Általános szerzõdési feltételnek minõsül az a feltétel, amelyet az egyik fél több szerzõdés megkötése céljából egyoldalúan, elõre meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem mûködhetett közre. Ez Polgári Törvénykönyvünk egyszerû és közérthetõ meghatározása egy igen sok bonyodalmat okozó jogintézményrõl, amit a köznyelv blankettaszerzõdésnek nevez.
Azok, akik termékértékesítéssel üzletszerûen foglalkoznak, nap mint nap szerzõdéseket kötnek. A tömeges vagy legalábbis sorozatos szerzõdéskötések különösen nehéz feladatot jelentenek, mert alig van idõ arra, hogy minden egyes szerzõdést esetileg, valamennyi részletében átgondoljanak. A szerzõdések sarkalatos pontjait eleve megszövegezik. Az ilyen elõszövegezett szerzõdésekkel próbálják csökkenteni a kockázatokat, alkalmazottaik vagy ügynökeik tévedéseit, felkészültségük esetleges hiányait.
Tapasztalhatjuk, hogy a nagy értékû árúkkal kereskedõ cégek illetve azok, akik ügyfeleikkel tartós kapcsolatot létesítenek, mindenek elõtt nagyvállalatok, bankok, brókerek, biztosítók, közlekedési vállalatok, szállodák stb. szabályzatnak, általános üzleti, szállítási vagy szerzõdési feltételnek nevezett anyagokat szerkesztenek, és ezekre hivatkoznak.
A forgalmazók az elõre megírt és legtöbbször nehezen megszerezhetõ vagy megismerhetõ anyagokban többek között a fizetési feltételeket, a szerzõdésmódosítás és megszüntetés szabályit, az áruért és szolgáltatásért való felelõsséget fogalmazzák meg. Az ilyen „szabályzatokat” a szerzõdéshez csatolják, vagy – és a hitelintézeti és árukereskedelmi gyakorlatban sajnos ez a tipikus – nem csatolják, csak hivatkoznak rájuk.
Fontos tudni, hogy nem csak az tekinthetõ általános szerzõdési feltételnek, ami a szerzõdéstõl elkülönülõ, önálló elõnyomott iratban jelenik meg, hanem az is, ami az adott forgalmazó gyakorlatában rendszeresen ismétlõdik, pl. úgy, hogy minden egyes szerzõdést a változó elemek behelyettesítésével újra nyomtat és a fogyasztóval teljes terjedelmében aláírat.
Azt is fontos tudni, hogy nem elég az, hogy a szerzõdés hivatkozzon az általános szerzõdési feltételekre, hanem a törvény azt is elvárja, hogy ezeket a másik fél idõben megismerhesse, megfontolhassa, és ez alapján köthessen szerzõdést. Ha ez nem így történik, az általános szerzõdési feltétel nem válik a szerzõdés részévé. Ha például a fogyasztó olyan helyzetbe kerül, hogy egy terjedelmes blankettaszerzõdés aláírására nem biztosítanak számára kellõ idõt, vagy a külön szövegezett általános feltételeket csak utólag küldik meg neki, akkor ez nem válik a szerzõdés részévé, azaz a feleket nem köti, mert idõben nem volt megismerhetõ.
Megismerhetetlennek minõsülhet az általános szerzõdési feltétel akkor is, ha ugyan idõben rendelkezésre bocsátották, de értelmetlen, önmagának ellentmondó, idegen nyelven készült vagy olvashatatlan. Akkor is megismerhetetlennek minõsülhetnek ezek a feltételek, ha az azokban foglalt egyes lényeges kikötések jelentõsége csak bonyolult szövegösszefüggések felismerése révén válhat érthetõvé vagy ezáltal egy átlagos fogyasztótól a megfelelõ értelmezés el sem várható.
Más eset az, ha az adott feltétel – bár megismerhetõ volt -, de tisztességtelen. Ekkor a törvény a kikötést megtámadhatóvá teszi és a bíróság érvénytelenné nyilváníthatja.
A törvény szerint tisztességtelen az általános szerzõdési feltétel, ha az azt alkalmazó fél rosszhiszemû vagy visszaél a másik fél jóhiszemûségével, avagy jogosultságokat és kötelezettségeket egyoldalúan és indokolatlanul a maga javára állapít meg. Ez történik, ha az általános feltétel a szerzõdésre irányadó rendelkezéstõl lényegesen és jelentõsen eltér, vagy összeegyeztethetetlen a szerzõdés tárgyával, illetve rendeltetésével. Példaképpen, ha egy forgalmazó új termék forgalomba hozatalakor szavatossági kötelezettségét kizárja, vagy olyan feltételhez köti, hogy az csak akkor áll fenn, ha a rendszeres karbantartást az általa meghatározott cég végzi, ha ez egyéb jogszabályba nem ütközik, megtámadható rendelkezés, mert tisztességtelen. Ha egyéb jogszabályba ütközik, akkor pedig eleve semmis.
Az általános szerzõdési feltételek ismertek az ingatlanforgalmazásban és
-hasznosításban is. Lakásértékesítéseknél bankok, lakás-takarékpénztárak és önkormányzatok használják, de elterjedt a garázs- és bériroda-piacon is. Egyes ingatlanforgalmazók, különösen bevásárlóközpontok, eddig nem tapasztalt terjedelmû és tartalmilag is szokatlan blankettaszerzõdésekkel dolgoznak. E cégeknél általában nem az jelent problémát, hogy nincs idõ az általános feltételek megismerésére, hanem az, hogy azok vagy érthetetlenek, vagy tisztességtelenek, avagy az érdekek összhangjának megteremtésére a szerzõdés létrehozásakor nincs mód.
Több külföldi tulajdonban lévõ ingatlanforgalmazó idegen nyelven, idegen jognak megfelelõen szerkeszti általános szerzõdési feltételeit, és bár fordítások készülnek, azok több ponton nem fedik az eredeti szöveget, (amik olykor hazai jogba is ütköznek) és sokszor a kétnyelvû anyagokból az sem tisztázható, hogy melyik nyelvi verzió az irányadó.
Tipikus tisztességtelen kikötés a bevásárlóközpontok és a bér-irodaházak esetében például az, hogy a bérlõ által fizetett magas összegû óvadék utáni kamatot a maguk részére vonják el vagy a bérlõnek az ingatlan értékét növelõ saját beruházásait (pl. szerkezeti portálokat, burkolatokat, álmennyezeteket) eleve saját tulajdonuknak minõsítik. Az ilyen feltételeket természetesen csak azok az ingatlanhasznosítók engedhetik meg maguknak, aki keresleti pozícióban vannak, és diktálhatják a feltételeket. Azonban ilyen helyzet sem menti meg a tisztességtelen szerzõdési kikötéseket attól, hogy utóbb érvénytelennek bizonyuljanak. Az ilyen ingatlanforgalmazók szerencséjére azonban a megtámadásra csak egy év áll rendelkezésre és ebben az idõben a bérlõk és társtulajdonosok az üzletek bevezetésével és nem perlekedéssel foglalkoznak. A szerzõdéskötések összes körülményeire is tekintettel megeshet azonban, hogy egy-egy abszurd kikötés kiderül, jóerkölcsbe ütközik, és akkor a jogkövetkezmények érvényesítése az elévülési idõn, azaz öt éven belül lehetséges.
2008. január Dr Hidasi Gábor
