefoglalt ingatlan is forgalomképes, eladható, jelzálogjoggal megterhelhetõ, de a végrehajtást kérõ ingatlanból történõ kielégítési jogát ez nem sértheti, azaz a lefoglalt ingatlan végrehajtási jog bejegyzését követõ új tulajdonosa is tûrni köteles, hogy az ingatlant a végrehajtás körében a végrehajtó értékesítse, a befolyt vételárból a végrehajtási igényeket kielégítse. A végrehajtási árverés vagy árverési hatályú értékesítés az ingatlant a végrehajtás során megszerzõ tekintetében eredeti tulajdonszerzésnek minõsül, azaz a végrehajtási vevõ az ingatlant terhektõl mentesen szerzi meg. Ez alól kivétel a telki szolgalom, a közérdekû használati jog, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve (Vht. 137.§ (1) bek.). A haszonélvezeti jog esetén a Vht. 137.§ (2) bekezdése külön rendelkezést tartalmaz arról, hogy ha annak jogosultja a végrehajtást kérõ követelésének kielégítéséért felelõs, vagy ha azt jelzálogjog keletkezése után szerzõdéssel létesítették, a haszonélvezeti jog a végrehajtási értékesítéssel megszûnik függetlenül attól, hogy be volt-e jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.
A végrehajtási jog bejegyzésérõl szóló elsõ fokú (tehát még nem jogerõs) határozat kézbesítésével nyílik meg az ún. halasztó hatályú végrehajtási igényper megindítására vonatkozó 8 napos határidõ. A per ezt követõen is megindítható, de 8 napon túli megindítás esetén már nincs halasztó hatálya. A 8 napos határidõ anyagi jogi jellegû, tehát a 8. napon a keresetlevelet a bíróságnak érkeztetnie kell, nem elég tehát a 8. napon történõ postára adás.
A végrehajtási igényperre kizárólag az a helyi bíróság illetékes, amelynek területén a foglalás történt, azaz amely az ingatlan fekvése szerint illetékes. A bíróság a halasztó hatályú igényperrõl (Vht. 115., 139. és 178. §) a bírósági végrehajtót és a földhivatalt is köteles értesíteni, mégpedig haladéktalanul.
A végrehajtási igényper lényege az, hogy aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás során történõ értékesítésnek akadálya, a vagyontárgynak a foglalás alóli feloldása iránt végrehajtási igénypert (a továbbiakban: igénypert) indíthat. A pert a végrehajtást kérõ ellen lehet ill. kell megindítani. Több végrehajtást kérõ esetén mindegyik ellen kell pert indítani (Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi IV. törvény – Pp.– 372.§ (2) bek.). Az igényperben hozott határozat csak a felperes és a perben álló adós közötti jogviszonyra érvényesül. Olyan adós esetében, aki nem állt perben, a jogérvényesítéshez (foglalás alóli feloldáshoz) külön perre van szükség.
Csak a biztos pervesztés következményével indíthat ilyen pert az, aki a végrehajtandó tartozásért az adóssal egysorban felel. Ha az egysorban felelõs személy a tartozásért a közös vagyonból ráesõ rész erejéig a felelõs házastárs, õ e pert sikerrel csak akkor indíthatja meg, ha házassági közös vagyonnak nem minõsülõ különvagyonát, adott esetben ingatlanát foglalták le (Pp. 371. § (1) bekezdés).
Ha a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat olyan tartozásért foglalták le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a másik házastárs igénypert indíthat a vagyontárgy foglalás alóli feloldása iránt, de csak a közös vagyonból rá esõ hányad értékéig (Pp. 379. § (1) bek.). Az igénypert alapesetben a végrehajtást kérõ ellen kell megindítani. Ha azonban házastárs közös vagyonba tartozó vagyontárgyról (pl. ingatlanról) van szó, egyidejûleg az adóst is perelni kell, tehát a végrehajtást kérõ és az adós egységes pertársaságot alkot (Pp. 51.§ a) pont).
A házastársi vagyonközösségi igényperben a bíróság a házastársi vagyonközösséghez tartozó valamennyi lefoglalt vagyontárgy figyelembevételével dönt (Pp. 380. § (1) bek.). A felperes pernyertessége esetén az õt megilletõ hányad értékének megfelelõ meghatározott vagyontárgyakat a bíróság feloldja a foglalás alól. Ha ez nem jelenti a felperes teljes kereseti követelésének kielégítését, a természetben meg nem osztható vagyontárgyat pernyertesség esetén is végre kell hajtani. Az értékesítés mellõzhetõ, ha a felperes az õt megilletõ hányad értékét meghaladó értékkülönbözetet 15 napon belül befizeti a végrehajtói letéti számlára. Ha az igénypert házastárs indította, a foglalás alól feloldott vagyontárgy törvénynél fogva az õ, a fel nem oldott pedig az adós különtulajdonába kerül. Errõl tehát akkor is bekövetkezik, ha az ítélet errõl nem szól.
Közös tulajdonban levõ vagyontárgy lefoglalása esetén bármelyik tulajdonostárs önállóan is indíthat igénypert (Pp. 372. § (1) bek.). A Vht. 10. §-ának d) pontjában felsorolt bûnügyi követelés végrehajtása esetén – ideértve az ilyen követelés biztosítására elrendelt bûnügyi zárlatot is – az igénypert az Igazságügyi Minisztérium ellen kell megindítani. Ha a bûnügyi zárlatot polgári jogi igény biztosítására rendelték el, az igénypert a sértett (magánfél) ellen kell megindítani.
Az igényperben eljáró bíróság az ügyben a végrehajtást felfüggesztheti, de a felfüggesztés csak az igényelt vagyontárgyra terjedhet ki.
Pernyertesség esetén a bíróság a per tárgyát képezõ vagyontárgyat feloldja a foglalás alól (Pp. 377. § (1) bek.). Ingatlan estében az értékesítésre csak a foglalást jelentõ végrehajtási jog bejegyzésérõl szóló földhivatali határozat jogerõre emelkedése után kerülhet sor. Ha azonban a végrehajtási igényper még a határozat jogerõre emelkedése után is tart, valamint az igényper nem halasztó hatályú és a bíróság a végrehajtást nem függesztette fel, megeshet, hogy még a per jogerõs lezárulása elõtt sor kerül az ingatlan értékesítésére. Ezt az esetet is szabályozza a Pp. 377.§ (2) bek.: „Ha a vagyontárgyat idõközben értékesítették, a pernyertes felperes részére a vételárnak megfelelõ összeget kell kiutalni.” Az új tulajdonosnak ilyenkor nem marad más, mint az adóssal szemben kártérítési igénnyel léphet fel.
A haszonélvezõ is indíthat igénypert. Ha a haszonélvezõ a pert megnyeri, ez nem a foglalás feloldását okozza, hanem azt, hogy a vagyontárgyat csak a haszonélvezeti jog megszûnése után lehet értékesíteni (Pp. 377.§ (3) bek.).
Az ingatlant (is) érintõ igényperben hozott jogerõs határozatot a végrehajtó és a földhivatal részére is kézbesíteni kell.
Különös jogi problémát okoz az a helyzet, amikor az ingatlant a még be nem jegyzett vevõ hátrányára hajtják végre. A be nem jegyzett vevõ nem tulajdonos, csupán az adásvételi szerzõdéssel jogcíme van arra, hogy igényt tarthasson tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére (Ptk. 116.§ (1) bek., 117.§ (3) bek.).
A be nem jegyzett vevõ a bejegyzett tulajdonos elleni végrehajtásban a végrehajtás megakadályozása, a végrehajtási jog bejegyzésének törlése érdekében nem hivatkozhat saját tulajdonszerzésére. Az adásvételi szerzõdés megkötésekor tehát különös gonddal és körültekintéssel kell eljárni annak feltárása érdekében, hogy az adásvétel széljegyzése elõtt nem érkezett-e a földhivatalhoz végrehajtási jog bejegyzése iránti végrehajtói megkeresés.
Hasonló problémát vet fel, ha nem jog, hanem tény bejegyzettsége az, amire a végrehajtás elkerülése érdekében a vevõ hivatkozna. A Vht. 136.§ (1) bekezdése szerint „Az adós tulajdonában levõ ingatlant az ingatlan jellegére, mûvelési ágára és az ingatlant terhelõ jogra vagy tilalomra, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tényekre tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni.” Ha ezt a szöveget összevetjük a 2001. augusztus 31-ig hatályos Inytv. 136.§ (1) bekezdésével („Az adós tulajdonában levõ ingatlant az ingatlan jellegére, mûvelési ágára és az ingatlant terhelõ jogra vagy tilalomra tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni.”) egyértelmûvé válik, hogy a törvényalkotónak különös célja volt azzal, hogy olyan módosítást alkalmazott, ami kifejezetten utal a feljegyzett tényekre. Ezzel a módosítással kívánta kifejezni azt, hogy a végrehajtási jog bejegyzése elõtt feljegyzett tényre nem hivatkozhat az, aki a tényre tekintettel jogot kíván érvényesíteni a tulajdonossal szemben.
Mely tényekrõl van itt szó?
• a jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezése,
• a jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás, végelszámolás,
• a külföldi székhelyû vállalkozás fióktelepének, kereskedelmi képviseletének cégjegyzékbõl történõ törlése,
• kisajátítási és telekalakítási eljárás megindítása,
• a körzeti földhivatali határozat elleni fellebbezés és a megyei földhivatali határozat elleni bírósági jogorvoslati kérelem benyújtása,
• bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése alapjául szolgáló vagy azzal kapcsolatos bírósági határozat elleni felülvizsgálati kérelem benyújtása,
• az ingatlan jogi jellege,
• bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése iránti kérelem vagy megkeresés elutasítása,
• épület létesítése vagy lebontása,
• az ingatlan-nyilvántartási eljárás felfüggesztése,
• jogerõs hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás ténye, mértéke és jellege,
• bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás,
• bírósági vagy hatósági határozaton alapuló telekalakítási és építési tilalom elrendelése, valamint egyéb építésügyi korlátozás,
• a szerzõdésen vagy végintézkedésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom,
• az e törvényben meghatározott perek és büntetõeljárás megindítása,
• árverés, nyilvános pályázat kitûzése,
• a zárlat, zár alá vétel, zár alá vételt megelõzõ biztosítási intézkedés,
• tulajdonjog fenntartással történt eladás,
• a törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a ranghellyel való rendelkezés jogáról történõ lemondás,
• jelzálogjog ranghelyének elõzetes biztosítása,
• ranghely megváltoztatása.
E tények bejegyzettsége tehát nem lehet végrehajtási jog bejegyzésének és a végrehajtás foganatosításának akadálya. Különösen lényeges ez akkor, ha az adós tulajdonjog-fenntartással eladta az ingatlant, e tényt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, ami joghatásait tekintve nem különbözik egy szerzõdéses elidegenítési és terhelési tilalom hatásaitól. Létezik tehát egy adásvételi szerzõdés, amely alapján a vevõ talán már teljesített is (legalábbis a szerzõdéses szokásokból kiindulva egy elõleg vagy a vételárba beszámító foglaló erejéig), a végrehajtás azonban elviheti az orra elõl a már megszerzettnek hitt ingatlant. Számára nem marad más, mint hogy a végrehajtás során törekszik arra, hogy – akkor már nyilván nem adásvétel címén – megszerezze a tulajdonjogot és nyilván arra, hogy ez akár sikerül, akár nem, az adóstól, a korábbi eladótól visszaszerezze a már kifizetett vételárat (vételárrészt).
A feljegyzett jogi tények közül a másik problematikus a perfeljegyzés.
Az Inytv. 64. § (1) bekezdése szerint „A bíróság – az ügyfél kérelmére – elõzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi a körzeti földhivatalt
a) a törlési és kiigazítási,
b) az ingatlan tulajdonjogát érintõ,
c) az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti,
d) az ingatlanra vonatkozó házassági vagyonjogi, valamint
e) a jelzáloggal biztosított, illetõleg önálló zálogjogba foglalt követelés érvényesítése iránti per megindítása tényének feljegyzése iránt.
(2) A bejegyzéssel vagy az alapjául szolgáló okirattal kapcsolatban elkövetett bûncselekmény miatt indult büntetõeljárásról a bíróság e tény feljegyzése végett értesíti a körzeti földhivatalt.
(3) A feljegyzés alapjául szolgáló végzés hatályon kívül helyezésérõl szóló jogerõs végzést a bíróság megküldi a körzeti földhivatalnak a feljegyzés törlése céljából.
(4) Az (1)-(3) bekezdéseken alapuló feljegyzéseket teljesítõ körzeti földhivatali határozatok ellen fellebbezésnek nincs helye.
A Legfelsõbb Bíróság 2002.EL.II.D.4/2 sz. alatt közzétette a polgári és gazdasági kollégiumvezetõk 2002. június 10-11 napján megtartott konzultatív tanácskozásán elfogadott ajánlásokat. Ez az Inytv. 64.§ (1) bek. szerinti perfeljegyzéssel is foglalkozik. E szerint a perindítás tényének feljegyzése tárgyában a bíróságnak az ilyen kérelmet tartalmazó keresetlevél benyújtását követõen nyomban – a perindítás hatályának beállta (Pp. 128.§) elõtt – intézkednie kell. A bíróság csupán csak azt vizsgálhatja, hogy a keresetlevél alkalmas-e tárgyalás kitûzésére (124.§) , a keresetlevél tartalma szerint a per azon perek közét tartozik-e, amelynek feljegyzését az Inytv. 64.§ (1) bek. lehetõvé teszi; továbbá tisztázza, hogy a perfeljegyzésnek nincs-e ingatlan-nyilvántartási akadálya. Ha ez a három feltétel fennáll, a perindítás tényének feljegyzése érdekében a bíróságnak a földhivatalt meg kell keresnie, a körülmények mérlegelésének a felek érdekeinek összevetésére nincs lehetõség.
A perfeljegyzés elrendelésnek tárgyában hozott végzéssel egyidejûleg, ha az intézkedés a perindítás akadályának beállta elõtt történt – a keresetlevelet is kézbesíteni kel, az alperesnek. A BH 2003.377 sz. jogeset, illetve a EBH.2003.872 elvi határozat a perfeljegyzéssel kapcsolatban a következõkrõl szól: „A perfeljegyzés tárgyában a bíróságnak a keresetlevél benyújtását követõen nyomban – a perindítás hatályának beállta elõtt – intézkednie kell. A bíróság csupán azt vizsgálhatja, hogy a keresetlevél alkalmas-e tárgyalás kitûzésére, és tárgya szerint az adott per azok közé tartozik-e, amelyeknek feljegyzését az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény lehetõvé teszi, továbbá tisztázza, hogy a perfeljegyzésnek nincs-e ingatlan-nyilvántartási akadálya [Pp. 121. § (1) bek. b) pont, 124. § (2) bek., 128. §, 130. § (1) bek. a)-h) pont és i), j) pontjai, 157. §, 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 17. § (1) bek. a)-u) pontjai, 64. § (1) bek. a)-c) pontok].„
Egy másik, a BH2003.365 sz. jogeset szerint a jelzáloggal biztosított követelés jogosultja kielégítést – a per megindításával – csak a fedezetül szolgáló tulajdoni illetõség terhére kérhet, így a perfeljegyzés is csak erre a tulajdoni illetõségre vonatkozhat. Az ingatlan tulajdonjogát érintõ (Inytv. 64.§ (1) bek. b) pont) bejegyezhetõ perek közé tartoznak azok a kötelmi tárgyú perek is, melyekben a keresetnek való helyt adás tulajdonjog változást eredményezhet (pl. tulajdonjog átruházásra irányuló szerzõdés érvénytelenségére, ajándék visszakövetelésére, stb. irányuló perek). Fontos tudni, hogy a Vht. 136.§ (1) bekezdésébõl következõen, tehát a perfeljegyzés, mint az ingatlanra bejegyezhetõ tény, nem akadálya a végrehajtásnak, akár árverési értékesítésének sem. A perfeljegyzés általában függõ jogi helyzetet teremt.
A perindítás tényének (és a zárlatnak) mint ténynek a feljegyzése a végrehajtás akadálya nem lehet. A végrehajtás során azonban nem érvényesülhet az, ami a perfeljegyzésnek és a zárlatnak is jellegzetessége, tehát, hogy e tények feljegyzése után jogot szerzõdre is kiterjed a perben hozott ítélet hatálya annyiban, amennyiben az ítélet tartalma értelmében a jogszerzés ellehetetlenül vagy korlátozottá válik.
A zálogjogosult bekapcsolódása a végrehajtási eljárásba
A Vht. 138/A. § szerint „A végrehajtó a földhivatal értesítésének kézhezvétele után haladéktalanul tájékoztatja a zálogjogosultat arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét – ha az alapügyben nem végrehajtást kérõ – végrehajtási eljárás során érvényesítheti, és az erre vonatkozó kérelmét az értesítés kézhezvételét követõ 8 munkanapon belül kell bejelentenie a végrehajtónál. A végrehajtó a kérelmet haladéktalanul, de legkésõbb annak kézhezvételét követõ munkanapon továbbítja a végrehajtást foganatosító bíróságnak.
A zálogjogosult bekapcsolódásáról a végrehajtást foganatosító bíróság soron kívül meghozott végzéssel határoz. Megállapítja a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát, és engedélyezi, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék, ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerûsége – önálló zálogjog esetén a jogalap és az összegszerûség – nem vitatott (Vht. 114.§ (1) bek.).
A kielégítési jog megnyiltának megállapításához nem elegendõ a foglalás ténye, ha a zálogjogosult az adós hozzátartozója vagy az adóssal összefonódásban lévõ gazdálkodó szervezet, illetve a zálogjog alapítására a gazdálkodó szervezet és tagja között került sor. A zálogjogosult bekapcsolódását engedõ végzésnek tartalmaznia kell: a) a zálogjogosult és az adós adatait,
b) az adóssal szemben folyamatban levõ végrehajtási ügy számát, az eljáró végrehajtó nevét,
c) a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba történõ bekapcsolódásáról hozott döntést,
d) a zálogjoggal biztosított, a végzés meghozatalának idõpontjában fennálló követelés összegét,
e) a zálogtárgy adatait,
f) a zálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba, a légi vagy vízi jármûvek lajstromába, illetõleg a Magyar Országos Közjegyzõi Kamaránál vezetett nyilvántartásba történõ bejegyzésének idõpontját.
A bíróság a zálogjogosult kérelmét az adósnak és a végrehajtást kérõnek azzal a felhívással kézbesíti: a kézhezvételtõl számított 8 napon belül nyilatkozzon arról, hogy a zálogjoggal biztosított követelés jogalapját – önálló zálogjog esetén a jogalapot – és összegszerûségét elismeri-e, illetõleg milyen összegben ismeri el. A jogalapot és összegszerûséget nem lehet vitatottnak tekinteni, ha azt közokiratba foglalták.
Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérõ a jogalapot vagy az összegszerûséget vitatja, és állítását valószínûsítette, a bekapcsolódási kérelmet a bíróság végzéssel elutasítja. Ebben az esetben a zálogjogosult perrel érvényesítheti a zálogjogból eredõ igényét.
Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérõ a zálogjoggal biztosított követelés összegszerûségét a zálogjogosult kérelmében foglalttól eltérõ összegben ismerte el, a bíróság tájékoztatja errõl a zálogjogosultat, aki ezen összeg tekintetében is kérheti a bekapcsolódás engedélyezését.
A végzést meg kell küldeni a zálogjogosultnak, az adósnak, a végrehajtást kérõnek és a végrehajtónak. A zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérõ a végzés ellen fellebbezhet. Ha az adós vagy a végrehajtást kérõ a fentírt nyilatkozatot nem terjesztett elõ, vagy nyilatkozatában a követelés fennállását vagy összegszerûségét elismerte, az ezzel ellentétes álláspontját fellebbezéssel sem érvényesítheti.
A végrehajtási eljárásba bekapcsolódó zálogjogosultra a végrehajtási eljárás illetékének és egyéb költségeinek elõlegezése és viselése, valamint a jogosultat a végrehajtási eljárás során megilletõ jogok és kötelezettségek tekintetében a végrehajtást kérõre irányadó szabályokat kell alkalmazni (Vht. 34.§).
Az ingatlan értékesítésének idõpontja
A végrehajtó a lefoglalt ingatlan értékesítése iránt akkor intézkedhet, ha elõre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetõleg a pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb idõn belül behajtani, illetve ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idõ múlva elégíthetõ ki. További feltétel az, hogy a végrehajtási jog bejegyzésérõl szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétõl számítottan 45 nap elteljen.
Ha a végrehajtási jog bejegyzésérõl szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétõl számított 8 napon belül igénypert indítottak, az igényelt ingatlan értékesítése iránt az igényper jogerõs befejezése után lehet intézkedni.
A végrehajtó az ingatlant a becsérték megállapításától, végrehajtási kifogás elõterjesztése esetén a becsérték tárgyában hozott jogerõs bírósági határozat kézhezvételétõl számított 3 hónapon belül olyan idõpontban köteles értékesíteni, amely a helyi körülmények között a legcélszerûbb (Vht. 139.§).
Az ingatlan becsértéke
Az ingatlan-végrehajtás szempontjából a magyar joggyakorlatban mindig jelentõséggel bírt a becsérték megállapítása. Az ingatlan általában jelentõs értékû, ezért a becsérték piacszerû meghatározása elengedhetetlen követelmény.
A Vht. értelmében a végrehajtó dolga a becsérték meghatározása. A végrehajtónak a forgalmi értékbõl kell kiindulnia. A felek bármelyike indítványozhatja, hogy a végrehajtó vonjon be szakértõt a becsérték meghatározásába. E kérelem nélkül a végrehajtó csak az önkormányzattól származó adó- és értékbizonyítvány alapján állapíthatja meg a becsértéket. A becsértéket mind lakott mind lakatlan állapotra meg kell határozni.
A becsértéket, melyet a fenti úton a végrehajtó meghatározott, a felekkel közölnie kell. Közölnie kell mindazokkal, akiknek az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzett joguk van. A Vht. módosítás alapján a pályázati értékesítés lehetõsége, az ingatlan lakottságával kapcsolatos speciális szabályok okán azt is elõírja a törvény, hogy a becsérték közlésével egyidejûleg a végrehajtást kérõt tájékoztatni kell arról, hogy a közléstõl számított 15 napon belül nyilvános pályázat megrendezését kérheti (Vht. 156/A, 156/G.§), valamint kérheti az ingatlan lakott állapotban való értékesítését is (Vht. 141.§ (3) bek.).
A végrehajtó az adóst ezzel egyidejûleg arról tájékoztatja, hogy az értékesítést követõ kiköltözési kötelezettségének elhalasztását 15 napon belül kérheti a végrehajtást foganatosít bíróságnál. A halasztás a bíróság engedélyezi a Vht. 154.§ szerint egy ízben és legfeljebb 6 hónapra engedheti a halasztást.
Ha a becsértékkel szemben, annak közlését követõ 15 napon belül a felek vagy az egyéb érdekeltek végrehajtási kifogást terjesztettek elõ, a becsértéket a bíróság szükség esetén szakértõ kirendelésével állapítja meg.
A megállapított és rögzült becsérték újbóli megállapítása kizárt. Ez a végrehajtási értékesítést nagymértékben és oktalanul késleltetné. A Vht. 140.§ kizárja a jogerõsen megállapított becsérték ismételt megállapítását. Újbóli becsértékvizsgálat csak a Vht. 162.§ (3) bekezdése okán lehetséges. Ha az ingatlan közös tulajdonát bírósági határozat, jóváhagyott egyezség vagy végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján árveréssel kell megszûntetni, a végrehatást elrendelõ bíróság határozza meg a becsértéket és az a Vht. 141.§ alaklamazásával az árverésig bármelyik tulajdonostárs kérelmére módosíthatja. E módosítás feltétele a bírói gyakorlat szerint azonban az, hogy a becsérték megállapítása és az árverés között hosszabb idõ teljék el és az ingatlanpiacon ezidõ alatt lényeges áremelkedés vagy árcsökkenés következzen be. Ha ez nem állapítható meg, jelentõsebb idõmúlás sem okozhatja a becsérték újbóli vizsgálatát és megállapítását. A BH 1997.33. sz. a végrehajtási eljárás szünetelése alatt a becsérték újbóli megállapítása nem rendelhetõ el.
Az értékesítés
Értékesítési módok
a) Ingatlanárverés
Az ingatlant – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – rendszerint árverésen kell értékesíteni (141. § (1) bek.). A törvény másképpen rendelkezik akkor, amikor a végrehajtást kérõ kívánságára lehetõvé teszi a pályázati értékesítést is (Vht. 156/A-156/G.§). Az árverésen szerzés eredeti szerzés, azaz az árverési vevõ által megszerzett tulajdonjogot csak a Vht. 137. §-ában foglalt jogok terhelhetik (a telki szolgalom, a közérdekû használati jog, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve). A BH 1997.400 sz. eseti döntés is egyértelmûvé tesz azt, amirõl a Ptk. 120.§ (1) bekezdése is szól: „Aki a dolgot hatósági határozat vagy árverés útján jóhiszemûen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a rendelkezés ingatlan árverése esetére nem vonatkozik.” Analóg következtetést von le a BH 2001.237. sz. jogeset azzal, hogy pontosítja, hogy a Ptk. 120.§ (1) bekezdés nem zárja ki azt, hogy ingatlanárverésen is lehessen eredeti szerzõvé válni. Ennek feltétele azonban az, hogy a végrehajtási adós legyen a tulajdonos. Az eredeti szerzés egyik fontos lényegi eleme, hogy a korábbi tulajdonos ellen az ingatlanra vonatkozó igény nem érvényesíthetõ. Nem érvényesíthetõk a szerzõdéses akarathibákra irányuló vagy azzal analóg igények sem (EBH 2004.1045.). Nem az ingatlanra vonatkozó igényként került elbírálásra a korábbi tulajdonos helyett kifizetett áramszolgáltatási díj (EBH 2001.520.). Az árveréssel összefüggésben szükséges megemlíteni, hogy nem kizárt az, hogy a végrehajtást kérõ és az adós a kitûzött árverés megkezdése elõtt megállapodjon és ezzel az árverési értékesítés mellõzhetõvé váljon (BH 1997.349.). Az árverés kapcsán fontos azt is megemlíteni, hogy az árverési vétel nem a Ptk. 365.§ hatálya alá tartozó adásvétel, ezért az ingatlan tulajdonostársát a végrehajtási eljárás (árverés) során nem illeti meg a Ptk. 145.§ (2) bekezdés szerinti elõvásárlási jog (PK. 9.).
Az ingatlant – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – beköltözhetõ állapotban kell árverezni (Vht. 141.§ (2) bek.). Ez a rendelkezés 2000. évi CXXXVI. Törvény (vht. novella) 74.§-a révén 2001. szeptember 1-tõl hatályos. Célja az, hogy vélelmezhetõvé és egyértelmûvé tegye az ingatlan-végrehajtás révén szerzett tulajdonosi jogokat. Korábban ugyanis mutatkozott némi ellentmondás a bírói gyakorlatban a tulajdonost illetõ jogok korlátozhatóságát illetõen abban a tekintetben, mi a jogi hatálya annak, ha az árverésen szerzõ az adós által lakottan szerezte meg a tulajdonjogot, de beköltözhetõ vételárat fizetett (BH 2003.191., BH 1998.586.). Elvi legfelsõbb bírósági határozat is született a Vht-novellát követõen, amely meghatározta az ingatlanban maradó adós helyzetét. Ez kimondja, hogy „A lakásban maradó volt tulajdonost a bérlõvel azonos jogállás illeti meg, ha árverés esetén az árverési vételár megállapítása a bentlakás értékcsökkentõ hatásának figyelembevételével történt. Ilyen esetben az árverési vevõ a felmondási okokra alapított, valamint a cserelakásos felmondás jogával élhet, de a szabad felmondásra, éppen a megállapodás hiánya, illetõleg a jogviszony természete folytán nincs lehetõsége [1993. évi LXXVIII. törvény 24. § (1) bek. a)-e) pont, 26. § (5) és (7) bek.; 1994. évi LIII. törvény 137. §, 141. § (3)-(4) bek.; 1959. évi IV. törvény 120. § (1) bek.] (EBH2004. 1129.).
E határozatból az olvasható ki, hogy a lakásban maradt volt tulajdonos jogi helyzetét a végrehajtási értékesítés körülményei, adott esetben a vételár meghatározásának alapja határozza meg. Ez a határozat még mindig relatív szerkezetûvé teszi a végrehajtási vevõ és az adós jogviszonyát. Az eredeti szerzés az új szabályozás ellenére még napjainkban is kötelmi jogi kérdésektõl teszi függõvé, hogy a szerzés, amely mint kifejtettük, eredeti, ezáltal alapvetõen terhektõl mentes, valóban terhek nélkül történik-e.
A Vht. 141. § (3) bekezdés részletes felsorolását adja annak, hogy mikor lehet lakottan árverezni. Ezek az esetek a következõk:
• ha abban a végrehajtási eljárás megindulását megelõzõen kötött, érvényes bérleti szerzõdés alapján bérlõ lakik, kivéve ha az adós és a zálogjogosult korábban az ingatlan beköltözhetõ állapotban történõ értékesítésében állapodott meg, és a bérleti szerzõdés megkötésére e megállapodás ellenére került sor,
• ha abban – a 137. § (2) bekezdésben foglalt esetet kivéve – haszonélvezõ lakik,
• ha az osztatlan közös tulajdonban levõ ingatlanban a nem adós tulajdonostárs lakik,
• ha az adós és a végrehajtást kérõ (több végrehajtást kérõ esetén valamennyi végrehajtást kérõ) a lakottan történõ értékesítésben megállapodott, vagy
• ha a lakottan történõ értékesítéssel valamennyi végrehajtást kérõ egyetért,
• ha abban az adós egyenes ági felmenõje lakik, és lakóhelye a végrehajtási eljárás megindítását megelõzõ 6 hónapban is ebben volt, az ingatlan tulajdonjogát az adós tõle ingyenesen szerezte, kivéve ha az adós és a zálogjogosult korábban az ingatlan beköltözhetõ állapotban történõ értékesítésében állapodott meg.
Ha a végrehajtást kérõk nem egyeztek bele a lakottan történõ értékesítésbe, az adósnak a lakásban maradására vonatkozó esetleges szerzõdése megszûnik. A végrehajtást kérõk tehát egyhangú, de ugyanakkor egyoldalú akaratnyilvánítással megszüntethetik a bentlakó adós bentlakásra irányuló szerzõdéses jogcímét. Ez természetszerûleg a vételárra is kihat, mert ellenkezõ esetben az fordulhatna elõ, hogy a kiüresített (legalábbis elméletileg kiürített) ingatlant lakott áron szerzik meg. Az árverés helyszínét 142. § az alábbiak szerint határozza meg: • a bíróság épületében,
• a községi, városi, fõvárosi kerületi önkormányzat épületében vagy a felsorolt önkormányzatok jegyzõje által kijelölt helyiségben,
• az ingatlan fekvésének helyén,
• a végrehajtó által kijelölt más helyen.
Az árverést a végrehajtó hirdeti meg. Nyilván a hirdetménnyel tûzi ki az árverés helyszínét, bár ezt a jogalkotó a törvénybõl kifelejtette. A hirdetményben fel kell tüntetni
• a végrehajtó nevét, hivatali helyiségének címét, telefonszámát, letéti számlájának számát,
• a felek nevét, a fõkövetelések jogcímét és összegét,
• az ingatlan ingatlan-nyilvántartási adatait (helyrajzi szám, mûvelési ág, a fekvés helye, tulajdonos, a 137. § (1) bekezdése szerinti terhek],
• az ingatlan tartozékait, jellemzõ sajátosságait,
• az ingatlan lakott vagy beköltözhetõ állapotban történõ értékesítését,
• az ingatlan becsértékét,
• az árverési elõleg (a továbbiakban: elõleg) összegét,
• azt, hogy az árverésen a kikiáltási ár összege a 147. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak alapján milyen mértékben csökkenthetõ,
• e törvénynek az árverezõket közvetlenül érintõ – a 146., 149. és 156. §-ban foglalt – rendelkezéseit.
Az árverési hirdetményt kézbesíteni, kifüggeszteni, közzétenni és közhírré tenni is kell.
i) A kézbesítés
• a feleknek,
• azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van,
• az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fõvárosi kerületi jegyzõnek,
• a földhivatalnak történik (Vht. 144. § (1) bek.).
ii) A kifüggesztésre
• a bíróság hirdetõtábláján,
• az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fõvárosi kerületi polgármesteri hivatal hirdetõtábláján,
• a földhivatal hirdetõtábláján kerül sor.
A hirdetményt az árverést megelõzõen legalább 15 napon át és legalább az árverést megelõzõ 5. napig kell a hirdetõtáblán kifüggesztve tartani.
iii) Közzétételre a Végrehajtói Kamara hivatalos lapjában legkésõbb az árverést megelõzõ 5. napon kerül sor. Közzétételre a hirdetmény kivonata kerül, amely a végrehajtó nevét, telefonszámát, az ügy azonosítására alkalmas számot, az ingatlan mûvelési ágát, helyrajzi számát, a tulajdoni hányadot, az ingatlan területét, lakott vagy beköltözhetõ állapotát, becsértékét, az árverésnek, valamint az ingatlan megtekintésének helyét és idõpontját tartalmazza.
A közhírré tétel a felek kérelmére, a végrehajtó által meghatározott módon történik. Kérelem hiányában a közhírré tételre nem kerülhet sor. A felek alatt természetesen az adóst is érteni kell. Ha tehát az adós és a végrehajtást kérõ között ebben a tekintetben véleménykülönbség van, a végrehajtó az adós önálló kérelmére akkor is köteles a közhírré tételre. Fontos, hogy a közhírré tétel megfelelõ módon történjen. A törvény értelmezése alapján a bírósági hirdetõtáblán történõ kifüggesztés is a közhírré tétel egyik, de nem kizárólagos módja, mert a közhírré tétel hatályát a bírósági kifüggesztés idõpontjához köti. Megfelelõ módnak a törvény indokolása szerint az minõsül, ha a közhírré tétel alkalmas arra, hogy az árverésrõl a széles nyilvánosság tudomást szerezhessen.
Amikor a földhivatal megkapja az értesítést, az árverés kitûzését „bejegyzi” az ingatlan-nyilvántartásba. A „bejegyzés” kifejezést a törvénybõl idézzük, de egyben felhívjuk a figyelmet arra, hogy az árverés kitûzése nem jog, amit be kell jegyezni, hanem tény, melyet a tulajdoni lap III. részére fel kell jegyezni (Inytv. 17.§ (1) bek. p) pont, 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 3.§ (2) bek. k) pont).
Az ingatlan értékesítésének fõ módja mindig az árverés volt. Ingatlanra csak az árverezhet, aki az ingatlan becsértékének 10 %-át a végrehajtónál elõlegként letétbe helyezi. Az ingatlan-szerzési korlátozásokat az árverés során is figyelembe kell venni. Egyes jogalanyok azonban – esetleg meghatározott jellegû vagy nagyságú – ingatlanokat csak engedéllyel szerezhetnek meg. Ilyenek a külföldi jogalanyok, akiknek a tulajdonszerzését a termõföldrõl szóló
az 1994. évi LV. Törvény 88. § – 89§-ai szabályozzák. E szerint külföldi jogi vagy magánszemély termõföldnek nem minõsülõ ingatlan tulajdonjogát az ingatlan fekvése szerint illetékes fõvárosi, illetõleg megyei közigazgatási hivatal vezetõjének engedélyével szerezheti meg. Az Európai Unió tagállami állampolgára, valamint az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes államban, továbbá a nemzetközi szerzõdés alapján velük egy tekintet alá esõ államban bejegyezett jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzõdést kihirdetõ törvény hatálybalépését követõen a termõföldnek nem minõsülõ ingatlan tulajdonjogát a belföldi személyekkel azonos feltételekkel, tehát engedély nélkül szerezheti meg, ha az lakóhelyül, mégpedig ún. elsõdleges lakóhelyéül szolgál. Az EU-csatlakozási törvény hatálybalépésétõl számított öt évig, az ún. átmeneti idõszak alatt, a hivatal vezetõjének engedélye szükséges a nem elsõdleges lakóhely céljait szolgáló további ingatlanok tulajdonjogának megszerzéséhez. Ezalól is van azonban kivétel: Ha a tagállami állampolgár legalább négy éve folyamatosan és jogszerûen Magyarországon tartózkodik, a másodlagos lakóhelyül szolgáló ingatlan tulajdonjogát engedély nélkül szerezheti meg.
Az ún. tagállami állampolgár az árverési ingatlan megszerzésére vonatkozó feltételek fennállását a lakóhelye, illetve tartózkodási helye szerint illetékes területi idegenrendészeti hatóság által kiállított hatósági bizonyítvánnyal a végrehajtó elõtt köteles igazolni. A hatósági bizonyítványt az ingatlan tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelemhez mellékelni kell akkor is, ha a szerzés végrehajtási értékesítés során történt. Ugyanez áll az átmeneti idõszak alatt az elsõdleges lakóhelyül szolgáló ingatlan tulajdonjogának engedély nélküli megszerzésére is. A tagállami állampolgárnak ilyen esetben teljes bizonyító erejû magánokiratban vagy közokiratban kell nyilatkoznia a végrehajtó felé is arról, hogy elsõdleges lakóhely céljára szerzi meg az ingatlant. Ha a tagállami állampolgár belterületen kialakított telek tulajdonjogát lakóhely létesítése céljából akarja megszerezni, az árverésen való részvétel érdekében be kell szereznie az elsõfokú építésügyi hatóság igazolását arról, hogy a telken lakás építhetõ. Nem vehet részt az árverésen az ún. tagállami állampolgár, ha elsõdleges lakóhelyül szolgáló ingatlannal már rendelkezik, és a végrehajtónak úgy nyilatkozik, hogy a végrehajtási ingatlant is elsõdleges lakóhelyéül kívánja megszerezni. A Közigazgatási Hivatal engedélyével termõföldnek nem minõsülõ védett természeti terület tulajdonjogát ún. tagállami állampolgár, az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségrõl szóló megállapodásban részes államban, továbbá a nemzetközi szerzõdés alapján velük egy tekintet alá esõ államban bejegyezett jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet megszerezheti, azaz ilyen ingatlan árverésén is részt vehet.
A Vht. tehát olyan rendelkezést tartalmaz, amely szerint ha az ingatlanszerzés engedélyhez kötött, az engedély meglétét az árverezés a végrehajtónak elõtt igazolni köteles. Az árverésen való részvétel fentieken túli törvényi korlátja, hogy a végrehajtási árverésen a végrehajtó, a végrehajtó közeli hozzátartozója és az adós nem árverezhet és az ingatlant árvereztetéssel közvetve sem szerezheti meg.
Az árverést – tehát a legtöbbet ajánló számára történõ kényszereladást – a végrehajtó operatív módon bonyolítja le. Az árverés megkezdésekor a végrehajtó az árverezõkkel közli az ingatlan becsértékét (a kikiáltási árat), és felhívja õket ajánlatuk megtételére. Ingatlanra csak az árverezhet, aki az ingatlan becsértékének 10 %-át a végrehajtónál az árverési ajánlat megtétele elõtt elõlegként letétbe helyezte. Az elõleg letétbe helyezése átutalással is történhet, az elõleg összegét olyan idõpontban kell átutalni, hogy az az árverés idõpontját megelõzõen megérkezzen a végrehajtói letéti számlára. A letétbe helyezõ az utóbbi esetben akkor árverezhet, ha az átutalásról szóló terhelési értesítõt legkésõbb az árverési ajánlatának megtétele elõtt a végrehajtónak bemutatja, annak másolatát pedig részére átadja (Vht. 146. § (1) bek.).
Az árverés megkezdésekor a végrehajtó ismerteti az árverési feltételeket, és felhívja az árverezõket ajánlatuk megtételére. Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után tájékoztatja a jelenlévõket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon belül élhet elõvásárlási jogával. Amennyiben az önkormányzat az árverés napjától számított 30 napon belül nem él elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, a végrehajtó a legtöbbet ajánlót írásban értesíti az ingatlan megvételérõl. Amennyiben az önkormányzat él elõvásárlási jogával, úgy a végrehajtó errõl és a szerzõdés létrejöttérõl írásbeli értesítést küld a legtöbbet ajánlónak.
Árverési vevõ az lesz, aki az ingatlanért a legtöbbet ajánlotta; az õ letétbe helyezett elõlegét be kell számítani a vételárba, a többi árverezõ az elõleget az árverés befejeztével visszakapja. Az árverési vevõ köteles a teljes vételárat a települési önkormányzat 30 napos nyilatkozattételi határidejének lejártától, illetve a települési önkormányzat elõvásárlási jogáról lemondó nyilatkozatának keltétõl számított 15 napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha elmulasztja, elõlegét elveszti. A végrehajtó legfeljebb 2 hónapig terjedõ halasztást adhat, ha ezt a vételár nagyobb összege vagy más fontos körülmény indokolttá teszi. A Vht. arról is rendelkezik, hogy ha az árverési vevõnek az adóssal szemben olyan követelése van, amelyre vonatkozólag a végrehajtási jog az elárverezett ingatlanra be van jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, az árverési vevõ visszatarthatja az árverési vételárat, illetõleg azt a részét, amely a követelésének a kielégítéséhez szükséges. Ha az árverési vevõ követelését a vételár felosztásakor nem lehet kielégíteni, az árverési vevõ köteles a vételárat, illetõleg visszatartott részét, továbbá a Polgári Törvénykönyv szerint a szerzõdéses kapcsolatokban járó – az árverést követõ 15. naptól esedékes – kamatot a végrehajtó felhívásától számított 15 napon belül befizetni a végrehajtói letéti számlára. Az árverési vevõ megállapodhat a jelzálogos hitelezõvel, hogy a jelzálogjog – amennyiben a vételárból a jelzálogos hitelezõ kielégítéshez jutna – az ingatlanon továbbra is fennmarad. Ha az árverési vevõ a végrehajtónál ezt a megállapodást igazolta, visszatarthatja a vételárat, illetõleg azt a részét, amely a jelzálogos hitelezõ követelésének kielégítéséhez szükséges.
Árverezni csak személyesen vagy megbízott és meghatalmazott útján lehet. A törvény a meghatalmazott helyett a képviselõ útján történõ árverezést teszi lehetõvé, ami szélesebb kört fog át, mint a meghatalmazottak köre.
Az árverés sikere érdekében a törvény lehetõvé teszi, hogy az ingatlant ne csak a becsértékén, hanem alacsonyabb áron is el lehessen adni. Ezért a kikiáltási árat az ingatlan becsértékének feléig lehet leszállítani. Lakóingatlan esetén a kikiáltási ár a becsérték 70%-ának megfelelõ összegre szállítható le, ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakóhelye ebben van, és a végrehajtási eljárás megindítását megelõzõ 6 hónapban is ebben volt. Lakóingatlannak kell tekinteni
• a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlant (tulajdoni illetõséget) a hozzá tartozó földrészlettel, ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki,
• az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett lakó-, illetõleg gazdasági épületet, épületcsoportot és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttesét.
A végrehajtó árverési jegyzõkönyvet készít, ennek másolatát kézbesíti a feleknek és azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van.
A jegyzõkönyv kötelezõ tartalmi elemei
• az elárverezett ingatlannak az ingatlan-nyilvántartási adatai,
• lakott vagy beköltözhetõ állapotban történt értékesítés ténye,
• a becsérték,
• a becsérték leszállítása milyen szabályok szerint történt,
• az árverési vételár,
• az árverési vevõ neve, személyazonosító adatai, lakóhely, illetõleg székhely.
Az árverési jegyzõkönyvet az árverési vevõ is aláírja.
A végrehajtó az árverésrõl a jegyzõkönyv mellett kép- és hangfelvételt készít.
E rendelkezés a végrehajtás tisztaságának egyik garanciája, mert alkalmas valamennyi árverési cselekmény rekonstruálására.
Ha az árverési vevõ a teljes vételárat kifizette, és az árveréstõl számított 30 nap eltelt, a végrehajtó megküldi az árverési jegyzõkönyv másolatát az árverési vevõ részére a vétel igazolása céljából, továbbá a földhivatal részére az árverési vevõ tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése végett.
A végrehajtó a tulajdonjog bejegyzési eljárás megindítása iránti megkeresésében tájékoztatja a földhivatalt az adós adóazonosító jelérõl, adóazonosító jel hiányában az adós nevérõl, születési helyérõl, idejérõl, anyja leánykori nevérõl és lakóhelyérõl (nem magyar állampolgárságú magánszemélynek az útlevélszámáról), továbbá arról, hogy az árverés jogerõre emelkedett, és az árverési vételárat kifizették.
Az ingatlant a végrehajtó adja át az árverési vevõnek.
Az elsõ árverés sikertelen, ha
• nem tettek vételi ajánlatot, vagy a felajánlott vételár nem érte el az ingatlan becsértékének felét,
• az árverési vevõ nem fizette be vagy nem utalta át a teljes vételárat az árveréstõl számított 15 napon belül, illetõleg a végrehajtó által a 149. § alapján engedélyezett határidõn belül.
Az elsõ árverés sikertelenségének megállapításától számított 3 hónapon belül – a végrehajtó által kitûzött idõpontban – második árverést kell tartani. Nem kell megtartani a második árverést, ha az árverési vevõ a második árverés megkezdése elõtt befizette a vételárat, vagy azt átutalta és az errõl szóló terhelési értesítõt a végrehajtónak bemutatta, másolatát részére átadta, továbbá megtérítette a második árverés kitûzésével felmerült költséget. Ilyenkor az utólag megfizetett vételárba nem lehet beszámítani a 149. § alapján elvesztett elõleget. A második árverésen a korábbi árverési vevõ nem árverezhet. A második árverésen is az ingatlan becsértéke a kikiáltási ár, amelyet a becsérték feléig, lakóingatlan esetén a fentírt feltételek megléte esetén a becsérték 70%-ának megfelelõ összegig lehet leszállítani.
Ha a második árverésen az ingatlant alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az elsõ árverésen a korábbi árverési vevõ felajánlott, a különbözetet a korábbi árverési vevõ köteles a végrehajtást foganatosító bíróság végzése alapján megtéríteni. A megtérítendõ összegbe az elvesztett elõleget be kell számítani.
Az ingatlan után az adó és más köztartozás az árverési vevõt az árverés napjától terheli.
Az ingatlan után járó bérösszeg (haszonbér) az árverési vevõt az árverés utáni legközelebbi esedékességi idõponttól illeti meg, feltéve, hogy az árverési vevõ az árverésrõl a bérlõt (haszonbérlõt) ezelõtt az idõpont elõtt értesítette. Az értesítés elmulasztásából vagy a késedelmes értesítésbõl eredõ kár az árverési vevõt terheli.
Az adós és az adós jogán az ingatlanban lakó személyek az árveréstõl számított 30. napig, ha a végrehajtó ennél hosszabb határidõt adott a vételár megfizetésére, eddig az idõpontig, jogorvoslat elõterjesztése esetén pedig az errõl szóló határozat rendelkezése szerint a határozat jogerõre emelkedésétõl számított 15. napig kötelesek az ingatlant ingóságaiktól kiürítve elhagyni, és biztosítani, hogy a végrehajtó átadja azt az árverési vevõnek.
Ez alól két kivétel van:
a) Az adós és a vele lakó személyek ideiglenesen mentesülnek a kiköltözési kötelezettség alól, ha a vételár kifizetése határidõben nem történt meg; ebben az esetben a teljes vételár kifizetésétõl számított 30 napon belül kell kiköltözni az ingatlanból.
b) A végrehajtást foganatosító bíróság az adósnak a – becsérték közlésének kézhezvételétõl számított 15 napon belül elõterjesztett – kérelmére az ingatlan elhagyására egyszeri – legfeljebb az árveréstõl számított 6 hónapos – halasztást adhat, ha az ingatlan lakóingatlan, és az adós a saját elhelyezését ideiglenesen sem tudja biztosítani.
Nincs helye halasztásnak, ha az adóst az eljárás során korábban rendbírsággal sújtották, vagy kérelmére a bíróság legalább 6 hónapra a halasztásra is okot adó körülmény miatt a végrehajtást felfüggesztette.
A halasztás iránti kérelemben meg kell jelölni a halasztás indokát és a kérelem alaposságát valószínûsítõ körülményeket, azt, hogy a kérelmezõ mely címrõl, illetve rövid úton milyen módon idézhetõ a meghallgatáson való megjelenésre, a kérelmet alátámasztó iratokat pedig csatolni kell. Ha a kérelem elbírálásához a kérelmezõ meghallgatása szükséges, a bíróság a meghallgatásra a kérelem beérkezésétõl számított 8 napon belüli határnapot tûz ki, és erre a kérelmezõt azzal idézi, hogy távolmaradása (képviselõjének távolmaradása) a kérelem elintézésének nem akadálya. A kérelemrõl a beérkezését követõ 8 napon belül, meghallgatás tartása esetén a meghallgatáson kell dönteni. A halasztás tárgyában hozott döntést haladéktalanul kézbesíteni kell a kérelmezõnek. A halasztást elrendelõ végzést, illetve az elutasító végzés elleni fellebbezésrõl szóló értesítést a végrehajtó részére is meg kell küldeni.
A kérelmet elutasító végzés ellen a kérelmezõ fellebbezhet. A fellebbezést a végzés kézbesítésétõl számított 15 napon belül, meghallgatás esetén a végzés kihirdetésekor lehet bejelenteni. Fellebbezés esetén az árverés megtartható, de az árverési vevõt tájékoztatni kell a Ha a kiköltözésre a fentiek szerinti határidõkben nem került sor, a végrehajtó az árverési vevõ kérelmére – szükség esetén rendõrség közremûködésével – haladéktalanul intézkedik az ingatlan kiürítése iránt.
Ha az adós vagy képviselõje nincs jelen a végrehajtás foganatosításánál, a kiürítendõ lakásban lévõ ingóságokat a végrehajtó összeírja. Az ingóságoknak másik lakásban vagy másik helyiségben való elhelyezése után a lista egy példányát itt is el kell helyezni. Ha az ingóságok elhelyezése olyan lakásban történt, amelyet kizárólag a kötelezett vagy családtagjai használnak, a végrehajtás foganatosítása után a lakást le kell zárni, és le kell pecsételni. Ha a másik lakásban a kötelezett ingóságait vagy egy részüket nem lehetett elhelyezni, raktárban vagy más alkalmas helyiségben való elhelyezésükrõl – a kötelezett költségére és veszélyére – a végrehajtást kérõ gondoskodik. A végrehajtást kérõ az ingóságokat 30 napig köteles tárolni.
A végrehajtó a lakóingatlan kiürítésének foganatosítását a december 1-jétõl március 1-jéig terjedõ idõszakot követõ idõszakra halasztja el, ha a kötelezett magánszemély. Nincs helye halasztásnak az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése során, vagy ha a kötelezettel szemben korábban rendbírságot szabtak ki. A végrehajtó a lakás kiürítésének elhalasztásáról jegyzõkönyvet készít, amelynek másolatát megküldi a feleknek. A bíróság – erre irányuló végrehajtási kifogás esetén – a kiürítés foganatosítására utasítja a végrehajtót, ha
a) a kötelezett vagy a vele egy háztartásban élõ személy a kiürítendõ lakóingatlan helyett más beköltözhetõ lakóingatlan használatára jogosult,
b) a végrehajtást kérõ a halasztás idõtartamára a kötelezett elhelyezésérõl gondoskodik, vagy
c) a magánszemély végrehajtást kérõ valószínûsíti, hogy a kiürítendõ lakóingatlan birtokba vétele nélkül lakhatása nem biztosított.
A fentiekben meghatározott idõszak lejártát követõen a lakóingatlan kiürítésének foganatosításáról a végrehajtó soron kívül intézkedik (Vht. 182-182/A §).
Árverés megsemmisítését célzó végrehajtási kifogás
Az árverés megsemmisítését célzó végrehajtási kifogás elbírálása során a végrehajtást kérõ ellenérdekû félnek minõsül, így az eredményes kifogás költségkövetkezményeit köteles viselni (BH1998. 33., BH2000. 254.)
b) Nyilvános pályázat
Az ingatlant a végrehajtást kérõ, több végrehajtást kérõ esetén valamennyi végrehajtást kérõ kívánságára az árverési vétel hatályával, nyilvános pályázaton (a továbbiakban: pályázat) kell értékesíteni (156/A. § (1) bek.). A pályázatra vonatkozó nyilatkozatot a végrehajtóval írásban kell közölni, a végrehajtó az ilyen tárgyú, elõtte szóban tett nyilatkozatot jegyzõkönyvbe foglalja. A pályázaton nem vehet részt, aki az ingatlan árverezésekor sem tehetne ajánlatot illetve nem szerezhetné meg az ingatlan tulajdonjogát.
A végrehajtó pályázati hirdetmény készítésével gondoskodik a pályázat közzétételérõl. A pályázati hirdetmény tartalmazza
• a végrehajtó nevét, hivatali helyiségének címét, telefonszámát, a letéti számlájának számát,
• a végrehajtási ügy számát,
• a felek nevét, a végrehajtást kérõk fõkövetelését,
• a nyilvános pályázat útján értékesítendõ ingatlan megjelölését [helyrajzi szám, tulajdonos, tulajdoni hányad, a fekvés helye, az ingatlannak a 137. § (1) bekezdése szerinti terhei, tartozékok, jellemzõ sajátosságok, beköltözhetõ állapot, a kiköltözésre adott halasztás], valamint megtekintésének helyét és idejét,
• az ingatlan becsértékét és az elõleg összegét,
• az ajánlat benyújtásának módját, helyét, naptári nap szerint meghatározott határidejét,
• az ajánlat érvényességéhez szükséges tartalmi elemek megjelölését,
• az ajánlat felbontásának helyét és idõpontját, továbbá azt a tájékoztatást, hogy a felbontási eljáráson a felek és az ajánlattevõk személyesen vagy meghatalmazottjuk útján részt vehetnek,
• a pályázat elbírálásának módját és a pályázaton részt vevõkre vonatkozó rendelkezéseket.
A pályázati hirdetményt kézbesíteni kell
• a feleknek,
• azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van,
• az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fõvárosi kerületi jegyzõnek,
• a földhivatalnak.
A pályázati hirdetményt – a megérkezését követõ elsõ munkanaptól kezdõdõen – 15 napig ki kell függeszteni a végrehajtást foganatosító bíróságnak, az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fõvárosi kerületi polgármesteri hivatalnak, valamint a földhivatalnak a hirdetõtáblájára, és közzé kell tenni a kamara hivatalos lapjában.
A végrehajtó bármelyik fél kérelmére gondoskodik a hirdetmény egyéb megfelelõ módon történõ közhírré tételérõl. Kérelem nélkül tehát ez nem lehetséges. Itt is irányadók az árverés esetén érvényesülõ szabályok
A pályázat közhírré tételéhez fûzõdõ jogkövetkezmény a pályázati hirdetménynek a kamara hivatalos lapjában történõ közzétételéhez kapcsolódik. Itt tehát van eltérés az árverési szabályoktól, hiszen ott ez a hatály a bírósági kifüggesztéssel függött össze.
Az ajánlatnak tartalmaznia kell
• a vevõ nevét, születési évét, anyja nevét, lakóhelyét (székhelyét, cégjegyzékszámát),
• a felajánlott vételár összegét,
• az ingatlan becsértéke 10%-ának megfelelõ elõleg végrehajtói letéti számlára történõ befizetésérõl szóló igazolást,
• ha a vevõ ingatlanszerzése engedélyhez kötött, ennek az – engedély másolatának csatolásával történõ – igazolását,
• az arról szóló nyilatkozatot, hogy a vevõ nem minõsül a 156/A. § (3) bekezdése értelmében a pályázatban való részvételbõl kizárt személynek.
Az ajánlatot ügyvéd által vagy az ajánlatot tevõ szervezet jogtanácsosa által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. Ez a szabály az adásvételi szerzõdésekre irányadó szabályok átvétele a végrehatási jogba. Természetesen az is szabályos ajánlat, amit közjegyzõi okiratba foglaltak.
Az ajánlat benyújtásának határidejét a végrehajtó úgy állapítja meg, hogy a határidõ lejártának napja a hirdetménynek a kamara lapjában való megjelenésétõl számított 30. napnál késõbbi idõpontra essen.
Az ajánlatot zárt borítékban, „pályázati ajánlat” megjelöléssel kell átadni a végrehajtó irodájában a végrehajtónak vagy alkalmazottjának a határidõ lejártáig. Az ajánlat átvételérõl az átvevõ elismervényt ad az átadónak.
Az ajánlattevõ az ajánlatot a benyújtási határidõ lejártáig módosíthatja vagy visszavonhatja. Az alakszerûségi követelmények (ügyvédi, jogtanácsosi, közjegyzõi közremûködés) itt is érvényesül.
Az ajánlat benyújtására elõírt határidõ lejárta után az ajánlatot nem lehet módosítani vagy visszavonni.
A végrehajtó a hivatali helyiségében, a hirdetményben megjelölt idõpontban az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat felbontja, és ismerteti az ajánlattevõk nevét, címét (székhelyét), valamint a vételárra tett ajánlatokat. A felbontásról jegyzõkönyvet kell készíteni.
A felbontási eljáráson a végrehajtón és alkalmazottjain kívül a felek, azok, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, az ingatlanra elõvásárlási joggal rendelkezõ, az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat erre meghatalmazott képviselõje, továbbá az ajánlattevõk vehetnek részt személyesen vagy meghatalmazott útján; távolmaradásuk az eljárás lefolytatásának nem akadálya.
Az ajánlatok ismertetése után a végrehajtó megvizsgálja az ajánlatokat, és megállapítja, hogy azok érvényesek-e, és az eljárás eredményes-e.
(2) Érvénytelen az ajánlat, ha
• a pályázati hirdetményben meghatározott határidõ lejárta után nyújtották be,
• nem tartalmazza a 156/C. § (1) bekezdésében írt valamely adatot vagy nyilatkozatot,
• az elõleg befizetése nem történt meg,
• a felajánlott vételár nem érte el a becsértéket,
• az ajánlatban foglalt valamely nyilatkozat tartalma nem felel meg a valóságnak,
• nem ügyvéd vagy jogtanácsos által ellenjegyzett okiratba foglalták.
Az érvénytelen pályázatot benyújtó az eljárás további szakaszában nem vehet részt.
Ha a végrehajtó megállapítja, hogy valamelyik pályázó az ajánlatában valótlan adatot közölt, vele szemben rendbírság kiszabására tehet indítványt a végrehajtást foganatosító bíróságnál.
Eredménytelen az eljárás, ha nem érkezett ajánlat, vagy ha kizárólag érvénytelen ajánlatok érkeztek.
Ha az ajánlatok érvényességének megállapításához további intézkedés szükséges, annak megtételéig – legfeljebb 15 napra – a végrehajtó az eredményhirdetést elhalasztja, egyébként azonnal jegyzõkönyvbe foglalja a pályázat eredményét. Az elhalasztott eredményhirdetésre új idõpontot állapít meg, és errõl a jelenlévõket szóban, a további érintetteket pedig haladéktalanul írásban értesíti.
A végrehajtó megállapítja a legmagasabb ajánlatot, majd tájékoztatja a jelenlévõket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat 30 napon belül élhet elõvásárlási jogával. Amennyiben a települési önkormányzat az eredményhirdetés napjától számított 30 napon belül nem él elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy a pályázatot a legmagasabb ajánlatot tevõ nyeri, akit a végrehajtó errõl írásban értesít. A települési önkormányzat elõvásárlási jogának gyakorlása esetén a végrehajtó a legmagasabb összegû ajánlattevõt errõl írásban értesíti.
Ha több azonos összegû ajánlat érkezett, a végrehajtó az eredményhirdetésen megjelent érintett feleket errõl tájékoztatja, és felhívja õket, hogy szóban újabb ajánlatot tehetnek. Az eljárást addig kell folytatni, amíg a megjelentek ajánlatot tesznek, majd a végrehajtó megállapítja a legmagasabb árajánlatot és tájékoztatja a jelenlévõket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak elõvásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet. Amennyiben a települési önkormányzat az eredményhirdetés napjától számított 30 napon belül nem él elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy a pályázatot a legmagasabb ajánlatot tevõ nyeri, akit a végrehajtó errõl írásban értesít. A települési önkormányzat elõvásárlási jogának gyakorlása esetén a végrehajtó a legmagasabb összegû ajánlattevõt errõl írásban értesíti.
Ha az eredményhirdetésen az azonos ajánlatot tevõk nem jelentek meg, vagy a jelen levõ, azonos ajánlatot tevõk nem tettek újabb, magasabb összegû ajánlatot, illetve újabb ajánlataik ugyanolyan összegû vételárra vonatkoznak, az eljárást eredménytelennek kell nyilvánítani.
A pályázat nyertese a pályázati eredményrõl készült jegyzõkönyv kézhezvételétõl – ha pedig a pályázatot végrehajtási kifogással támadták meg, az ezt eldöntõ határozat jogerõre emelkedésétõl – számított 30 napon belül köteles a vételár elõleggel csökkentett összegét a végrehajtói letéti számlára befizetni. Ha ezt elmulasztja, a további pályázaton nem vehet részt, és elveszti az elõleget, amely a végrehajtás során befolyt összeget növeli. A vételár befizetésének elmulasztása esetén a végrehajtó az eljárás eredménytelenségét állapítja meg.
Ha a pályázat nyertese a vételárat befizette, és a pályázat eredményességének megállapításától számított 30 nap eltelt, a végrehajtó a pályázati eredményt rögzítõ jegyzõkönyv kivonatának megküldésével megkeresi a földhivatalt a vevõ tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzése céljából, és errõl a pályázat nyertesét értesíti. A kivonat tartalmára megfelelõen irányadók az árverési jegyzõkönyv tartalmát megállapító szabályok.
Az elõleg beszámítására és visszafizetésére az árverési értékesítés során kötelezõ szabályok megfelelõen irányadók.
A pályázat eredménytelensége esetén a végrehajtást kérõknek az errõl szóló jegyzõkönyv kézhezvételétõl számított 15 napon belül elõterjesztett kérelmére a pályázat ismét kiírható. Ilyen kérelem hiányában árverést kell tartani, amelyre a második árverés szabályai irányadók azzal, hogy azon a korábban érvényes ajánlatot tevõk is részt vehetnek, a pályázat és az árverés során mutatkozó árbevétel-veszteséget pedig a vételár befizetését elmulasztó pályázó köteles megfizetni.
Ha a második pályázat, illetve az árverés eredménytelen, az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat az árverési jegyzõkönyv kézhezvételétõl számított 30 napon belül az ingatlan a becsértéke felének megfelelõ összeg erejéig élhet elõvásárlási jogával. Amennyiben az önkormányzat 30 napon belül nem él elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy a végrehajtást kérõ veheti át az ingatlant (158. § (1) bek).
Ha több végrehajtást kérõ van, a végrehajtó megállapítja a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot és tájékoztatja õket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak elõvásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet. Amennyiben az önkormányzat a tájékoztatás napjától számított 30 napon belül nem él elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy az ingatlant az veheti át, aki a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Ha a becsérték felének megfelelõen vagy azt meghaladóan több egyenlõ árajánlatot tettek, és ha az önkormányzat nem élt elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott, több pályázó közül az veheti át az ingatlant, aki követelése jellegébõl adódóan az alábbi sorrendben elõrébb áll (Vht. 165.§)
• gyermektartásdíj,
• egyéb tartásdíj,
• munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá esõ járandóság (65. és 66. §),
• a büntetõ és a büntetés-végrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendõ összeg, a vagyonelkobzásból eredõ követelés (a polgári jogi igény kivételével),
• adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
• egyéb követelés,
• a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.
Amennyiben a települési önkormányzat nem élt elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott, a becsérték felének, illetõleg az azt meghaladó átvételi árnak megfelelõ összeget be kell számítani a végrehajtást kérõ követelésébe.
Ha a végrehajtást kérõ követelésének összege nem éri el az ingatlan becsértékének felét, a különbözetet a végrehajtást kérõ köteles az árverési vevõre nézve irányadó szabályok szerint befizetni.
Ha az árverésen a kikiáltási ár csak a becsérték 70%-ának megfelelõ összegig szállítható le, az ingatlant ennél alacsonyabb összeg fejében nem lehet átvenni; az átvételre megfelelõen alkalmazni kell a (2)-(4) bekezdésben foglalt rendelkezéseket is.
Az átvétel jogkövetkezménye azonos az árverési vétel jogkövetkezményével, azaz ez is eredeti szerzésnek minõsül.
Ha a végrehajtást kérõ nem vette át az ingatlant, a végrehajtás a második árverésrõl szóló jegyzõkönyvnek a végrehajtást kérõ részére történt kézbesítésétõl számított 15 nap elteltétõl mindaddig szünetel, amíg a végrehajtást kérõ újabb árverés kitûzését nem kérte (Vht. 159. § (1) bek.). A pályázati értékesítés speciális szabálya, hogy az árverésivel ellentétben a szünetelés idõtartama alatt is lehet árverést tartani, és – ha a végrehajtást kérõk ezt kérték – nyilvános pályázatot is lehet rendezni.
Ingatlan árverésen kívüli eladás
A végrehajtó az ingatlant a felek kívánságára – az általuk meghatározott vevõ részére és az általuk megállapított becsértéken – árverésen kívül, de árverési vétel hatályával adja el (Vht. 157. § (1) bek.). Ez a lehetõség tehát csak a felek együttes, közös kérelmére, azaz az adós és a végrehatást kérõ egyetértése esetén létezik. Ezalól kivétel, ha az értékesítésbõl befolyó vételárból a végrehajtási eljárás költsége és valamennyi végrehajtást kérõ – ideértve a végrehajtási eljárásba bekapcsolódott zálogjogosultakat is – követelése elõreláthatólag kielégíthetõ, és az ingatlanra vonatkozólag más érdekeltnek nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga, az árverésen kívüli eladáshoz nem szükséges a végrehajtást kérõk beleegyezése. Ebben az esetben a végrehajtó az ingatlant az adós által megjelölt személynek az adós által megállapított becsértéken adja el.
Ha az ingatlanra vonatkozólag más érdekeltnek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett – a Vht. 137. §-ban fel nem sorolt – joga van, az árverésen kívüli eladáshoz az õ beleegyezése szükséges. Az Ingatlan árverésen kívüli eladás jelenik meg a BH1997. 349. sz. eseti döntésben: „A kitûzött árverés megkezdése elõtt az érdekelt felek – a szabályszerûen megidézett jogi képviselõ távollétében is – jogosultak az ingatlan elidegenítésére vonatkozóan szerzõdést kötni”
Az ingatlan átvétele a végrehajtást kérõ által
Ha a második árverés is sikertelen volt, az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat az árverési jegyzõkönyv kézhezvételétõl számított 30 napon belül az ingatlan a becsértéke felének megfelelõ összeg erejéig élhet elõvásárlási jogával. Amennyiben az önkormányzat 30 napon belül nem él elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy a végrehajtást kérõ veheti át az ingatlant (Vht. 158. § (1) bek.).
Ha több végrehajtást kérõ van, a végrehajtó megállapítja a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot és tájékoztatja õket, hogy az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzatnak elõvásárlási joga van, amellyel 30 napon belül élhet. Amennyiben az önkormányzat a tájékoztatás napjától számított 30 napon belül nem él elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozik, úgy az ingatlant az veheti át, aki a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. . Ha a becsérték felének megfelelõen vagy azt meghaladóan több egyenlõ árajánlatot tettek, és ha az önkormányzat nem élt elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott, több pályázó közül az veheti át az ingatlant, aki követelése jellegébõl adódóan az alábbi sorrendben elõrébb áll (Vht. 165.§)
• gyermektartásdíj,
• egyéb tartásdíj,
• munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá esõ járandóság (65. és 66. §),
• a büntetõ és a büntetés-végrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendõ összeg, a vagyonelkobzásból eredõ követelés (a polgári jogi igény kivételével),
• adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
• egyéb követelés,
• a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.
Amennyiben a települési önkormányzat nem élt elõvásárlási jogával, vagy arról nem nyilatkozott, a becsérték felének, illetõleg az azt meghaladó átvételi árnak megfelelõ összeget be kell számítani a végrehajtást kérõ követelésébe.
Ha a végrehajtást kérõ követelésének összege nem éri el az ingatlan becsértékének felét, a különbözetet a végrehajtást kérõ köteles az árverési vevõre nézve irányadó szabályok szerint befizetni.
Ha az árverésen a kikiáltási ár csak a becsérték 70%-ának megfelelõ összegig szállítható le, az ingatlant ennél alacsonyabb összeg fejében nem lehet átvenni.
Az átvétel jogkövetkezménye azonos az árverési vétel jogkövetkezményével, tehát eredeti tulajdonjog-szerzésnek minõsül, de az átvevõ, mint árverési vevõ tulajdonjogát terhelõ dologi jogokon kívül lehetnek olyan kötelmi alapú jogosultságok is (pl. bérleti jog, közüzemi tartozások, stb., melyek az ingatlan új tulajdonosaira kihatnak (BH2003. 191.). A tulajdonjog megszerzését követõen nem maradhatnak fenn és okszerûen nem is érvényesíthetõk olyan jogok, amelyek alapján a becsérték vitássá tehetõ (BH1997. 400.)
Ha a végrehajtást kérõ nem vette át az ingatlant, a végrehajtás a második árverésrõl szóló jegyzõkönyvnek a végrehajtást kérõ részére történt kézbesítésétõl számított 15 nap elteltétõl mindaddig szünetel, amíg a végrehajtást kérõ újabb árverés kitûzését nem kérte.
A szünetelés kezdõ idõpontjától számított 6 hónapnál korábban nem lehet újabb árverést kitûzni.
Az újabb árverésre a második árverés szabályait kell megfelelõen alkalmazni.
Ha az újabb árverés is sikertelen volt, a végrehajtást kérõ kívánsága szerint a fentiek ismétlõdnek
Az újabb árverésekre is a második árverés szabályait kell megfelelõen alkalmazni azzal, hogy a kikiáltási árat lakóingatlan esetén is a becsérték feléig lehet leszállítani, sikertelen árverés esetén pedig a becsérték felének megfelelõ összeg fejében vehetõ át az ingatlan.
Közös tulajdonban levõ ingatlan árverése
Ha az osztatlan közös tulajdonban levõ ingatlanra nem valamennyi tulajdonostárssal szemben van a végrehajtási jog bejegyezve, az árverést csak az adós tulajdoni hányadára lehet kitûzni (Vht. 161. § (1) bek.)
Az adós tulajdonostársai együttesen kérhetik, hogy árverezzék el az egész ingatlant. A kérelmet a végrehajtó által jegyzõkönyvbe foglalt nyilatkozatban vagy közjegyzõi okiratban kell elõterjeszteni. Ha erre sor kerül
• az ingatlanra az adós kivételével bármelyik tulajdonostárs is árverezhet,
• az árverezõ tulajdonostárs a tulajdoni hányadának megfelelõen arányosan csökkentett elõleget köteles letétbe helyezni, és ha az ingatlant megvette, nem kell megfizetnie a vételárnak azt a részét, amely az õ tulajdoni hányadára esik,
• a tulajdonostárs hozzájárulásával lehet az õ tulajdoni hányadát a becsértékénél alacsonyabb áron elárverezni.
Az önállóan is forgalomképes ingatlantulajdoni illetõségek külön-külön történõ árverezésére is van jogi lehetõség (BH2002. 101.)
Ha az ingatlan közös tulajdonát – bírósági határozat, a bíróság által jóváhagyott egyezség vagy bírósági végrehajtási záradékkal ellátott okirat alapján – árveréssel kell megszüntetni, e törvénynek az ingatlanárverésre vonatkozó szabályai az alábbi (2)-(4) bekezdésben foglalt eltérésekkel irányadók.
A végrehajtást a bíróság bármelyik tulajdonostárs kérelmére elrendelheti.
A végrehajtást elrendelõ bíróság állapítja meg
• az ingatlan becsértékét, és azt a 140. § megfelelõ alkalmazásával az árverés idõpontjáig bármelyik tulajdonostárs kérelmére módosíthatja,
• az árverési feltételeket [143. § g) pont], továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját.
Az ingatlanra bármelyik tulajdonostárs is árverezhet.
A lakáskiürítést elrendelõ határozat végrehajtása
A lakáskiürítést elrendelõ határozat végrehajtása alatt értjük nem csak az ítélet, hanem a lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség kiürítésére, átadására vagy használatára irányuló, a bíróság által jóváhagyott egyezségben vagy bírósági végrehajtási záradékkal ellátott okiratban megállapított kiürítési kötelezettség végrehajtására irányuló eljárást is.
A Vht – összhangban a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993.évi LXXVIII. törvénnyel (Ltv.) – abból indul ki, hogy a lakásokkal kapcsolatos minden jogvita a bíróság hatáskörébe került, és a bíróságnak a lakásügyben hozott határozatát minden esetben bírósági végrehajtás útján kell végrehajtani.
Az ügyek túlnyomó részében elhelyezési igény nélkül kiköltöztethetõ a lakásból az a bérlõ, akinek a bérleti jogviszonya megszûnt. A Ltv. egyes rendelkezéseitõl, illetõleg a bíróság döntésétõl függõen kivételesen maradhatnak olyan esetek, amelyekben a bérlõ csak más elhelyezés mellett költöztethetõ ki. Ez azonban nem igényel külön szabályozást, mert az ilyen bírósági határozatot éppen úgy kell végrehajtani, mint más – feltételhez kötött – marasztalást tartalmazó bírósági határozatot.
A bíróság a végrehajtható okiratban a kötelezettet (a bentlakót) – megfelelõ határidõ kitûzésével – felhívja arra, hogy az ingatlant hagyja el (önkéntes teljesítés). A végrehajtható okiratot a végrehajtó a feleknek – tehát a végrehajtás kérõnek is – postán kézbesítteti. A végrehajtó a végrehajtható okiratot azzal a felhívással küldi meg a végrehajtást kérõnek, hogy az önkéntes teljesítésre kitûzött határidõ eltelte után a teljesítést vagy elmaradását közölje a végrehajtóval.
Ha a végrehajtást kérõ közlése szerint a kötelezett a meghatározott cselekményt önként nem teljesítette, a végrehajtó ezt – szükség esetén – a helyszínen ellenõrzi.
A teljesítés elmaradása esetén a végrehajtó a végrehajtást kérõ közlését és a helyszíni ellenõrzésrõl készült jegyzõkönyvet haladéktalanul beterjeszti a végrehajtást foganatosító bírósághoz.
A bíróság végzéssel határoz a végrehajtás módjáról, így:
• feljogosíthatja a végrehajtást kérõt, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégezze, vagy mással elvégeztesse; egyúttal a kötelezettet az elõreláthatólag felmerülõ költség elõlegezésére kötelezheti,
• a bentlakóval szemben 500 000 Ft-ig terjedõ pénzbírságot szabhat ki,
• a rendõrség közremûködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.
Ha a kötelezett a pénzbírságot kiszabó végzésben megállapított határidõ alatt sem teljesítette a kötelezettségét, a pénzbírság ismételten kiszabható.
A lakás és más – nem lakás céljára szolgáló – helyiség kiürítésére irányuló kötelezettség teljesítése magában foglalja a kötelezett jogán a lakásban lakó családtagoknak és a kötelezett által befogadott más személyeknek a lakásból (helyiségbõl) való eltávozását és ingóságaiknak a lakásból (helyiségbõl) való elvitelét is. Ezért a kötelezettel szemben az elõzõekben említett személyek távozásának és ingóságaik elvitelének elmulasztása miatt is lehetõség van pénzbírság kiszabására, vagy távozásuknak (ingóik elvitelének) rendõrség közremûködésével való kikényszerítésére (PK 292.)
Ha a kötelezett jogi személy, a pénzbírságot mind a jogi személlyel szemben, mind pedig a vezetõjével szemben egyidejûleg is ki lehet szabni.
Ha a kötelezett jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezet, a pénzbírságot mind a szervezet vezetõjével szemben, mind pedig az intézkedésre köteles tagjával szemben egyidejûleg is ki lehet szabni.
A társasházi közös képviselõ sem minõsülhet pénzbírsággal sújtható személynek (Fõv. Bír. 42. Pkfv. 22.304/1996/2. – FPK 1996/66.).
A bíróság a végrehajtásnak azt a módját köteles elrendelni, amely – az ügy körülményeit figyelembe véve – a leghatékonyabban mozdítja elõ a kötelezettség teljesítését.
A bíróság a végrehajtás módjáról a végrehajtást kérõ kívánságát is figyelembe véve – szükség esetén a felek meghallgatása után – határoz.
Ha bentlakó vagy képviselõje nincs jelen a végrehajtás foganatosításánál, a kiürítendõ lakásban lévõ ingóságokat a végrehajtó összeírja. Az ingóságoknak másik lakásban vagy másik helyiségben való elhelyezése után a lista egy példányát itt is el kell helyezni. Ha az ingóságok elhelyezése olyan lakásban történt, amelyet kizárólag a kötelezett vagy családtagjai használnak, a végrehajtás foganatosítása után a lakást le kell zárni és le kell pecsételni (182. § (1) bek.). Ha a másik lakásban a kötelezett ingóságait vagy egy részüket nem lehetett elhelyezni, raktárban vagy más alkalmas helyiségben való elhelyezésükrõl – a kötelezett költségére és veszélyére – a végrehajtást kérõ gondoskodik. A végrehajtást kérõ az ingóságokat 30 napig köteles tárolni.
A végrehajtó a lakóingatlan kiürítésének foganatosítását a december 1-jétõl március 1-jéig terjedõ idõszakot követõ idõszakra halasztja el, ha a kötelezett magánszemély. Nincs helye halasztásnak az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése során, vagy ha a kötelezettel szemben korábban rendbírságot szabtak ki (182/A. § (1) bek.)
A végrehajtó a lakás kiürítésének elhalasztásáról jegyzõkönyvet készít, amelynek másolatát megküldi a feleknek.
A bíróság – erre irányuló végrehajtási kifogás esetén – a kiürítés foganatosítására utasítja a végrehajtót, ha
• a kötelezett vagy a vele egy háztartásban élõ személy a kiürítendõ lakóingatlan helyett más beköltözhetõ lakóingatlan használatára jogosult,
• a végrehajtást kérõ a halasztás idõtartamára a kötelezett elhelyezésérõl gondoskodik, vagy
• a magánszemély végrehajtást kérõ valószínûsíti, hogy a kiürítendõ lakóingatlan birtokba vétele nélkül lakhatása nem biztosított.
A fentírt idõszak lejártát követõen a lakóingatlan kiürítésének foganatosításáról a végrehajtó soron kívül intézkedik.
Önkényesen elfoglalt lakás kiürítése
A Vht. szerint a bíróság az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését nemperes eljárás során hozott végzésben rendeli el. Ez az eljárás nem is tekinthetõ sajátos értelemben vett bírósági végrehajtásnak (nincs végrehajtási eljárási illeték és végrehajtható okirat). A bíróság a lakás kiürítését elrendelõ végzést haladéktalanul kézbesítteti a feleknek és a végrehajtónak. Ez a rendõrség közremûködésével azonnal kiürítteti a lakást, még akkor is, ha a végzést a kötelezett megfellebbezte, ennek ugyanis nincs halasztó hatálya. Mindez a fizetõ-vendéglátás keretében használatba adott és más kereskedelmi szálláshely (szálloda, turistaház) kiürítésére is irányadó (184. §)
A bíróság az önkényesen elfoglalt lakás kiürítését – végrehajtható okirat kiállítása nélkül – nemperes eljárás során hozott végzésben rendeli el. E végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya (Vht. 183. § (1) bek.).
Az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése iránti kérelmet az ingatlan fekvése szerinti helyi bírósághoz kell benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni
• a kérelmezõ adatait és rövid úton történõ értesítésének módját,
• az ingatlan pontos címét,
• az ingatlan tulajdonosának adatait,
• a lakás elfoglalása elõtt ki és milyen jogcímen lakott a lakásban,
• a lakásban tartózkodó személyek adatait, az ott tartózkodó személyek számát és azt, hogy van-e köztük kiskorú,
• a kért intézkedést (Vht. 183. § (1) bek.),
• annak a helyiségnek vagy raktárnak a megjelölését, ahol a kérelmezõ a kötelezett ingóságainak – a kötelezett költségére és veszélyére történõ – elhelyezésérõl gondoskodik.
Ha a kérelem megfelel a fenti feltételeknek, a bíróság a kérelem beérkezését követõ 5 munkanapon belül meghozza a kiürítést elrendelõ végzését. A végzésben a bíróság a végrehajtót arra hívja fel, hogy a végrehajtási költségek elõlegezését követõ 3 munkanapon belül foganatosítsa a lakás kiürítését, és az eljárás idõpontjáról értesítse az illetékes rendõri szerv vezetõjét, kiskorú személy érintettsége esetén pedig az illetékes gyámhatóságot is.
A bíróság a végzést haladéktalanul kézbesíti a kérelmezõnek és a végrehajtónak.
A végrehajtó rendõr vagy tanú jelenlétében a helyszínen kézbesíti a végzést a lakásban tartózkodó nagykorú személynek, és felhívja õt, hogy a lakásban tartózkodó valamennyi személlyel együtt a lakást az ingóságoktól kiürítve 2 napon belül hagyja el.
Ha a lakásban a helyszíni eljárás idõpontjában nem tartózkodik senki, vagy ott csak kiskorú személy található, a végrehajtó a bíróság végzését és a helyszíni eljárásáról készített jegyzõkönyvet kifüggeszti a lakás ajtajára.
A végrehajtó szükség esetén – a rendõrség közremûködésével – a 2 nap elteltével a helyszínen ellenõrzi a teljesítést és foganatosítja a lakás kiürítését. A helyszíni eljáráson kiskorú személy érintettsége esetén a gyámhatóság képviselõje is részt vesz.
Ha a második helyszíni eljárás alkalmával a lakásban nem tartózkodik senki, vagy ott csak kiskorú személy található, a lakásban lévõ ingóságokat a végrehajtó elszállíttatja a kérelmezõ által megjelölt raktárba, a lakásban tartózkodó kiskorú személyeket pedig átadja a gyámhatóság képviselõjének, aki intézkedik ideiglenes elhelyezésük iránt.
A végrehajtó a lakás ajtajára kifüggeszti a helyszíni eljárásáról készített jegyzõkönyvet, és abban megjelöli az ingóságok átvételének helyét, valamint azt, hogy a lakásban talált kiskorú személyeket melyik gyámhatóság részére adta át. Az ingóságok kezelésére a 182. § (2) és (3) bekezdését kell megfelelõen alkalmazni.
A bérbeadó a határozott idõre kötött lakás és más – nem lakás céljára szolgáló – helyiségbérleti szerzõdés esetén a meghatározott idõ lejártát követõ 60 napon belül kérheti az önkényes lakásfoglalásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Ennek feltétele, hogy a kérelem benyújtásával egyidejûleg igazolja, hogy a bérleti szerzõdésben meghatározott idõ eltelt. A kiürítés iránti kérelem benyújtására nyitva álló határidõ jogvesztõ. (183/A. § (1) bek.).
A határozott idejû bérleti szerzõdésre irányadó eljárás során is alkalmazni kell azt, hogy
A végrehajtó a lakóingatlan kiürítésének foganatosítását nem halaszthatja el a december 1-jétõl március 1-jéig terjedõ idõszakra tekintettel.
Biztosítási intézkedések végrehajtása
A zárlat
A zárlat – ellentétben a kielégítési végrehajtással – arra irányul, hogy biztosítsa az egyedileg meghatározott dologra (ingóságra vagy ingatlanra) vonatkozó igényt.
A zárlatnak – mint biztosítási intézkedésnek – a végrehajtása úgy történik, hogy az ingatlan zárlatát elrendelõ végzés átvétele után a végrehajtó haladéktalanul megkeresi a földhivatalt a zárlat bejegyzése iránt. A földhivatal a zárlatot bejegyzi; ezt követõen harmadik személy az ingatlannal kapcsolatban jogot csak azzal a feltétellel szerezhet, hogy jogszerzése a végrehajtást kérõ érdekét nem sérti, és a zárlat célját nem hiúsítja meg.
A zárlatot tehát lényegében azok szerint a szabályok szerint kell foganatosítani, mint amelyek a kielégítési végrehajtás esetére a foglalást, illetõleg a zár alá vételt szabályozzák. Fontos eltérés jellemzi azonban az ingatlan zárlatát. Míg ugyanis a követelés kielégítése céljából az ingatlant nem lehet zárgondnok kezelésébe adni, ez a lehetõség a biztosítási intézkedésként szabályozott zárlatnál fennáll. Ez az eltérés az eljárás végsõ céljával függ össze. Ha a végrehajtás kielégítésre irányul, az ingatlant értékesíteni lehet. Nincs szükség tehát arra, hogy zárgondnok kezelje. Ha viszont egyedileg meghatározott ingatlanra vonatkozó igényt kell biztosítani, még nincs mód az ingatlan értékesítésére.
Ilyen esetben tehát a végrehajtó az ingatlan kezelésére zárgondnokot akkor jelöl ki, ha az adós az ingatlan kezelésében hosszabb távollét miatt vagy más okból akadályozva van, vagy pedig ha a végrehajtást kérõ a zárgondnok kijelölését kérte, és ez a végrehajtó szerint indokolt. Termõföld (mezõgazdasági ingatlan) zárgondnokául a végrehajtó elsõsorban a községi, városi, fõvárosi kerületi jegyzõ által javasolt személyt (szervet) jelöli ki. A földrõl szóló jogszabályokkal összhangban ez a rendelkezés irányadó a belterületen levõ, 1500 négyzetméternél nagyobb, mezõgazdasági mûvelés alatt álló beépítetlen földre is. A zárgondnok köteles az ingatlant a rendes gazdálkodás szerint kezelni, gazdálkodásáról és az ingatlan jövedelmérõl a végrehajtónak elszámolni és a tiszta jövedelmet a végrehajtói letéti számlára befizetni. Az ingatlan zárgondnokának díját – a végrehajtó javaslatának figyelembevételével – a bíróság állapítja meg.
A zárlat – ellentétben a kielégítési végrehajtással – arra irányul, hogy biztosítsa az egyedileg meghatározott dologra (ingóságra vagy ingatlanra) vonatkozó igényt.
A zárlatnak – mint biztosítási intézkedésnek – a végrehajtása úgy történik, hogy az ingatlan zárlatát elrendelõ végzés átvétele után a végrehajtó haladéktalanul megkeresi a földhivatalt a zárlat bejegyzése iránt. A földhivatal a zárlatot bejegyzi; ezt követõen harmadik személy az ingatlannal kapcsolatban jogot csak azzal a feltétellel szerezhet, hogy jogszerzése a végrehajtást kérõ érdekét nem sérti, és a zárlat célját nem hiúsítja meg.
A zárlatot tehát lényegében azok szerint a szabályok szerint kell foganatosítani, mint amelyek a kielégítési végrehajtás esetére a foglalást, illetõleg a zár alá vételt szabályozzák. Fontos eltérés jellemzi azonban az ingatlan zárlatát. Míg ugyanis a követelés kielégítése céljából az ingatlant nem lehet zárgondnok kezelésébe adni, ez a lehetõség a biztosítási intézkedésként szabályozott zárlatnál fennáll. Ez az eltérés az eljárás végsõ céljával függ össze. Ha a végrehajtás kielégítésre irányul, az ingatlant értékesíteni lehet. Nincs szükség tehát arra, hogy zárgondnok kezelje. Ha viszont egyedileg meghatározott ingatlanra vonatkozó igényt kell biztosítani, még nincs mód az ingatlan értékesítésére.
Ilyen esetben tehát a végrehajtó az ingatlan kezelésére zárgondnokot akkor jelöl ki, ha az adós az ingatlan kezelésében hosszabb távollét miatt vagy más okból akadályozva van, vagy pedig ha a végrehajtást kérõ a zárgondnok kijelölését kérte, és ez a végrehajtó szerint indokolt. Termõföld (mezõgazdasági ingatlan) zárgondnokául a végrehajtó elsõsorban a községi, városi, fõvárosi kerületi jegyzõ által javasolt személyt (szervet) jelöli ki. A földrõl szóló jogszabályokkal összhangban ez a rendelkezés irányadó a belterületen levõ, 1500 négyzetméternél nagyobb, mezõgazdasági mûvelés alatt álló beépítetlen földre is. A zárgondnok köteles az ingatlant a rendes gazdálkodás szerint kezelni, gazdálkodásáról és az ingatlan jövedelmérõl a végrehajtónak elszámolni és a tiszta jövedelmet a végrehajtói letéti számlára befizetni. Az ingatlan zárgondnokának díját – a végrehajtó javaslatának figyelembevételével – a bíróság állapítja meg.
A biztosítási intézkedés megszûnése
A biztosítási intézkedés átmeneti jellegébõl következik, hogy hatálya addig tart, amíg a biztosítandó követelés teljesítése érdekében a kielégítési végrehajtást nem rendelték el, illetõleg amíg a bíróság a biztosítási intézkedést nem szüntette meg.
A követelés biztosítására elrendelt intézkedés végrehajtásának és az ezt követõ kielégítési végrehajtásnak a szoros kapcsolatát mutatja, hogy a biztosítási intézkedés végrehajtása során elvégzett foglalás hatálya kiterjed a követelés teljesítése érdekében elrendelt kielégítési végrehajtásra is.
A bíróság a biztosítási intézkedést megszünteti, ha a végrehajtást kérõ követelése iránti eljárás az adós marasztalása nélkül ért véget. Ilyenkor a végrehajtást kérõ viseli a biztosítási intézkedéssel felmerült költséget. Ha a követelés iránti eljárás csak részben vezetett eredményre, az adós csak e marasztalással arányos, kisebb végrehajtási költséget köteles viselni. Ezek a rendelkezések a zárgondnok költségének és díjának viselésére is irányadók. A végrehajtást kérõ köteles megtéríteni azt a kárt, amelyet a biztosítási intézkedés rosszhiszemû kérésével az adósnak okozott.
A végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslatok
A végrehajtási lap visszavonása és a végrehajtási záradék törlése
A végrehajtási lap kiállítása, illetõleg egyes okiratoknak végrehajtási záradékkal való ellátása a bíróság intézkedése aziránt, hogy a bíróság (más szerv) határozatán vagy egyes okiratokon alapuló követelést végre kell hajtani (Vht. 211. és 212. §)
A Vht. fenntartja azt az egyszerûsítést jelentõ konstrukciót, hogy az említett végrehajtható okiratok ellen széles körben és határidõ nélkül olyan jogorvoslattal lehet élni, amelyet elsõsorban maga a végrehajtható okiratot kiállító bíróság intézhet el, és az errõl szóló döntése ellen lehet a másodfokú bírósághoz fellebbezni. A tapasztalat szerint ilyen fellebbezésre ritkán kerül sor.
A Vht. szerint tehát a jogszabály megsértésével kiállított végrehajtási lapot vissza kell vonni, az ilyen végrehajtási záradékot pedig törölni kell. A bíróság eziránt az érdekelt fél kérelmére, a végrehajtó jelentése alapján vagy a saját kezdeményezésébõl végzéssel bármikor intézkedhet. A végzést kézbesíteni kell a végrehajtást kérõnek és az adósnak (röviden: a feleknek), akik a végzés ellen fellebbezhetnek.
Fellebbezés a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslat
A bíróság a végrehajtási lap kiállítása, illetõleg egyes okiratok végrehajtási záradékolása helyett akkor hoz a végrehajtás elrendelése céljából külön határozatot (végzést), ha a végrehajtás elrendelése egyúttal valamely jelentõsebb kérdésben való döntést is igényel, vagy ha a bíróság a végrehajtás elrendelésével együtt a végrehajtás foganatosításához tartozó eljárási cselekményt is végez (Vht. 213. §).
Ennek megfelelõen a bíróság végzéssel rendeli el a biztosítási intézkedés végrehajtását (a pénzkövetelés biztosítását, a zárlatot, illetõleg a bûnügyi zárlatot), közvetlen bírósági letiltó végzést hoz, átutalási végzést bocsát ki. Végzést hoz a bíróság akkor is, ha a végrehajtható okiratot a kérelemtõl eltérõen állítja ki. Ezek ellen a végzések ellen a felek fellebbezhetnek.
Ha pedig a bíróság a végrehajtható okirat kiállítását megtagadta, az errõl szóló végzést a végrehajtást kérõ fellebbezheti meg. Ilyenkor ui. még az is szükségtelen, hogy az adós az alaptalan kérelemrõl értesüljön.
Ha a végrehajtás közvetlen bírósági felhíváson alapul, azt a bírósági határozatot lehet megfellebbezni, amelynek rendelkezõ része foglalja magában a közvetlen felhívást.
Felülvizsgálati kérelem a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban
A Vht. a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos jogorvoslatok között az eddig ismert jogorvoslatokon kívül szabályozza azt a felülvizsgálati kérelmet is, amelyet – a törvényességi óvás egyidejû megszüntetésével – a Pp. XIV. Fejezete 1993. január 1-jétõl vezetett be (Vht. 214. §)
Ilyen felülvizsgálati kérelemnek – amelyet a jogerõs határozat ellen lehet benyújtani jogszabálysértésre hivatkozva, és amelyet a Legfelsõbb Bíróság bírál el – a végrehajtási eljárásban csak kivételesen indokolt helyet adni. Tekintetbe kell ui. venni a különféle végrehajtási perek indításának lehetõségét is, mert ezek lényegében a jogorvoslat célját szolgálják.
Ezért a törvény azt mondja ki, hogy a végrehajtás elrendelésével kapcsolatban felülvizsgálati kérelemnek a másodfokon jogerõre emelkedett olyan végzés ellen van helye, amellyel a bíróság a végrehajtható okirat kiállítását megtagadta, biztosítási intézkedés elrendelésérõl döntött olyan esetben, amikor a biztosítási intézkedést már a kereseti kérelem alapján kérték, vagy ha a külföldi határozat végrehajtási tanúsítvánnyal való ellátásáról, illetõleg végrehajtásának elrendelésérõl döntött. Az utóbbi szabály azért is indokolt, mert a nemzetközi egyezmények az említett esetben a kétfokú jogorvoslat lehetõségét tartják szükségesnek, ami a fellebbezés, majd a felülvizsgálati kérelem révén megvalósul.
A felülvizsgálati kérelem benyújtására és elbírálására a Pp. rendelkezései megfelelõen irányadók.
Egyéb jogorvoslatok
Hiányt pótol a Vht. akkor, amikor szabályozza a jogorvoslatokat az olyan végrehajtható okiratokkal kapcsolatban is, amelyeket a büntetõ ügyben a bíróság vagy más szerv állított ki. Ezekben az esetekben a büntetõ eljárást szabályozó rendelkezések szerinti jogorvoslatoknak van helye A 215. és 216. §-hoz
A bûnügyi követelésrõl szóló értesítésen – mint végrehajtható okiraton – alapuló végrehajtás esetén tehát elõször a bírósági gazdasági hivatalhoz lehet fordulni a jogsérelem orvoslása céljából. Ha ez eredménytelen maradt, a végrehajtási eljárás során nyitva álló más jogorvoslattal (végrehajtási perrel), végsõ esetben a bûnügyi követelésrõl szóló értesítés alapjául szolgáló bírósági (ügyészségi, nyomozó hatósági) határozat ellen benyújtott jogorvoslattal lehet elérni a sérelem orvoslását.
Ha pedig bûnügyi zárlatot rendeltek el, az ilyen határozat ellen ugyancsak a büntetõeljárás szabályai szerint van helye jogorvoslatnak. Ez attól függõen alakul, milyen szerv rendelte el a bûnügyi zárlatot.
A végrehajtás foganatosításával kapcsolatos jogorvoslatok
Végrehajtási kifogás
A végrehajtás foganatosításával kapcsolatos jogorvoslatok közül a Vht. mindenekelõtt a végrehajtó törvénysértõ intézkedése, illetõleg intézkedésének elmulasztása (röviden együtt: intézkedése) elleni jogorvoslatot szabályozza A 217. §-hoz
Ennek az elnevezését végrehajtási kifogásra változtatja, mert e jogorvoslat korábbi megjelölésére használt felülvizsgálati kérelem kifejezés a jogerõs határozat ellen újonnan bevezetett rendkívüli jogorvoslat megnevezésére szolgál.
A végrehajtási kifogás benyújtására a Vht. egyrészt szubjektív határidõt állapít meg, ez a kifogásolt végrehajtói intézkedéstõl, illetõleg a róla történt tudomásszerzéstõl, akadályoztatás esetén az akadály megszûnésétõl számított 15 nap. Másrészt objektív (végsõ) határidõt is megállapít; ez utóbbi a végrehajtó intézkedésétõl számított 1 év.
Fellebbezés a végrehajtás foganatosításával kapcsolatban
A polgári eljárásban általánosan érvényesülõ elvbõl következik, hogy a bíróságnak a végrehajtás foganatosítása során hozott végzése ellen fellebbezésnek van helye (218. §).
Felülvizsgálati kérelem a végrehajtás foganatosításával kapcsolatban
A törvény lehetõvé teszi a végrehajtás foganatosításával kapcsolatban is a felülvizsgálati kérelmet, de csak a másodfokon jogerõre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság az ingatlanárverés megsemmisítésérõl határozott (Vht. 219. §). Ezt az ilyen ügyek nagyobb jelentõsége és rendszerint bonyolultabb jellege indokolja.
Egyéb jogorvoslatok
A törvény a szabályozás teljessége érdekében arról is rendelkezik, hogy ha a végrehajtás foganatosítása során a jogsérelem a rendõrség, a földhivatal vagy más szerv eljárásában történt, e szervek eljárásáról szóló jogszabályok szerint van helye jogorvoslatnak (Vht. 220. §).
A jogorvoslatok halasztó hatálya
A jogorvoslat célja, hogy a törvénysértõnek tartott határozat vagy intézkedés megváltoztatását érje el. Ezért a jogorvoslatokhoz rendszerint halasztó hatály kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy a jogorvoslat elõterjesztése után a megváltoztatni kért határozathoz (intézkedéshez) nem fûzõdnek az általa elérni kívánt jogkövetkezmények (Vht. 221. és 222. §).
Ezzel az elvvel összhangban mondja ki a Vht., hogy a bíróságnak a végrehajtási eljárás során hozott határozata elleni jogorvoslatnak rendszerint halasztó hatálya van. Ez alól azonban – a végrehajtási eljárás sajátos jellegére tekintettel – néhány kivételt állapít meg.
Az egyik kivétel az, amikor a jogorvoslat a rendõrség közremûködésének elrendelésével függ össze. A bíróság a rendõrség közremûködését a meghatározott cselekmény végrehajtása során rendeli el, rendszerint végsõ módszerként olyan esetben, amikor a végrehajtás eredményessége érdekében már a személy elleni kényszer alkalmazása is szükséges. Indokolt, hogy e határozat elleni fellebbezéssel vagy más jogorvoslattal ne lehessen az eljárást tovább húzni.
A kivételek másik csoportjára a Vht. általánosságban utal az olyan szabályozással, amely szerint a bíróság határozata elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya akkor sem, ha a törvény így rendelkezik. A végrehajtás az esetek túlnyomó részében a bíróság által már megítélt követelés behajtására irányul, amelynek mielõbbi megvalósításához a jogállamban különös érdek fûzõdik. Ezért meg kell elõzni, hogy a végrehajtást az adós indokolatlan jogorvoslatokkal meggátolja. A Vht. egyes rendelkezései szerint nincs halasztó hatálya tehát a fellebbezésnek, ha az olyan végzés ellen irányul, amelyben a bíróság a következõképpen határozott: a végrehajtási lap helyett közvetlen letiltást bocsátott ki, a végrehajtást felfüggesztette, önkényesen elfoglalt lakás kiürítését rendelte el, biztosítási intézkedést rendelt el.
A törvény általános szabályként mondja ki azt is, hogy a végrehajtó és a rendõrség intézkedése elleni jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya. Ilyen esetben ui. a halasztó hatály az említettek eljárását teljesen megbénítaná.
Azokban az esetekben azonban, amelyekben a jogorvoslatnak a törvény értelmében nincs ugyan halasztó hatálya, a bíróságnak megvan az a joga, hogy – mérlegelés alapján – a végrehajtást felfüggessze. Ezzel lényegében ugyanolyan hatást érhet el, mintha a jogorvoslatnak halasztó hatálya lenne.
Ügyészi jogorvoslatok
A Vht. szabályozza az ügyészi jogorvoslatokat, amelyeknek a bírósági végrehajtásban a jövõben is nagy jelentõségük lesz az eljárás törvényességének biztosítása érdekében azokban az esetekben, amikor nem a bíróság, hanem a végrehajtási eljárásban közremûködõ más szerv (végrehajtó, rendõrség, földhivatal stb.) tevékenysége sérti a jogszabályt (Vht.223. §)
. Ilyenkor az ügyész mindazokkal a jogorvoslatokkal élhet, amelyeket a törvény szerint a fél vagy más érdekelt terjeszthet elõ. Az ügyész is az alatt az idõ alatt élhet jogorvoslattal, amely a fél vagy más érdekelt részére nyitva áll. Végrehajtási kifogást azonban az ügyész a végrehajtó törvénysértõ intézkedésétõl számított 1 éven belül bármikor elõterjeszthet, tehát akkor is, ha a szubjektív határidõ az ügyészre vonatkozólag már lejárt.
Közös tulajdon megszüntetése során alkalmazott árverés (PK. 10.)
A közös tulajdon tárgyának az árverés útján való értékesítésnél a legkisebb vételárat a bíróság a közös tulajdon megszûntetését végrehajtási úton elrendelõ ítéletében állapítja meg. Az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a végrehajtás során sem a végrehajtó, sem a végrehajtást elrendelõ bíróság nem szállíthatja le. Erre a perbíróság is csak újabb perben jogosult, a végrehajtást foganatosító bíróság a Vht. 162.§ (3) bek. a) pontja szerint is csak megemelheti a perbíróság által megállapított legkisebb vételárat. Ha olyan közös ingatlanról van szó, amelyben az egyik tulajdonostárs benn lakik, s kiköltözni a közös tulajdon megszüntetése esetére sem hajlandó; ennek a körülménynek az értékre gyakorolt hatását megfelelõen figyelembe kell venni, azaz ez a körülmény értékcsökkentõ. Ha méltányolandó körülmények mást nem indokolnak, a saját bennlakása folytán elõállt értékcsökkenés következményeit a bennlakónak kell viselnie, mind a magához váltás folytán fizetendõ ellenértéknek, mind pedig az árverési vételár felosztási arányának a meghatározásánál. Ha az ingatlanra fennálló közös tulajdont árverés útján kell megszüntetni, és a bennlakó tulajdonostárs nem vállalja azt, hogy az árverés után az ingatlanból kiköltözik, a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a bennlakó tulajdonostárs – igényeinek méltányos figyelembevételével – mekkora lakásra, illetõleg a lakásnak melyik részére tarthatna igényt, és amennyiben az általa használt lakás ezt a mértéket meghaladja, a bíróság ítéletében azt is megállapítja, hogy árverési értékesítés után a bennlakó (volt) tulajdonostárs mely lakrészeket lesz köteles kiüríteni és a vevõ rendelkezésére bocsátani. Ilyen esetben a legkisebb árverési vételárnak és a vételár felosztási arányának meghatározása a bennlakás értékcsökkentõ hatásának figyelembevételével történik.
Ha a közös tulajdonban álló ingatlanban lakó tulajdonostárs nem vállal kötelezettséget arra, hogy a tulajdonközösség árverés útján való megszüntetése esetére az ingatlanból kiköltözik, kérelemre a bíróságnak azt is ki kell mondania a közös tulajdont megszüntetõ ítéletében, hogy az árverési értékesítést elsõsorban olyan feltétellel kell megkísérelni, hogy ha az árverési vevõ a bennlakó tulajdonostárs részére megfelelõ cserelakást ajánl fel, a bennlakó (volt) tulajdonostárs köteles az eladott ingatlanból kiköltözni. Vita esetén a felajánlott cserelakás megfelelõ voltát a bíróság a vétel után a kiköltözésre köteles és a beköltözésre jogosult fél közötti perben dönti el. Ilyen értékesítés esetén a bíróság csak azt az értékcsökkentõ hatást veszi figyelembe a bennlakó tulajdonostárs terhére, amely a cserelakás felajánlásának szükséges volta miatt jelentkezik a beköltözhetõség mellett mutatkozó értékkel (vételárral) szemben. Viszont a kiköltözõ javára megfelelõen értékeli a költözéssel felmerülõ költségeket.
A közös tulajdon megszüntetésének módjait a Ptk. 148. §-a határozza meg. A (3) bekezdés akként rendelkezik, hogy ha a közös tulajdon más módon nem szüntethetõ meg, illetõleg a természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerû használatot, a közös tulajdon tárgyát értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak között megfelelõen felosztani. Ha a bíróság a közös tulajdon megszüntetését értékesítés vagy megváltás útján rendeli el, ítéletében meg kell határoznia, hogy a vételárat a tulajdonostársak között miként osztja fel illetve, hogy az a tulajdonostárs, aki a másik (többi) tulajdonostárs hányadát magához váltja, ezért menynyit köteles fizetni. Árverés esetén az ítéletben azt kell meghatározni, hogy mi az a legkisebb vételár, amelyért az ingatlan eladható, és hogyan oszlik meg a vételár a tulajdonostársak között. A legkisebb vételár meghatározása egyben azt is jelenti, hogy a közös tulajdonnak árverés útján való megszüntetése esetén a végrehajtási eljárás során nincsen helye az Vht. 147. §-a (2) bekezdésében írt azon szabály alkalmazásának, amely szerint „Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték feléig.” A végrehajtást elrendelõ bíróság a Vht. 162.§ (3) bekezdés a) pontjában írt jogosítványt, tehát azt, hogy az ingatlan becsértékét az árverés idõpontjáig bármelyik tulajdonostárs kérelmére módosíthatja, csak úgy gyakorolhatja, hogy erre irányuló kérelem esetében megemeli az ítéletben meghatározott legkisebb vételárat.
A közös tulajdonnak árverés útján való megszüntetése ugyanis nem végrehajtási árverés, az ilyen ügyben nincs hitelezõ, akinek igényét a végrehajtási eljárásban kell kielégíteni, nincs a pénztartozás teljesítését megtagadó adós sem. Ezzel szemben ha a közös tulajdonú ingatlannak a bírósági ítéletben meghatározott legalacsonyabb árverési vételáron történõ értékesítése nem vezet eredményre, nincs akadálya annak, hogy a közös tulajdon más módon történõ megszüntetése iránt újabb pert indítsanak. Ugyanakkor a jogerõs bírói ítéletnek a legkisebb vételárat meghatározó rendelkezése anyagi jogerejét [Pp. 229. § (1) bek.] és a tulajdonjog védelmének az alapelvét (Ptk. 3. §) egyaránt sértené, ha a közös tulajdon árverés útján történõ megszüntetésének végrehajtási szabályait a bíróság kiterjesztõen értelmezve az ítéletben megállapított legkisebb vételárat a végrehajtási eljárásban úgy módosíthatná, hogy azt alacsonyabb összegben is megállapíthatná. A fentieken túlmenõen a házastársi közös vagyon megosztása során a tulajdonközösségnek árveréssel való megszüntetése esetén az ítéletben megállapított legalacsonyabb vételártól való eltérés nemcsak az ezen a címen a feleknek jutó érték csökkenését vonná maga után, hanem érintené az egyéb vagyon megosztásánál vagy a lakás használatával kapcsolatos döntés meghozatala során figyelembe vett és a marasztalási összegre is kiható méltányossági, illetve egyéb családjogi megfontolásokat, megsértve ezzel az ítélet e rendelkezéseinek anyagi jogerejét is. Ha pedig a közös tulajdonban álló ingatlant jelzálogjog is terheli, a kikiáltási ár leszállítása azt eredményezheti, hogy a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk ellenében semmit nem kapnak, sõt a jelzálog hitelezõ sem juthat maradéktalanul a követeléséhez.
A legkisebb vételár összegének meghatározása érdekében meg kell állapítani az alapul szolgáló forgalmi értéket. Az értékesítés útján befolyt összeg (árverési vételár) felosztása a tulajdoni hányadok figyelembevételével történik.
Az értéket lényegesen befolyásolja az, ha a közös tulajdonban álló ingatlanban az egyik tulajdonostárs is lakik. Az értékesíthetõséget ugyanis nagymértékben befolyásolja, hogy a vevõ a házba beköltözhet-e. Mivel az ilyen értékcsökkenést a tulajdonostárs bennlakása okozza (ha más is lakik az ingatlanban, akkor részben), ennek hátrányos következményét is kizárólag õ tartozik viselni. Más a helyzet akkor, ha a bennlakó a perben kijelenti, hogy értékesítés esetén az ingatlanból kiköltözik. Ebben az esetben ugyanis a bíróság ítéletében a kiköltözési kötelezettséget kimondva az árverési feltételeket és a legkisebb vételárat a bennlakás figyelmen kívül hagyásával állapítja meg. Ezért a bennlakó tulajdonostársat ebben a kérdésben nyilatkozattételre kell felhívni. Ha a bennlakó tulajdonostárs nem vállal kötelezettséget a kiköltözésre, a bíróságnak – az értékesítés lehetõségének elõmozdítása és minél kedvezõbb vételár elérése érdekében – meg kell vizsgálnia, hogy a bennlakó tulajdonostárs által használt lakás terjedelme nem haladja-e meg azt az indokolt mértéket, amelyhez neki és családjának méltányos igénye van. Amennyiben meghaladja, a bíróság a bennlakó tulajdonostárs lakáshasználatát korlátozhatja, esetleg a lakás más részébe való elhelyezését is elrendelheti.
Ha a magához váltásra a bennlakó tulajdonostárs lesz köteles, illetõleg jogosult, a bennlakás értékcsökkentõ hatását elvileg egészen neki kellene viselnie. Ugyanez a helyzet árverési értékesítés esetén is, bár a lakáshasználat terjedelmének szûkítése esetén kisebb mértékben. Ezért ilyen esetekben a bíróságnak az ún. beköltözhetõ és a lakott forgalmi értéket egyaránt meg kell állapítania. A beköltözhetõ állapotnak megfelelõ érték alapján kell megállapítani a benn nem lakó tulajdonostársnak a tulajdoni hányad alapján jutó magához váltási értéket (vételárat), árverési értékesítés esetén pedig azt az összeget, amely tulajdoni hányada alapján neki jut. Ha az ítéletben megállapított legkisebb árverési vételárnál magasabb vételárat érnek el, a többlet a tulajdonostársak között abban az arányban oszlik meg, amilyenben a meghatározott legkisebb vételár megoszlana. Ezt a számítási módot sem lehet azonban mindig mereven alkalmazni, mert az néha indokolatlanul méltánytalan eredménnyel járhatna.
Meg kell tehát ilyen esetekben vizsgálni, hogy a bennlakó tulajdonostárs hogyan került az ingatlanba, nem a többi tulajdonostárs akaratából-e és az õ érdekükben is; pl. nem õreá hárult-e az örökhagyó szülõk közvetlen gyámolítása, akik éppen ezért tartották õt maguknál, míg a testvérek – a késõbbi tulajdonostársak – a lakáskérdésüket másként oldották meg.
Külön ki kell emelni, hogy a különváltan élõ vagy a volt házastársak közös ingatlanának megosztása esetén is elõfordul, hogy a közös ingatlanban csak az egyikük lakik. A bennlakás értékcsökkentõ hatásának az elbírálásánál ilyenkor megfelelõen értékelni kell, ha a bennmaradó házastárs jogszabályi rendelkezés, vagy a másik házastárs egyetértése alapján az ingatlanban másnak (pl. a közös kiskorú gyermeknek) a lakhatását is biztosítja, illetve figyelembe kell venni a házastársaknak az értékcsökkenés viselésére vonatkozó megállapodását.
Ezekben az esetekben a bennlakás által okozott értékcsökkenés következményei csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem terhelik a bennlakó tulajdonostársat.
A lakottság értékcsökkentõ hatásának a bennlakó tulajdonostársra való áthárítása azonban nem eredményezheti azt, hogy az ingatlan értékesítése esetén a vételárból egyáltalán nem vagy kirívóan alacsony mértékben részesüljön.
Ha a bennlakó tulajdonostárs árverése útján való értékesítés esetén nem vállal kötelezettséget arra, hogy a lakásából kiköltözik, s azt a vevõ rendelkezésére bocsátja, és a lakáshasználat terjedelmének megfelelõ korlátozására sincs mód, a bíróság – kérelemre – azt is kimondja az ítéletben, hogy az árverést elsõsorban olyan feltétellel kell megkísérelni, hogy amennyiben az árverési vevõ a bennlakó tulajdonostársnak a vétel után a méltányos igényének megfelelõ terjedelmû és minõségû cserelakást ajánl fel, a bennlakó (volt) tulajdonos az ingatlanból kiköltözni köteles, és elfoglalhatja a felajánlandó cserelakást. Ilyen vételi lehetõség esetén könnyebben jelentkezik vevõ, és kedvezõbb vételárat lehet elérni. A bennlakó tulajdonostársnak a vételárból való részesedése ilyenkor is kevesebb lehet a tulajdoni hányad arányában járó összegnél, figyelemmel arra, hogy a közös ingatlanban volt lakása helyett cserelakáshoz jut, ami minden bizonnyal csökkentõen hat az értékesítés során elérhetõ vételárra. Mindezeket már az ítéletben kell megállapítani, de mérlegelni kell a bennlakó tulajdonostárs javára a valószínû kiköltözési költségét is.
Ha azután az árverési vevõ és a kiköltözésre kötelezett tulajdonostárs között vita támad a tekintetben, hogy a cserelakás megfelelõ-e, ezt a bíróság a köztük lefolytatandó külön perben dönti el. E perben természetesen azt is vizsgálja a bíróság, hogy a felajánlott cserelakásba költözésnek nincsenek-e jogi akadályai. A cserelakás megfelelõ voltának elbírálásánál a bíróság nem lehet figyelemmel minden addig élvezett elõnyre (kert, gyümölcsfák stb.), a méltányos lakásszükséglet kielégítésére azonban a lakásnak alkalmasnak kell lennie.
A közös tulajdonban álló dolognak árverésen történõ értékesítése és a befolyt vételár megfelelõ felosztása iránt indított perben a felperes az igényét a tulajdoni hányadára alapítja, ennek a pénzbeli ellenértékéhez kíván hozzájutni. Ezért a per tárgyának az értéke ilyen esetben is a felperes tulajdoni hányadának az értéke.
Ingatlanvégrehajtás az adójogban (az adózás rendjérõl szóló 2003. évi XCII. Törvény – Art.)
Ingatlan-végrehajtásnak akkor van helye, ha az adótartozás együtt az 500 ezer forintot meghaladja, illetve ennél kisebb összeg esetén, ha a tartozás a végrehajtás alá vont ingatlan értékével arányban áll (Art. 155. § (1) bek.). A jogszabályban meghatározott lakásigény mértékének felsõ határát meg nem haladó nagyságú, az adós és a vele együtt élõ közeli hozzátartozók lakhatását közvetlenül szolgáló lakástulajdon a végrehajtás során csak akkor értékesíthetõ, ha a végrehajtás más formái nem vezettek eredményre.
Az adóhatóság, illetõleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt, amely a végrehajtási jogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A végrehajtási jog bejegyzése érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendõ földhivatali intézkedésre halasztó hatálya nincs.
Ha az ingatlan-végrehajtásnak az Art. szerint nincs helye, az adóhatóságot az adótartozás erejéig az adózó ingatlanán jelzálogjog illeti meg. Az adóhatóság, illetõleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó a jelzálogjog bejegyzése végett megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivatalt, amely a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba. A jelzálogjog-bejegyzés érdekében tett intézkedés ellen benyújtott végrehajtási kifogásnak a megkeresés alapján teendõ földhivatali intézkedésre halasztó hatálya nincs. A törvény az adóhatóságot megilletõ végrehajtási jog és jelzálogjog bejegyzésével kapcsolatos eljárást a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvénnyel (a továbbiakban: Vht.) egyezõ módon rendezi. Ennek megfelelõen a jövõben e jogok ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzéséhez nincs szükség az adóhatóság külön határozatára, az adóvégrehajtó, illetõleg az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtó közvetlenül a végrehajtható okirat alapján kezdeményezi a földhivatal ezzel kapcsolatos eljárását.
Amennyiben az adóhatóság egyidejûleg ingófoglalást és ingatlan-végrehajtást foganatosított, az ingatlan értékesítésére abban az esetben kerülhet sor, ha az ingófoglalás eredménytelen volt vagy abból a tartozás elõreláthatóan nem egyenlíthetõ ki. A végrehajtás alá vont ingatlant rendszerint árverésen vagy nyilvános pályázat útján (a továbbiakban: árverés), illetve árverésen kívüli eladással kell értékesíteni. Az árverési hirdetmény közhírré tételéhez fûzõdõ jogkövetkezmények az árverés helye szerint illetékes adóhatóság hirdetõtábláján – az árverést megelõzõ 5. napig legalább 15 napon át – történõ kifüggesztéssel állnak be.
Ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése, felfüggesztése, illetõleg igényper megindítása folytán legalább 3 hónap eltelt – az adóvégrehajtó a becsértéket módosíthatja.
Az adóhatóság a Vht. 125. §-ának (2) bekezdése, valamint 156. §-ának (5) bekezdése szerinti vételár-különbözet megfizetésére az árverési vevõt határozattal kötelezi. Az árverési vevõ fizetési kötelezettségét megállapító jogerõs határozat az adóigazgatási eljárásban végrehajtható okirat.
Az Art. szerint az adóhatóság a végrehajtás alá vont ingatlant rendszerint árverésen, árverésen kívüli eladással, illetve nyilvános pályázat útján értékesíti. Az értékesítés részletes eljárási szabályait az Art. nem rögzíti, e tekintetben a Vht. rendelkezései irányadóak.
Az adóhatóság és az adós a végrehajtási eljárás során a Pénzügyminisztérium, illetõleg az önkormányzat képviselõ-testületének hozzájárulásával az adós vagyonából lefoglalt ingatlan vagyontárgy tulajdon-, kezelõi jogának az állam vagy az önkormányzat javára történõ átruházására – a kikiáltási árnak megfelelõ értékben – egyezséget köthet, ha a vagyontárgy valamely állami vagy önkormányzati feladat ellátását természetben szolgálja. Az egyezségben szereplõ összegben a központi költségvetést, illetõleg az önkormányzat költségvetését megilletõ adótartozás megfizetettnek minõsül.
Az adóvégrehajtás sajátos értékesítési módjaként szabályozza az Art. 157. §-a az adós tulajdonát képezõ ingatlan esetében is alkalmazható, az adós és az adóhatóság által kötött egyezséget.
Az egyezség eredményeként a vagyontárgy az egyezség szerint meghatározott kikiáltási áron, közvetlenül állami vagy önkormányzati tulajdonba (kezelõi jog alá) kerül, és az egyezség szerinti értékével megegyezõ összeggel csökkenti az adós tartozását.
A jogszabály két, egymástól eltérõ feltételrendszert fogalmaz meg, melynek elemei nem keverhetõk. Arra ad lehetõséget, hogy az állami célok ellátását természetben szolgáló ingatlan a központi költségvetést megilletõ tartozás fejében állami tulajdonba (kezelésbe), illetõleg az önkormányzati feladatokat szolgáló ingatlan az önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott helyi adótartozások fedezeteként önkormányzati tulajdonba (kezelésbe) kerüljön.
Garanciális okból – az esetleges visszaélések elkerülése érdekében – a törvény elõírja, hogy az egyezség érvényességéhez az önkormányzati adóhatóság esetében a képviselõ-testület, az állami adóhatóság esetében a pénzügyminiszter jóváhagyása szükséges. E kontroll mind az ármegállapítás, mind pedig annak az elõfeltételnek az ellenõrzése tekintetében is érvényesül, hogy van-e olyan állami vagy önkormányzati feladat, amelynek ellátását a lefoglalt vagyontárgy a maga fizikai valóságában szolgálni tudja.
Az adóhatóság a zálogjogosultnak arról ad tájékoztatást, hogy a zálogjogból fakadó igény bírósági végrehajtási eljárás keretében érvényesíthetõ, és az erre vonatkozó kérelem az értesítés kézhezvételét követõ 8 munkanapon belül terjeszthetõ elõ az adós lakóhelye (székhelye) szerinti helyi bíróságnál.
A bíróság a kérelmet elbíráló végzést megküldi az adóhatóságnak. A kérelem elbírálása során az adóssal szemben folyamatban lévõ végrehajtási ügyön az adóhatóság által a zálogjoggal terhelt vagyontárgyra folytatott végrehajtási eljárást kell érteni.
A zálogjogosult bekapcsolódását engedélyezõ határozat jogerõre emelkedését követõen a bíróság a végzést azzal küldi meg az adóhatóságnak, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárggyal kapcsolatos végrehajtási iratokat küldje meg a bíróságnak, amely továbbítja azt a végrehajtás foganatosítását végzõ végrehajtónak. E szakasz alkalmazásában végrehajtási irat az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatás.
A 2003. január 1-je elõtt hatályos rendelkezések szerint a már folyamatban lévõ adóvégrehajtási eljárást a bírósági végrehajtó folytatja tovább, ha az adóhatóság annak során zálogjoggal terhelt ingatlant foglalt le. Az Art. 2002. évi módosítása azonban korlátozza a bírósági végrehajtó eljárásának teljes körûvé tételét azzal, hogy az adóvégrehajtó ez esetben csupán a zálogjoggal terhelt ingatlan végrehajtását adja át a bírósági végrehajtónak, míg a zálogjoggal nem terhelt ingatlanra vezetett végrehajtást az adóhatóság hatáskörében hagyja. Ez utóbbi vagyontárgyak végrehajtásánál ugyanis nincs olyan külön védelmet igénylõ jog, mely a bírósági végrehajtó igénybevételét indokolhatná. Az elõbbieknek megfelelõen az adóhatóság csupán a zálogtárgyra vezetett végrehajtással kapcsolatos iratokat és az adóhatóság követelését tartalmazó hátraléki kimutatást küldi meg a bíróságnak.
Jogorvoslat az adóvégrehajtási eljárásban
A végrehajtás során az adóhatóság által hozott végzések, illetõleg az adóvégrehajtó (ideértve az adóhatóság megbízásából eljáró bírósági végrehajtót is) törvénysértõ intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen az adós, a behajtást kérõ, illetõleg az, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti – a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 8 napon belül – a végrehajtást foganatosító elsõfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjeszthet elõ. Az ok bekövetkeztétõl számított 6 hónap elteltével igazolásnak helye nincs, a benyújtott végrehajtási kifogást a felettes szerv érdemi vizsgálat nélkül utasítja el (Art. 159. § (1) bek.).
A végrehajtási kifogásról a végrehajtást foganatosító adóhatóság felettes szerve 15 napon belül határoz. A megtámadott intézkedést helybenhagyja, megváltoztatja, megsemmisíti vagy az adóvégrehajtót az elmulasztott intézkedés megtételére kötelezi határidõ tûzésével. Az adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági végrehajtót megilletõ díjazással kapcsolatos végrehajtási kifogást – a külön jogszabályban meghatározottak szerint – a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság bírálja el.
A végrehajtás során az adóhatóság és az adóhatóság megbízásából eljáró önálló bírósági végrehajtó jogsértõ intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen egyaránt a végrehajtást foganatosító (elrendelõ) elsõfokú adóhatóságnál elõterjesztett végrehajtási kifogásnak van helye. A kifogás elbírálása fõszabály szerint a felettes adóhatóság hatáskörébe tartozik.
Az adóvégrehajtás során eljáró önálló bírósági végrehajtót díjazás illeti meg, melyet a végrehajtó a 14/1994. (IX. 8.) IM rendeletben foglaltak alapján számít fel. Amennyiben a díj mértékét az adós, a behajtást kérõ, illetõleg kivételes esetben maga az adóhatóság vitatja, kifogást terjeszthet elõ. A jogvita eldöntésére ez esetben mindezen személyektõl független szerv, a végrehajtó székhelye szerint illetékes helyi bíróság jogosult a Vht. és az említett IM rendelet szabályai szerint.
A végrehajtási kifogásnak – az ismételt, illetõleg az árverés kitûzését követõen benyújtott, az árverés kitûzésének jogszerûségét nem vitató végrehajtási kifogás kivételével – a további végrehajtási cselekményekre halasztó hatálya van. A végrehajtási kifogás beérkezésérõl a végrehajtót az adóhatóság haladéktalanul értesíti.
A végrehajtási eljárás felfüggesztése
Az adóhatóság az adós kérelmére vagy felettes szerve rendelkezésére a határozat (végzés) végrehajtását felfüggeszti, ha a fizetési kötelezettséget elõíró határozat (végzés) megváltoztatása vagy megsemmisítése várható (Art. 160. § (1) bek.).
A végrehajtási eljárás szünetel, ha
• az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett,
• a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában jogerõs döntést még nem hoztak,
• az adózó meghalt, illetõleg megszûnt, az adó megfizetésére határozattal kötelezett személyt megállapító határozat jogerõre emelkedéséig,
• külön törvény így rendelkezik.
Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása, ha
Az eredményes végrehajtási eljárás egyik legfontosabb feltétele a gyorsaság, az egyes behajtási cselekmények mielõbbi foganatosítása. Ennek biztosítása és az eljárás indokolatlan elhúzásának megakadályozása érdekében a törvény szûkíti a végrehajtás felfüggesztésére okot adó körülmények körét.
Az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésre irányuló kérelmének benyújtása a végrehajtási eljárás szünetelését eredményezi. Nem érvényesül azonban ez a szabály, ha a kérelem benyújtására az adóhatósági árverés kitûzését követõen kerül sor, ha az adózó ismételten nyújt be adókönnyítés iránti kérelmet, illetõleg ha a fizetési könnyítés vagy tartozás mérséklés engedélyezését e törvény kizárja, hiszen ez utóbbi esetben az adóhatóság egyértelmûen elutasító döntést hoz.
• az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerõs határozattal elbírálta,
• arra az adóhatósági árverés kitûzését követõen kerül sor, vagy
• a fizetési könnyítés, illetõleg tartozás mérséklés engedélyezését e törvény kizárja.
A végrehajtás költsége
A végrehajtással kapcsolatban felmerült költség, így különösen az alkalmazott becsüs díjazása, a szállítási, tárolási, értékesítési és egyéb költség az adózót, illetve az adók módjára behajtandó köztartozás fizetésére kötelezettet terheli (Art. 163. § (1) bek.).
Az adóhatóság a költségekrõl végzést hoz, amelynek összege ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén nem lehet kevesebb 5000 forintnál.
Amennyiben a biztosítási intézkedést elrendelõ végzést a végrehajtási kifogást elbíráló felettes szerv megsemmisíti, a biztosítási intézkedéssel felmerült költségeket az adóhatóság viseli.
2007. január Dr. Hidasi Gábor
