9/2011 Társasház és társasház-közösség 2011

A hatályos jogi szabályozzás előzményei

A többlakásos, de építészetileg egy mûszaki egységet alkotó épületek építésének az igénye a XIX. század második felében erõsödött meg a városok és a városias településszerkezetek fejlõdésével. A többlakásos házak építésének hathatós elõsegítése és meggyorsítása érdekében az elsõ hazai törvényi szabályozásra 1924-ben került sor. 1924. május 20-án hirdették ki és lépett hatályba az 1924. évi XII. Törvénycikk a társasháztulajdonról. A törvény 12. §-ában írt felhatalmazás alapján készítette el az igazságügyi miniszter a társasháztulajdon telekkönyv-ezésérõl szóló 30 000/1925. (VII. 2.) IM rendeletet. Az 1924. évi XII. Tc. szóhasználatában átvette a környezõ külföldi országok terminológiáját és társasháztulajdonnak nevezte azt a különleges tulajdoni konstrukciót, amelyben adott telken fekvõ építmények vagy építmény egyes részei a tulajdonostársak kizárólagos tulajdonában állottak, míg a telek, valamint az építmény „közösségben maradó részei” közös tulajdonban maradtak, és a kizárólagos tulajdon tárgya, valamint a közösbõl arra esõ hányad kapta a szûkebb értelemben vett társasháztulaj-don elnevezést.

A társasháztulajdon alapításának feltétele volt az alapító okirat, amely a közös tulajdonban álló telek tulajdonosainak az alapítással kapcsolatos akarat-elhatározását és megegyezését tartalmazta, a jogerõs építési engedély megadását igazoló hatósági záradékkal ellátott tervrajz, illetve a tervrajznak megfelelõ építmények elkészültét tanúsító hatósági bizonyítvány vagy lakhatási engedély.

Az alapító okiratban kellett rendelkezni az épületrészek karbantartásáról, használatáról, a közösségekbõl folyó terhek és költségek viselésérõl, a közgyûlésrõl, a tulajdonostársak  szavazati arányáról, a közös képviselõ megválasztásának módjáról, hatáskörérõl stb. A törvénynek az alapítással kapcsolatos kógens rendelkezésein túlmenõen minden egyéb kérdésben a tulajdonostársak az alapító okiratban szabadon állapodhattak meg (pl. szabad megállapodás tárgyát képezte, hogy a tulajdonostársak milyen arányban viselik a közös költségeket).

A társasháztulajdon-közösséget a törvény nem ruházta fel jogi személyiséggel, de a közös képviselõ kvázi törvényes képviseleti jogkörben járt el, azaz a bíróság elõtt is képviselhette a társasházat anélkül, hogy adott esetben a tulajdonostársaknak perben kellett volna állniuk.

A 30000/1925.(VII.2.) IM rendelet fektette le a társasháztulajdon telekkönyvi regisztrálásának a módját. A társasháztulajdon telekkönyvi betéte két részbõl tevõdött össze: a törzsbetétbõl és az albetétekbõl. A törzsbetét a közös tulajdoni részeket rögzítette, az albetétekben az egyes tulajdonostársi illetõségek szerepeltek az alkotórészként hozzájuk tartozó építményekkel.

A törvény hatálybalépését követõen meggyorsult a társasházak építése. A társasház-alapítás lehetõsége azonban a II. világháború után beszûkült, a különbözõ jogszabályok a társasházak alapításának a lehetõségét egyre szûkebb mederbe terelték. Az 1960-as években azonban a növekvõ lakásberuházásokkal és lakásépítési támogatásokkal összefüggésben szükségessé vált a társasházakról szóló új szabályozás megalkotása. Ennek jegyében 1977. július 1-jén lépett hatályba a társasházról szóló 1977. évi 11. tvr., amely egyúttal hatályon kívül helyezte az 1924. évi XII. törvényt. A tvr. belsõ struktúráját tekintve a korábbi szabályozásra épült, de bizonyos vonatkozásokban a leegyszerûsített szabályozás visszalépést jelentett.

A tvr. a közös képviselõ helyett ún. intézõbizottság választását írta elõ, kötelezõ erõvel határozta meg a közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket, részletesen szabályozta a közgyûlés mûködését stb. Visszalépést jelentett, hogy elmaradt az egytulajdonú építmények társasházzá alakításának a szabályozása.

A rendszerváltozás idõszakában beinduló tömeges lakásprivatizáció következtében a régi szabályozás meghaladottá vált, ezért került sor újabb jogszabály megalkotására. Az 1997. évi CLVII. törvény 1998. március 1-jén lépett hatályba.

Az új szabályozás szerint társasháztulajdont már egyedüli tulajdonos is létrehozhatott. A törvényben megjelent a szervezeti és mûködési szabályzat intézménye, amelyben a társasház belsõ viszonyait lehetett szabályozni. A törvény lehetõvé tette a létesítendõ épületre a társasháztulajdon alapítását még annak elkészülte elõtt.

Az új szabályozás szerint a közgyûlés engedélye alapján bármely tulajdonostárs kérhette keresettel a közös tulajdon megszüntetését olyan közös tulajdonban álló épületrészre, amely önálló ingatlanként kialakítható, vagy amellyel a külön tulajdon bõvíthetõ.

Szintén meg kell említeni, hogy a törvény egyértelmûvé tette a társasházközösség relatív jogképességét, részletesen szabályozta a társasház szerveinek a hatáskörét, továbbá bevezette a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás fogalmát. (A hatályos szabályozást megelõzõ társasházi jogunk ismertetésével kapcsolatban lásd részletesebben: dr. Matúz György: 80 éves a társasház, Magyar Jog 2005. 1. sz.)

A közgyûlési határozat érvénytelenségének megállapítását kérelmezõ tulajdonostárs 60 napos nem jogvesztõ határidõn belül terjeszthetett elõ ilyen tárgyú keresetet. Természetesen a társasháztulajdon változatlanul az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel jöhetett létre.

A társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény végül nem bizonyult hosszú életûnek, mert jogpolitikai döntés eredményeképpen 2003-ban újabb törvény született. 2003. december 8-án fogadta el az Országgyûlés és 2004. január 1-jén lépett hatályba a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.), amit 2009. szeptember 30-i hatállyal a 2009. évi LXXXIX. törvény módosított (a továbbiakban: Ttvmód). Újabb módosításra került sor 2010-ben (2010. évi CLXXVIII. törvény), ami 2011. január 2.-tól hatályos, tehát ezen idõponttól kötelezõ alkalmazni.

A Társasházi Törvény célja

Az ingatlanjog közös tulajdonra és ezen belül annak sajátos formájára, a társasházakra vonatkozó szabályainak nem csak a jogviszonyok rendezése, hanem a lakás, illetve épületállomány mûszaki helyzete körében is komoly jelentõsége van. Nem véletlen, hogy a Ttv. elsõdleges célja a társasházi tulajdoni forma áttekinthetõbbé tétele, a tulajdonosi közösségek mûködésének, a mûködés döntéshozatali rendjének egyszerûsítése, felgyorsítása, szakszerûségének és törvényességének biztosítása, a szerzõdéses szabadság érvényre juttatása, a teherviselés arányosítása, a társasházközösség érdekérvényesítõ képességének fokozása és a törvényességi felügyelet biztosítása. A törvény célja mindemellett a társasházi tulajdonosok érdekeinek egymással szembeni védelme is. Az egyéni érdek szolgálata azonban nem sértheti a szakszerû és szabályszerû mûködést. A szervezeti mûködési szabályok (a továbbiakban szmsz) korszerûsítése is a közösség és az egyén érdekszintézisének javítását szolgálja.

A Társasházi Törvény változásai

A jogalkotó a „forgalomból kivont” régi törvény alkalmazási gyakorlatából azt a tapasztalatot szûrte le, hogy az szmsz-szel nem rendelkezõ társasházak nem képesek gyorsan és rugalmasan dönteni, hatékonyan mûködni. A hat lakásnál nagyobb társasházak esetében a törvény ezért kötelezõvé teszi az szmsz-t, meghatározza annak minimális tartalmát és leegyszerûsíti a megalkotás rendjét. A hat lakásosnál kisebbek esetében pedig ezt csak akkor írja elõ kötelezõ jelleggel, ha a társasház úgy döntött, hogy nem a Polgári Törvénykönyv általános közös tulajdoni szabályai, hanem a Ttv. szerint mûködik.

A Ttv. megtisztította az addigi szabályozást minden olyan kötöttségtõl, ahol indokolatlannak bizonyult a teljes tulajdonosi konszenzus. Így valósult meg az, hogy számos esetben, ahol alkotmányosan és a polgári jog szabályai szerint mellõzhetõ az alapító okirat egyhangú módosítása, megvalósult a többségi – jóllehet az összes tulajdoni hányadhoz viszonyított többségi – döntéshozatal és 2009. szeptember 30-ával változtak a társasházi közös tulajdon megszûntetésének, ezen belül a közös tulajdonú ingatlanrészek elidegenítésének szabályai is. Az ingatlan-nyilvántartási szabályok egyidejû módosítása a földhivatalok számára is egyértelmûvé teszi, hogy a közös tulajdon megszûntetés során bekövetkezõ tulajdonjog változást többségi akarattal kötött – tehát nem minden tulajdonostárs által létrehozott – szerzõdések alapján is be lehet jegyezni. A törvényben – a módosítás révén – megjelent a közös költséggel hátralékba esett tulajdonostárs részére történõ fizetési felszólítás kézbesítési vélelme, tehát az az eset, amikor a felszólítás kézbesítettségéhez elegendõ, ha a posta megkísérli a kézbesítést és annak sikertelensége miatt a küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza a közös képviselethez. 2009. szeptember 30.-tól nem lehet többet vitázni azon, hogy megtartható-e a megismételt közgyûlés a közgyûlés napján, akár fél órás idõköz alkalmazásával. A módosító törvény ugyanis többé félre nem érthetõen kimondja, hogy a megismételt közgyûlés megtartható aznap.

A törvény szabályozza a társasház- és az ingatlankezelõ tevékenységét is, bár utóbbinak nem elsõsorban ebben a jogszabályban kellene megjelennie. Az épületek szakszerû kezelése érdekében az üzletszerû társasházkezelõi, ingatlankezelõi tevékenység végzéséhez elõírja szakképesítés megszerzését. Egyúttal lehetõvé ¬teszi, hogy a közösség a társasház kezelését nem üzletszerûen vállaló közös képviselõ részére kötelezõvé tegye a társasház-kezelõi szakképesítés megszerzését.

A Ttv. legutóbb a 2010. évi CLXXVIII. törvénnyel módosította, a módosítások többsége 2011. január 2. napján lépett hatályba. A módosítást elsõdlegesen a „könyvvizsgálatról és a gazdasági ellenõrzési feladatot ellátó személyrõl” alcímmel beiktatott 51/A. § jogbizonytalanságot elõidézõ tartalma indokolja. A törvény megszünteti az 51/A. § alapján keletkezett ellentmondást a Ttv. és a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) rendelkezéseinek könyvviteli szolgáltatási és könyvvizsgálói feladatkörök ellátása tekintetében. A számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) 20. §-ának (7) bekezdése alapján a társasháznak a mérleg fordulónapját követõ 150 napon belül el kell készítenie beszámolóját és azt a jóváhagyásra jogosult testülettel el kell fogadtatnia. A törvény egyértelmûvé teszi, hogy a gazdasági ellenõrzést segítõ személy – mérlegképes könyvelõi, vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezõ és a számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény 151. §-ának (3)-(5) bekezdése szerinti nyilvántartásban szereplõ (a továbbiakban: regisztrált) személy – igénybe vételérõl szóló törvényi kötelezés az éves közgyûlések elé terjesztendõ elõzõ évi beszámoló alapján elkészített elszámolás és következõ évi költségvetés vizsgálatára vonatkozik.

A jelenlegi jogbizonytalanság megszüntetésén kívül, az újonnan beiktatott 51/A. § és 51/B. § változtatást tartalmaz abban is, hogy kifejezetten csak a megfelelõ belsõ (a tisztségviselõk, vagy a közösség és az Szt. szerinti szakképesítéssel rendelkezõ személy között a számvizsgáló bizottsági feladatok ellátására létrejött szerzõdéssel megbízott személy által végzett) szakmai kontroll vagy ilyen felkészültség birtokában történõ elõkészítés hiánya esetében írja elõ a társasházi közösségek számára a gazdasági ellenõrzést segítõ személy kötelezõ igénybe vételét.

A törvény a korábbi tízmilliós éves pénzforgalmi értékhatárt – az ötvenet meghaladó albetét szám megtartása mellett – húszmillióra emeli, mert ez önmagában jelenti a tízmillió forintos bevételt (közös költség, saját hasznosítás, támogatás, hitel), ami az adott évben nagyrészt felhasználásra kerül. A kötelezõ gazdasági kontrollnak pedig hangsúlyosan a felhasználásra (a kitûzött célnak és a meghatározott feltételeknek való megfelelésére) kell irányulnia, mely az ötmilliós kiadás esetében még nem indokolható.

A törvény a gyakorlati tapasztalatok és egyes – bírósági eljárásokban is elõfordult – eltérõ jogértelmezések kiküszöbölése érdekében segíti a vállalkozások mûködését is. A társasház közgyûlése a lakóépület rendeltetésének megfelelõen megtilthatja a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatát és hasznosítását vagy meghatározhatja használatának és hasznosításának szabályait, ha az ilyen helyiségben a szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény hatálya alá tartozó, illetõleg szexuális vagy erotikus szolgáltatásra irányuló tevékenységet kívánnak folytatni, valamint, ha szexuális terméket és segédeszközt kívánnak árusítani vagy forgalmazni.

Ugyanígy a közgyûlés a nem lakás céljára szolgáló helyiség megváltoztatott használatához a lakhatás nyugalma – így különösen: a zaj- és rezgésvédelem, illetõleg a lakókörnyezetet veszélyeztetõ más tevékenység megelõzése – érdekében az erre vonatkozó külön jogszabályok elõírásainak figyelembevételével kikötött feltételt tartalmazó hozzájáruló határozatot is hozhat, amelynek azonban tartalmaznia kell a lakhatás nyugalmát tartalmazó magatartások részletezését és indokolását.

Új szabályozási elem, hogy a törvény felhatalmazást ad a települési (Budapesten a kerületi) önkormányzatnak, hogy városképi vagy kereskedelmi szempontok alapján rendeletben meghatározza a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának, hasznosításának, illetve ezek megváltoztatásának módját, feltételeit.

A törvény emellett a társasház tulajdonosok fizetési fegyelmének erõsítése érdekében a közös képviselõnek, illetve az intézõbizottság elnökének lehetõséget ad a nem fizetõ tulajdonostársakkal kapcsolatosan hatékonyabb és gyorsabb fellépésre.

A Társasházi Törvény struktúrája

A törvény a korábbi szabályozáshoz hasonlóan I. fejezetében a társasháztulajdont, a társasház dologi rendszerét, a társasházat, mint ingatlant, mint a közös tulajdonjog tárgyát szabályozza. Az I. fejezet szól a társasház alapításáról, részletesen meghatározva az alapító okirat kellékeit, továbbá tartalmazza a feljegyzett társasház intézményét, egyúttal deklarálja a társasházközösség relatív jogképességét is. Szintén az I. fejezet tartalmazza az alakuló közgyûlésre és a szervezeti mûködési szabályzat tartalmára vonatkozó rendelkezéseket.

A törvény II. fejezete tartalmazza a külön tulajdonnal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, ide értve a tulajdonostársaknak a közös képviselõ irányában fennálló adatközlési kötelezettségét is. Szintén a II. fejezet szabályozza a közös tulajdonnal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket, valamint a társasházi lakó¬épület házirendjére vonatkozó szabályokat.

A törvény III. fejezete tartalmazza a társasház szervezetére vonatkozó rendelkezéseket, ezen belül a közgyûlés hatáskörét és mûködését, továbbá a közös képviselõ és az intézõbizottság feladatkörét, valamint a számvizsgáló bizottság intézményét.

A törvény IV. fejezete a társasházkezelésrõl és az ingatlankezelésrõl szól.

A törvény V. fejezete a vegyes és záró rendelkezések körében értelmezõ, átmeneti és hatályba léptetõ rendelkezéseket tartalmaz.

A társasház jellemzõi

A társasházra – mint speciálisan szabályozott dolog- és személyegyesülésre – a zárt rendszerû, városias településszerkezet és a többlakásos épületkonstrukciók teremtették meg az igényt. Egymástól független tulajdonok közös mûködése – ez a társasház, mint jogintézmény célja. Ebbõl adódóan a társasház az adott épületingatlan speciális jogi minõsége és rendeltetése. A társasház csak látszólag egységes épületingatlan. Fizikai és jogi értelemben több önálló és önállóan forgalomképes ingatlan szétválaszthatatlan csoportja, mely csoporthoz elválaszthatatlanul kapcsolódnak olyan, az önálló ingatlanokat együtt vagy külön-külön szolgáló épületrészek és a földterület, melyek forgalomban való önálló részvétele kizárt, és melyeken a tulajdonostársak illetõségekre bontott eszmei osztatlan közös tulajdonjoga áll fenn. A közös és elkülönült tulajdonjogok ezen egysége teremti meg a társasház speciális jellegét és azt, hogy sajátos szabályozást igényel.

Társasház, mint dolog

A törvény szerint társasházról akkor beszélhetünk, ha az épületingatlanon az alapító okiratban meghatározott, mûszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, illetõleg legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség a tulajdonostársak külön tulajdonába, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség, illetõleg lakás – különösen: a gondnoki, a házfelügyelõi lakás – a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül [Ttv. 1. § (1) bek.].

A társasház Ttv.-beli megfogalmazása okozhatná azt a félreértést is, hogy egy társasház csak akkor jöhet létre, ha az egy épületben lévõ, mûszakilag megosztott, önálló lakások vagy nem lakáscélú ingatlanok legalább két tulajdonostárs külön-külön tulajdonát képezik. Ebbõl azonban a törvény késõbbi rendelkezései szerint csak annyi igaz, hogy társasház egy olyan épület, melynek van alapító okirata, mely szerint az épület legalább két, mûszakilag megosztott ingatlanrészre osztódik. Az, hogy ez „tulajdonostársak” elkülönült tulajdonát (különtulajdonát) képezze, már nem kritérium, mert a törvény szerint az az épületingatlan is társasház, melyben az alapító okirat szerint több, a fent írt kritériumoknak megfelelõ ingatlan van, de azok mindegyike egyazon tulajdonos tulajdona. [Ttv. 5. § (2) bek.]

Azt, hogy hatályos jogunk szerint mit kell társasház alatt érteni, jobban fejezné ki az a megfogalmazás, amely a tulajdonosok számára nem utal. Egyre elterjedtebb az egyszemélyes társasház-alapítás annak érdekében, hogy az egyszemélyi tulajdonos az egyes társasházi ingatlanokat [ún. ingatlan-nyilvántartási albetéteket] értékesítse, hasznosítsa.

A társasházban lévõ közös tulajdonú ingatlanrészek

A Ttv. már a bevezetõ rendelkezések között kimondja, hogy az épület tartószerkezete, az épület biztonságát (állékonyságát), a tulajdonostársak közös célját szolgáló épületrész, épületberendezés és vagyontárgy akkor is közös tulajdonba tartozik, ha az a külön tulajdonban álló lakáson, nem lakás céljára szolgáló helyiségen belül van [Ttv. 1. § (2) bek.]. E mondatot természetesen úgy kell érteni, hogy az adott épületrész, berendezés és vagyontárgy közös tulajdoni jellegét csak akkor kell funkciója szerint megítélni, ha egyébként nem tartozik kétséget kizáróan az egyik tulajdonostárs külön tulajdonába. A funkció, és nem az elhelyezkedés szerinti megítélés tehát csak ekkor jöhet számításba.

Az alapító vagy alapítók, illetve késõbb a tulajdonostársak szerzõdéses szabadságát ez a szabály annyiban korlátozza, hogy például ilyen funkciójú épületelemet, berendezést, vagyontárgyat az alapításkor csak akkor nyilváníthatnak közös tulajdonnak, ha nem képezi kétséget kizáróan az egyik tulajdonostárs tulajdonát.

A felsorolt vagyonelemeket a közös költség terhére kell fenntartani, felújítani, szükség esetén cserélni akkor is, ha az egyik tulajdonostárs külön tulajdoni ingatlanában vannak. Nem ez a helyzet akkor, ha az adott különtulajdonú berendezés rendeltetése az alapítás után változik meg úgy, hogy közös rendeltetésûvé válik. A rendeltetésváltozás ilyenkor önmagában, szerzõdés nélkül nem okozhat tulajdonváltozást, tulajdonelvonást. Ha a különtulajdon a közös célokat szolgálja, ezért a társasházközösség a felek eltérõ akarata hiányában ellenszolgáltatással tartozik.

Földterület közös tulajdona és használata

A 2003. december 31-ével hatályon kívül helyezett társasházi törvényben volt egy mondat, amely kizárta, hogy egy vagy több, de ne az összes társasházi tulajdonostársé legyen a földterület. Ez a mondat a törvény 16. §-ában helyezkedett el, ami tartalmilag ugyanazt szabályozta, mint a hatályos törvény 1. § (2) bekezdése. A régi törvény szerint, ha a földrészlet nem képezi harmadik személy tulajdonát, közös tulajdonba tartozik [régi Ttv. 16. § (1) bek.]. Ez a mondat a Ttv.-bõl kimaradt. A Ttv.-ben csak annyi olvasható, hogy ha a földrészlet nem tartozik a közös tulajdonba, arra a tulajdonostársakat használati jog illeti meg [Ttv. 1. § (3) bek.]. Ebbõl az a következtetés vonható le, hogy most már lehetséges, hogy a föld csak az egyik vagy több, de nem az összes tulajdonostárs tulajdonában legyen. E szerint tehát nem feltétlenül igaz az, hogy a földrészleten valamennyi tulajdonost a Ttv. által szabályozott használati jog illeti meg. A földtulajdonost ugyanis, ha egyúttal társasházi tulajdonostárs, a használat joga a Ptk. szerint illeti meg. Ilyen esetben a földtulajdonos tekintetében nem társasházi különtulajdonról beszélünk, mert külön tulajdonban csak lakás és nem lakás célú helyiség lehet. Ezt a tulajdonjogi viszonyt tehát nem a társasházi törvény szabályozza, hanem a Ptk. A nem földtulajdonos társasházi tulajdonostársak földhasználati joga törvénynél fogva áll fenn, ami nem jelenti azt, hogy ez a használat jellemzõen nem szerzõdéssel, vagy a ráépítés tényével keletkezik [Ptk. 97. § (2) bek.].

Társasházi közös tulajdon elbirtoklása

A társasházi tulajdonostársak is képesek elbirtokolni az általuk használt földterületet, ha az nem társasházi tulajdonostárs tulajdonát képezi, de csak az egyik vagy néhány tulajdonostárs tulajdonát képezõ föld többiek általi elbirtoklása folytán kizárt [Ptk. 121. § (4) bek.], mert a földterület valamennyi tulajdonostárs különtulajdonához meghatározott illetõségek szerint, mint alkotórész kapcsolódik, tehát a föld megoszthatósága, mint az elbirtoklás egyik feltétele, hiányzik.

Rendelkezés a közös tulajdonnal

A közös tulajdonban álló társasházi ingatlan fizikai értelemben vett egésze a külön tulajdonba tartozó valamennyi lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség alkotórésze. Ezen az alkotórészen a tulajdonostársakat a tulajdonjog hányadok szerinti bontásban illeti meg. Ez a hányad önállóan forgalomképtelen, csak a különtulajdonnal együtt idegeníthetõ el. Emiatt van az, hogy a lakások és nem lakás célú helyiségek a közös tulajdonban álló társasházi ingatlanra jutó, a tulajdonjog átruházása során további hányadokra már nem bontható tulajdoni illetõséggel együtt minõsülnek önálló ingatlantulajdonnak [Ttv. 2. § (1) bek.]. A Ttv. itt az alkotórész megdönthetetlen vélelmét állítja fel. A törvény úgy tekinti, hogy a közös tulajdon tárgyát képezõ ingatlan és abban a különtulajdonú ingatlanhoz tartozó közös tulajdoni hányad a lakással, illetve nem lakáscélú helyiséggel olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetõleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevõen csökkenne [Ptk. 95. § (1) bek.].

A törvény nincs tekintettel a tényleges állapotra, tehát arra a helyzetre, amikor esetleg elpusztulás, értékcsökkenés nélkül megoldható lenne az ingatlanrész elválasztása. Az azonban lehetséges, hogy ingatlanrész esetén a közös tulajdoni jelleget a társasházközösség egyhangúan, vagy alapító okiratba foglalt felhatalmazás esetén, közgyûlés tartásával, az összes tulajdoni hányad 2/3-ával, alapító okiratba foglalt felhatalmazás nélkül az összes tulajdoni hányad 4/5-ével megszüntesse, miáltal megszünteti az adott közös tulajdonú ingatlanrész alkotórészi jelleget. Ez akkor mûködik, ha a közös tulajdonú ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható, vagy azzal a meglevõ külön tulajdon bõvíthetõ. Ugyanez a megoldás viszont nem alkalmazható a közös tulajdonban álló berendezésre és más, nem ingatlan jellegû vagyontárgyra. Ezek esetében minden tulajdonostárs egyhangú döntése szükséges.

A közös tulajdonra vonatkozó, az egyes különtulajdonokhoz tartozó, a tulajdonostársakat megilletõ tulajdoni hányad és a lakásra, a nem lakás céljára szolgáló helyiségre vonatkozó tulajdonjog – a törvényben meghatározott esetek kivételével – egymástól függetlenül nem ruházható át, és nem terhelhetõ meg [Ttv. 2. § (2) bek.].

A Ttvmód. 20. § (5) bekezdése 2009. szeptember 30-ától hatályosan egy 29/A. §-al egészítette ki az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényt (Inytv). E szerint a 2/3-os illetve 4/5-es minõsített többséggel megvalósított elidegenítés esetén az alapító okirat és a tulajdonjog változás ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem csak az összes tulajdonos által aláírt szerzõdéses okirat alkalmas, hanem az is, amit a 2/3 illetve 4/5 tulajdoni hányadot képviselõ tulajdonosok írtak alá. Az új tulajdonos tulajdonjoga bejegyzéséhez az alá nem írók úgynevezett bejegyzési engedélye sem szükséges. Ez a szabály – bár kifejezetten nem az átruházási szerzõdé érvényességét szabályozza, és csak arról szól, hogy milyen alakszerûség mellett alkalmas a bejegyezésre a tulajdonosváltozás – közvetetten, de félre nem magyarázhatóan azt is jelenti, hogy a tulajdonosi közösségnek a törvényes többséggel aláírt szerzõdése és bejegyzési hozzájárulása érvényes okiratnak, ebbõl eredõen érvényes tulajdonjog átruházásnak minõsül. Az alá nem írók tehát nem hivatkozhatnak arra, hogy az okirat azért érvénytelen, mert nem tartalmazza a tulajdonjog átruházó akaratnyilatkozatukat. Ez a megoldás az Alkotmánybíróság 3/2006 AB. határozatában kifejtett okokból alkotmányszerû, nem sérti a tulajdonhoz fûzõdõ alapvetõ alkotmányos jogot. Erre tekintettel a földhivatal bejegyzõ határozata sem támadható eredményesen közigazgatási úton illetve közigazgatási perben. A Ttvmód. 20. § (4) bekezdése által bevezetett fontos új változás az Inytv. 17. § (1) bekezdésében, hogy az – szintén 2009. szeptember 30-ától – egy új v) ponttal egészült ki. E szerint az alapító okirat 2/3-os vagy 4/5-ödös elidegenítési felhatalmazása – kérelemre – tényként feljegyezhetõ a társasházi törzslapra. A feljegyzés megtörténte azonban nem elõfeltétele annak, hogy a közgyûlés az adott többséggel elhatározza az elidegenítést. A társasházi ingatlanrészen a közös tulajdon nem csak közgyûlés tartásával szûntethetõ meg. Ebben az esetben a többségi akarat még minõsített többség esetén sem alkalmas a tulajdonjog átruházására és a változás ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére.

A társasház-közösség

Jogalanyiság

A társasház korlátozott jogalanyisággal bír [Ttv. 3. § (1) bek.]. A társasház tehát jogalany, de más jogi személyek jellemzõen teljes körû jogképességével szemben csak korlátozottan szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket, csak e korlátozott jogalanyiság körében perelhet saját nevében és perelhetõ. Saját név alatt a társasház közös nevét kell érteni. A társasház ugyanis 1998 óta köteles nevet viselni, ami – ha a tulajdonosok nem nevezik el másként – a társasház címe a „Társasház” toldattal.

Annak ellenére, hogy a társasház alapításához a társasháztulajdonnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges, a bírói gyakorlat szerint a társasház-közösség relatív jogképessége nem a társasháztulajdonnak az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzésével, hanem az alapító okiratnak az alakuló közgyûlésen történõ elfogadásával kezdõdik. A Legfelsõbb Bíróság a Pfv. I. 22 476/2000. számú perben rámutatott, hogy a perbeli esetben a társasház-tulajdonosok megtartották az alakuló közgyûlést, elfogadták az alapító okiratot, továbbá megválasztották a társasház közös képviselõjét, így mindezek megvalósulása folytán a mûködését szükségszerûen megkezdõ társasház-közösség az általa viselt közös név alatt, illetõleg ennek hiányában a társasház címe megjelöléssel az épület fenntartása, felújítása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhetõ. „Ebbõl okszerûen levonható az a következtetés, hogy az adott jogvita kapcsán a társasházi lakásokat megvásárolók közössége a közösséget érintõ vélt vagy valós sérelme orvoslása végett, a közös képviselõ jogszerû képviselete mellett önállóan is perelhet, illetõleg perelhetõ.”

A Legfelsõbb Bíróság e rendelkezése okszerûen következik abból is, hogy a társasház egy dolog, a társasház-közösség pedig egy a Ptk. és a Ttv. által szabályozott társaság. A társasház egy meghatározott jogi jelleggel bíró ingatlan, mely jogi jelleg keletkezése kötõdik az ingatlan-nyilvántartásba történõ konstitutív hatályú feljegyzéssel. (A jogi jelleg egy olyan tény, amely nem bejegyzéssel, hanem feljegyzéssel vehetõ nyilvántartásba). A Ptk. 578/I. § szerinti társasház-közösség, mint társaság viszont egy olyan kötelmi jogviszony, amely a társaságot létrehozó szerzõdéssel (társasházi alapító okirat) keletkezik, függetlenül, hogy a társasház, mint ingatlan és annak jogi jellege, létrejött-e. Jogi jellegére tekintet nélkül egy ingatlan nem lehet jogalany, mert alany sem lehet, hiszen alany csak személy vagy személyközösség lehet.

A társasháztulajdonnak a Ttv.-ben nem szabályozott kérdéseire a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. [Ez a szabály – kissé átszövegezve, de tartalmi változás nélkül kikerült a Ttv. 11. §-ából és egy új 4/A. §-ba került át (Ttvmód. 1. §)]. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a társasház-közösség viszonyaira a Ptk. nem alkalmazható, hiszen a Ptk. 1. § (1) bekezdése szerint az – állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozó más jogszabályokat – ha eltérõen nem rendelkeznek – a Ptk.-val összhangban, annak rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni, továbbá a Ptk. 578/I. § kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a társasház-közösségrõl külön törvény rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a Ptk. társasház-közösségre vonatkozó említett utaló szabályát a Ttv. tölti meg tartalommal és így a Ttv. és a Ptk. együtt jelenti a társasház-közösség teljes körû szabályozását.

A társasház tulajdonostársainak közössége kizárólag az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során szerezhet jogokat, vállalhat kötelezettségeket, csak ebben a körben perelhet és lehet õt beperelni, gyakorolhatja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat és viselheti a közös tulajdon terheit. A társasháznak vagy a tulajdonostársaknak ezzel ellentétes rendelkezése harmadik személyekkel szemben hatálytalan [Ttv. 3. § (1) bek.].

A közös képviselõ és az intézõbizottság elnöke (a továbbiakban: közös képviselet) csak ebben a körben indíthat pert, és lehet a perben törvényes képviselõ valamennyi tulajdonostárs perben állása nélkül; csak ilyen körben lehet a társasház ellen pert indítani, és ez az esetkör az, amelyben a társasház-közösséget az összes tulajdonostársat perben állása nélkül a szervezeti képviselõ (közös képviselet) képviseli. A társasház önálló jogalanyiságának és perelhetõségének sajátos esete, ha a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a Ttv. 10. § (2) vagy (3) bekezdésére [a Ttvmód., pontosabban 2009. szeptember 30. elõtti 3. §-ának (2) bekezdésére] figyelemmel a társasház közössége gyakorolja. Ilyen esetben, ha a közösség által értékesített és egyébként önállóan kialakítható ingatlanrész vonatkozásában utóbb az önálló ingatlan (lakás, nem lakás célú helyiség) kialakítása során valamely, ezzel összefüggõ hatósági eljárásban a jogszabályi elõírások szerint a tulajdonostársak hozzájáruló nyilatkozatára van szükség, akkor ennek elmulasztása esetén a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdése alapján a pert nem az egyes tulajdonostársak, hanem a társasházközösség ellen kell megindítani, amelynek képviseletében a közös képviselõ önállóan eljárhat.

A Legfelsõbb Bíróság elõtt folyamatban volt egyik ügyben irányadó tényállás szerint a felperesek megvásárolták a társasház közös tulajdonában lévõ tetõtér egy részét, és ennek megfelelõen a tulajdonostársak a társasház alapító okiratát a kialakítandó állapothoz képest módosították. A felperes a tetõtérben a lakás megépítését követõen kérte a tulajdonjoga bejegyzését, a földhivatal azonban hiánypótlásra hívta fel a felperest azzal, hogy csatolja a tetõtéri lakásra vonatkozó alaprajzot és használatba vételi engedélyt. Ezt követõen az építésügyi hatóság arra kötelezte a felperest, hogy az építési engedélytõl eltérõ kivitelezésre tekintettel terjesszen elõ fennmaradási engedély iránti kérelmet. A fennmaradási engedélyezési eljárásban szükségessé vált a tulajdonostársak hozzájáruló nyilatkozatának a beszerzése, amelyet nem adtak meg.

A felperes a hozzájáruló nyilatkozat megadása iránt pert indított, amelyet az elsõfokú bíróság azzal utasított el, hogy álláspontja szerint a fennmaradási engedély a tulajdonostársak hozzájárulása nélkül is megadható. A másodfokú bíróság pedig azzal hagyta helyben az elsõfokú bíróság ítéletét, hogy a használatbavételi engedély kiadásának feltételéül szolgáló fennmaradási engedélyhez szükséges tulajdonostársi hozzájáruló nyilatkozat pótlására a perbeli esetben a bíróságnak nem volt lehetõsége, többek között azért, mert a tulajdonosi hozzájárulás ítélettel történõ pótlása az alapító okirat, mint szerzõdés tartalmába való beavatkozást jelentene. Utalt arra is, hogy a felperes igényérõl a perben alperesi oldalon a társasház képviseletében eljárva a közös képviselõ egyedül nem jogosult dönteni, illetve nyilatkozni.

A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsõbb Bíróság rámutatott, hogy, ha a közös tulajdoni rész elidegenítését a Ttv. 3.§-a alapján a közösség gyakorolta, úgy az azzal kapcsolatos jognyilatkozat megtagadása esetén a jognyilatkozat pótlása iránt a közösséggel szemben kell a keresetet benyújtani. Ha az elidegenítést nem a közösség gyakorolta, hanem a tulajdonostársak, úgy a jognyilatkozat pótlása iránt a jognyilatkozatot megtagadó egyes tulajdonostársak ellen kell a pert megindítani. (Legfelsõbb Bíróság Pfv. IV. 21 777/2003/8.)

Az eredetileg társasházi közös tulajdonban álló helyiségek elidegenítésével kapcsolatban egyébként is gyakori probléma, hogy ha az elidegenítés tárgyát képezõ közös helyiségben építendõ lakás kialakítása során az új tulajdonos eltér az építési engedélyben foglaltaktól, ezért utóbb fennmaradási engedélyezési eljárást kell lefolytatni, amelyhez a társasház  tulajdonostársainak a hozzájárulása szükséges. A Legfelsõbb Bíróság gyakorlata szerint önmagában az építési tervtõl történõ eltérés nem akadálya a fennmaradási engedély iránti hatósági eljárásban a megtagadott hozzájáruló nyilatkozat bírói ítélettel történõ pótlásának. A kérelem elbírálása során a bíróságoknak azt kell vizsgálnia, hogy a tervektõl, illetve az eredeti megállapodástól való eltérés mértéke és az ezzel okozott joghátrány mennyiben jelentõs, az eltéréssel összefüggésben valóban felmerült-e olyan érdeksérelem, amely a jognyilatkozat megtagadását indokolttá teheti. (Lásd ezzel kapcsolatban BH 2005/389.)

A bíróságok többször is elvi éllel fogalmazták meg már a régi Ttv., az 1997. évi CLVII. törvény kapcsán is, hogy a társasházi törvénynek a társasház jogalanyiságával kapcsolatos rendelkezése a társasháznak csak korlátozott jogképességet ad, ami az épület fenntartásával, felújításával és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézésére korlátozódik. Ebbõl következõen dologi jog megállapítása iránti perben a társasháznak jogképessége nincs. Erre tekintettel a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, a késõbbiekben pedig a per megszüntetésének van helye. (Fõvárosi Bíróság 43. Pf. 27 925/2000/3.)

Dologi jogi keresetnek minõsítette a Legfelsõbb Bíróság azt a keresetet, ahol a keresettel érvényesített igény a közös tulajdoni telket érintõ szolgalmi jog alapításával volt kapcsolatos (BH 2006/252.).

A közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése kiterjed a közös tulajdonban álló helyiségek vagy egyéb épületrészek (homlokzat, tetõ) hasznosítására is, ami azt jelenti, hogy ha a társasház közgyûlése a hasznosítás tekintetében döntött, akkor az ilyen közös helyiségek használatának átengedésére irányuló szerzõdéseknél a közös képviselõ önállóan jogosult eljárni, és a szerzõdésbõl eredõ jogvita esetén a társasház nevében pert is indíthat. Ezért álláspontunk szerint téves a Fõvárosi Bíróságnak az az ítélete (Fõvárosi Bíróság 43. Pf. 27 358/2002/2.), amelyben úgy foglalt állást, hogy ha a társasház falfelületét bérlõ és ennek keretében oda vitrint elhelyezõ személlyel utóbb a vele kötött szerzõdés kapcsán vita alakul ki, akkor az ilyen típusú perben a társasházközösség és annak képviseletében a közös képviselõ azért nem indíthat pert, mert a falfelület a társasházat alkotó tulajdonostársak közös tulajdonát képezi, így az azzal kapcsolatos igény dologi jogi igénynek minõsül.

Azt, hogy a társasház-közösség maguktól a tulajdonostársaktól is elkülönülõ relatív jogképességgel rendelkezik, az is mutatja, hogy adott esetben a közös képviselõ a közösség nevében az egyes tulajdonostárssal szemben is érvényesíthet igényt, illetve indíthat pert. (Legfelsõbb Bíróság Pf. VII. 26 344/2001/3.)

Általában a közös képviselõ által kezdeményezett perindításhoz közgyûlési határozatban foglalt felhatalmazás nem szükséges, de ez nem jelenti azt, hogy a bíróságnak a közös képviselõ által indított perekben nem kell vizsgálnia, hogy a közös képviselõ rendelkezik-e felhatalmazással. Elõfordulhatnak olyan esetek, amikor a perindításhoz külön közgyûlési felhatalmazásra azért nincs szükség, mert bizonyos igényekkel, illetve kötelezettségek megsértésével kapcsolatos perre a felhatalmazottság az alapító okiratból illetve az szmsz-bõl is kitûnik.

Egy ügyben a társasház az alapító okiratában rögzítette, hogy: „A társasház külsõ vagy belsõ egységes képét valamennyi tulajdonostárs hozzájárulása nélkül senki sem változtathatja meg. Ezért a ház homlokzatán, erkélyein, … a ház egységes képét vagy mûvészi hatását bántó feliratú táblát, világítást vagy reklámot, napellenzõt, bútordarabot, virágtartót stb. elhelyezni nem szabad.” Ennek ellenére néhány tulajdonostárs az öröklakásokhoz tartozó erkélyt különbözõ módon beépítette, illetõleg redõnnyel lezárta. A társasház által indított perben – a közös képviselõ kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperes tulajdonostársakat az eredeti állapot helyreállítására. A Legfelsõbb Bíróság az ügyben született Pfv. I. 20 998/2001/6. számú ítéletében kimondta, hogy a társasház, mint felperes számára – közös képviselõje jogszerû képviselete mellett – a per megindításához és az alperesek marasztalásához önálló jogalapot biztosított az alapító okiratnak minden tulajdonostársra vonatkozó és bíróilag is kikényszeríthetõ kötelezettsége a társasház külsõ, egységes képének megõrzésével kapcsolatban. (Legfelsõbb Bíróság Pfv. I. 20 998/2001/6.)

Elõfordulhat az az eset is, amikor a társasház közös képviselõje közgyûlési határozat és egyéb felhatalmazás hiányában jár el valamilyen ügyben. A Fõvárosi Bíróság egy határozatában kifejtette, hogy ha a társasház közös képviselõje közgyûlési határozat hiányában intézkedik a társasházi ingatlanon végzendõ felújítási munkák elvégzésérõl, õt e körben megbízás nélküli ügyvivõnek kell tekinteni, így azt kell vizsgálni, hogy beavatkozása helyénvaló volt-e. Az adott ügyben egyébként a bíróság azért ítélte helyénvalónak a képviselõ azon intézkedését, hogy egy új kapu felszerelése iránt intézkedett, mert az új kapu létesítésekor az intézkedéssel szemben senki nem tiltakozott. (Fõvárosi Bíróság 53. Pf. 26 183/2000/3.). Azzal egyébként általában nem lehet egyetérteni, hogy a szervezeti képviselõ, mint pl. a társasház közös képviselõje, vagy az intézõ bizottság elnöke megbízás nélküli ügyvivõnek minõsüljön már csak azért sem, mert a Ttv. szerint a közös képviselet megbízás alapján látja el feladatát [Ttv. 48. § (3) bek.].

A társasház képviselõjének a képviseleti jogosultsága a közös képviselõ megválasztásától a társasház közgyûlése által történõ felmentéséig tart. Ebbõl következõen mindaddig, amíg a közös képviselõt megválasztó közgyûlési határozat érvénytelenségét a bíróság jogerõsen meg nem állapítja, õt a társasház legitim közös képviselõjének kell tekinteni. (Fõvárosi Bíróság 53. Pfv. 28 243/ 2001/2.)

Ezt a legitim perbeli képviseletet a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia. Így, ha egy a társasház által indított vagy a társasház ellen indított perben a társasház közös képviselõjének a megbízása megszûnik, és a társasház nem választ szabályszerûen új képviselõt, akkor a társasház részére a Pp. 74. §-a alapján ügygondnok kirendelésének van helye. (Fõvárosi Bíróság 53. Pf. 25 973/2000/2.)

Nem lakás céljára szolgáló helyiségekre vonatkozó szabályok

A lakásra vonatkozó rendelkezéseket – a Ttv. eltérõ rendelkezésének hiányában – megfelelõen alkalmazni kell a nem lakás céljára szolgáló helyiségre is. A Ttv. rendelkezéseit megfelelõen alkalmazni kell a nem lakás céljára szolgáló helyiségekbõl álló minden egyéb épületre, amelyben a nem lakás céljára szolgáló egyes helyiségek a tulajdonostársak külön tulajdonában, más részei a tulajdonostársak közös tulajdonában vannak [Ttv. 4. § (1)–(2) bek.]. A törvényben nincs olyan rendelkezés, amely a nem lakáscélú helyiségre nem a lakásokra vonatkozó szabályokat alkalmazná, de van a nem lakáscélú helyiségekre vonatkozó néhány speciális szabály, amely eltér a lakásokra vonatkozóktól. A Ttv. kizárólag nem lakásokból álló társasházakra vonatkozó speciális szabályokat nem tartalmaz, de különbséget tesz a társasházak között aszerint, hogy a jogi jelleg társasházi lakóépület és társasházi nem lakás céljára szolgáló épület. (ezt egyébként az ingatlan-nyilvántartás rendszerint nem tünteti fel, bár ez is az ingatlan jogi jellegéhez tartozik és a feltüntetést a vonatkozó jogszabályok nem zárják ki).

A társasház létrejötte és megszûnése

Alapító okirat

Társasház alapítására több módon is sor kerülhet, azonban az alapításhoz minden esetben szükséges az alapító okirat elkészítése, illetve elfogadása.

Érvényességi követelmények

Az alapítás alapító okirat megalkotásával és elfogadásával történik. Az alapító okirat érvényességi feltétele a közokiratba vagy ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott teljes bizonyító erejû magánokiratba foglalás, mert ezt az alakszerûséget jogszabály, a Ttv. írja elõ [Ttvmód. 11. §]. Nemcsak arról van tehát szó, hogy az alakszerûségi követelményeket sértõ alapító okirat nem alkalmas az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzésre. Ez az oka annak, hogy az alapító okiratok megalkotása, megszerkesztése kizárólag közjegyzõi, illetve ügyvédi feladat. A társasház alapításhoz (tehát nem a társasház-közösség létesítéséhez) a társasháztulajdonnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Az ingatlan társasházi jellege ezzel jön létre.

Társasház, mint speciális jogi jelleg megteremtéséhez nem elegendõ az alapító okirat, hanem ezen kívül a társasháztulajdonnak (e jogi jellegnek) az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. A nem létezõ társasház tulajdoni igénye tárgyában a per indításának ténye nem jegyezhetõ fel az ingatlan-nyilvántartásba (BDT 2004/9/1036.) ha a perfeljegyzés olyan igény kapcsán szükséges, ahol az Inytv. 64.§ (1) bekezdésének feltételei társasházi közös vagy különtulajdonú ingatlannal kapcsolatosak.

Nem szabályos az az okirat, amelyet például az újonnan épülõ társasház beruházója készít, és egy kizárólag ellenjegyzéssel megbízott ügyvéd ellenjegyez. Ez az ellenjegyzés nem érvényes, és az ügyvéd ezért felelõsségre vonható, mert ügyvéd csak saját vagy irodája által szerkesztett okiratot ellenjegyezhet.

Az alapító okiratnak nem érvényességi feltétele, hogy vele egyidejûleg vagy egyébként bármikor késõbb szmsz készüljön, illetve hogy az a földhivatalhoz benyújtásra kerüljön. A földhivatali bejegyzésre tehát alkalmas az a társasházi alapító okirat is, amellyel együtt nem nyújtanak be szmsz-t. Ez azonban nem igaz abban az esetben, ha az szmsz módosításához a törvény hatályba lépésekor már meglévõ társasház esetében az alapító okirat módosítására van szükség. Ilyenkor az alapító okirat módosításának érvényességi feltétele az, hogy ezzel egyidejûleg szmsz-t fogadjanak el, és az szmsz érvényességi feltétele, hogy az alapító okiratot a társasház megfelelõen módosítsa. Ha ez ugyanis nem így van, az jogszabályba ütközik, tehát érvénytelen. [Ttv. 15. §, Ptk. 200. § (2) bek.]

Az alapító okirat kötelezõ és lehetséges tartalmi elemei

Az alapító okiratban meg kell határozni:

• a külön tulajdonba kerülõ lakások, nem lakás céljára szolgáló helyiségek felsorolása és arab számmal történõ sorszámozása,

• a közös tulajdonban álló épületrészekbõl és a földrészletbõl az egyes tulajdonostársakat megilletõ – a külön tulajdonba kerülõ lakáshoz tartozó – tulajdoni hányad meghatározása megfelelõ arányszámmal,

• a közös tulajdonba kerülõ épületrészek felsorolása és római számmal történõ sorszámozása,

• az ingatlan-nyilvántartás szabályai által megkívánt egyéb adat, jog és tény,

• a közösség közös neve, amely egyéb megjelölés hiányában a társasház címe, a társasház megjelöléssel együtt.

Az alapító okirat tartalmazhatja még:

• az arról való rendelkezést, hogy a közgyûlés 2/3-os vagy 4/5-ös többséggel ingatlanrészt idegeníthet el és ennek a felhatalmazásnak a tényét az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza,

• annak meghatározását, hogy a legfeljebb hatlakásos társasház a Ptk. vagy a Ttv. szerint mûködik-e (ez egyébként az alapító okiraton kívül az összes tulajdoni hányad egyhangú határozatával is elhatározható),

• a külön tulajdonban álló lakásra, illetõleg a külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségre a tulajdonostársak javára elõvásárlási, elõbérleti jog létesítését.

Az alapító okirat kizárólag a tulajdonjogi helyzet szabályozását, az ehhez kapcsolódó ingatlan-nyilvántartási adatot, jogot, tényt, valamint a közösség közös nevét tartalmazhatja. Ebbõl következõen a tulajdonjogi viszonyokat nem érintõ minden más kérdésrõl a közgyûlésnek eseti jelleggel vagy a szervezeti és mûködési szabályzatnak normatív jelleggel kell rendelkeznie. Így különösen a szervezeti-mûködési szabályzatban (szmsz) kell szabályozni a tulajdonostársak különtulajdonának használatára, hasznosítására, a különtulajdonon belül nem mérhetõ közüzemi és más szolgáltatások díjának elszámolására és megfizetésére, a közös tulajdon fenntartására, a társasházi lakóépület házirendjére, továbbá a társasház szerveinek a hatáskörére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat, ideértve azt is, hogy van-e a mindenkori közös képviseletnek általános felhatalmazása arra, hogy polgári jogvita esetén permegelõzõ közvetítõi eljárást kezdeményezzen erre vonatkozó kifejezett is közvetlen közgyûlési felhatalmazás nélkül (Ttvmód. 11. §-al módosított Ttv. 28. § (1) bek. g) pont). A Ttv. az alapító okirat kötelezõ tartalmi részeinek a felsorolását kiegészíti az osztatlan közös tulajdonba kerülõ épületrészek felsorolásának a követelményével. Az alapító okiratban tehát hiánytalanul, tételesen fel kell sorolni és római számokkal sorszámozni az összes olyan ingatlanrészt, melyek közös tulajdoni hányadokra osztottan az egyes külön tulajdonok alkotórészét képezik. Az ingóságnak minõsülõ vagyonelemekre ez a kötelezettség nem terjed ki. Ezek jellemzõen a következõk:

• az épülethez tartozó földrészlet – ha az a tulajdonosok közös tulajdonában van,

• az épület tartószerkezetei, azok részei, a közös célt szolgáló épületrészek, épületberendezés (központi kazán, felvonó, kémény stb.),

• a ház vezetékrendszere (víz, csatorna, gáz, villany, kábel tv, telefon) a külsõ becsatlakozástól az egyes külön tulajdonban álló ingatlanokhoz történõ leágazásig,

• a ház jellegétõl függõen esetleg meglévõ közös használatú nyitott felületek (erkély, terasz stb.),

• a közös használatra szolgáló épületrészek (lépcsõház, tároló, pince, szárító- és mosókonyha, világítóudvar),

• a tulajdonosok közös tulajdonában lévõ, de egyébként önálló ingatlant alkotó szolgálati lakás, illetve nem lakás céljára szolgáló helyiség.

Idõnként elõfordul, hogy az alapító okirat nem rendelkezik az egyes lakásokhoz tartozó, és ez által az egyes lakástulajdonosok kizárólagos használatában álló erkélyekrõl, illetve loggiákról. Ilyenkor utóbb vita alakulhat ki a tekintetben, hogy ezek a kizárólagos használatot szolgáló erkélyek a társasház közös tulajdonában, de az adott tulajdonostárs kizárólagos használatában állnak-e, vagy pedig az egyes lakások alkotórészét képezik és ez által külön tulajdont képeznek.

A Legfelsõbb Bíróság egy konkrét ügyben lényegében annak az álláspontnak adott hangot, hogy rendeltetését tekintve az ilyen erkélyek a lakásokhoz tartoznak, azoknak a használhatóságát hivatottak elõmozdítani, valójában annak a helyiségnek a szerves része, amelybõl nyílik, azzal elválaszthatatlanul összefügg; része tehát a kérdéses helyiséget magában foglaló lakásnak is, vagyis kétség esetén osztja ennek a lakásnak a tulajdoni sorsát. (BH 1976/8.)

Egy más ügyben a Legfelsõbb Bíróság kifejtette, hogy a társasházi külön tulajdonba tartozó nem lakás célú helyiség alkotórészének minõsül az annak bejáratával szorosan egybeépült, kizárólag az üzlethelyiségbe való bejutást biztosító feljáró, függetlenül attól, hogy egyébként a feljáró az alapító okiratban nincs feltüntetve (Legfelsõbb Bíróság Pfv. E. 21 539/2004/2.).

Az ismertetett két legfelsõbb bírósági döntés azért is érdekes, mert a Ttv. 1. § (1) bekezdése alapvetõen azt a vélelmet állítja fel, hogy a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész a tulajdonostársak közös tulajdonába kerül.

Meg kell még említeni, hogy a korábbi szabályozáshoz hasonlóan a Ttv. sem szól arról, hogy a közös tulajdonba tartozó ingatlanrészeket hogyan kell eszmeileg felosztani az egyes különtulajdonokhoz tartozó és a tulajdonostársakat illetõ közös tulajdoni hányadokra. Ebbõl következõen a társasház alapításakor a tulajdonosok maguk döntenek a tulajdoni hányadokról. A legtöbb esetben az egy albetétre jutó közös tulajdoni hányadot úgy számítják ki, hogy az adott különtulajdonú társasházi lakás (nem lakás célú helyiség) alapterületét viszonyítják az összes külön tulajdonban álló társasházi ingatlan összesített alapterületéhez. (Pl. 10 db 100m2 alapterületû lakásból álló társasházban egy lakáshoz 100/1000 hányad, az ingatlan-nyilvántartási szabályok szerint 1000/10000 hányad közös tulajdoni illetõség tartozik. Az erkélyek és nyitott loggiák alapterületét a szerzõdéses gyakorlatban 50%-ban veszik figyelembe).

Az alapító okirat megváltoztatása

Az alapító okirat módosításához – ha a Ttv. másként nem rendelkezik – valamennyi tulajdonostárs (tehát nem tulajdoni hányad) hozzájárulása szükséges; a változást be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak [Ttv. 10. § (1) bek.].

Az alapító okirat módosítása

Az alapító okirat módosítása kivételesen bekövetkezhet a jogszabály kötelezõ rendelkezése alapján. A Ttv. hatályba léptetésekor bejegyzett társasház alapító okiratának a Ttv. kötelezõ jellegû rendelkezéseivel ellentétes rendelkezése hatályát veszti és helyébe a Ttv. rendelkezése lép. Az alapító okirat ennek megfelelõ kijavítását az alapító okiratnak egyéb okból elsõ ízben történõ módosítása során kell elvégezni [Ttv. 63. § (2) bekezdés].

Az alapító okirat módosítására lehetõség van úgy is, hogy ahhoz minden tulajdonostárs hozzájárul. Ilyen esetben tulajdonképpen közgyûlés megtartására és külön közgyûlési határozat hozatalára nincs szükség. Ez annak ellenére így van, hogy a Ttvmód. 11. §-al módosított Ttv. 28. § (1) bekezdés a) pont szerint a közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik az alapító okirat módosítása. E törvényhely több szövegszerkesztési gonddal küzd. Egyik ilyennek és nem a jogalkotó valós akaratának tudható be az is, amikor látszólag kizárja, hogy az alapító okiratról, mint szerzõdésrõl a társtulajdonosok közgyûlésen kívül kinyilvánított egybehangzó akarattal döntsenek. Ugyanakkor ez a Ptk. 240. § értelmében nem zárható ki. Nem tilos tehát az, hogy a tulajdonostársak a nélkül írják alá az alapító okirat módosítást tartalmazó okiratot, hogy a módosítás érdekében közgyûlés tartására kerülne sor. Az így készített alapító okirat módosítás érvényes okirat, ezért ha azt ügyvéd szerkesztette, azt õ maga ellenjegyezheti is.

Az alapító okirat módosítására sor kerülhet, de csakis közgyûlési határozattal, a Ttv. 10. §-ának (2)-(3) bekezdése szerint is, amikor ezzel csak az összes tulajdoni hányad 2/3-a, illetve 4/5-e ért egyet.

Erre csakis akkor kerülhet sor, ha a közgyûlés az elidegenítés alapító okirati felhatalmazásra épülõ jogát kívánja gyakorolni, függetlenül attól, hogy 2/3-ró vagy 4/5-rõl van-e szó. Ezt úgy kell érteni, hogy a 4/5-ös határozat akkor is lehetséges, ha az alapító okiratban még 2/3-ra vonatkozó felhatalmazás sincs. Ha viszont az alapító okiratban csak a 4/5-ödös felhatalmazás olvasható, akkor 2/3-al érvényesen nem lehet dönteni a közös tulajdonú ingatlanrész elidegenítésérõl. A törvény szerint egyébként a 4/5-ös határozat csakis akkor vezethet a tulajdonjog-változás ingatlan-nyilvántartásban történõ átvezetéséhez, ha a határozathozatalt követõ 60 napon belül a kisebbségben maradt (meg nem jelent, megjelent, de nem szavazó illetve nemmel szavazó) tulajdonostársak a közös képviselethez írásban olyan nyilatkozatot intéznek, hogy nem kívánnak élni a határozat megtámadására irányuló keresetindítási jogukkal, vagy egyáltalán nem nyilatkoznak. Ha úgy nyilatkoznak, hogy akarnak élni, , akkor e határozat nem alkalmas arra, hogy annak alapján bárki tulajdonjogot szerezzen vagy az alapító okirat módosításának megfelelõ állapotot az ingatlan-nyilvántartás bejegyezze. Ha több kisebbségben maradt tulajdonostárs közül csak egyetlenegy is úgy nyilatkozik, hogy él keresetindítási jogával, a földhivatalnak el kell utasítania a be- ill. feljegyzési kérelmet. Ennek megfelelõen a közgyûlésnek a határozatba foglaltan fel kell hívnia a kisebbségben maradtakat a nyilatkozattétel lehetõségére, és a társasház-közösségnek a bejegyzési kérelem elõterjesztésekor nyilatkozatot kell tennie a földhivatal felé arról, hogy a törvényes határidõ megjelölésével felszólította-e a kisebbségben maradottakat a vonatkozó nyilatkozat megtételére és e felhívásnak mi lett az eredménye. A kérelem elõterjesztése során a felhívás tényét és közlését igazolnia kell. Minthogy szerzõdéses jognyilatkozatról van szó, azt a kisebbségben maradtakkal közölni is kell. Erre a Ttvmód. 16.§-ával módosított Ttv. 39.§ (4) bekezdése szerinti, „a társasházban jól látható helyen” történõ kifüggesztés kevés, mert ez az új szabály nem a szerzõdéses jognyilatkozatokra, hanem a közgyûlési határozatokra vonatkozik. A nyilatkozattételi felhívás nem közgyûlési határozat, hanem egy közgyûlési határozattal összefüggõ, „kioktatás” a megtámadás (lényegében egy hozzájárulás megadása vagy megtagadása) jogáról és annak jogkövetkezményeirõl.

Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy már az is akadályozza az új tulajdonos tulajdonjogának vagy az alapító okirat módosításának a bejegyzését, ha a kisebbség úgy nyilatkozik, hogy perelni akar, de ténylegesen nem indít pert vagy indít, de pert veszt vagy a pert a bíróság megszûnteti.

A 2/3 illetve 4/5-ödös határozat akkor is meghozható, ha az elidegenítés jogát nem kötelezõ azonnal gyakorolni. Elég, ha a közgyûlés a határozatban annak a jövõbeli szándékát nyilvánítja ki, hogy az alapító okirat módosítás célja egy késõbbi közös tulajdon-megszûntetés illetve az elidegenítés. Ebben az esetben magáról a konkrét – a közös tulajdont megszüntetõ illetve tulajdonjogot elidegenítõ szerzõdésrõl nem kell határozni. A határozat csakis arra korlátozódhat, hogy az alapító okirat módosításával egy közös tulajdonú ingatlanrészbõl külön tulajdont alakítanak. Ilyenkor az új külön tulajdonnak minden tulajdonostárs az egyébként létezõ társasházi közös tulajdoni arányának megfelelõen tulajdonostársa lesz, de ez a tulajdoni jogközösség többé már nem társasházi közös tulajdonon áll fenn. A felhívásnak azonban ilyenkor is meg kell történnie és a kisebbségben maradtak 60 napon belüli válaszától függ, hogy a változás az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhetõ-e.

A 60 napon túl megtett nyilatkozatnak nincs akadályozó hatása akkor sem, ha a nyilatkozó tulajdonostárs igazolja, hogy önhibáján kívül lépte túl a 60 napos határidõt. A nyilatkozatnak 60 napon belül meg kell érkeznie a közös képviselethez, nem elég azt pl. a 60 napon postára adni.

A kisebbségi tulajdonostárs válaszát akkor is úgy kell érteni, hogy élni kíván a megtámadás jogával, ha annak szóhasználata nem ez, csupán annyi derül ki belõle, hogy nem kívánja, hogy a közgyûlési határozat alapján bármilyen változás bekövetkezzen.

A Ttv. nem változtat azon a Ptk.-beli szabályon, hogy a szerzõdést bármelyik szerzõdõ fél megtámadhatja, tehát nemcsak a kisebbségben maradtak. A bírósági megtámadásra nem csak a Ttv-ben, hanem a Ptk.-ban megjelölt okokból is sor kerülhet.

Az összes tulajdoni hányad egyszerû szavazattöbbségével meghozott közgyûlési határozata alapján kerülhet sor az alapító okirat módosítására, ha az építésügyi hatóság jogerõs és végrehajtható építési engedélye alapján elvégzett munka olyan lakásmegosztást vagy lakásösszevonást eredményez, amelynek alapján a többi tulajdonostárs alapító okiratban meghatározott tulajdoni hányada változatlan marad Ez a határozat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat; a határozatot közokiratba vagy ügyvéd – jogkörén belül jogtanácsos – által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A változás ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzésének feltétele, hogy az építtetõ tulajdonostárs az építésügyi hatóság jogerõs és végrehajtható használatbavételi engedélyét az ingatlan-nyilvántartási iratokhoz csatolja (Ttvmód. 7. §, Ttv. 21. § (3)-(4) bek.).

Vitatott, hogy az alapító okirat módosítására sor kerülhet a bíróság által is. Egyes álláspontok szerint kivételes esetben az alapító okirat, mint szerzõdés a Ptk. 241. §-a alapján módosítható.

A Legfelsõbb Bíróság egy határozatában nem tartotta kizártnak, hogy perben a Ptk. 241. §-ára hivatkozással az alapító okirat a tulajdoni arányokat érintõleg módosításra kerüljön, csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen esetben valamennyi tulajdonostársnak perben kell állnia. (BH 1993/299.)

Elõállhat olyan eset is, hogy az alapító okiratban foglalt tulajdoni viszonyok és a valós helyzet elválik egymástól. Ilyen esetre kerülhet sor, ha a tulajdonostárs a különtulajdonú ingatlanából két önálló ingatlant alakít ki, vagy a tulajdonában álló két lakást alakítja át egy önálló lakássá és ezt követõen a közgyûlés nem módosítja az alapító okiratot. Hasonló a helyzet akkor is, ha a közös tulajdonba tartozó épületrész vagy helyiség elidegenítése után az önállóan kialakított új ingatlan a fennmaradási engedély folytán eltér az építési engedélyben tervezett ingatlantól.

Fõszabályként az alapító okirat módosítása tehát feltételezi, hogy az alapító okirat módosítását mindegyik tulajdonostárs aláírja. A törvényben megkívánt hozzájáruló nyilatkozat alapja – eltérõ törvényi rendelkezés hiányában – nyilvánvalóan az, hogy a társasháztulajdont létrehozó alapító okirat a tulajdonostársak megállapodása, amelyre a szerzõdésekre vonatkozó szabályok annyiban is irányadóak, hogy csak a tulajdonostársak egyezõ akaratnyilatkozatával módosítható.

A bírói gyakorlatban gyakran merült fel, hogy valamelyik tulajdonostárs a Ptk. 5. § (3) bekezdésére hivatkozással úgy próbálta kikényszeríteni az alapító okirat módosítását, hogy kérte, hogy a bíróság a tiltakozó tulajdonostárs hozzájáruló jognyilatkozatát ítéletével pótolja. Ezzel kapcsolatban a bíróságok számos ítéletben fejtették ki, hogy a Ptk. 5. § (3) bekezdése csak abban az esetben teszi lehetõvé a fél jognyilatkozatának ítélettel történõ pótlását, ha a joggal való visszaélés valamely jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásban áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlõ magánérdeket sért. A szerzõdéskötési szabadság elve azonban nem teszi lehetõvé, hogy a bíróság a fél szerzõdési nyilatkozatát pótolja, azaz a szerzõdésnek minõsülõ alapító okirat módosításához szükséges szerzõdési nyilatkozat ítélettel való pótlására nincs lehetõség. (pl.: Legfelsõbb Bíróság Pfv. I. 20 205/2001/8.)

A Ttv. azonban az alapító okirat módosításával kapcsolatban speciális szabályt is felállít, amely alapján az alapító okirat módosítása úgy is kikényszeríthetõ, hogy azzal nem minden tulajdonostárs ért egyet.

Az alapító okirat módosításához nem kell feltétlenül közgyûlést tartani, ideértve az írásbeli közgyûlést is. Az is érvényes módosítás, ha a módosított szöveget valamennyi tulajdonostárs különbözõ idõpontokban és helyeken, esetleg nem is ugyanazon iraton írja alá.

Az alapító okirat módosítása csak akkor képzelhetõ el az összes tulajdonos (tehát nem tulajdoni hányad) többségével, 4/5-del, ha a módosítást követõ0 napon belül az egyet nem értõ 1/5 tulajdonosi körbe tartozó tulajdonos (tehát nem tulajdoni hányad) a határozatot bíróság elõtt nem támadja meg. Ez a szabály csak arra az esetre érthetõ, ha az alapító okirat módosítása közgyûlés keretében történik, mert a törvény 10. § (3) bekezdése szavazásról szól [Ttv. 10. § (2)–(3) bek.].

Az alapító okirat módosításáról szóló közgyűlési határozat 60 napon belüli meg nem támadása esetén a módosítás a 61. napon lép hatályba. A törvény nem ír róla, de nyilvánvalóan hamarabb is hatályba léphet, ha a megtámadásra jogosultak már korábban lemondanak a megtámadás jogáról. A törvény adott rendelkezését nem lehet úgy érteni, hogy az alapító okirat módosításához elég az összes tulajdonos 4/5-e, vagy hogy az alapító okiratot csak határozathozatallal, azaz szóban vagy írásban, közgyûlésen lehet módosítani. A nem teljes egyetértéssel eldöntött alapítóokirat-módosítás továbbra is megtámadható azon az alapon, hogy azzal nem minden tulajdoni hányad vagy nem a törvényben elõírt tulajdoni hányad értett egyet, és a jövõben is módosítható az alapító okirat közgyûlés tartása nélkül. Az is változatlan, hogy a határozatot bármely tulajdonostárs (még az azt megszavazó is) megtámadhatja 60 napon belül. ((A 30 napos hatálybalépési szabály tehát nem a megtámadás általánostól eltérõ szabálya, hanem csupán attól tér el, hogy eltérõ rendelkezés hiányában a közgyûlési határozatok azonnal hatályba lépnek. Természetesen a közgyûlés dönthet úgy is, hogy határozata késleltetetten lép hatályba, azaz pl. a meghozatalt követõ 31. napon. Ilyen esetben az itt említett törvényi rendelkezés értelmét veszti.

A tulajdonosok (alapítók) 4/5-ének egyetértésével a törvény itt ismertetett rendelkezése alapján alapító okirat is elfogadható. Ilyenkor természetesen nem lehet szó közgyûlési szavazásról, hiszen az alapítás fázisában közgyûlés nem mûködik. Az is kizárt, hogy a tulajdonostársak határozatot támadjanak meg, mert az alapító okirat nem határozati formában születik.

Az alapító okirat elfogadása esetén csakis az alapító okirat, mint szerzõdés megtámadásának vagy módosításának Ptk.-ban írt szabályai jöhetnek szóba. A Ttv. nem változtat azon a Ptk.-beli szabályon, hogy a szerzõdést bármelyik szerzõdõ fél megtámadhatja, tehát nemcsak az 1/5-öt kitevõ tulajdonosi kör vagy annak tagja, és azon, hogy a bírósági megtámadásra, illetve módosításra a Ptk.-ban megjelölt okokból kerülhet sor.

Itt egyébként úgy tûnik, a törvény egy létre sem jött alapító okirat hatályba lépését teszi lehetõvé, ami jogdogmatikai okokból kizárt. Ha az alapító okiratot nem minden alapító fogadja el (írja alá), akkor a szerzõdéslétrehozás általános szabályai szerint nem egy érvénytelen, vagy hatályba nem lépett szerzõdésrõl van szó, hanem egy létre sem jöttrõl. Ilyen „csökevényes szerzõdést” más jogszabálynál fogva nem lehet közokiratba foglalni, ellenjegyezni, e nélkül pedig nem képes érvényessé válni és hatályba lépni. Ez azt is jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartásba vétel kizárt. Ezért ez a Ttv.-szabály a megcélzott társadalmi viszony rendezésére alkalmatlan, a tulajdonhoz fûzõdõ alkotmányos alapjogot sérti, ezért nézetünk szerint alkotmánysértõ.

Az alapító okirat kijavítása

Az alapító okiratot nem csak módosítani, hanem kijavítani is lehet. Ezt nem csak arra az esetre teszi lehetõvé, amikor a társasház az alapító okiratot a törvényszöveghez igazítja, hanem akkor is, ha az alapító okirat a külön tulajdont nem érintõ számítási hibát vagy nyilvánvaló adatelírást tartalmaz [Ttv. 60. § (1) bek.].

 

A két kijavítási lehetõség között a tartalmi vonatkozásokon túl az is különbség, hogy az elsõként említett esetre csak a Ttv. hatálybalépését (2004. január 1.) követõ elsõ módosításkor van lehetõség, az utóbbi esetre viszont bármikor.

 

Ha az alapító okirat a külön tulajdont nem érintõ számítási hibát vagy nyilvánvaló adatelírást tartalmaz, a kijavításról a közgyûlés dönt egyszerû többségû határozattal. Ha a társasház az alapító okiratot a Ttv. hatályba lépését követõ elsõ módosításkor a törvényszöveghez igazítja, a határozat elfogadásához a közgyûlésen jelen lévõ összes tulajdoni hányad egyetértése szükséges. A módosítás és a kijavítás is ügyvédi ellenjegyzésre vagy közokiratba foglalásra szorul. Érvénytelenségük bírósági megállapítására az általános szabályok szerint van lehetõség. Az alapító okirat minden módosítását, akár hatályba lépett, akár nem, a módosításról szóló rendelkezést követõ 30 napon belül be kell jelenteni a földhivatalnál, mégpedig a módosító irat (alapító okirat módosítási szerzõdés vagy közgyûlési határozat) benyújtásával.

 

A társasháztulajdon létrehozásának egyes módozatai

 

A társasháztulajdon létrehozásának több módja lehet:

• társasháztulajdon létrejöhet már meglévõ épületingatlanok, ha az épületingatlan mûszakilag megfelel a Ttv. 1.§ (1) bekezdésében foglalt követelményeknek;

• a társasháztulajdon felépítendõ épületre is alapítható a Ttv. 7.§ (1) bekezdésében meghatározott módon;

• a társasház alapításának, illetve létrehozásának harmadik lehetséges módja, ha a közös tulajdonnak társasháztulajdonná való átalakítását valamelyik tulajdonostárs kérelmére a bíróság elrendeli. A társasház alapításához szükséges alapító okiratot ilyenkor a bíróság határozata pótolja;

• az új társasház létrejöttének sajátos esete, ha a társasház-tulajdonosok közös megegyezéssel úgy módosítják az alapító okiratot, hogy annak eredményeképpen az eredeti társasházközösséget alkotó tulajdonosok egy részének kiválásával egyúttal új társasházat hoznak létre vagy a társasház-tulajdonosok egy részének a kérelmére a bíróság dönt a társasház szétválasztásáról.

Feljegyzett társasház

Alapesetben a társasházat az ingatlan rendeltetésének megfelelõen az ingatlan-nyilvántartási térképen feltüntetett meglévõ épület esetében az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Ha azonban társasház még csak egy engedélyezett terv formájában létezik, tehát nem épült meg, akkor az csupán egy olyan tény, amelyet az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdoni III. lapon feljegyeznek. [Inyvhr. 53. § (4) bek.]

A feljegyzés feltétele

A társasháztulajdon földrészletre való feljegyzésének vagy meglevõ épületre való bejegyzésének feltétele, hogy az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett jogokat töröljék, vagy az érdekeltek megegyezzenek abban, hogy azok a társasházzá történõ átalakítás után mely ingatlanokat fogják terhelni (Ttv. 6. §).

A társasháztulajdon jogi tény, tehát az Inytv. szerint nem be-, hanem feljegyzik. Ha azonban a társasházzá alakítás elõtt keletkezett jogokról az alapító, mint kötelezett, ha szükséges, a jogosulttal együtt nem rendelkezik úgy, hogy a bejegyzett jogokat szétosztja az egyes társasházi albetétek között, vagy megszünteti, a feljegyzés kizárt.

Feljegyzett alapítás

A társasház, mint jogi tény feljegyzése nem csak akkor lehetséges, ha az épület felépült és használatba vételét engedélyezték, hanem akkor is, amikor csupán jogerõsen engedélyezett építési engedélyezési tervként létezik. Ekkor a társasház úgy alapítható, hogy az épület engedélyezési záradékkal ellátott tervrajzának megfelelõen a földrészlet tulajdonosa vagy valamennyi tulajdonostársa az alapítási szándékot alapító okiratba foglalja, és az elõzetes alapítás tényét az ingatlan-nyilvántartásban a földrészlet tulajdoni lapjára feljegyzik [Ttv. 7. § (1) bek.]. Ilyenkor a társasházi jelleg a földrészlet (építési telek) rendeltetésévé válik. Az ingatlan-nyilvántartásba épületfeltüntetésre kizárólag a feljegyzett társasház épülete jogosult. Ha nem ezt kell feltüntetni, mert nem társasházi épület valósult meg, a társasházi feljegyzést töröltetni kell. A törlés kérelmezésére az jogosult, aki a feljegyzést kérte. Több kérelmezõ esetén a törlést valamennyinek kérelmeznie kell.

A feljegyzett alapítás (elõtársasház) ténye kihat arra is, aki késõbb az ingatlanra nézve jogot szerez. Aki tehát a földrészletet megveszi, gyakorlatilag elõtársasházat vesz. Az elõtársasház sok esetben nem más, mint az egyébként feljegyezhetetlen építõközösség feljegyzése, hiszen a társasház elõdje az építõközösség, mint ahogy az építõközösségi szerzõdés a társasházi alapító okirat elõszerzõdése. (Ptk. 578/B., 587/E. §)

Bejegyzés az ingatlan-nyilvántartásba

A feljegyzett alapítást követõen a társasház ingatlan-nyilvántartási bejegyzése következhet. A társasház az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzéssel jön létre. Ez tehát már jog és nem tény, ami bejegyzésre (tehát nem feljegyzésre) szorul. Bejegyzés jogerõs és végrehajtható használatbavételi engedély alapján kérhetõ. A kérelem benyújtására álláspontunk szerint bármelyik alapító, illetve tulajdonostárs és az építtetõ is jogosult.

Eljárás a használatbavételi és az építési engedély eltérése esetén

Ha a használatbavételi engedély eltér az építési engedélytõl, a bejegyzés feltétele, hogy a változás szerint az alapító okiratot módosítsák, és a szintenkénti alaprajzot a módosított alapító okirathoz csatolják. Ha tehát nem sikerül módosítani az alapító okiratot a megvalósult épület adottságainak megfelelõen, és a megvalósulási állapot eltér az engedélyezett tervtõl, mely az elõtársasház feljegyzésének alapja volt, marad a bírói út az alapító okirat módosítására és a bejegyzés addig vár, míg jogerõs ítélet születik [A Ttv. 10. § (3) bek. – lásd – álláspontunk szerint ilyen esetben sem képes segíteni a bejegyezhetõségen.].

A bejegyzésig társasház helyett a Ptk. közös tulajdonra, illetve ha van erre vonatkozó szerzõdés, akkor az építõközösségre vonatkozó szabályai szerint kell mûködni, ami többek között azt is jelenti, hogy a társtulajdonosoknak kívülállóval szemben elõvásárlási, elõbérleti, elõhaszonbérleti joga van.

Társasház megvalósult épületen

Társasház megvalósult épületen nem csak feljegyzett alapítás után, hanem e nélkül is létrehozható. A létrehozáshoz itt is az érvényes alapító okirat és az alapítási szándék egyértelmû kinyilvánítása, jogerõs és végrehajtható használatbavételi engedély szükséges. A társasház bejegyzése úgy történik, hogy a társasháznak ún. törzslapot nyitnak, melyen a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket a földrészlettel együtt tartják nyilván (feltéve, hogy a föld a társasházi közös tulajdon része). A tulajdoni különlapon a külön tulajdonban álló lakást és a külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiségeket tartják nyilván úgy, hogy utalnak a közös tulajdonból hozzá tartozó tulajdoni hányadra. A társasházat akkor is egy társasházi törzslapon kell nyilvántartani, ha a földrészleten több épület áll, és a társasháztulajdon létesítését egy alapító okiratba foglalták. Minõsülhet tehát egységes társasháznak az, ami több épületbõl áll. Ilyenkor, ha részközgyûlések mûködnek, ez nem jelenti azt, hogy a társasház nem egységes épületingatlan.

Jelzálogjog a törzslapon

Vitatott, hogy jelzálogjogot be lehet-e jegyezni a törzslapra. Az egyes földhivatalok gyakorlata eltérõ. Az mindenesetre egyértelmû, hogy a törzslapon nyilvántartott közös tulajdonú ingatlanokból, minthogy forgalomképtelenek, a jogosult követelését nem elégítheti ki, mert a társasházi közös tulajdon nem kerülhet harmadik személy különtulajdonába, illetve tulajdonába.

Társasház létesítése bíróság által

Felépült közös tulajdonú épületingatlanon bármely, tehát akár egy tulajdonostárs által indított perben a bíróság is létrehozhat társasházat. A Ptk. 149.§-a szerint ez a közös tulajdon megszüntetésének egyik módja. A társasház létrehozása a Ptk. közös tulajdon megszüntetési módozatai közül leginkább a természetbeni megosztáshoz áll közel [Ptk. 148. § (1) bek.]. Az alapító okiratot ilyenkor a bírósági határozat pótolja [Ttv. 8. § (1) bek].

Több épületbõl álló társasház esetén az egy vagy több épületben levõ lakások tulajdonosainak – tulajdoni hányad szerinti – többsége kérheti a bíróságtól önálló (elkülönült) társasház alapítását, ha az nem sérti a meglevõ társasház tulajdonosainak méltányos érdekét. A kereseti kérelemhez mellékelni kell az alapító okirat, illetõleg az alapító okiratok tervezetét és a szükséges hatósági engedélyt. Nem szükséges az, hogy a perindítást közgyûlés (részközgyûlés) pert elhatározó határozata elõzze meg.

Természetesen nem csak bírói ítélettel osztódhat egy társasház, hanem az alapító okirat módosításával is. Ez a módosítás valamennyi tulajdoni hányad egyetértését igényli. Csak a felosztás iránti perre igaz, hogy azt egy vagy esetleg több épület tulajdonosainak tulajdoni hányad szerinti többsége indíthatja meg. Az alperesek a felosztást ellenzõ tulajdonostársak, tehát nem a társasház, mert a felosztás nem a fenntartás és felújítás körébe sorolható ügyintézés, hanem a tulajdoni viszonyok változtatása, ezért ebben a perben a társasház nem bír jogalanyisággal, nem perelhetõ.

Elvileg a közös tulajdonnak társasháztulajdonná való átalakítására irányuló perben is a bíróság kötve van a felperes kereseti kérelméhez. Ebbõl az következhetne, hogy a bíróságnak az ilyen perben csak abban kell állást foglalnia, hogy a felperes által javasolt módon, illetve az általa becsatolt alapítóokirat-tervezet alapján a társasház ítélettel történõ létrehozására sor kerülhet-e. Valójában azonban az ilyen típusú perekben a bíróságnak mérlegelnie kell és figyelemmel kell lennie a felek méltányos és jogos érdekeire is. Ebbõl következõen álláspontunk szerint a bíróság a felperes kereseti kérelméhez csak abban a vonatkozásban van kötve, hogy a társasháztulajdonná való átalakítás kérdésében kell döntenie, de a döntés konkrét tartalma nem kell, hogy megegyezzen a kereseti kérelemben foglaltakkal, másrészrõl azonban az átalakítás során nem dönthet az átalakítás olyan módja mellett, amellyel kapcsolatban mindegyik peres fél tiltakozik. (A problémával kapcsolatban lásd: BH 1980/14.)

A közös tulajdon társasháztulajdonná történõ átalakítása során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a társasháztulajdon tárgya csak olyan ingatlan lehet, amelyen épület áll, és ahhoz, hogy ez az épület vagy annak egyes helyiségei önálló ingatlanként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhetõk legyenek, az is szükséges, hogy mûszakilag befejezettek legyenek, így adott esetben a perbeli ingatlanon lévõ felépítményre rendelkezésre álljon a használatba vételi vagy fennmaradási engedély.

Szintén fontos, hogy a társasházzá történõ átalakítás során a tulajdoni hányadok tisztázva legyenek. Ha a peres felek valamelyike azt állítja, hogy az ingatlanon ingatlan-nyilvántartáson kívül tulajdonjogot szerzett, akkor elõbb errõl az igényrõl kell dönteni és csak azután kerülhet sor a közös tulajdon megszüntetésére. (BH 1995/244.)

Ha a bíróság a közös tulajdonnak társasházzá átalakítását rendeli el, az ítéletnek tartalmaznia kell az alapító okiratnak a jogszabály szerint kötelezõ tartalmát, valamint ezen felül a felek által lényegesnek tartott kérdések rendezését. A jogszabályi kötelezõ tartalom magába foglalja azt is, hogy az ítéletnek tartalmaznia kell az Inytv.-ben meghatározott adatokat és tényeket is. (BH 1982/239.)

A közös tulajdon társasháztulajdonná alakítása nem azonos a közös tulajdon természetbeni megosztásával és ezért nem élvez elsõbbséget a tulajdonostárs részérõl történõ magához váltással szemben. Természetbeni megosztás esetén ugyanis az eszmei osztatlan közös tulajdonban lévõ ingatlanból több önálló ingatlan alakul ki, amelyek a volt tulajdonostársak kizárólagos tulajdonába kerülnek. A társasháztulajdonná alakítás nem tartozik a közös tulajdon megszüntetésének szûkebb értelemben vett módjai közé, hiszen elrendelése esetén az épületnek csupán meghatározott részei – elsõsorban a lakások – kerülnek külön tulajdonba, míg az épület egyéb részei és a telek közös tulajdonban maradnak. A társasháztulajdonná alakítás tehát a közös tulajdon megszüntetésének nem elsõdleges módja, és arra az esetek többségében csak akkor kerülhet sor, ha a közös tulajdon megszüntetése a perben a Ptk. 148. §-a alapján nem lehetséges vagy célszerûtlen. Mindebbõl következõen, ha a közös tulajdon részleges fennmaradása a felek közötti rossz viszony miatt nem kívánatos, és az igénylõ az átalakítás költségeit nem tudja viselni, úgy a társasházzá történõ átalakítás a közös tulajdon megszüntetésének módjaként nem alkalmazható (BH 1995/635.).

Míg a társasház alapítása érdekében akár csak az egyik tulajdonostárs is bír perindítási képességgel, függetlenül attól, mekkora a tulajdoni hányada, a társasház szétválása iránti pert a többségi tulajdoni hányad indíthatja meg, és az ezzel bíró tulajdonosoknak együtt kell perben állniuk. Egy tulajdonos is indíthat pert, ha a többségi tulajdon az övé. Ha már a keresetbõl kitûnik, hogy a kisebbség indította a pert, a keresetet idézés kibocsátása nélkül el lehet utasítani [Pp. 130.§ (1) bek. g) pont].

Társasház megszüntetése

A társasház csak akkor szûnhet meg, ha megszüntetik (a lebontás és elpusztulás eseteit kivéve). Ezt a tulajdonostársak közgyûléstõl független egyhangú döntésével lehet elérni, de természetesen a döntés közgyûlésen is meghozható. A megszüntetésre is az alapítás alakszerûségei irányadók. A társasház megszûnése esetén a társasházi törzslapot és a társasházi különlapokat a földhivatal megszünteti, és az ingatlant közös tulajdonként veszi nyilvántartásba. A társasház törzslap III. részének bejegyzéseit az újonnan nyitott tulajdoni lapon az egész ingatlanra, a megszûnt különlap III. részének bejegyzéseit pedig a megfelelõ eszmei hányadra kell bejegyezni.

Társasház lakásszövetkezetté alakulása

A társasház teljes egyhangúsággal meghozott határozat alapján megszûnhet úgy is, hogy lakásszövetkezetté alakul át. Ezt csak azok a társasházak tehetik, amelyek 2004. január 1-jén már be voltak jegyezve az ingatlan-nyilvántartásba.

Az átalakulásról hozott közgyûlési határozat alapján a lakásszövetkezet alapítására, szervezetére és mûködésére a lakásszövetkezetekrõl szóló külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ha a társasház a társasháztulajdont lakásszövetkezeti tulajdonná alakítja át, a külön tulajdonban lévõ lakások tulajdoni viszonyaiban nem következik be változás. Minden lakás, helyiség tulajdonosa változatlanul tulajdonos marad. A társasház közös tulajdona pedig a lakásszövetkezet mint jogi személy tulajdonába kerül.

Társasházi közös tulajdon megszüntetése

A társasházi közös tulajdont az alapító okirat módosításával, azaz valamennyi tulajdonos teljes egyetértésével lehet megszüntetni. Ha ez nem történik meg, a Ttv. két nem teljes konszenzussal – minõsített többségû határozattal – történõ megszüntetési módot ismer.

Konszenzus nélküli megszüntetés

A régi Ttv. 1998-tól és most a Ttv. is azt mondja, hogy az épület tartószerkezetei, azok részei, az épület biztonságát (állékonyságát), a tulajdonostársak közös célját szolgáló épületrész, épületberendezés és vagyontárgy kivételével az alapító okirat felhatalmazást adhat arra, hogy a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogát a közösség gyakorolja, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható. Ebben az esetben a közgyûlés az összes tulajdoni hányad legalább kétharmados többségével rendelkezõ tulajdonostársak igenlõ szavazatával dönthet az elidegenítésrõl. A határozatban rendelkezni kell a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdoni hányadok megállapításáról. A közgyûlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat [Ttv. 10. § (2)-(3) bek.].

Ez a szabály sok jogvitára adott okot, és mert a régi szövegen a Ttv. lényegében semmit sem változtatott, jogvitákra a jövõben is lehet számítani.

A társasházközösség elidegenítési joga

Fontos, hogy a Ttv. 3.§ (2) bekezdésében foglalt említett szabály 1998-ban bevezette a közösség elidegenítési jogát, mégpedig nem csak épületrészre, hanem ingatlanrészre (és vagyontárgyra) is, amibe a földet is érteni kell. Ez két jogosítványt jelent:

– a tényleges elidegenítésrõl való döntését,

– az elidegenítés lebonyolítását.

A közösség tehát eldönti, hogy a társasházi közös tulajdonban lévõ ingatlanrészt eladja. Ez a döntés azonban magában kell, hogy foglaljon három megkerülhetetlen elemet is:

– az alapító okirat módosítása,

– a közös tulajdonú épületrész forgalomképessé nyilvánítása,

– a közös tulajdon megszüntetése eladással harmadik személy részére vagy tulajdonostársnak.

A Ttvmód. a 3. § (2) bekezdését 2009. január szeptember 30-ától hatályon kívül helyezte és a közös tulajdon megszûntetésének szabályait a 10. §-ban helyezte el. Mint korábban kifejtettük, a 2/3-os elidegenítés mellé bevezette a 4/5-öst is.

A törvényszöveg és a Ptk. 112. § (1) bekezdése, valamint a 144. § b) pontja összevetésekor jól látszik e szabályozás specialitása. A társasházi közösségekben egyesek a sajátjukkal együtt eladhatják a többiek tulajdonát is, ha ezt a tulajdoni hányadok 2/3-a illetve 4/5-e így akarja. (A 2/3-hoz az alapító okirat felhatalmazása kell, a 4/5-ödhöz nem kell, de ez más – korábban ismertetett – feltételtõl függ). Érezve, hogy itt van ok alkotmányellenességrõl beszélni, a törvény indokolása azzal mentegetõdzik, hogy ez nem sérti a tulajdonosi alapjogokat, mert maga a tulajdonostárs az, aki az alapító okiratban hozzájárult ahhoz, hogy a közösség döntsön helyette. Ezt az Alkotmánybíróság 3/2006. AB határozata megerõsítette és más érvekkel is alátámasztotta.

A közgyûlés döntése az alapító okirat módosításáról elidegenítéskor

A közgyûlés elsõsorban nem az elidegenítésrõl, hanem az alapító okirat módosításáról dönt. Ez egyértelmûen kiderül a törvény azon rendelkezésébõl, miszerint a határozatban rendelkezni kell a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdoni hányadok megállapításáról [Ttv. 10.§ (2)-(3) bek.]. A módosítás teremti meg az elidegeníthetõséget. E nélkül ugyanis az ingatlanrész forgalomképtelen. Az alapítóokirat-módosítás jellemzõen egyhangúságot igényel, mégpedig nem a közgyûlésen részt vevõk egyhangúságát, hanem valamennyi tulajdoni hányadéjét. E határozat csak közgyûlésen (szóbelin vagy írásbelin) hozható meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy e napirendi pontnál a közgyûlés legalább az összes tulajdoni hányad 2/3-os többségének jelenlétével határozatképes.

Kié lesz az ingatlanrész a módosítás után?

Minthogy az alapító okirat módosításával még nem adták el az ingatlanrészt (nem szüntették meg a közös tulajdont), nyilván a tulajdonosi kör sem változik. Ugyanazoké marad, akiké eddig is volt. Mi változik? Csak az, hogy az ingatlanrész forgalomképessé válik. Ezt azonban nem a határozathozatal, hanem az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzés teremti meg, tehát a döntés pillanatában akkor sem lehet szó önálló és forgalomképes ingatlanról, ha a közgyûlés az ingatlanrész tulajdonjogának egyidejû átruházásáról is döntött.

Közgyûlési döntés az elidegenítésrõl

A törvény szerint a közgyûlésen nemcsak az alapító okirat módosításáról, hanem magáról az elidegenítésrõl is lehet határozni. Ez akár egy eladási ajánlat megtételérõl szóló döntést is jelenthet, de jelentheti azt is, hogy a közgyûlés egy vételi ajánlat elfogadásáról dönt. Más típusú döntést nem nagyon tudunk elképzelni, hiszen – konkrét vevõ esetén – a törvény szerint a határozat csakis a társasház-közösség eladási akaratának kinyilvánításáról szólhat, azaz szükségszerûen egyoldalú nyilatkozat. Az ajánlat csakis egy jövõben létrejövõ és forgalomképessé váló ingatlanra vonatkozhat, azaz ha szerzõdés egyáltalán létrejön, akkor az vagy felfüggesztõ feltételtõl függ, vagy elõszerzõdési jelleget ölt.

Utóbbi esetben célszerû meghatározni a végleges adásvételi szerzõdés pontos tartalmát és felhatalmazni a közös képviseletet arra, hogy azt további közgyûlés összehívása nélkül kösse meg. Az ügyleti meghatalmazás is közokiratba foglalást vagy ügyvédi ellenjegyzést igényel.

Ha az ingatlan-nyilvántartás bármely oknál fogva nem jegyzi be az alapító okirat módosítását, és az új ingatlannak nem nyit önálló tulajdoni lapot, a szerzõdés semmis, mert lehetetlen szolgáltatásra irányul, ugyanis nem létezõ ingatlanra jött létre [Ptk. 227. § (2) bek.] A közgyûlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat.

A törvény nem egy adásvételi szerzõdés bejegyzésérõl szól, hanem a közgyûlés egyoldalú akaratnyilatkozatáról, amely kevés egy adásvételhez és annak földhivatali bejegyzéséhez. Az Inytv. 32.§. f) pontja szerint ugyanis az okiratnak tartalmaznia kell az érdekeltek megállapodását. A törvényi szabályozás folytán a közgyûlési határozat ezt nem képes tartalmazni. A határozat a meglévõ tulajdonostársak egymás közti megállapodása, ami másra nem irányul, mint az alapító okirat módosítására, új társasházi ingatlan létrehozására, és azon osztatlan közös tulajdon megteremtésére. Az is az õ határozatba foglalható megállapodásuk ugyan, hogy kötelezik magukat az ingatlan eladására, de ez nem az adásvétel szerzõdõ feleinek a megállapodása, tehát nem az Inytv. 32. § f) pont szerinti eset. Az, hogy az Inytv. 29. §-a megengedi, hogy más törvény akár az okiratok alakiságait, akár a tartalmukat illetõen eltérjen az ingatlan-nyilvántartási szabályoktól, nem jelent diszpenzációt (felmentést), mert sem a társasházi, sem más törvény nem teszi lehetõvé az eladó és vevõ szerzõdéses megállapodásának mellõzését. Nem azt mondja, hogy a vevõ tulajdonjoga a felek megállapodását tartalmazó okirat nélkül is bejegyezhetõ, hanem csak azt, hogy a közgyûlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat. A közgyûlés határozata, mint kifejtettük, nem a vevõ és eladó megállapodása, hanem az alapító okirat módosítása. Azt, hogy egy ilyen határozat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhetõ okirat, a törvényben valóban ki kell mondani, hiszen e nélkül a bejegyzéshez közokirat vagy valamennyi tulajdonostárs által aláírt teljes bizonyító erejû magánokirat kellene, utóbbi természetesen ügyvédi ellenjegyzéssel, mert a törvény ez alól nem ad felmentést.

A közgyûlés határozata szerint tulajdonosváltozás nélkül létre fog jönni egy önálló közös tulajdonú ingatlan, ahol a tulajdoni arányok is változatlanok. A közgyûlésen való részvételtõl vagy a szavazat irányultságától függetlenül közös tulajdonossá válik mindenki, aki korábban is az volt. Elõfordulhat, hogy nincs a megállapodáshoz szükséges egybehangzó és kölcsönös akaratnyilvánítás [Ptk. 205. § (1) bek.], hiszen egyes tulajdonosok esetleg nemmel szavaznak, vagy részt sem vesznek a közgyûlésen. Mégis, a speciális törvényi rendelkezések és az Inytv. 29.§ felmentõ rendelkezése miatt kivétel nélkül minden tulajdonos tulajdonjoga bejegyezhetõvé válik, sõt kérelemre be is kell jegyezni. Ez egyébként az ingatlan eladásának elõfeltétele.

Ha az új ingatlanon a tulajdonosok osztatlan közös tulajdonát bejegyzik, törvényes elõvásárlási joguk keletkezik, amely kívülállóknak történõ eladáskor gyakorolható. Ezt az eladáskor a közgyûlés határozatával sem lehet megkerülni.

Ehelyütt is fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a Ttvmód. 20. §-a az Inytv.-t kiegészítette egy 29/A. §-al, mely szerint

„(1) Társasházi közös tulajdonba tartozó ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló szerzõdés alapján a tulajdonjog-változás az összes tulajdoni hányad legalább négyötödét képviselõ tulajdonostársak szerzõdéses nyilatkozata alapján is bejegyezhetõ; ebben az esetben a változás átvezetéséhez a többi tulajdonostárs szerzõdéses nyilatkozata és bejegyzési engedélye nem szükséges.

(2) A tulajdonostársak (1) bekezdés szerinti többségének hiányában az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni abban az esetben is, ha a szerzõdéses nyilatkozatot tevõ tulajdonostársak az összes tulajdoni hányad legalább kétharmadát képviselik, feltéve, hogy a társasház alapító okirata a társasházi közös tulajdonba tartozó ingatlan ilyen többséggel való átruházását lehetõvé teszi.”

A vételár felosztása a tulajdonostársak között

Ha az ügylet realizálódik, a bevétel nem a társasházé, mert az soha sem volt tulajdonos. A vételár a tulajdonosokat – ettõl eltérõ egyhangú rendelkezésük hiányában – tulajdoni arányaiknak megfelelõen illeti meg.

Ha a vevõ egy olyan személy, aki egyébként is tulajdonostárs, nyilván nem kap a vételárból, hiszen a saját közös tulajdoni illetõségét nem veheti meg. A tulajdonostársak úgy is dönthetnek, hogy a pénz a közösségnél marad, hogy azt közös célokra fordíthassa. Ez a döntés csak akkor kötelezõ mindenkire, ha egyhangú. Egyébként azokra nézve nem kötelezõ, akik a szavazáson nem vettek részt, nemmel szavaztak, vagy tartózkodtak. Ha a vételár az egyhangú döntésbõl adódóan közös költség fedezeteképpen a társasházközösségnél marad, a vevõtõl a közös költségbõl rá jutó rész a vételáron felül is követelhetõ, mert õ nem közös költségre fizetett, hanem a tulajdonjog megszerzéséért.

Közös tulajdon megszüntetése per útján

A közös tulajdon megszüntetésének esete az a rendelkezés is, miszerint ha sem a 2/3-al, sem a 4/5-el történõ elidegenítés a törvényi feltételek hiányában nem vezethetett oda, hogy az ingatlanrész közös tulajdona megszûnjön elidegenítés révén, bármelyik tulajdonostárs, tehát nem csak az, aki az ingatlanrészt meg akarja szerezni, kérheti a bíróságtól, hogy a közös tulajdonban álló olyan épületrészre, amely önálló ingatlanként kialakítható, vagy amellyel a meglevõ külön tulajdon tárgya bõvíthetõ, megszüntesse a közös tulajdont, ha az a kisebbség méltányos érdekét nem sérti. A kereseti kérelemhez mellékelni kell az önálló ingatlan kialakítására vonatkozó, az építésügyi hatóság által engedélyezett építési tervet.

Ezt a rendelkezést, amely a módosítás elõtt némileg eltérõ szöveggel, de szinte azonos tartalommal a Ttv. 25. § (1) bekezdésében volt olvasható, 2009. szeptember 30.-tól kezdõdõen a 10. § (6) bekezdése tartalmazza. Fontos, hogy az ugyanezen § (2)-(3) bekezdésének elidegenítési szabályaihoz képest (2/3-4/5) itt már nem ingatlanrészrõl, hanem épületrészrõl van szó (a társasházi földre ez a szabály nem terjed ki). Fontos, hogy a közös tulajdon ezen módon történõ megszûntetése akkor is lehetséges, ha az épületrészbõl nem alakítható ki önálló társasházon belüli ingatlan, hanem az csak egy meglévõ különtulajdon bõvítésére alkalmas. A meglévõ különtulajdon bõvítése esetén a keresethez nem kell csatolni az építésügyi hatóság által engedélyezett építési tervet. A bíróság csak akkor adhat helyt a keresetnek, ha a közös tulajdon megszûntetése (az épületrész önálló albetétté alakítása vagy a meglévõ külön tulajdonhoz csatolása) a kisebbség méltányos érdekét nem sérti.

A korábbi – a Ttvmód-al hatályon kívül helyezett 25. § (1) bekezdés alkalmazásakor fejtörést okozott, vajon mirõl szólhat az adott közgyûlési határozat? ¬Talán arról, hogy megengedi a tulajdonostársnak, hogy beperelje a többi tulajdonost vagy magát a társasházat. Az új szövegezés közelebb visz ahhoz, mit is kíván a jogalkotó. Az a szövegezés, hogy a közgyûlés határozata alapján indítható meg a per, de csak akkor, ha a 2/3-os illetve 4/5-ös feltételek sem állnak fenn, megérteti, hogy mindenekelõtt megfelelõ alapító okirati felhatalmazás esetén 2/3-al, a nélkül 4/5-el a közgyûlésnek határozatot kell hoznia az elidegenítésrõl, de ha a határozat ellenére, egyéb okok (pl. a kisebbségben maradt tulajdonosok nyilatkozata vagy annak elmaradása) miatt a változás nem vezethetõ át az ingatlan-nyilvántartáson, megindítható a közös tulajdon megszûntetését szolgáló per.

A társasház mûködésének szabályozása

A szervezeti-mûködési szabályzat

Az szmsz 1998-ban bevezetett jogintézmény, de 2004-tõl kezdõdõen megalkotása kötelezõ az újonnan alakuló társasházközösségeknek. A 2004. január 1-jén már bejegyzett társasházak 2004. december 31-éig kötelesek voltak (lettek volna) megalkotni az szmsz-t, és ezzel összefüggésben és ennek megfelelõen módosítani az alapító okiratot. Egy esetleges késedelem nem jelenti azt, hogy az szmsz megalkotása elmaradhat, de az elmaradásnak nincs szankciója.

A társasházközösség szerveit, azok hatáskörét, jogait és kötelezettségeit, a közös költség viselésének szabályait a közösség szervezeti-mûködési szabályzatában kell megállapítani [Ttv. 13. § (1) bek.].

A legfeljebb hatlakásos társasházakra vonatkozó szabály

A legfeljebb hatlakásos társasházakra a Ttv. hatálybalépése elõtt a Ptk. rendelkezéseit kellett alkalmazni. A Ttv. 3. § (3) bekezdése lehetõséget biztosított számukra, hogy szervezetükre és mûködésükre a továbbiakban a Ttv. rendelkezéseit alkalmazzák. A 2004. január 1-jén már bejegyzett legfeljebb hat albetétes társasházak legkorábban csak 2005. január 1-jén dönthettek arról, hogy a Ptk. helyett a Ttv. szerinti mûködést választják-e, és ha ezt választják, legkorábban csak ekkor alkothatták meg az szmsz-t. Ha nem tették meg, az, hogy 2005. január 1-jét követõen erre mennyi idõ áll a rendelkezésükre, a törvényben nincs szabályozva.

Az szmsz egy, az alapító okirattól tartalmilag elkülönülõ irat, de ha az alapító okirat az szmsz megalkotása után is tartalmaz olyan szabályt, ami az szmsz-re tartozik, az adott rendelkezésre az szmsz-re vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Az szmsz létrehozása

Az szmsz nem szorul közokirati formára vagy ügyvédi ellenjegyzésre. Közokirati formára vagy ügyvédi ellenjegyzésre az szmsz-alkotás vagy módosítás körében csak az a közgyûlési határozat szorul, amelyet a 2004. január 1-jén már bejegyzett társasház hoz arról, hogy az alapító okiratból az szmsz-be kerülõ rendelkezéseket hatályon kívül helyezi, az szmsz-t létrehozza vagy az szmsz-t a Ttv. szerint módosítja. Álláspontunk szerint ez nemcsak a 2004. december 31-éig meghozott határozatokra érvényesülõ szabály. Az szmsz megalkotásához és módosításához elegendõ az összes tulajdoni hányad egyszerû többsége, és így van ez az szmsz módosítása esetén is. Ha az alapító okiratban maradtak még szmsz-re tartozó rendelkezések, de azok a már létezõ szmsz-ben is benne vannak és az alapító okiratot csupán ezen kettõsség megszüntetése okán módosítják, az alapító okirat módosításához is elég az összes tulajdoni hányad egyszerû többsége. Ez független attól, hogy 2004. december 31. elõtt vagy után kerül sor az szmsz létrehozására. Ellenjegyzés vagy közokirati forma ekkor is kötelezõ érvényességi kellék.

Az szmsz tartalmi elemei

Az szmsz állapítja meg a közösség szerveit, azok hatáskörét, jogait és kötelezettségeit, a közös költség viselésének szabályait. Ez az szmsz által szabályozható társasházi viszonyok köre. Ezen belül a törvény elõír kötelezõ tartalmat is, ami alatt azt kell érteni, hogy e kötelezõ tartalom nem maradhat ki az szmsz-bõl. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az szmsz által szabályozható társasház-közösségi viszonyokat e szabályzat nem szabályozhatja a törvénynél részletesebben.

A Ptk. szerint mûködõ legfeljebb hatlakásos társasház

Ha a legfeljebb hatlakásos (albetétes) társasház közössége úgy dönt, hogy a Ptk. közös tulajdoni szabályai szerint mûködik, nemcsak nem köteles szmsz-t alkotni, de nem is szabad ezt tennie. Ha mégis teszi, az abból eredõ jogvitákra az alapító okiratra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Közgyûlési határozat az szmsz-rõl

Az szmsz-t az alakuló, vagy az azt követõ 60 napon belül megtartásra kerülõ közgyûlésen az összes tulajdoni hányad szerinti egyszerû szavazattöbbségû határozatával kell megállapítani.

Az szmsz az alakuló közgyûlést követõen úgy is megalkotható, hogy a közös képviselet felhívására az írásbeli határozati javaslatról a tulajdonostársak írásban szavaznak. Az írásbeli szavazás eredményét a közös képviselet a szavazásra megjelölt határidõt követõ 8 napon belül köteles a tulajdonostársakkal írásban közölni.

Az szmsz tervezetét a közgyûlés megtartását, illetõleg a második 60 napon belüli közgyûlés esetében az írásbeli szavazásra kitûzött határidõt megelõzõ 15 nappal korábban a tulajdonostársak részére meg kell küldeni. A megküldés a közös képviselet dolga. Ha közös képviselet még nem mûködik, szerintünk a megküldésre az is jogosult, aki a közgyûlés egybehívására jogosult.

Új és megismételt közgyûlés az szmsz-rõl

Ha az írásbeli szavazás eredménytelen, vagy a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkezõ tulajdonostársak módosító javaslatot tesznek, a közös képviselet úgy köteles újabb közgyûlést összehívni, hogy az újabb 60 napon belül megtartható legyen. (Ez így együtt már 180 nap, mert az alakuló közgyûlésre 60 nap áll rendelkezésre, utána egy következõ 60 napon belüli szóbeli vagy írásbeli közgyûlés dönthet az szmsz-rõl, de ha van módosító indítvány, újabb 60 napon belül lehet megtartani az szmsz-rõl szóló szóbeli közgyûlést.) E szabályok nem zárják ki, hogy az szmsz elfogadásáról ne lehessen megismételt közgyûlést tartani.

Különbség az új és a megismételt közgyûlés között

Megismételt közgyûlés határozatképtelenség esetén tartható. Az szmsz-re vonatkozó újabb közgyûlés és a megismételt közgyûlés között az a különbség, hogy az elõbbit 60 napon belül, az utóbbit 15 napon belül kell megtartani.

A szervezeti-mûködési szabályzatot, illetõleg annak módosítását az ingatlan-nyilvántartási iratokhoz kell csatolni. A módosításra közgyûlésen, és az összes tulajdoni hányad egyszerû többségével kerülhet sor.

Az szmsz kötelezõ és nem kötelezõ tartalmi elemei [Ttv. 13. § (2) bek., 22. § (1) bek., 24. § (2) bek.]

Az szmsz-nek tartalmaznia kell:

• a tulajdonostárs külön tulajdonának használatára, hasznosítására vonatkozó részletes szabályokat,

• a külön tulajdonon belül nem mérhetõ közüzemi és más szolgáltatások díjának megfizetési szabályait, az egyes szolgáltatásokra vonatkozó külön jogszabályok alapján történõ elszámolás szabályait,

• a közös tulajdon fenntartására, a közös költség viselésére és a költséghátralékok megfizetésére, felújítási alap esetén annak képzésére és felhasználására vonatkozó részletes szabályokat,

• a társasházi lakóépület házirendjét,

• a közgyûlés, illetõleg a részközgyûlés hatáskörét és eljárását,

• a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke és tagjai hatáskörét és feladatait,

• a számvizsgáló bizottság, ennek hiányában a közösség ellenõrzési, véleményezési, javaslattételi, közgyûlés-összehívási jogkörét,

• számvizsgáló biztosság hiányában a tulajdonosi közösség ellenõrzési jogkörének szabályozását, illetve az ellenõrzést gyakorló tulajdonostárs kijelölésének és feladatainak szabályozását,

• a közös költség tulajdoni hányadtól eltérõ megfizetése esetén az érintett költségnemeket és a számítás módját,

• a külön tulajdonban lévõ lakás, illetõleg nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának, hasznosításának szabályait a lakóépület céljának, mûködésének megfelelõen,

• a közös költség hátralék megfizetése érdekében a közös képviselõnek, vagy az intézõbizottság elnökének az adós tulajdonostárs határidõ megjelölésével történõ felszólításával, továbbá – ha a felszólítás eredménytelen – a bírósági fizetési meghagyás kibocsátásának kezdeményezésével, illetõleg – e törvény rendelkezései szerinti felhatalmazása esetén – a jelzálogjog bejegyzése és annak törlése iránti kérelem benyújtásával kapcsolatos feladatait,

• felújítási alap képzésének elhatározása esetén – a külön jogszabályban meghatározott legkisebb mérték figyelembevételével – a hozzájárulás mértékének, valamint az alap felhasználásának szabályait,

• a közös képviselet felhatalmazását arra, hogy a bejelentett adatokról nyilvántartást vezethet.

Az szmsz tartalmazhatja az arra vonatkozó szabályozást, hogy a tulajdonostárs a közös képviseletnek kötelezõ bejelentenie:

• külön tulajdona tekintetében a tulajdonosváltozást,

• lakcímét, az ingatlan-nyilvántartásban bárki által megtekinthetõ személyes adatát, illetõleg a jogi személy nyilvános adatát,

• a külön tulajdonát bérlõ személy olyan adatát, amely az ingatlan-nyilvántartásnak is tartalma lehetne,

• a külön tulajdonban lakó személyek számát,

• haszonélvezettel terhelt tulajdon esetén a haszonélvezõ személy nevét,

• a tulajdonostárs kötelezettségét arról, hogy a bérlõt tájékoztassa, ha a közös képviseletnél bejelentette annak személyes adatát,

• az albetétet bérlõ személy írásbeli felszólítására, illetõleg a hátralék megfizetésére vonatkozó részletes elõírásokat.

Az szmsz nem kötelezõ tartalmi elemeit a társasházközösség nem köteles alkalmazni, de ha úgy dönt, hogy alkalmazza, nem élhet a szabályozással az alapító okiratban, közgyûlés eseti határozatában és a közös képviseletet sem hatalmazhatja fel erre irányuló döntéshozatalra, hanem csakis az szmsz-ben szabályozhatja ezeket.

Adatkezelés

Az szmsz nem kötelezõ tartalmi elemei az ún. önkéntes lakónyilvántartás, egyúttal a személyes adatok kezelésének társasházon belüli szabályai. A jogalkotó ugyanis úgy gondolta, hogy bár a személyes adatok kezelése nem lehetséges az érintett hozzájárulása nélkül, az összes tulajdoni hányad egyszerû többsége jogosult lehet megadni a hozzájárulást ahhoz, hogy a bejelentett adatokat a közös képviselet kezelje.

A be nem jelentett adatokat nem szabad kezelnie akkor sem, ha az szmsz a tulajdonostársat adatszolgáltatásra kötelezi, de õ ezt elmulasztja. A Ttv. ugyan megteremti a tulajdonos kötelezhetõségének a lehetõségét, de nem tartalmaz kikényszerítésére alkalmas szabályt. A személyes adatok kezelését a tulajdonostárs tehát az szmsz ellenére akadályozhatja. Nem kizárt azonban, hogy a szerzõdéses szabadság okán szerzõdésszegésre vonatkozó szankciók kerüljenek az SZMSZ-be, vagy az adatszolgáltatás elmulasztása (szerzõdésszegés) okán az adatot be nem jelentõ tulajdonostárs bírói úton legyen kártérítésre kötelezhetõ, feltéve, hogy mulasztása a közösségnek vagy valamely tagjának kárt okozott.

A tulajdonostárs bejelentési kötelezettsége

Az adatkezelés szabályairól a Ttv. 22. §-a tartalmaz rendelkezéseket. A Ttv. 22. § (1) bekezdése szerint tehát a szervezeti-mûködési szabályzat elõírhatja, hogy a tulajdonostárs köteles a közös képviselõnek vagy az intézõbizottság elnökének bejelenteni:

– külön tulajdona tekintetében a tulajdonosváltozást,

– lakcímét, az ingatlan-nyilvántartásban bárki által megtekinthetõ személyes adatát, illetõleg a jogi személy nyilvános adatát,

– a külön tulajdonát bérlõ, használó személy elõzõ bekezdésnek megfelelõ adatát,

– a külön tulajdonában lakó személyek számát,

– haszonélvezettel terhelt tulajdon esetében a haszonélvezõ személy nevét. [Ttv. 22. § (1) bek.]

Az adatszolgáltatás határideje

Az szmsz az adatszolgáltatásra 15–60 nap közötti határidõt állapíthat meg, amely határidõ a tulajdonos vagy a bérlõ birtokba lépésétõl, vagy ha a tulajdonos birtokba lépése az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzés után történik, az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzéstõl számít.

Nyilvántartás a bejelentett adatokról

Az szmsz-ben fel kell hatalmazni a közös képviseletet a bejelentett adatokról való nyilvántartás vezetésére. A közös képviselet a nyilvántartásba vett adatokról kizárólag a közüzemi szolgáltató, a központi fûtés- és melegvíz szolgáltatója, valamint a bíróság részére adhat tájékoztatást [Ttv. 22. § (5) bek.].

Érdekes módon a Legfelsõbb Bíróság az egyik eseti döntésében annak a véleménynek adott hangot, hogy a Ttv. 20. § (1) bekezdésében felsorolt adatok mellett a társasház tulajdonosai egyéb bejelentési kötelezettséget is elõírhassanak. A konkrét ügyben a felperes azért kérte a közgyûlési határozat érvénytelenségének a megállapítását, mert az alperesi társasház közgyûlése olyan határozatot hozott, amely szerint a tulajdonostársaknak a társasház felé a telefonszámukat is meg kell adniuk. Ezzel kapcsolatban a Legfelsõbb Bíróság kifejtette, hogy  „… A felperes állításával ellentétben … a társasház tulajdonosai nincsenek elzárva attól, hogy egymás számára a telefonszámuk megismerésére az „szmsz”-ben bejelentési kötelezettséget elõíró rendelkezést fogalmazzanak meg. A Ttv. 22. § (1) bekezdése ugyanis tiltó rendelkezést, a jogszabályban felsoroltakon túl meg nem jelölt egyéb adatokra vonatkozóan nem tartalmaz. A Ttv. 22. § (5) bekezdése pedig kizárólag a közös képviselõ, illetõleg az intézõbizottság elnöke számára a kívülálló harmadik személy részére történõ tájékoztatásra vonatkozóan ír elõ korlátozó rendelkezéseket. Nyilvánvalóan a tulajdonostársak belsõ viszonyukban jogosultak a nyilvántartást vezetõk részére felhatalmazást adni, a bejelentett adatokról való tulajdonostársak közötti tájékoztatásra nézve. Jogszabálysértést, illetve a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmét, az „szmsz” ezen adat bejelentésével kapcsolatos elõírása tehát nem idézi elõ (Legfelsõbb Bíróság Pfv. X. 22 222/ 2005/6.).

A bérlõ adatainak és a bentlakók számának bejelentése

A bérlõ adatainak és a bentlakók számának bejelentése csak akkor írható elõ, ha a közüzemi szolgáltatás, illetõleg a központi fûtés- és melegvíz-szolgáltatás díja a bérlõt terheli, vagy azt a bent lakó személyek száma szerint kell a tulajdonostársak között megosztani [Ttv. 22. § (2) bek.].

Bérlõ fogalma az adatszolgáltatás körében

A Ttv. szerint az adatszolgáltatás körében bérlõ alatt kizárólag a külön tulajdoni lakások és nem lakáscélú helyiségek bérlõit kell érteni, ideértve azonban valamennyi használót, bérlõt, bentlakót, haszonélvezõt, a használat jogával rendelkezõt (Ptk. 165. §), üzemeltetõt, jogcím nélküli használót stb.

A tulajdonos adatszolgáltatási kötelezettsége a bérlõ vonatkozásában

A bérlõ személyes adatait és a bentlakók számát is a tulajdonostárs köteles bejelenteni, tehát nem a bérlõ és nem a bentlakó, ami azt jelenti, hogy a társasház és e személyek között a törvény nem teremt adatszolgáltatási jogviszonyt akkor sem, ha a szolgáltatások díja a bérlõt terheli. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert a törvényszövegbõl az olvasható ki [Ttv. 22. § (3) bek.], hogy egyébként e szolgáltatások követelése és megfizetése kapcsán valamilyen jogügylet (pl. tartozásátvállalás) korábban közvetlen jogviszonyt teremtett a bérlõ és a társasházközösség között. Ehhez a társasház hozzájárulása is szükséges, és a törvény nem értelmezhetõ úgy, hogy a Ptk.-val szemben megteremtette a hozzájárulástól függetlenül hatályos tartozásátvállalás lehetõségét. A társasház hozzájárulása nélkül fel sem vetõdhet, hogy ne a tulajdonos fizesse meg a társasházközösségnek a közüzemi szolgáltatások, a központi fûtés- és melegvíz-szolgáltatás díját. Erre a jogviszonyra egyértelmûen utal az adott paragrafus második bekezdése, miszerint ha a bérlõ – írásbeli felszólítás ellenére – a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, a keletkezett hátralék összegének megfizetéséért az érintett tulajdonostársnak helytállási kötelezettsége áll fenn. A társasházközösség az, amely a bérlõt elõzetesen írásban felszólítja, és nem a bérbeadó tulajdonostárs.

A bérbeadó tulajdonostárs helytállási kötelezettsége hat albetétesnél nem nagyobb társasházban

A hat albetétesnél nem nagyobb társasháznál kizárt, hogy a társasház hozzájárulásával a bérlõ közvetlenül fizesse meg a szolgáltatások díját. A bérbeadó tulajdonostárs helytállási kötelezettsége a bérlõ tartozásáért szintén létezõ. A törvényszövegbõl az olvasható ki, hogy a helytállási kötelezettséget nem az szmsz vagy az adatbejelentés teremti meg, hanem önmagában az a tény, hogy a tartozásátvállalásra sor került, és a bérlõ került jogviszonyba a társasházzal. Az a törvényi rendelkezés sem cáfolja ezt, hogy a bérlõ írásbeli felszólítására, illetõleg a hátralék megfizetésére vonatkozó részletes elõírásokat a szervezeti-mûködési szabályzatban kell megállapítani [Ttv. 22. § (3) bek.]. Ez ugyanis nem a helytállási kötelezettség szabályozásáról szól, hanem a társasház mûködésérõl tartozás keletkezése esetén. A tulajdonostárs köteles a bérlõt a rá vonatkozó adat bejelentésérõl – ha erre vonatkozóan az szmsz kötelezést tartalmaz – tájékoztatni [Ttv. 22. § (2) bek.]. A helytállási kötelezettséget nem érinti, ha ez a tájékoztatás elmaradt, és a társasház jogai sem csorbulnak a bérlõvel szembeni közvetlen fellépés (tartozásbehajtás) körében, mert a törvény a tartozásátvállalás és az adatkezelésrõl való tudomásszerzés között nem teremt kapcsolatot.

Adatok törlése a díjtartozás kiegyenlítése után

Az adatszolgáltatási kötelezettség a törvény, és ebbõl fakadóan az szmsz szerint nem akkor áll be, ha közös költségnek vagy társasházi közös kötelezettségnek minõsülõ tartozás keletkezett, de nyilván az is személyes adat és a társasház kezeli, amely a tartozásra és annak kiegyenlítésére vonatkozott, ezért a Ttv. szerint, ha a tulajdonostárs vagy a volt tulajdonostárs, illetõleg a bérlõ vagy a volt bérlõ a közös költség tartozását, illetõleg a közüzemi szolgáltatásra, a központi fûtés- és melegvíz-szolgáltatásra fennálló díjtartozását kiegyenlítette, a közös képviselõ (az intézõbizottság elnöke) a részére bejelentett és a tartozással összefüggõ adatot haladéktalanul köteles törölni [Ttv. 22. § (6) bek.].

E szakaszban a tulajdonostárs csak a bérlõért való helytállási kötelezettség körében jöhet szóba, mert a saját közvetlen tartozásával kapcsolatos rendelkezések a törvény más részében találhatóak. Ez abból is következik, hogy e törvényhely csak a tartozással összefüggésben bejelentett adatról szól, adatbejelentés pedig csak bérlõvel és lakóval összefüggésben, azaz csakis a tulajdonostárs részérõl jöhet szóba.

Ez az adattörlési kötelezettség nyilván nem sértheti az adókötelezettségekbõl és a számviteli fegyelem megtartásából eredõ kötelezettségeket.

A törvény értelmezésre szorul abban a kérdésben, hogy ha a bérlõ nemcsak a külön tulajdoni lakásban (helyiségben) keletkezõ közüzemi szolgáltatások és fûtés, illetve melegvíz díját vállalta át, hanem a közös tulajdonnal összefüggésben keletkezõ ilyen kiadásokat is, avagy mindent, ami közös költségnek minõsül, a tulajdonostárs helytállási kötelezettsége folytán ez az õ hátralékának minõsül-e, és ha az több mint 3 havi összegnek felel meg, a külön tulajdonra kérhetõ-e jelzálog-bejegyzés? Álláspontunk szerint az, hogy a tulajdonostársat helytállási kötelezettség terheli a bérlõje társasházzal szembeni tartozásaiért, akkor is megteremti a jelzálogjog bejegyezhetõségét, ha a társasházközösség mindenekelõtt a bérlõt (a közvetlen adóst) köteles írásban felszólítani a teljesítésre. A társasház törvényes biztosítékvételi jogát nem sértheti az, hogy a tulajdonostársat „csak” helytállási kötelezettség terheli. Mindenesetre a tartozásátvállaláshoz szükséges hozzájárulás megadásakor célszerû írásban rögzíteni, hogy a tartozásátvállalás ellenére a tulajdonostárs tudomásul veszi, hogy vele szemben bérlõje közös költség tartozása esetén is helye van jelzálogjog bejegyzésének.

A társasházi közös költség – a közüzemi szolgáltatónak megfizetett vízdíj – tulajdonostársak közötti felosztása tárgyában hozott, a jogvesztõ határidõn belül a tulajdonostársak részérõl meg nem támadott határozata utóbb a költség megfizetése iránt indult perben akkor is irányadó, ha az az érintett tulajdonostársra esetleg méltánytalan, sérelmes, téves rendelkezést tartalmaz. (BDT 2002/3/ 595.)

Házirend

Házirendet csak lakóépületben kell készíteni (Ttv. 26. §), de ez nem jelenti azt, hogy más társasházi épületre nem alkotható érvényesen házirend.

A házirend a törvény szerint nem több mint a lakhatás nyugalmát szolgáló szabályok gyûjteménye külön tulajdonon belüli építési-szerelési munka és a zajjal járó más tevékenység végzése esetére. [Ttv. 26. § (1) bek.]

A házirendet megjelenítõ okirat

A házirend az szmsz része, de megjelenhet attól elkülönült okiratban is. Ez – ha alakilag elkülönül az szmsz-tõl – nem változtat azon a tényen, hogy a törvény szerint az szmsz tartalmát képezi, és az szmsz megalkotásának és módosításának szabályai vonatkoznak rá. Házirendnek minõsül az is, amit nem így hívnak, de megfelel a házirenddel szembeni tartalmi követelményeknek.

Jogszabálysértõ házirend

Ha a házirend ellentétes az építésre, illetõleg a zajszint határértékére a lakóépület tekintetében irányadó külön jogszabályok rendelkezéseivel, érvénytelen, mert jogszabályba ütközik [Ptk. 200. § (2) bek.]. Ezáltal részlegesen érvénytelen az szmsz is.

Közös költség

Közös költségnek minõsül a közös tulajdonhoz tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és a közös tulajdonban álló lakás fenntartási költségei, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások. [Ttv. 24. § (1) bek.]

A közös tulajdon az az ingatlanrész, épületberendezés, lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség, amely nem tartozik külön tulajdonba.

Az szmsz-ben kell rendelkezni a közös tulajdon fenntartása körében a közös költség viselésérõl és a költséghátralék megfizetésérõl. Az szmsz eltérõ rendelkezései hiányában a közös költség a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában terheli. A közös költség megfizetésének a kötelezettsége a társasházi öröklakás tulajdonosait a közgyûlési határozatok szerinti mértékben akkor is terheli, ha a lakást nem lakják. Ez a fizetési kötelezettség ugyanis nem a használathoz, hanem a tulajdonjoghoz kötõdik. (Fõvárosi Bíróság 53. Pf. 22 539/1999.)

A közös költség tulajdoni hányadoktól eltérõ megfizetése esetén az szmsz-nek tartalmaznia kell az érintett költségnemeket és a számítás módját.

A közös költség legjellemzõbb elemei csoportosítva a következõk:

– bankköltség, adminisztrációs költség, ügyintézési költség, biztosítási díj;

– munkabér és járulékai, megbízási díj, tiszteletdíj;

– karbantartási, felújítási és javítási költség;

– üzemeltetési költség, üzemeltetési díj;

– a rendes gazdálkodás körét meghaladó költségek.

Az üzemeltetési költség körébe a vízdíj, a csatornadíj, a közös áramfogyasztás, a közös helyiségek fûtési költsége, szemétszállítási díj, kéményseprõi díj (közüzemi díjak) tartoznak, továbbá a takarítás stb. költségei.

A karbantartás költségei magukba foglalják a hibaelhárítás, az idõszerû karbantartások, a tervszerû karbantartások költségeit is.

Tervszerû karbantartás, például a felvonó karbantartási költsége, érintésvédelmi vizsgálat és villámvédelmi vizsgálat kötelezõ felülvizsgálati költsége.

A közös költségen kívüli kiadások

Nem közös költség tehát az, ami nem közös tulajdonban álló ingatlanrész, épület-berendezés, lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség fenntartása körében keletkezik vagy nem azzal összefüggõ, a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás.

A közösség egészét terhelõ kötelezettségek megfizetése

A nem közös költségnek minõsülõ kiadások között léteznek olyanok is, amelyek bár az egyes különtulajdonok fenntartásával merülnek fel (pl. vízdíj, távfûtési és melegvíz díj, kábeltelevízió díja stb.), de mégis a társasházközösség, mint önálló jogalany fizeti, mert az egyes különtulajdonokon belül nem mérhetõek a fogyasztások. E költségek megfizetése tehát elsõsorban a tulajdonosi közösség egészét terheli és ezért a közmûszolgáltatók is a társasházzal szerzõdnek, a tartozást elõször a társasháztól, mint szerzõdéses partnertõl kell követelniük. Ezt hívja a törvény „közösség egészét terhelõ kötelezettség”-nek. Ha a behajtási kísérlet sikertelen, a közmûszolgáltatók közvetlenül az egyes tulajdonostársakkal szemben is felléphetnek, de mindegyiktõl csak olyan arányban követelhetik a tartozást, amilyen arányban az adott tulajdonostárs a közös tulajdonban részesedik vagy amilyen költségviselési arányt az szmsz elõír. A Ttv. a közösséget terhelõ kötelezettségek teljesítéséért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk – vagy a szervezeti-mûködési szabályzatban ettõl eltérõen meghatározott mérték – szerint felelnek az egyszerû (sortartásos) kezesség szabályai szerint [Ttv. 3. § (3) bek.].

Ha a társasháztól például a távfûtõmûvek olyan tartozást követel, amely a külön tulajdoni lakások fûtése miatt keletkezett, és ezt a közüzemi szolgáltató nem tudja a társasházon behajtani, a követelést olyan arányok szerint bonthatja fel, amilyen közös tulajdoni illetõségek kapcsolódnak a külön tulajdonokhoz, és az adott tulajdonostól, mint kezestõl a rá jutó hányad szerint számított összeget követelheti. Ha az szmsz költségviselési arányrendje eltér a törvénytõl, akkor a közmûszolgáltató az szmsz szerinti aránynak megfelelõen léphet fel az egyes tulajdonostársakkal szemben.

Ha a társasházi lakás vevõje több fogyasztóval közös távhõszolgáltatással ellátott épületrészt vásárol meg, szükségszerûen részfogyasztóvá válik, és a jogelõd által addig teljesített százalékos arányban terheli a fûtési díj. A közüzemi jogviszony mindaddig tart, amíg a fûtési rendszerrõl valamelyik fogyasztó jogi értelemben le nem válik. A leválás akkor következik be, ha ehhez a társasházközösség – a többi fogyasztó – hozzájárul, és ezt követõen a rendszerrõl leváló fogyasztó a szolgáltatóval új (külön) szerzõdést köt. (BDT 2002/3/596.)

A külön tulajdonon belül nem mérhetõ közüzemi és más szolgáltatások díja tekintetében az egyes szolgáltatásokra vonatkozó külön jogszabályok alapján történõ elszámolás és megfizetés szabályait szintén a szervezeti-mûködési szabályzatban meg kell határozni.

A közüzemi és egyéb szolgáltatások elszámolásának és megfizetésének szabályai

A víz- és csatornahasználat lakáson belüli fogyasztásának a lakáson (nem lakás céljára szolgáló helyiségen) belüli mérése a tulajdonos kérése alapján kialakítható. A mérõóra beszerelésének költsége a tulajdonostársat terheli és az önálló mérõhely kialakítását követõen a lakáson belüli fogyasztás tekintetében már õ áll közvetlen szerzõdéses kapcsolatban a szolgáltatóval. Önálló mérés hiánya esetén a társasház vagy a tulajdoni hányad alapján, vagy az adott lakásban lakók létszáma szerint határozza meg a fizetendõ vízdíjat. A bentlakók létszáma szerinti számítási módszer sok lakásból álló társasház esetén azért nehézkes, mert a lakásban tartozók létszáma változó, illetve a bejelentett létszám a közösség részérõl nehezen ellenõrizhetõ és a módszer feltételezi a tulajdonostársak elérhetõségét és korrekt együttmûködését. Nem mérhetõ a háztartási hulladék mennyisége, a szolgáltatás díjának a kifizetésére a helyi önkormányzatok rendeleteiben meghatározott részletes szabályokat kell alkalmazni. Ugyancsak az önkormányzatok rendelkezései vonatkoznak a 27/1996. (X. 30.) BM rendeletben szabályozott kéményseprõ-ipari helyi közszolgáltatás igénybevételére és kifizetésére. A hatályos szabályozás alapján nem jelent gondot a távhõszolgáltatás mérése sem. A távhõszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény 43. § (5) bekezdése szerint a felhasznált távhõ mennyisége épületrészenként, illetve azon belül lakásonként is mérhetõ és elszámolható, ha a felhasználók a távhõmennyiségének hiteles mérésére alkalmas mérõeszköz felszerelését, valamint a felhasználói berendezés ehhez szükséges átalakítását a saját költségükön, az épület valamennyi épületrészére megvalósítják, és a hiteles mérés feltételeit folyamatosan biztosítják. A távhõszolgáltatás díja lakásonkénti megosztásának és kiegyenlítésének módját a felhasználó és a szolgáltató megállapodása tartalmazza. (Ha elkülönült mérésre nem került sor, akkor a társasház közösségének kell meghatározni a külön tulajdonban álló ingatlanokra jutó díj számításának a módját). Egyedi mérés esetén a többi tulajdonostárs természetesen nem tartozik felelõsséggel a díjfizetési kötelezettség elmulasztásáért.

Ha a társasházban a központi fûtés központi hõellátórendszer igénybevételével valósul meg, akkor a fûtési díjat a lakás, illetõleg az épület közös tulajdonú, közös használatra szolgáló helyiségei, területei szerint a légköbméterben kifejezhetõ fûthetõ térfogat egy légköbméterre vagy a fûtõfelület 1 nm-re jutó díjtétele alapján a fogyasztók szótöbbséggel hozott döntése – társasház esetén az alapító okirat vagy a szervezeti és mûködési szabályzat rendelkezései – szerint kell kiszámítani.

A melegvíz díjat, ha az összes lakásban a melegvíz fogyasztása mellékvízmérõvel mért, akkor a melegvíz-szolgáltatás díját a fogyasztott melegvíz köbmétere alapján kiszámított hõdíjtétel szerint kell megfizetni. Ha a lakásokban a melegvíz-fogyasztás nem mért, a fogyasztók szótöbbségével meghatározott felosztási elv szerinti egységnyi melegvízdíj alapján kell a díjat kiszámítani és megfizetni. Külön rendelkezéseket tartalmaz a központi fûtésrõl és melegvíz-szolgáltatásról szóló 189/1998. (XI. 23.) Kormányrendelet arra az esetre, ha a nem lakás céljára szolgáló helyiség melegvíz-fogyasztása nem mért, illetve a kizárólag meleg vizet szolgáltató központi hõellátó rendszer útján nyújtott szolgáltatás esetén, valamint fûtést és meleg vizet egyaránt szolgáltató központi hõellátó rendszer mûködése esetén a díj kiszámításáról.

A 189/1998. (XI. 23.) Kormányrendelet szerint az egyes lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek tulajdonosa a szolgáltatás igénybevételét a rendszerbõl való kiválással megszüntetheti, ha:

– az üzemben tartó – több épületet ellátó központi hõellátó rendszer esetén a szolgalom jogosultjával együtt – a kiváláshoz elõzetesen hozzájárult, és

– a meglévõ rendszer mûszaki megoldása lehetõvé teszi a kiválást, valamint

– a kiválás nem sérti más fogyasztó érdekét.

Ha a kiválás érdekében a központi hõellátó rendszer átalakítása szükséges, annak költségeit a kiválni szándékozó tulajdonos köteles viselni. [189/1998. (XI. 23.) Korm. r. 12. §]

Ha a szolgáltatásból kikapcsolt lakáson, illetve önálló helyiségen átmenõ központi fûtési vezeték nem szigetelt és emiatt hõt ad le, akkor a fogyasztó a fûtött helységre egyébként járó díj 20%-át változatlanul köteles megfizetni.

A tulajdoni hányadtól eltérõ költségviselés

Mint említettük, a közös költség a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli. Ettõl eltérõen is rendelkezhetnek, de csakis a szervezeti-mûködési szabályzatban. Érvénytelen az, ha nem közgyûlési határozat és nem az szmsz módosítására irányuló napirend mondja ki, hogy bármelyik vagy több tulajdonostárs a tulajdoni arányától vagy az szmsz-ben elõírt aránytól eltérõen köteles közös költséget fizetni. Az már nem érvénytelen, ha a közgyûlés eseti jelleggel a hátralék megfizetésére halasztást enged, feltéve, hogy az szmsz, erre a közgyûlésnek adott felhatalmazást. Az szmsz egyébként erre a döntésre a közös képviseletnek is adhat felhatalmazást, és ilyenkor nem szükségszerû, hogy errõl a közgyûlés döntsön. A közgyûlés azonban ilyenkor is felülbírálhatja a közös képviselet döntését.

A társasház jelzálogjoga

Háromt hónapnál nagyobb hátralék

A közös képviseletnek ahhoz nem kell külön felhatalmazás, hogy beszedje a közös költséget. Ez törvényi kötelezettsége. Ahhoz azonban az szmsz-ben megjelenõ felhatalmazás kell, hogy az olyan közös költségre, amelyet beszedni nem tudott, és amelybõl már a korábbi 6 havi helyett 2011. január 2.-tól 3 havi összegnek megfelelõ összegyûlt, az adós tulajdonostárssal szemben annak különtulajdonára jelzálogjogot jegyeztessen be.

Közösköltség-tartozások

A társasházak kiegyensúlyozott mûködése a megfelelõ pénzügyi háttér biztosítása nélkül lehetetlen. Ismert, hogy sok társasháznak szinte megoldhatatlan problémát jelent a közösköltség-tartozások behajtása. Segít-e ezen és hogyan segít a Ttv.?

Mindenekelõtt magyarázatra szorul az, hogy mi is a jelzálogjog. Azért szükséges ezt ismertetni, mert bár a kifejezés közismert, mégis sokan azt hiszik, hogy a jelzálogjog közvetlenül pénzre váltható akár úgy, hogy annak nyomán maga a társasház értékesítheti vagy hasznosíthatja a megterhelt lakást.

Sajnos a jelzálogjog ennyire nem egyszerûsíti le a tulajdonosi közösség pénzhez jutását, és a nem fizetõ tulajdonostárs számára sem jelent közvetlen fenyegetettséget, például tulajdona elvesztése révén.

A jelzálogjogról

A jelzálogjog a polgári jog szabályai szerint követelés biztosítására szolgál. A jelzálogjog nem azzal jön létre, hogy a társasház közgyûlése vagy közös képviselete úgy rendelkezik, hogy megterheli a nem fizetõ tulajdonos ingatlanát, sõt azzal sem, ha errõl okiratot készít, hanem csak akkor, ha erre irányuló kérelem alapján a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Ez azt is jelenti, hogy a tulajdoni lapra vezetett széljegy sem elég, hanem az kell, hogy e jog bejegyzésérõl a földhivatal határozatot hozzon, és ennek alapján a tulajdoni lapra bejegyzést teljesítsen.

Ha a felek között meghatározott ingatlant és azon a jövõben építendõ és a zálogkötelezett tulajdonába kerülõ társasházi öröklakásokat is terhelõ jelzálogjog alapítására és e jog keletkezéséhez szükséges ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre is kiterjedõen jelzálogszerzõdés jött létre, ennek teljesítéseként a zálogkötelezett köteles olyan jognyilatkozatot kiadni, amely jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas. E jognyilatkozat a bíróság ítéletével nem pótolható, ha a zálogkötelezett tulajdonos az öröklakások tulajdonjogát idõközben tehermentesen átruházta, ezért a zálogszerzõdés teljesítésére már nem képes. (EBH 2005/1323.)

A jelzálogjog bejegyzése

A kérelem és a bejegyzésre alkalmas okirat földhivatalhoz történõ mihamarabbi benyújtása nemcsak azért fontos, mert ezzel nyomást lehet gyakorolni a nem fizetõ tulajdonosra, hanem azért is, mert a benyújtás sorrendje a bejegyzés sorrendjét is meghatározza, azaz aki elõbb cselekszik, az a bejegyzés során is megelõzi azt, aki késõbb intéz kérelmet a földhivatalhoz. Ugyanakkor az is igaz, hogy a végrehajtás során is elõször a sorban elõrébb álló jelzálogjog ad esélyt a kielégítésre.

A társasház a krónikus nem fizetõkkel szemben háromhavonta ismételheti meg kérelmét, ha azonban az elsõ kérelem után más is kérte jelzálogjoga bejegyzését, az új társasházi kérelem csak az ezt követõ sorrendben jegyezhetõ be.

Ha az ingatlanon a társasházat megelõzõen nemcsak jelzálogjog, hanem elidegenítési és terhelési tilalom is van, sajnos a társasház jelzálogjoga egyáltalán nem jegyezhetõ be. Elidegenítési és terhelési tilalom – ha jogszabály ettõl eltérõen nem rendelkezik – csak akkor jegyezhetõ be, ha a társasházi ingatlanra vételár-tartozás áll fenn. Ez pedig nem ritka. Ha a társasháznak már van bejegyzett jelzálogjoga, akkor – de csak ezt követõ sorrendben – bejegyezhetõ más jelzálogjog, sõt elidegenítési és terhelési tilalom is, de az ebbõl fakadó igény csak a társasházat követõ sorrendben érvényesülhet.

Ingatlan értékesítése bejegyzett jelzálogjog esetén

A jelzálogjog önmagában nem akadálya az ingatlan értékesítésének és még csak a társasház hozzájárulása sem szükséges. Ez azonban nem veszélyezteti a társasházi követelések behajtását, mert a jelzálogjog a tulajdonos személyétõl függetlenül teremt biztosítékot a kielégítésre.

Fontos azonban az, hogy ha a jelzálogjog bejegyzésére irányuló kérelmet azután nyújtják be a földhivatalhoz, miután az elidegenítés bejegyzésére irányuló kérelem már megérkezett, a társasház kérelmét a földhivatal elutasítja, mert bár a jelzálogjog az ingatlant terheli, de a bejegyzésére irányuló igény csak azzal szemben érvényesíthetõ, akivel szemben a követelés fennáll. Ha tehát elõbb nyújtják be a tulajdonváltozás bejegyzésére vonatkozó igényt, mint ahogy a társasház a jelzálogjog iránti kérelmet benyújtotta, akkor a jelzálogjogot bejegyezni akkor sem lehet, ha a tartozás fennáll és a jelzálogjogra irányuló okiratot is benyújtották.

Tekintettel arra, hogy a törvény szerint legalább 3 havi hátraléknak kell keletkeznie ahhoz, hogy a jelzálogjog bejegyzését lehessen kérelmezni, megeshet, hogy mire sorra kerülne a szükséges okirat földhivatali benyújtása, a lakás már nem is azé, aki tartozik. Ilyenkor a társasház nem tudja biztosítani követeléseit, de ez nem zárja ki, hogy pert indítson az adós ellen, és vele szemben hozott jogerõs ítélet alapján végrehajtást kérjen. A társasházban lévõ lakás azonban már nem vonható többé végrehajtás alá.

Ha a társasház jelzálogjogát bejegyezték, de a társasház az elévülési idõn, azaz 5 éven belül nem érvényesíti igényét, akkor a jelzálogjog is megszûnik. Jelzálogjog bejegyzését a társasház az elévülési idõn belül kezdeményezheti, mert elévült követelés bírósági úton nem érvényesíthetõ és a bírósági úton nem érvényesíthetõ követelés zálogjoggal biztosítása semmis.

A közösköltség-tartozás elévülése

Az elévülés akkor kezdõdik, amikor a követelés esedékessé vált. A havonta fizetendõ közösköltség-tartozások tehát az adott hónaptól számított 5 év elteltével évülnek el, azaz nem egyidejûleg. Az elévülés újra kezdõdik attól az idõponttól kezdve, hogy a társasház (a közös képviselet) az adóst az elévülési idõn belül fizetésre felszólította. Ilyenkor elképzelhetõ, hogy a felszólításban foglalt valamennyi követelés egyszerre, a felszólítástól számított 5 év elteltével évül el.

A társasház jelzálogjogának bejegyzésére alkalmas okirat

A jelzálogjog bejegyzésére alkalmas okiratnak tartalmaznia kell:

• a jogosult társasház pontos adatait,

• közös képviseletének nevét és címét,

• a megterhelendõ társasházi lakás helyrajzi számát,

• az adós tulajdonostárs nevét, leánykori nevét, anyja nevét, születési évét, személyi azonosítóját, szervezet esetében a szervezet megnevezését, székhelyét és nyilvántartási számát,

• azt az összeget, aminek biztosítására a jelzálogjog szolgál, a jelzálogjog érvényesítésének költségeire és a kamatokra utalással.

Nem alkalmas a jelzálogjog bejegyzésére az említett adatokat nem vagy hiányosan tartalmazó azon teljes bizonyító erejû magánokirat, melyen közjegyzõ csupán a közös képviselet nevében eljárásra jogosult személy aláírását hitelesítette.

Ügyvéd nem ellenjegyezheti és közokiratba sem foglalható az a közös képviseleti kérelem, amely mögött nincs szmsz-ben megjelenõ felhatalmazás.

Ha a tulajdonos a tartozásából törleszt, akkor a jelzálogjoggal biztosított összeg, ennek mértékében a nélkül csökken, hogy a bejegyzés módosítását a társasház kérné.

Jelzálogjog törlése

Ha a tartozás megszûnt, a közös képviselet a tulajdonostársnak, vagy közvetlenül a földhivatalnak köteles eljuttatni egy olyan okiratot, amely megállapítja a tartozás megszûnését, és a jelzálogjog törlésérõl rendelkezik. A jelzálog törlését kérheti a tartozás törlesztése után a tulajdonostárs is, kérelméhez a közös képviselet köteles a törlési engedélyt megadni.

Egy tulajdonos több társasházi ingatlanára létesített jelzálogjog

Ha egy tulajdonosnak az adott társasházon belül több ingatlana is van, a jelzálogjog nem csak arra jegyezhetõ be, amivel kapcsolatban fizetési kötelezettségét elmulasztotta, hanem valamennyi ingatlana igénybe vehetõ, azaz megeshet, hogy az egyik lakás után nem fizetett közös költség miatt kérelemre két vagy több lakást is megterhelnek jelzálogjoggal. A Ttv. alapján azonban nem jegyezhetõ be jelzálogjog olyan ingatlanra, amely bár az adósé, de nem az adott társasházban van.

Jelzálogjog bejegyzése a teljes ingatlanra vagy ingatlanon fennálló tulajdoni illetõségre

Elõfordulhat, hogy a közös tulajdonban álló lakás egyik tulajdonosát illetõ tulajdoni hányadot terhelnek meg jelzálogjoggal. Ez azonban a gyakorlatban nem érvényesül, mert a társasházi lakás vagy helyiség a közös tulajdonból hozzá tartozó közös tulajdoni illetõséggel együtt önálló ingatlan, azaz a közös költség arányait az egyes külön tulajdonok összes külön tulajdonhoz viszonyított aránya határozza meg. Eszerint az egy lakásra jutó közös költség a társasház irányában nem, vagy csak a társasházzal kötött megállapodás alapján osztható. Ilyen megállapodás hiányában a lakás közös tulajdonosai a társasházzal szemben a külön tulajdonon belüli tulajdoni hányadaik szerint felelnek tartozásukért. Az szmsz ettõl eltérõen is rendelkezhet, pl. elõírhatja az egyetemleges kötelezettséget.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a társasház a lakás mindegyik tulajdonosával szemben felléphet a teljes közösköltség-tartozás iránt, és nem köteles tekintettel lenni arra, hogy a közös tulajdonosokat a közös költség egymás között milyen arányban terheli. Ennek a jelzálogjog körében jelentkezõ gyakorlati jelentõsége az, hogy ha például egy lakás két személy osztatlan közös tulajdona, és a tulajdonosoknak közösköltség-tartozása keletkezett, de idõközben az egyik tulajdonos a saját illetõségét eladta, a visszamaradt tulajdonostárs tulajdoni illetõségére mindkettõjük tartozása alapján lehet bejegyeztetni jelzálogjogot.

A közös képviseletnek a közösköltség-hátralék megfizetésével kapcsolatos feladatait az szmsz-ben kell meghatározni.

Mint látható, az alapító okiratban nem szabályozható többé a közös képviselet joga az adós tulajdonostárs felszólítására, a szükséges bíróság elõtti intézkedések megtételére (fizetési meghagyás, illetve perindítás) és a jelzálogjog bejegyeztetésére és töröltetésére. Ez a szabályozás csak az szmsz-ben történhet. Az alapító okiratból az adott rendelkezéseket 2004. december 31-éig el kellett távolítani és a már létezõ vagy megalkotásra kerülõ szmsz–be lehet áthelyezni. Az áthelyezés azonban nem kötelezõ, tehát a társasház dönthet úgy is, hogy az alapító okirat módosítása után nem ad felhatalmazást a közös képviseletnek. Ha az szmsz-ben nincs, vagy nem kerül felhatalmazás a jelzálogjog bejegyeztetésére a közös képviselet számára, akkor õ nem határozhat jelzálogjog bejegyeztetésérõl. Erre ilyen esetben csak a közgyûlés jogosult, és erre akkor is joga van, ha az szmsz-ben nincs szó arról, hogy hozhat-e a jelzálogjoggal összefüggõ döntéseket. A Ttv. szerint a közgyûlés a határozatával a legalább 3 hónapnak megfelelõ közös költség összegének befizetésével hátralékba került tulajdonostárs külön tulajdonának és a hozzá tartozó közös tulajdoni hányadának jelzálogjoggal való meg-terhelését rendelheti el a hátralék megfizetésének biztosítékául. [Ttv. 30. § (1) bek.].

Közgyûlési határozat a jelzálogjog bejegyzésérõl

A határozat meghozatala során a hátralékos tulajdonostárs nem élhet a szavazati jogával, az õ tulajdoni hányadát a határozatképesség megállapításakor figyelmen kívül kell hagyni.

E határozatot a hátralékos tulajdonostárs részére az e törvényben meghatározott jogorvoslat lehetõségének feltüntetésével kézbesíteni kell [Ttv. 30. § (2)–(3) bek.].

Ez nem csak a határozatra igaz, hanem a közös képviselet által az szmsz-beli felhatalmazás alapján meghozott rendelkezésre is, azaz e rendelékezésnek is írásban kell megtörténnie, sõt erre is igaz, hogy közokiratba vagy ügyvédileg ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni.

Eljárási szabályok jelzálogjog bejegyzés elrendelésekor

A döntés a jelenlévõ tulajdoni hányadok egyszerû többségével hozható meg, de az a tulajdonostárs, akinek a tartozásáról döntenek, a szavazati arányok körében nem vehetõ figyelembe, tehát a határozatképességet és az egyszerû többség meglétét úgy kell számítani, mintha az érintett személy nem is lenne társasházi tulajdonostárs. A közgyûlés határozatát a közös képviselet hajtja végre, tehát õ nyújtja be a szükséges iratokat a földhivatalnál (közgyûlési jegyzõkönyv, közokiratba foglalt vagy ügyvédileg ellenjegyzett közgyûlési határozat, földhivatalhoz intézett bejegyzési kérelem). Ez akkor is az õ feladata, ha errõl a feladatról az szmsz nem rendelkezik.

Ha a közös képviselet is jogosult volt rendelkezni a jelzálogjog bejegyeztetésérõl, akkor a közgyûlésnek az adott kérdéssel már nem kell foglalkoznia, és a közös képviseletet nem kell arra felhatalmaznia, hogy nyújtsa be a szükséges iratokat a földhivatalnál.

A jelzálogjog töröltetése, akár a közgyûlés, akár a közös képviselet döntött a bejegyeztetésrõl, az a közös képviselet feladata és ez nem igényli a közgyûlés döntését. A töröltetés iránti intézkedést a jelzálogjog-bejegyzés alapjául szolgáló teljes tartozás kiegyenlítését követõ 8 napon belül kell megtenni, azaz ez idõn belül kell a szükséges kérelmet a földhivatalhoz benyújtani. Ha a jelzálogjog bejegyzését követõen a közösköltség-tartozás legalább újabb 3 havi összeggel nõtt, a korábbi eljárási rend szerint ismét dönteni lehet jelzálogjog bejegyeztetésérõl, és ha a korábbi jelzálogjog még nem került törlésre, a földhivataltól a jelzálogjoggal biztosított tartozás összegének módosítását lehet kérni (új jelzálogjog bejegyzés helyett).

Közgyûlési határozat és közös képviselet jelzálogjogi rendelkezésének bírósági megtámadása

A közgyûlés határozatát, a közös képviselet rendelkezését 60 napon belül bíróság elõtt meg lehet támadni, ha jogszabályt, az alapító okiratot, vagy a szervezeti-mûködési szabályzatot sérti. A kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmérõl itt nem lehet szó, hiszen a rendelkezés személyre szóló. A megtámadás azt jelenti, hogy bármely tulajdonostárs (tehát nem csak az, akivel szemben az intézkedést hozták) a bíróságtól a határozat, illetõleg rendelkezés érvénytelenségének meg¬állapítását kérheti.

Az intézkedés lehet érvénytelen alaki hiba miatt, például azért, mert a közgyûlést nem hívták össze szabályszerûen, vagy a közös képviseletnek az intézkedésre nem volt szabályos felhatalmazása, avagy a közgyûlés nem volt határozatképes, illetve nem volt meg a kellõ számú érvényes szavazat, de lehet egyéb okból is. Ilyen például az, ha a jelzálogjoggal biztosított összeget rosszul határozták meg, vagy nem közös költséget akartak jelzáloggal biztosítani.

Fontos, hogy nem elég a megtámadási keresetet a 60. napon postára adni, hanem a keresetnek legkésõbb a 60. napon a bíróságra meg kell érkeznie.

A határidõ elmulasztása a 2006. február 8. napja elõtt meghozott határozatok esetében jogvesztéssel járt, azóta azonban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a határidõ elmulasztása nem jár jogvesztéssel, hanem elévülési jellegû, ami azt jelenti, hogy ha a megtámadó tulajdonostárs már a megtámadáskor igazolja, hogy a megtámadási határidõt önhibáján kívül lépte túl, a megtámadási keresetet a bíróság érdemben tárgyalhatja. [3/2006. (II. 8.)AB]

Megtámadási határidõ

A törvény azt mondja, hogy a megtámadási határidõ 60 napos és ez az idõ a határozat meghozatalától, illetve a közös képviselet rendelkezése napjától kezdõdik. Ez azt jelenti, hogy nem az az idõpont az irányadó, amikor a határozatot vagy rendelkezést kézbesítik. A közgyûlés vagy a közös képviselet hátralékos tulajdonossal szembeni intézkedése tehát 60 napon belül támadható meg bíróság elõtt. A nem fizetõ tulajdonostárs (és egyedül õ) élhet azonban azzal a – nem a Ttv.-ben biztosított – jogával is, hogy vitatja a közgyûlés vagy a közös képviselet számításainak a helyességét, és kéri saját számítása helyességének bírói megállapítását. Ezt teheti a 60 napos határidõn túl is, mert erre nézve a Ttv. nem ír elõ határidõt. Itt a rendes elévülési idõ, azaz 5 év érvényesül. Ebben a számadási perben a bíróság megállapíthatja, hogy a tartozás nem áll fenn, és kérelemre rendelkezhet a jelzálog törlésérõl, de ilyen esetben a közös képviselet bírói rendelkezés nélkül is köteles intézkedni a jelzálog törlése iránt.

A nem fizetõ tulajdonostársakkal szembeni hatékonyabb fellépés

A 2011. január 2. napján hatályba lépett törvénymódosítás szerint a Ttv. 43. § (1) bekezdésének c) pontja elõírja, hogy a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke köteles beszedni a tulajdonostársakat terhelõ közös költséget, továbbá a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, a külön jogszabályok alapján meghatározott szolgáltatások díját, és érvényesíteni a közösség ezzel kapcsolatos igényeit. Ezen igények érvényesítése iránti perben a tárgyalást – ha egyéb intézkedésre nincs szükség – legkésõbb a keresetlevélnek a bírósághoz történõ érkezésétõl számított harmincadik napra kell kitûzni. A per mihamarabbi befejezése érdekében a kereset más keresettel nem kapcsolható össze, keresetváltoztatásnak és a per szünetelésének nincs helye. A módosítás tehát lehetõséget biztosít a nem fizetõ tulajdonostársakkal szembeni gyorsabb és hatékonyabb bírósági elõtti fellépésre.

Tartozással szembeni beszámítási igény kizártsága

Mondhatja-e a tulajdonostárs, hogy közös költség tartozása azért csökkent vagy szûnt meg, mert idõközben a társasház kárt okozott, vagy más okból tartozik neki? A Ttv. errõl nem rendelkezik, de polgári jogunk szabályai megfelelõ eligazítást adnak. A közös költséget törvény által meghatározott célra – fenntartásra és a rendes gazdálkodás körén kívüli kiadásokra – kell fordítani (Ttv. 56. §). Beszámításnak az ilyen meghatározott célra fordítandó követeléssel szemben nincs helye. Aki tehát közös költséggel tartozik, azzal szemben akkor is be lehet jegyezni jelzálogjogot, ha akárcsak a saját tartozását is meghaladó követelése van a társasházzal szemben.

Egy konkrét ügyben a Fõvárosi Ítélõtábla is úgy foglalt állást, hogy a társasházi közös költséggel szemben a tulajdonostárs részérõl beszámítási kifogás elõterjesztésének helye nincs. „Az alperes kellõ alap nélkül sérelmezte fellebbezésében, hogy az elsõfokú bíróság a beszámítási kifogását érdemben nem vizsgálta. Az elsõfokú bíróság ugyanis helyesen hivatkozott a Ptk. 279. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre, s helyesen hivatkozott arra is, hogy ennek alapján a társasházi közös költséggel, mint meghatározott célra szolgáló költséggel szemben beszámításnak helye nincs… A tulajdonostársak által fizetett közös költség a közös tulajdonba tartozó épületrészek, épület-berendezések, nem lakás célú helyiségek, lakások és tárgyak fenntartásának és felújításának a fedezetére szolgálnak, így tehát maga a társasházi törvény határozta meg azt a célt, amelyre a közös költséget fordítani kell. (Fõvárosi Ítélõtábla 3. Pf. 20 535/2005/5.)

Közös költséggel tartozó adós részvétele a közgyûlésen

Mint említettük, akinek közösköltség-tartozása van, az a vele szemben foganatosítandó intézkedésekrõl a közgyûlésen nem szavazhat, és a határozatképesség megállapítása körében úgy kell tekinteni, mintha nem is lenne a társasház társtulajdonosa. Ez azonban nem jelenti azt, hogy õt nem kell meghívni, vele a napirendet nem kell közölni, hogy a szavazást megelõzõ tanácskozáson nem vehet részt, nem adhatja elõ érveit, méltányolható körülményeit, nem kérhet haladékot, részletfizetést, avagy nem hivatkozhat arra, hogy a közgyûlés vagy a szavazás érvénytelen. Általánosságban is igaz, hogy azért, mert egy tulajdonosnak a társasházzal szemben igénye vagy tartozása van, avagy a társasház úgy véli, hogy közösségellenes magatartást tanúsít, nem lehet õt a közgyûlésrõl mellõzni, onnan kitiltani, eltávolítani. Ez alól természetesen kivétel, ha a közgyûlésen tanúsított magatartása szabálysértést vagy bûncselekményt valósít meg, vagy egyéb okból a többiek biztonságát veszélyezteti, de egy ilyen jellegû intézkedés sem adhat felmentést az alól, hogy a határozatképességhez szükséges arány meglegyen. Nem lehet elzárkózni attól sem, hogy a társasház ügyérõl a nem kedvelt vagy nem fizetõ tulajdonostársat tájékoztassák.

Szavazás a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokról

A közös tulajdon rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásait az összes tulajdoni hányad 4/5-ének egyetértésével lehet elhatározni, és errõl írásban is lehet szavazni. Nem határozatképes a közgyûlés tehát akkor, ha e napirendrõl való szavazáskor legalább ennyi tulajdoni hányad nincs jelen.

Jelzálogjog bejegyzése a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásoknál

Elméletileg a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások meg nem fizetése esetén is alkalmazható a jelzálog-bejegyzés, mint biztosítékvétel, de csak akkor, ha a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás mellett legalább 3 havi egyéb közösköltség-hátralék is keletkezett. Ilyenkor a jelzálogjogot a két közös költségtípus összevont összegére kell elrendelni. Azért azonban, mert valakinek van hátraléka, illetve az ingatlanát emiatt jelzálogjoggal is megterhelték, nem mellõzhetõ a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások elhatározására irányuló döntéshozatal során, mert ilyen döntést csak minden tulajdonos 4/5-ének egyetértése esetén lehet hozni, de a döntéshozatalban való részvétel jogát akkor sem lehet megvonni valakitõl, ha tulajdoni hányada kisebb, mint 1/5.

Csak a jelzálogjogról szóló rendelkezéshez kell a közgyûlés felhatalmazása. Más jellegû biztosíték vételére (óvadék, kezesség stb.) a törvény szerint nem kell külön felhatalmazás.

A közgyûlés akkor is határozhat jelzálogjog bejegyzésérõl, ha az szmsz-ben a közös képviselet is felhatalmazást kapott ilyen rendelkezésre, de az intézkedést elmulasztotta.

Közös és külön tulajdon használata

Birtoklás, használat, hasznok szedése a közös tulajdonnál

Minden tulajdonostárs jogosult a közös tulajdon tárgyainak birtoklására és használatára, ez azonban nem sértheti a többi tulajdonostárs ezzel kapcsolatos jogát és jogos érdekét. A közgyûlés a birtoklás, használat és hasznosítás módját meghatározhatja (Ttv. 23. §). A közgyûlés kizárólagos hatáskörében határoz a közös tulajdonban álló épületrészek használatáról, hasznosításáról (Ttv. 28. §).

E szabályok értelmezésébõl juthatunk arra a következtetésre, hogy egyedül a közgyûlés az, amely dönthet arról, hogy közös tulajdonon melyik tulajdonostársnak enged kizárólagos használatot vagy túlhasználatot, és hogy ezért köt-e ki ellenszolgáltatást (bérleti, használati díjat stb.). A döntés minden egyéb felhatalmazás nélkül meghozható, és ehhez elegendõ a jelenlévõ tulajdoni hányadok egyszerû többsége. A közgyûlés a törvény szerint nem adhat általános érvényû felhatalmazást a közös képviseletnek arra, hogy e kérdésben döntsön. Ez azt jelenti, hogy ha a tulajdonostárs akár csak a külön tulajdonában végzett építési munka érdekében közös épületrészt vesz igénybe, használ, ahhoz közgyûlési hozzájárulásra van szüksége. Hogy ennek elõzetes hozzájárulásnak kell-e lennie vagy utólagos is elég, a törvény nem mondja ki, de a Ptk. 4. § (1) bekezdésében írt alapelvek (jóhiszemûség, tisztességesség, kölcsönös együttmûködés) okán ez elõzetes kell, hogy legyen.

A társasházközösség kizárólag az épület fenntartásával és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyekben perelhet, illetve perelhetõ. Ezért a személyhez fûzõdõ jog megsértésére alapított perben a társasház a Pp. 48.§-ában meghatározott perbeli jogképességgel nem rendelkezik. (BDT 2006/1/1313.)

Ha a társasházban legfeljebb 6 társasházi öröklakás van, akkor a tulajdonosok közössége dönthet arról, hogy szervezetére és mûködésére a törvényben meghatározott rendelkezéseket alkalmazza. Ha a közösség ilyen határozatot nem hoz, akkor – többek között – a közgyûlésre a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a közös tulajdonban álló helyiségek vagy épületrészek, illetve területek használata és hasznosítása körében nem a Ttv.-ben foglalt döntéshozatali eljárás érvényesül, hanem a Ptk. 140. § (2) bekezdésében foglalt szabály, amely szerint a tulajdonostársak szótöbbséggel hozhatnak határozatot. Minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga. Ha a tulajdonostársak a használat megosztásában vagy a hasznosításban nem tudnak megállapodni, akkor a használat kérdésében bármelyik tulajdonostárs közvetlenül a bírósághoz fordulhat. Szintén közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni, ha a használat kérdésében hozott szótöbbséges határozat a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár.

Birtoklás, használat, hasznok szedése a külön tulajdonnál

A tulajdonostársat külön tulajdona tekintetében megilleti a birtoklás, a használat, a hasznok szedése és a rendelkezés joga; a tulajdonostárs e jogait azonban nem gyakorolhatja a többi tulajdonostárs joga és törvényes érdeke sérelmével (Ttv. 16. §). Ez a rendelkezés összhangban van a Ptk. 100. §-ában foglalt azon szabállyal, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait, szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.

A szomszédjog általános szabályait tehát a társasházban lévõ lakásoknál és nem lakás céljára szolgáló helyiségeknél is alkalmazni kell. A Ptk. 100. §-ának alkalmazásában az igazgatási szabályokban elõírt követelményrendszer a hatósági eljárásban irányadó, de a bíróságokat nem köti, a konkrét jogvita elbírálása során a bíróság a tulajdongyakorlás követelményszintjét ettõl eltérõen is megállapíthatja. (BH 1988/32.)

Egy konkrét ügyben a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a társasházi öröklakásban végzett zongoragyakorlás és zongoratanítás a szomszédjogi szabályok alapján mennyiben korlátozható. Tekintettel arra, hogy egyébként az alapító okirat ezzel kapcsolatban semmilyen rendelkezést nem tartalmazott, a bíróság az adott ügyben irányadó körülmények mérlegelésével korlátozta az egyébként hivatása szerint zongoratanár lakástulajdonost a napi zongoragyakorlásban és egyben tiltotta el attól, hogy a lakásban tanítványokat oktasson. (Legfelsõbb Bíróság Pfv. I. 21 056/2001/7.)

Azt, hogy a lakóépület esetén a külön tulajdonban lévõ lakást, illetõleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget, hogy kell és lehet használni, hasznosítani, a szervezeti-mûködési szabályzatban kell rögzíteni. A nem lakóépületre tehát nem vonatkozik az, hogy a használat, hasznosítás szabályait rögzíteni kell az szmsz-ben, de ez nem jelenti azt, hogy jogellenes, ha ilyen szabályozásra mégis sor kerül. Ez azonban a nem lakóépület esetében is csak az szmsz-ben történhet. Minthogy a Ptk. szerint mûködõ, hat lakásosnál (albetétesnél) nem nagyobb társasházak nem alkothatnak szmsz-t, ez azt jelenti, hogy náluk még akkor sincs ilyen szabályozás, ha lakóépületnek minõsülnek.

A társasház alapító okiratának eltérõ rendelkezése hiányában a külön tulajdonban álló lakás építési munkával nem járó rendeltetésének részbeni megváltoztatásához a többi tulajdonostárs hozzájárulására nincs szükség (EBH 2004/1083.).

A hatályos társasházi törvény értelmében – eltérõen a korábbi szabályozástól – a közösség a lakás használatának, hasznosításának szabályait már nem az alapító okiratban, hanem a szervezeti és mûködési szabályzatban határozza meg.

A korábbi szabályozás bizonytalan volt a tekintetben, hogy a társasházi öröklakás használatának a megváltoztatása igényli-e az alapító okirat módosítását. A Fõvárosi Bíróság egy ügyben kifejtette, hogy a társasházi lakás nem lakás céljára történõ használatához az alapító okirat módosítására van szükség. Emiatt alapos az a kereset, amelyben a felperes az alapító okiratban öröklakásként feltüntetett ingatlannak ügyvédi irodaként történõ mûködésétõl kéri az alperes ügyvéd eltiltását. (Fõvárosi Bíróság 43. Pf. 24 700/2000/3.) Ezzel ellentétesen döntött a Legfelsõbb Bíróság, amikor kifejtette, hogy a társasházi külön tulajdonban álló öröklakás ügyvédi irodakénti használata a lakásjelleg megõrzése mellett nem igényli az alapító okirat megváltoztatását és önmagában ez a körülmény nem sérti a tulajdonostársak jogait. (Legfelsõbb Bíróság Pfv. IX. 21 476/2001/7.)

A külön tulajdoni lakás használatának és hasznosításának többirányú korlátozása lehetséges. Egyrészrõl korlátozható a lakáshasználat a tekintetben, hogy a lakást a tulajdonos ne használhassa nem lakás céljára, másrészrõl korlátozható a hasznosítás annyiban, hogy a lakás nem vagy csak az szmsz-ben rögzített feltételek mellett adható bérbe lakás vagy nem lakás céljára. Amennyiben az szmsz a fenti körben korlátozásokat állít fel, akkor, ha a tulajdonostárs ezeket az elõírásokat megsérti, a közösség megalapozottan kérheti az e tevékenység végzésétõl való eltiltást.

A külön tulajdonban lévõ lakás használatának, hasznosításának a szabályozása során a szervezeti-mûködési szabályzat sem hozhat olyan tiltást, amely egyébként jogszabályba ütközik. A társasházban lévõ lakás ugyanis állhat az önkormányzat, illetve a Magyar Állam kizárólagos tulajdonában. A lakástörvény 3. §-ának (2) bekezdése értelmében önkormányzati lakás nem lakás céljára önkormányzati rendeletben meghatározott módon és feltételek mellett adható bérbe. Ebbõl következõen a társasház közgyûlése a szervezeti-mûködési szabályzat megalkotásánál az önkormányzat rendeletét nem hagyhatja figyelmen kívül. Ugyanezek a megfontolások vonatkoznak az állami tulajdonban lévõ lakásra is, a társasház közgyûlése nem hozhat az állami tulajdonban lévõ lakás bérbeadásának feltételeit szabályozó miniszteri rendelettel eltérõ szabályokat.

Korlátozások nem lakáscélú külön tulajdonú helyiségeknél

A 2011. január 2. napjától hatályos törvénymódosítás már szól arról is, hogy nem csak a nem lakás célú helyiséget, hanem a különtulajdonú lakást is csak az szmsz rendelkezéseinek megfelelõen szabad használni, hasznosítani, mégpedig a lakóépületek esetében (tehát azokban, melyekben a lakások száma több, mint az egyéb helyiségé) a lakóépületi funkciónak megfelelõen.

Már a régi Ttv. is tartalmazott a lakóépületben lévõ, nem lakáscélú külön tulajdonú helyiség használati, hasznosítási változtatásait korlátozó szabályt. E szabályok három csoportja különböztethetõ meg: Az elsõ eset az a tiltás, amely független a határozat kezdeményezésétõl és kezdeményezõjétõl, és olyan idõben születik, amikor már van felismerhetõ változtatási szándék, de a lakhatás nyugalmának zavarása még nem következett be (preventív tiltás).

A második esetben – hatósági engedélyezéskor – a hatóság nyilatkoztatja meg a társasházat, hogy tiltja-e a változtatást. A harmadik esetben pedig a társasház nem tilt, hanem hozzájárul, mert a változtatást feltételhez kívánja kötni

A nem lakás céljára szolgáló társasházi különtulajdonú helyiségek (pl. üzlethelyiségek) tekintetében alapvetõen új szabályozásra került sor 2011. január 2.-tõl. A társasház-közösség használat- és hasznosítás-változtatással kapcsolatos tiltási joga ezen idõpont után igen szûkre szabott.

Tiltásra vagy ennek hiányában a használat és hasznosítás feltételeinek közgyûlés általi elõírására már csak akkor kerülhet sor, ha a lakóépület külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségében a szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény hatálya alá tartozó vagy szexuális, vagy erotikus szolgáltatásra irányuló tevékenység folytatását, valamint a szexuális termékek és segédeszközök árusítását, forgalmazását tervezik.

A szerencsejáték szervezésérõl szóló 1991. évi XXXIV. évi törvény hatálya alá többek között a sorsolásos játék szervezése, pénznyerõ automaták üzemeltetése, játékkaszinó mûködtetése, a lóversenyfogadás tartozik.

Hogy mi minõsül szexuális terméknek, azt a fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény 2.§ v) pontja határozza meg. E szerint szexuális termék minden birtokba vehetõ forgalomképes dolog, amelynek elsõdleges célja a szexuális ingerkeltés, különösen amely nemi aktust vagy egyéb szexuális cselekményt nyíltan ábrázol, illetve emberi testet, testrészt szexuális ingerkeltésre alkalmas módon vagy szexuális ingerkeltés céljából ábrázol, ideértve a – rendeltetése szerint – szexuális ingerkeltésre szolgáló, nemi aktus vagy egyéb szexuális cselekmény során alkalmazható eszközt is, a fogamzásgátlás céljából alkalmazható eszköz kivételével.

A szexuális szolgáltatást az 1999. évi LXXV. tv. 4.§ f) pontja definiálja:„szexuális szolgáltatás: a prostituált olyan, a szolgáltatást igénybe vevõvel való testi érintkezést is igénylõ tevékenysége, amely a szolgáltatást igénybe vevõ szexuális vágyának felkeltésére, illetve annak kielégítésére irányul;” (Ugyanez a törvény határozza meg, jogi értelemben ki minõsül prostituáltnak. Prostituált: az a személy, aki anyagi ellenszolgáltatásért szexuális szolgáltatást nyújt, függetlenül az ellenszolgáltatás nyújtásának idõpontjától, illetve attól, hogy az ellenszolgáltatás a szexuális szolgáltatás igénybe vevõjétõl vagy – a szolgáltatásra tekintettel – más személytõl származik;

Az erotikus szolgáltatásnak nincs törvényi meghatározása. A jogalkotó ezt a társasházi tulajdonosok és a hatóságok, bíróságok fantáziájára bízza. A szexuális szolgáltatástól bizonyára kevés különbözteti meg. Nyilván mindaz minõsül erotikus szolgáltatásnak, ami szexuális irányítottságú tevékenység, de nem közvetlen célja vagy eredménye a szolgáltatást igénybe vevõ szexuális vágyának felkeltése, illetve annak kielégítése.

Új rendelkezés, hogy a szervezeti-mûködési szabályzatban a lakás egészének vagy egy részének a nem lakás céljára történõ használatára, hasznosítására, továbbá a nem lakás céljára szolgáló helyiségben folytatható tevékenység feltételeire megállapított szabályok – amelyek nem lehetnek a törvény rendelkezéseivel ellentétesek vagy annál szigorúbbak – a használat jogcímétõl függetlenül a mindenkori használó (pl. bérlõ, haszonélvezõ, szívességi lakáshasználó, részére is kötelezõek.

Az is új rendelkezés, hogy a lakóépület külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségének megváltoztatott használatához a közgyûlés hozzájáruló határozata csak akkor szükséges. ha a jövõbeli tevékenység nem tartozik a fent írt esetek körébe

Ha a lakóépület külön tulajdonban álló nem lakás céljára szolgáló helyiségének megváltoztatott használata jogszabályban meghatározott telepengedély-köteles tevékenységhez vagy kizárólag üzletben forgalmazható termék (üzletköteles termék) forgalmazására szolgáló üzlet üzemeltetésére jogosító mûködési engedélyhez kötött tevékenységhez szükséges, a hatóság az engedélyrõl a 30 napos határidõben meghozott – közgyûlési határozat figyelembevételével dönt, feltéve, hogy a határozatban foglaltak az engedélyezés során alkalmazandó jogszabályokat nem sértik.

Alakhatás nyugalma – így a zaj- és rezgésvédelem, illetõleg a lakókörnyezetet veszélyeztetõ más tevékenység megelõzése érdekében – a használat, hasznosítás módjának megváltoztatását a közgyûlés megtilthatja vagy ahhoz az erre vonatkozó külön jogszabályok elõírásainak figyelembevételével kikötött feltétellel is hozzájárulhat; a határozatnak tartalmaznia kell a lakhatás nyugalmát tartalmazó magatartások részletezését és ennek alapján a közgyûlési döntés indokolását.A társasházközösség a tiltó vagy feltétellel hozzájárulóközgyûlési határozatot az összes tulajdoni hányad szerinti legalább egyszerû szavazattöbbséggel állapítja meg. A szervezeti-mûködési szabályzat elõírhatja, hogy a határozat érvényességéhez a közvetlenül érintett szomszédos tulajdonostársak tulajdoni hányad szerinti legalább kétharmadának igenlõ szavazata is szükséges.

A fentiek értelmében fõszabály szerint a használat módjának megváltoztatásához nem szükséges a társasház hozzájáruló nyilatkozata. Ugyanakkor a társasház a lakóépület rendeltetésének megfelelõen megtilthatja a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatát és hasznosítását vagy meghatározhatja használatának és hasznosításának szabályait, ha az ilyen helyiségben a szerencsejáték szervezésérõl szóló törvény hatálya alá tartozó, illetõleg szexuális vagy erotikus szolgáltatásra irányuló tevékenységet kívánnak folytatni, valamint, ha szexuális terméket és segédeszközt kívánnak árusítani vagy forgalmazni. A közgyûlés a nem lakás céljára szolgáló helyiség megváltoztatott használatához a lakhatás nyugalma – így különösen: a zaj- és rezgésvédelem, illetõleg a lakókörnyezetet veszélyeztetõ más tevékenység megelõzése – érdekében az erre vonatkozó külön jogszabályok elõírásainak figyelembevételével kikötött feltételt tartalmazó hozzájáruló, vagy tiltó határozatot is hozhat, amelynek azonban tartalmaznia kell a lakhatás nyugalmát tartalmazó magatartások részletezését és indokolását.

Mindezekhez kapcsolódóan a törvény feljogosítja az önkormányzatot, hogy városképi vagy kereskedelmi szempontok alapján meghatározza a nem lakás céljára szolgáló helyiség használatának, hasznosításának, illetõleg ezek megváltoztatásának módját, feltételeit.

Társasházi nyilatkozat a tiltásról hatósági eljárásban

A tiltás az építési és más hatóságot akkor köti, ha az a hatóság társasház felé irányuló felhívásától számított 30 napos határidõn belül történt. Ilyenkor tehát nem adhat ki például módosított üzletmûködési, telephely vagy funkcióváltoztatási engedélyt. Ez abból a szabályból derül ki, hogy ha a lakóépületben lévõ nem lakás céljára szolgáló helyiség megváltoztatott használata jogszabályban meghatározott engedélyhez kötött tevékenységhez szükséges, az engedély akkor adható ki, ha a hatóság felhívására – 30 napos határidõn belül – a közgyûlés nem hozott tiltó határozatot Ha a tiltás 30 nap után született meg, azt a hatóság nem köteles figyelembe venni. Ha azonban a tiltásra nem a hatóság nyilatkozattételi felhívása alapján került sor, az nem jelenti azt, hogy a hatóság a tiltást figyelmen kívül hagyhatja.

Feltételhez kötött hozzájárulás

Lakóépületben a közgyûlés szintén a hatóság felhívására a nem lakás céljára szolgáló helyiség megváltoztatott használatához a lakhatás nyugalma – így különösen a zaj- és rezgésvédelem, illetõleg a lakókörnyezetet veszélyeztetõ más tevékenység megelõzése érdekében a használat és a hasznosítás módjának megváltoztatását megtilthatja, vagy ahhoz az erre vonatkozó külön jogszabályok elõírásainak figelembevételével kikötött feltétellel is hozzájárulhat; a határozatnak tartalmaznia kell a lakhatás nyugalmát tartalmazó magatartások részletezését és ennek alapján a közgyûlési döntés indokolását. (Ttv. 18. § (3) bek. b) pont)

E szabály már nem csak tiltásról, hanem hozzájárulásról is szól.

Ebbõl az következik, hogy a társasház hozzájáruló nyilatkozatot is adhat, de csak akkor, ha feltétellel kíván élni. A hatóságot a hozzájárulás nem kötelezi az engedély megadására, a hozzájáruláshoz fûzött feltétel pedig nem köti.

Szavazás a preventív tiltó és a feltételhez kötött hozzájáruló nyilatkozatról

A preventív tiltó és a feltételhez kötött hozzájáruló határozat közgyûlésen hozható meg, de írásbeli szavazás is lehetséges. Az érintett helyiség tulajdonosa is szavazhat, és tulajdoni arányát a határozatképesség megállapításánál figyelembe kell venni.

A Ttv. 19. § (1) bekezdése azt mondja, hogy a közösség a preventív tiltásról és a feltételhez kötött hozzájáruló nyilatkozatról szóló közgyûlési határozatát az összes tulajdoni hányad egyszerû többségével lehet megszavazni, de az szmsz-be olyan megszorítás is foglalható, hogy a határozat érvényessége a közvetlenül érintett szomszédos tulajdonostársak tulajdoni hányad szerinti 2/3-ának igenlõ szavazatától is függhet. Ebben az esetben tehát csak akkor érvényes a határozat, ha megvan az összes tulajdoni hányad egyszerû többsége és ezen belül a közvetlenül szomszédos különtulajdonok tulajdonostársainak összes tulajdoni hányadát 100%-nak tekintve, annak 2/3-a is igent mondott a tiltásra vagy a feltételes engedélyre. (A hatályon kívül helyezett törvényhely nem tulajdoni hányadokról, hanem tulajdonostársakról szólt, azaz a tulajdonosok számszerû többségétõl és nem a tulajdoni hányadaik többségétõl függött szavazataik ereje.

Közvetlenül érintett szomszédos tulajdonostársak

Közvetlenül érintett szomszédos tulajdonostársak a társasházban lévõ külön tulajdont vízszintesen és függõlegesen elhatároló épületszerkezet két oldalán lévõ tulajdonosok.

Ha az szmsz tartalmazza az említett megszorítást, az adott szavazáson az összes tulajdoni hányad egyszerû többségének és a közvetlenül érintett szomszédos tulajdonostársak tulajdoni hányadai legalább 2/3-ának is jelen kell lenniük ahhoz, hogy határozatképességrõl lehessen szó.

A tulajdonostársak 4/5-ének hozzájáruló nyilatkozata a külön tulajdoni építkezéshez

A Ttv. 21. §-ában foglalt rendelkezés szerint az építtetõ tulajdonostárs a lakásában tervezett olyan építkezés megkezdéséhez, amely miatt az alapító okiratot nem kell módosítani, de a munka az alapító okiratban közös tulajdonként megjelölt épületberendezésre történõ csatlakozással vagy a közös épületrész, épületberendezés mûszaki állapotának megváltozásával jár együtt, az épület biztonságának, állékonyságának megõrzése érdekében köteles az ilyen munkával közvetlenül érintett tulajdonostársak tulajdoni hányada szerinti legalább 2/3-ának írásbeli hozzájáruló nyilatkozatát beszerezni. Az építtetõ tulajdonostárs a többi tulajdonostárs hozzájáruló nyilatkozatának beszerzése nélkül jogosult a lakásában tervezett olyan építkezés elvégzésére, amely miatt az alapító okiratot nem kell módosítani és az elõbb említett körülmények nem állnak fenn. Ha az építésügyi hatóság jogerõs és végrehajtható építési engedélye alapján elvégzett munka olyan lakásmegosztást vagy lakásösszevonást eredményez, amelynek alapján a többi tulajdonostárs alapító okiratban meghatározott tulajdoni hányada változatlan marad, a közgyûlés az összes tulajdoni hányad szerinti legalább egyszerû szavazattöbbségû határozatával az alapító okiratot módosíthatja. A közgyûlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat; a határozatot közokiratba vagy ügyvéd – jogkörén belül jogtanácsos – által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A változás ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzésének feltétele, hogy az építtetõ tulajdonostárs az építésügyi hatóság jogerõs és végrehajtható használatbavételi engedélyét az ingatlan-nyilvántartási iratokhoz csatolja. A Ttv. 4/5-ös hozzájárulást elõíró szabálya tehát 2009. szeptember 30-ától többé nem létezik (Ttv. 10.§ (3) bek.).

A tulajdonostárs jogai és kötelezettségei a külön tulajdonban

A Ttvmód. 6. §-a módosította a Ttv. 20. § (1) bekezdés b)-c) pontjait. Az új szabály így szól: A tulajdonostárs köteles

a) fenntartani a külön tulajdonában álló lakást,

b) lehetõvé tenni és tûrni, hogy a külön tulajdonú lakásába a közösség megbízottja a közös tulajdonban álló épületrészekkel, berendezésekkel összefüggésben a szükséges ellenõrzés, a rendkívüli káresemény vagy veszélyhelyzet fennállása miatt a lakáson belül szükséges hibaelhárítás, valamint a fenntartási munkák elvégzése céljából arra alkalmas idõben bejuthasson a tulajdonostárs, illetõ leg a bentlakó szükségtelen háborítása nélkül,

c) a szükséges intézkedést megtenni ahhoz, hogy a vele együtt lakó személy, valamint az, akinek lakása használatát átengedte, betartsa a b) pont rendelkezéseit és azt a szabályt, hogy a tulajdonostársat külön tulajdona tekintetében megilleti a birtoklás, a használat, a hasznok szedése és a rendelkezés joga; a tulajdonostárs e jogait azonban nem gyakorolhatja a többi tulajdonostárs joga és törvényes érdeke sérelmével (Ttv. 16. §)

A közösség megbízottja

A közösség megbízottja alatt nem csak a közös képviseletet kell érteni, hanem azt a személyt is, akit például, mint vállalkozót javítási-szerelési munkával bízott meg.

A tulajdonostárs köteles a lakásában (helyiségében) tervezett építkezésrõl értesíteni a közös képviselõt vagy az intézõbizottság elnökét (1541) [Ttv. 20. § (1) bek. d) pont].

A „tervezett” kifejezés mutatja, hogy az építkezés megkezdését megfelelõ idõvel megelõzõ bejelentésrõl van szó. Megfelelõ alatt helyi adottságokat kell érteni, azaz például azt, hogy a közös képviseletnek legyen ideje értesíteni a többi tulajdonostársat, illetve lakót, vagy hogy megtehesse a szükséges biztonsági, zavar-elhárítási vagy mindazon intézkedést, amely a tulajdonostárs építési munkálatainak megkezdését elõsegíti.

A társasház szervezete és mûködése

Közgyûlés

A közösség legfõbb döntéshozó szerve a tulajdonostársakból álló közgyûlés, amelyben valamennyi tulajdonostárs részt vehet [Ttv. 27. § (1) bekezdés].

A közgyûlés határoz minden olyan ügyben, amelyet a Ttv. kizárólag az õ hatáskörébe utal; amelyet a szervezeti-mûködési szabályzat nem utal a közös képviselõ vagy az intézõbizottság, illetõleg a számvizsgáló bizottság hatáskörébe. Ez azt jelenti, hogy a közgyûlés törvényi tilalom hiányában az szmsz megalkotásával korlátozhatja saját hatáskörét úgy, hogy egyes döntések meghozatalára a tisztségviselõket hatalmazza fel.

A közösség legfõbb döntéshozó szerve a tulajdonostársakból álló közgyûlés, amelyen valamennyi tulajdonostárs részt vehet [Ttv. 27. § (1) bek.].

A közgyûlés kizárólagos hatáskörében határoz

a)  az alapító okirat módosításáról, a társasháztulajdon megszüntetésérõl;

b)  a közös tulajdonban álló épületrészek használatáról, hasznosításáról, fenntartásáról és a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások vállalásáról;

c)  a közösséget terhelõ kötelezettségek vállalásáról;

d)  a közös képviselõnek vagy az intézõbizottság elnökének és tagjainak, valamint a számvizsgáló bizottságnak a megválasztásáról, felmentésérõl és díjazásáról;

e) a közösség éves költségvetésének és elszámolásának, a számviteli szabályok szerinti beszámolójának elfogadásáról, valamint a közös képviselõ vagy az intézõbizottság részére a jóváhagyás megadásáról;

f) a közös képviselõ (az intézõbizottság elnöke, tagja), illetõleg a számvizsgáló bizottság elnöke, tagja (az ellenõrzési feladatot ellátó tulajdonostárs) ellen kártérítési per indításáról, illetõ leg büntetõfeljelentés megtételérõl;

g)  polgári jogi vita esetén permegelõzõ közvetítõi eljárás kezdeményezésérõl;

h) minden olyan ügyben, amelyet a szervezeti-mûködési szabályzat nem utal a közös   képviselõ vagy az intézõbizottság, illetõ leg a számvizsgáló bizottság hatáskörébe.

í) a külön tulajdonban lévõ nem lakás céljára szolgáló helyiség használata, hasznosítási módja megváltoztatásának esetleges tilalmáról,

j) a nem lakás céljára szolgáló helyiség megváltoztatott használatához való hozzájárulás külön feltételeket tartalmazó egyes eseteirõl vagy a változtatás tilalmáról (Ttv. 17. §;18. §),

k)  a közös tulajdon tárgyait érintõen a birtoklás, használat és hasznosítás módjáról,

l)   a közös tulajdonnal kapcsolatos elidegenítés jogáról, ha az ingatlanrész önálló ingatlanként kialakítható [Ttv. 10. § (2)-(3) bekezdés].

Közgyûlés összehívása

A közgyûlés összehívására jogosultak

Fõszabályként a közgyûlést a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke hívja össze. Közgyûlést szükség szerint, de évente legalább egyszer össze kell hívni. Az éves elszámolásról, a költségvetés megállapításáról szóló közgyûlést (évi rendes közgyûlés) a szervezeti és mûködési szabályzatban meghatározott idõpontban, de legkésõbb minden év május 31.-ig meg kell tartani.

Évi rendes közgyûlés

Az évi rendes közgyûlés az a közgyûlés, amely köteles dönteni az éves elszámolásról, a költségvetés megállapításáról.

Ha ezt az említettek elmulasztják, az egybehívásra a számvizsgáló bizottság is jogosult. A törvény nem emeli ki, de ezen nyilván a számvizsgáló bizottság elnökének intézkedését kell érteni. Kötelezõ a közgyûlés összehívása, ha azt a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkezõ tulajdonostársak a napirend, az ok és a közgyûlési határozatra tett javaslat megjelölésével írásban kérték. Ha a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke a kérés kézhezvételétõl számított 30 napon belüli idõpontra a közgyûlést nem hívja össze, azt a harmincadik napot követõ 15 napon belüli idõpontra a számvizsgáló bizottság, ennek elmulasztása esetén az összehívást kérõ tulajdonostársak vagy az általuk írásban megbízott bármely tulajdonostárs jogosult összehívni.(Ttv. 35.§ (2) bek.).

A 2011. január 2.-tól hatályba lépett módosítás értelmében tehát a közgyûlést, ha a tulajdonostársak annak összehívását kezdeményezik, a törvényben meghatározott határidõn belüli idõpontra össze kell hívni, tehát nem elegendõ a meghívó határidõn belüli kiküldése. Ellenkezõ esetben a kiküldött meghívó akár több hónappal késõbbi közgyûlési idõpontot jelölhet meg (melyre volt gyakorlati példa), így idõmúlás miatt lehetetlenül a tulajdonostársak kérésének teljesítése és számottevõ vagyoni károk keletkezhetnek. A szövegpontosítás feltétlenül szükséges azért is, mert a bíróságok a korábbi megfogalmazást nem egységesen értelmezik.

A közgyûlés összehívására vonatkozó 15 és 8 napos határidõk – közös képviselõk és számvizsgáló bizottságok kifejezett kérésére – 30 és 15 napra módosulnak, elfogadva, hogy a 100 vagy ennél is több lakásos társasházak esetében, az elõterjesztések írásos elkészítésének kötelezettségére is figyelemmel, lehetetlen a közgyûlés ennél rövidebb idõn belüli megtartása.

Az összehívás módja

A közgyûlés összehívása a közgyûlési meghívónak a tulajdonostársakhoz való eljuttatásával történik. Az összehívásnak tehát nem mellõzhetõ feltétele az írásbeli meghívó, a közgyûlést szóbeli értesítés alapján nem lehet összehívni. A meghívónak tartalmaznia kell a közgyûlésen elnöklõ személy, a közgyûlési jegyzõkönyv vezetõje és a jegyzõkönyvet hitelesítõ két tulajdonostárs megválasztására, valamint a szavazásra elõterjesztett napirendet. A meghirdetett napirendben nem szereplõ ügyben érvényes határozatot hozni nem lehet.

A társasházi közgyûlések meghívójában gyakran szerepel az ún. egyéb napirendi pontok feltüntetése. Az egyéb napirendi pontok alatt csak a különbözõ tájékoztatókat, elõzetes problémafelvetéseket lehet tárgyalni. Mivel az egyéb napirendi pont nem tekinthetõ a napirend pontos meghatározásának, ezért az egyéb napirendi pont címén tárgyalt kérdésekben nyomban nem hozható közgyûlési határozat.

A társasházi törvény hatékony mûködésének és a közgyûlés szabályszerû megtartásának a kritikus pontja a meghívó kézbesítése. Általában a meghívót a közös képviselõ személyesen adja át a tulajdonostársaknak, vagy bedobja az illetõ tulajdonostárs levélszekrényébe. (A bírói gyakorlatra vár annak az eldöntése, hogy a meghívó átvétele során analóg módon mennyiben vehetõk figyelembe a hivatalos iratok postai kézbesítésére vonatkozó szabályok, azaz a tulajdonostárssal együtt élõ hozzátartozó szabályosan átveheti-e a meghívót, vagy annak átvételére csak a tulajdonostárs jogosult közvetlenül. Problémát jelenthet az az eset is, ha a külön tulajdonnak van több tulajdonosa. Kérdés, hogy ilyenkor az egyes tulajdonostársak hogyan gyakorolják a közgyûlésen az adott külön tulajdonhoz tartozó jogaikat.)

A közgyûlési meghívó postaládába történõ bedobás útján történõ kézbesítése nem szabálytalan, de ha a tulajdonostárs vitatja annak a megtörténtét, akkor a közös képviselõnek kell bizonyítania, hogy a kézbesítésre az általa állított módon sor került-e (BH 2003/327.).

Ha az szmsz hosszabb határidõt nem határoz meg, a közgyûlési meghívót 8 nappal a közgyûlési idõpont elõtt meg kell küldeni, és azt jól látható helyre a társasházépületben ki kell függeszteni. E határidõ csak akkor lehet rövidebb, ha a közös tulajdonban álló épületrészek, épületberendezések, vagyontárgyak állékonyságát, biztonságát közvetlenül veszélyeztetõ helyzet alakult ki. [Ttv. 33. § (1)–(2) bek.]

A Legfelsõbb Bíróság egy ügyben kifejtette, hogy az írásbeli meghívó megküldése nem azonos a kézbesítéssel. „A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint e rendelkezést csak oly módon lehet értelmezni, hogy a meghívó útba indítása, postára adása stb. és a közgyûlés idõpontja között kell 8 napnak eltelni. A tagok részérõl a közgyûlési meghívó közgyûlés napját megelõzõ legkésõbbi 8. napon való átvételére vonatkozó elvárás ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy az esetek jó részében nem lehetne megállapítani a kézbesítésnek az idõpontját. Ez a helyzet nem csak egy indokolt távollét esetében következhetne be, hanem alkalmat szolgáltatna a tulajdonostársaknak arra, hogy a küldemény átvételének a megtagadásával a közgyûlés mûködését ellehetetlenítsék. Azt a tényt egyébként, hogy a 8 napos idõköz megtartásával a meghívó kikézbesítése megtörtént, a közös képviselõ tartozik bizonyítani.” A meghívót a tulajdonostárs által írásban meghatalmazott általános képviselõnek kell elküldeni, ha ilyen általános meghatalmazást a tulajdonostárs a közgyûlésen való részvételi jog gyakorlására adott. (Legfelsõbb Bíróság Pfv. X. 21 104/2006/6.)

Általános meghatalmazás

Képviseleti jogot – a törvényen, a hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül – a képviselõhöz, a másik félhez, vagy az érdekelt hatósághoz intézett nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni. Az általános meghatalmazás a meghatalmazásnak az a speciális esete, amikor a meghatalmazás nem csak egy alkalomra, illetve egy konkrét jognyilatkozat megtételére vonatkozik, hanem egy adott jogviszonyban folyamatosan jogosítja fel a meghatalmazottat jognyilatkozatok tételére. Az általános meghatalmazás csak írásban érvényes.

A közgyûlési jegyzõkönyv

A közgyûlésen – a határozatot is tartalmazó – jegyzõkönyvet kell vezetni, amelyet a közgyûlésen elnöklõ személy, a jegyzõkönyvvezetõ és két tulajdonostárs az aláírásával hitelesít (Ttv.39.§ (2) bek.).

A közgyûlésrõl felvett jegyzõkönyv kötelezõ tartalmi elemei

A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell (Ttv. 39. § (1) bek.)

a) a közgyûlést levezetõ elnök, a jegyzõkönyvvezetõ és a jegyzõkönyv hitelesítésére megválasztott két tulajdonostárs nevét;

b) azt, hogy a megjelent tulajdonostársak nevét, tulajdoni hányadát, továbbá a távol lévõ tulajdonostárs által meghatalmazott személy nevét a jegyzõkönyvhöz mellékelt jelenléti ív tartalmazza;

c) a közgyûlés határozatképességének megállapítását;

d) a tárgyalt napirendek összefoglalását;

e) a közgyûlés által meghozott határozatokat szó szerint és a szavazás eredményére vonatkozó adatokat.

A jegyzõkönyv hitelesítése nem minõsül a polgári jogi értelemben vett jognyilatkozatnak, ezért annak megtagadása esetén a Ptk. 5. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással a jognyilatkozat pótlása címén perbeli igény nem érvényesíthetõ, ilyen tárgyú keresettel a hitelesítés nem pótolható. „A jognyilatkozat a jogalany jogi következményeket, jogi hatást kiváltó akarat-elhatározásának kifejezésre juttatása; ezzel szemben a hitelesítés annak igazolása, hogy az okirat (az adott esetben a jegyzõkönyv) megfelel-e az elhangzottaknak, azonban önmagában nem akaratnyilatkozat, és joghatása az okirat bizonyító erejének keletkezése, a valóság tanúsítása. Mindezek szerint az elsõfokú bíróság álláspontja helyes abban, hogy a közgyûlési jegyzõkönyv hitelesítése nem a Ptk. 5.§-a (3) bekezdésének megfelelõ jognyilatkozat, s ez – még abban az esetben is, ha a további feltételek fennállnának – a jognyilatkozat bírósági ítélettel történõ pótlásának akadálya.” (Legfelsõbb Bíróság Pfv. I/A. 22 482/2001/4.).

A Legfelsõbb Bíróság gyakorlata szerint a jegyzõkönyv hitelesítésének a hiánya önmagában nem eredményezi a közgyûlésen meghozott határozatok érvénytelenségét. „A hitelesített közgyûlési jegyzõkönyv megfelel a teljes bizonyító erejû magánokiratnak, így az ellenkezõ bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy az abban foglalt határozatokat a közgyûlésen hozták meg olyan tartalommal és módon, ahogyan azt a jegyzõkönyv tartalmazza. A Pp. 197. § (1) bekezdése értelmében a magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek találja. A jogszabályi elõírásnak megfelelõen hitelesített közgyûlési jegyzõkönyvvel szemben a valódiságát vitató tulajdonostársat terheli annak a bizonyítása, hogy az adott jegyzõkönyv nem a valóságnak megfelelõen tartalmazza a közgyûlésen történteket. Amennyiben azonban a közgyûlési jegyzõkönyv – hitelesítés hiánya miatt – nem felel meg a teljes bizonyító erejû magánokiratnak és a tulajdonostársak bármelyike azt állítja, hogy a jegyzõkönyv a közgyûlésen történteket, így a meghozott határozatokat nem a valóságnak megfelelõen tartalmazza, a társasház-közösséget terheli annak – egyéb módon való – bizonyítása, hogy a közgyûlési jegyzõkönyv a valós tényeket tartalmazza. (BH 2005/180.)

Természetesen a tulajdonostárs a közgyûlésen nem köteles személyesen részt venni, hanem meghatalmazás útján is képviseltetheti magát. Ilyenkor a meghatalmazott személyét is a közgyûlési jegyzõkönyvben rögzíteni kell, és a meghatalmazást a jegyzõkönyvhöz mellékelni kell. Az eseti meghatalmazásra a Ptk. rendelkezései az irányadók, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ha a meghatalmazást nem foglalták okiratba, akkor a tulajdonostársnak a meghatalmazás tényét a közös képviselõhöz intézett szóbeli nyilatkozattal meg kell erõsítenie.

Határozatképesség

Szavazni csak határozatképesség esetén lehet. Határozatképességrõl akkor beszélünk, ha a jelenlévõ tulajdoni hányad meghaladja az 50%-ot. [Ttv. 36. § (1) bek.] Vannak azonban olyan ügyek, amelyekben a többséget vagy a minõsített többséget az összes tulajdoni hányadhoz kell viszonyítani. Ilyen ügyekben a közgyûlés csak akkor határozatképes, ha legalább az a tulajdoni hányad van jelen, amely minimálisan alkalmas az adott határozat meghozatalára.

Szavazás közös tulajdonú épületrész elidegenítésérõl

Ha a közös tulajdonú épületrész elidegenítésérõl van szó, az csak az összes tulajdoni hányad 2/3-ával vagy 4/5-ével határozható el. Ilyenkor a határozatképesség is csak akkor létezik, ha legalább az összes tulajdoni hányad 2/3-a vagy 4/5-öde a közgyûlésen jelen van. Ha írásbeli szavazásról van szó, a határozatképesség – tehát a jelenlévõk száma – helyett a ténylegesen szavazott tulajdoni hányadból kell kiindulni, és ehhez képest kell megállapítani, hogy megvan-e a szükséges többség. Ha azonban a többséget, illetve minõsített többséget az összes tulajdoni hányadhoz és nem a leadott szavazatok szerinti hányadhoz kell viszonyítani, közömbös, hogy mekkora tulajdoni hányad szavazott, minden körülmények között az összes tulajdoni hányadhoz kell mérni, hogy az adott határozatot elfogadták-e.

Szavazati jog

A közgyûlésen a tulajdonostársakat tulajdoni hányad szerint illeti meg a szavazati jog [Ttv. 38. § (1) bek.]. Ha a Ttv. másképpen nem rendelkezik, a közgyûlés, illetõleg a megismételt közgyûlés a határozatát a jelen levõ tulajdonostársak tulajdoni hányada alapján számított egyszerû szavazattöbbségével hozza meg [Ttv. 38. § (2) bek.]. Azt, hogy mely esetekben kell minõsített többség a közgyûlési határozat elfogadásához, az alábbi táblázat mutatja be.

Minõsített többségû határozatok szükségesek

• egyhangúság alapító okirat módosításakor,

• az összes tulajdoni hányad egyszerû többsége alapító okirat módosítás szmsz-alkotáskor,

• az összes tulajdoni hányad egyszerû többsége szmsz alkotás, módosításkor,

• az összes tulajdoni hányad egyszerû többsége alapító okirat módosítása, ha csak a külön tulajdoni lakások (helyiségek) összevonásáról, a lakás (helyiség) megosztásáról van szó, és van jogerõs és végrehajtható építési és használatbavételi engedély, valamint a változás nem érinti a többi tulajdonostárs közös tulajdoni hányadát,

• az összes tulajdoni hányad egyszerû többsége, benne a szomszédos lakások (helyiségek) tulajdoni hányadainak 2/3-a lakóépületben különtulajdonú helyiség használatának, hasznosítási módjának változtatása,

• összes tulajdoni hányad 2/3-aközös tulajdonú épületrész elidegenítése,

• összes tulajdoni hányad 2/3-a az alapító okirat 2005. június 30-áig végrehajtott módosítása, kiegészítése abban az esetben, ha önkormányzati tulajdonból átalakult társasház alapító okirata a bejegyzéskor hatályos törvény rendelkezéseit sértõ tartalommal került bejegyzésre, vagy az hiányosan tartalmazza a közös tulajdonba kerülõ épületrészek felsorolását,

• az összes tulajdoni hányad 4/5-e rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadások esetén.

A határozatképességet a közgyûlés megnyitását követõen, továbbá az egyes napirendekrõl történõ szavazást megelõzõen a közgyûlés által megválasztott elnöklõ személy és a közgyûlési jegyzõkönyv vezetõje állapítja meg. Új szabály, hogy a határozatképességet a közgyûlés során rendszeresen, minden szavazás elõtt meg kell állapítani. Erre ketten (elnök és jegyzõkönyvvezetõ) együtt jogosultak. Más személy ezt nem teheti.

Nincs rá szabály, de a két személy pozíciójából adódik, hogy egyet nem értésük esetén az elnök álláspontja az irányadó, hiszen õ jogosult berekeszteni a nem határozatképes vagy határozatképtelenné vált közgyûlést. Ilyenkor kell megismételt közgyûlést tartani. Ez ilyenkor tehát nem lehetõség, hanem kötelezettség. Az említett okból berekesztett közgyûlés után ugyanarra a napirendre nem lehet új közgyûlést egybehívni, csakis megismételtet.

Megismételt közgyûlést kell tehát tartani akkor is, ha az egyszerû többség jelen van, de az adott ügyben az összes tulajdoni hányad törvény szerinti többségére vagy netán egyhangúságra van szükség.

Ha az alapító okirat módosítását közgyûlés napirendjére tûzték és a módosításhoz egyhangúság szükséges, a közgyûlés csak akkor határozatképes, ha minden tulajdoni hányad jelen van. Ha nincs jelen, akkor tartható megismételt közgyûlés.

Ha a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásról kell határozni, a közgyûlés akkor határozatképes, ha az összes tulajdoni hányad legalább 4/5-e jelen van. Ha nincs jelen, megismételt közgyûlést lehet tartani.

Az, hogy írásbeli szavazásnál szükség van-e megismételt írásbeli szavazásra, az dönti el, hogy érkezett-e vissza annyi szavazat (akár érvényes, akár érvénytelen), amennyi egy nem írásban tartott közgyûlés határozatképességéhez vagy az adott napirend minõsített többségéhez szükséges lett volna.

Megismételt közgyûlés

A megismételt közgyûlést a közgyûléstõl számított 15 napon belül kell megtartani, mégpedig az eredetivel azonos napirendekkel, illetve a napirendek közül csak azok maradhatnak el, amelyekrõl határozatképesség okán korábban már szavaztak. [Ttv. 37. § (2) bek.]

A megismételt közgyûlés a közgyûlés napján is megtartható. A törvény nem ír elõ idõbeli távtartást a közgyûlés és a megismételt közgyûlés között. A megismételt közgyûlés a közgyûlés berekesztését követõ akár fél óra múlva is megkezdhetõ, ha a meghívó ezt helyezte kilátásba (Ttv. 37.§ (2) bek.).

A megismételt közgyûlést az eredeti közgyûlési meghívóban is meg lehet hirdetni, de ha ez nem történt meg, a berekesztett közgyûlésen szóban is meghirdethetõ. Ez azonban nem mentesíti a közös képviseletet az új idõpont elõtt 8 nappal szükséges írásbeli meghívás alól.

A megismételt közgyûlés a megjelent tulajdoni hányadokra tekintet nélkül határozatképes, de ez nem jelentheti azt, hogy ott, ahol a törvény az összes tulajdoni hányadhoz viszonyított többséget ír elõ, e többség nélkül meghozható az adott határozat.

Ha például az alapító okirat az összes tulajdoni hányad egyszerû többségével módosítható, legalább annyi igenlõ szavazatnak a megismételt közgyûlésen is össze kell gyûlnie, amennyi az összes tulajdoni hányad felét meghaladja. Ha nincs jelen az összes tulajdoni hányad legalább fele + egy szavazat, akkor ez a megismételt közgyûlés sem határozatképes az adott napirend esetében.

Írásbeli közgyûlés

Minden közgyûlés megtartható úgy is, hogy a közgyûlési határozatokról írásban szavaznak. Ez alól csak az alakuló közgyûlés és az a közgyûlés kivétel, mely elõtt még nem került sor a közös képviselet és szükség esetén a számvizsgáló bizottság megválasztására. Az írásbeli szavazáshoz ugyanis a törvény elõírja, hogy a közös képviselet a szavazási felhíváshoz mellékelje a napirendre vonatkozó és a napirendekkel összefüggõ határozati javaslatot, illetve ott, ahol számvizsgáló bizottság is mûködik, e bizottság írásbeli véleményét is. Ott, ahol még nincs közös képviselet, és kötelezõ lenne számvizsgáló bizottság, de nincs, ezek semmilyen javaslatot, véleményt nem képesek szétküldeni. Más által szétküldött ilyen tartalmú irat pedig a törvény szerint nem jogosít fel szavazásra. Ez az oka annak is, hogy az alakuló közgyûlésen kizárt az, hogy szmsz elfogadásáról írásban döntsenek. Az szmsz írásbeli elfogadására legfeljebb a következõ „írásban megtartott” közgyûlés alkalmas.

Részközgyûlés

Az szmsz az elkülöníthetõ gazdálkodású épületrészekhez tartozó lakások tulajdonostársai tekintetében létesített részközgyûlést önálló döntési jogkörrel ruháztatja fel az elkülöníthetõ gazdálkodás ügyében. Az szmsz a közgyûlés megtartásának módját az említett eseten túl is meghatározhatja részközgyûlések formájában; ebben az esetben megállapítja a részközgyûlési körzeteket. [Ttv. 41. § (1) és (3) bek.]

A részközgyûléseket – az önálló döntési jogkörrel felruházott részközgyûlés kivételével – azonos napirenddel kell megtartani, és a szavazatokat össze kell számítani. A részközgyûlések megtartására a közgyûlésre vonatkozó szabályokat kell megfelelõen alkalmazni. [Ttv. 41. § (2) bek.] Ez álláspontunk szerint azt jelenti, hogy a részközgyûlések összehívásáról a közös képviselet gondoskodik. A részközgyûlést az ott választott elnök vezeti, és a részközgyûlés dönt a jegyzõkönyvet hitelesítõ két tulajdonostárs személyérõl és a jegyzõkönyvvezetõrõl. A jegyzõkönyveket a közös képviselet õrzi, illetve küldi szét a meghozott határozatokat, vezeti a (Rész)Közgyûlési Határozatok Könyvét. Csak az elkülönült gazdálkodású részközgyûlés és csak a saját tulajdonosi köréhez tartozó tulajdonostárs esetében határozhat arról, hogy jelzálogjog bejegyzésérõl intézkedik felhalmozott hátralék okán. A földhivatali bejegyzésre a részközgyûlési határozat is alkalmas, és a földhivatal elõtt a közös képviselet ennek alapján is eljárhat, illetve köteles eljárni.

A részközgyûlésre vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni az 1938-ban készült társasház alapító okiratának azt a rendelkezését, hogy a társasházban épületenként egy-egy házgyûlés mûködik. Ha az alapító okirat szélesebb hatáskört biztosít a házgyûlés számára, mint amilyet a hatályos társasházakról szóló törvény a házgyûlés számára lehetõvé tesz, akkor a házgyûlésre vonatkozó szabályokat hatálytalannak kell tekinteni. (BH 2006/413.)

Alakuló közgyûlés

A törvény szerint a társasház az alapító okirat aláírását követõ 60 napon belül alakuló közgyûlést köteles tartani [Ttv. 12. § (3) bek.]. Az alakuló közgyûlést tulajdoni arányoktól függetlenül egybehívhatja bármelyik tulajdonostárs, sõt olyan személy is, aki nem tulajdonos. A törvény egyetlen ilyen személyt ismer: az építtetõt [Ttv. 12. § (2) bek.]. Építtetõ alatt a törvény nyilván a hatálybalépés után elkészülõ társasházépület beruházóját érti, legyen az akár jogi, akár természetes személy. A törvénybõl következõen az alakuló közgyûlést úgy kell összehívni, hogy az az alapító okirat aláírásától (az utolsó aláírás teljesítésétõl, tehát nem az okirat ellenjegyzésétõl) számított 60. napig megtartható legyen. Alakuló közgyûlés nem tartható meg írásban. Alakuló közgyûlés is megismételhetõ.

Az alakuló közgyûlés napirendje

Az alakuló közgyûlés kötelezõ napirendje:

– a társasház közös képviseletének (a közös képviselõ vagy intézõbizottság elnöke és tagjai) megválasztása,

– a házirendet is magában foglaló szmsz elfogadása,

– és ha a társasházban több mint 25 lakás (albetét) van, a számvizsgáló bizottság tagjainak megválasztása is [Ttv. 12. § (1) bek., 27. § (2) bek.].

A társasház közös képviseletének (a közös képviselõ vagy intézõbizottság elnöke és tagjai) megválasztása és a bankszámlanyitás elhatározása akkor is kötelezõ, ha az szmsz-rõl ekkor még nem születik döntés. Ha a társasházban nincs 25 albetét, számvizsgáló bizottságot nem kell, de lehet választani, és ez történhet akár az alakuló közgyûlésen, akár máskor, feltéve, hogy erre az ugyancsak az alakuló közgyûlésen vagy az azt követõ 60 napon belül tartott újabb közgyûlésen elfogadott szmsz lehetõséget ad. Az alakuló közgyûlésen döntenek kötelezõ jel-leggel a társasház bankszámlájának megnyitásáról is.

A legfeljebb hatlakásos társasház megalakulása

Ha a társasházban legfeljebb 6 lakás (albetét) van, nem kell közgyûlést, így alakuló közgyûlést sem tartani, ha a tulajdonosi közösség a Ptk. közös tulajdoni szabályai szerint kíván mûködni. Hogy errõl milyen szervezeti keretek között és mikor kell, illetve lehet dönteni, azt a Ttv. nem tartalmazza. Ha a tulajdonosok a Ttv. szerinti mûködésrõl döntenek, de ez az alapító okirat mindenki által történõ aláírásától számított 60 napon túl történt, értelemszerûen nem teljesíthetõk a Ttv. alakuló közgyûlésre és szmsz-alkotásra elõírt határidõi.

Az alakuló közgyûlés határozatainak végrehajtása

A tisztségviselõk megválasztása, a bankszámla nyitása és az szmsz elfogadása a társasház bejegyzésének hatályával történhet, ami azt jelenti, hogy az alakuló közgyûlésen meghozott ezen határozatok végrehajtása akkor kezdõdhet, amikor a társasházat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, illetve a tisztségviselõk ekkor kezdhetik meg mûködésüket, a közös képviselet ekkortól minõsül szervezeti (törvényes) képviseletnek, a bankszámla ekkor nyitható meg, az elfogadott szmsz ekkor léphet hatályba.

Az alkalmazott jogi helyzete a bejegyzésig

A bejegyzésig a tulajdonosi közösség alkalmazhatja a meghozott határozatokat belsõ viszonyaiban, de jogvita esetén e döntések hatályát a Ptk. közös tulajdoni szabályainak a tükrében kell értékelni, és a közös képviselet külsõ viszonyaiban nem törvényes (szervezeti) képviseletnek fog minõsülni, hanem az ügyleti képviseletnek, feltehetõen az általános meghatalmazás szabályai szerint, feltéve, hogy a Ptk. ezzel összefüggõ tartalmi és alaki elvárásainak megfelel.

A 60 napon túl megtartott alakuló közgyûlés

Ha az alakuló közgyûlésen a választás sikertelen, arra természetesen bármikor sort keríthetnek, tehát a törvényt nem úgy kell érteni, hogy ha az alakuló közgyûlést nem sikerül összehívni vagy azon nincs meg a határozathozatalhoz szükséges tulajdoni többség, illetve a közgyûlés ugyan határozatképes, de nincs meg a megválasztáshoz szükséges elegendõ egyetértõ szavazat, akkor a társasház tisztségviselõk, illetve bankszámla nélkül marad. A törvényi határidõ nem azt jelenti, hogy az elsõ, de 60 napon túl megtartott közgyûlés tartalmi értelemben nem alakuló. A törvény nem fûz szankciót az alakuló közgyûlés késedelmes megtartásához, a rendeltetésszerû joggyakorlás azonban azt jelenti, hogy a késedelmes megtartás nem mentesíti a társasházközösséget az alól, hogy meghozza a kötelezõ döntéseket. A szükséges döntések tehát csupán azért nem minõsülhetnek jogszabálysértõnek, mert 60 napon túl születtek meg.

Közös képviselõ ügyleti meghatalmazása

Ha az alakuló közgyûlés elõtt még nem került sor a társasház ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzésére, az alakuló közgyûlés említett határozatait és azokat, melyek bár nem tartoztak a kötelezõ jellegû határozatok közé, de a társasház jogalanyiságából fakadó jogok és kötelezettségek gyakorlását illetik (pl. közmûszolgáltatókkal a társasház nevében kötendõ szerzõdések), nem lehet végrehajtani. Végrehajtásra csakis a bejegyzés után kerülhet sor. Ez azt is jelenti, hogy a közös képviselet külsõ viszonyokban szervezeti (törvényes) képviseletet csak a bejegyzés után láthat el. A közös képviselõ vagy az intézõbiztosság elnöke azonban a tulajdonostársaktól kapott eseti vagy általános meghatalmazás esetén ügyleti meghatalmazottként eljárhat. Peres képviseletet azonban csak akkor láthat el, ha a meghatalmazó pertársa (azaz együtt perelnek).

Közgyûlési Határozatok Könyve

A közös képviselõ (az intézõbizottság elnöke) köteles a közgyûlés határozatairól és a határozatok végrehajtásáról nyilvántartást (a továbbiakban: Közgyûlési Határozatok Könyve) vezetni [Ttv. 44. § (1) bek.]

A Közgyûlési Határozatok Könyvének tartalmazza

1. a közgyûlés (írásbeli közgyûlés) idõpontját, a határozatképesség arányát,

2. a megszavazott határozatok szó szerinti szövegét és a szavazáskor jelenlévõk szavazatarányát,

3. a közgyûlési határozatok végrehajtásának módját és idõpontját,

4. a közgyûlési határozatok végrehajtásának elmaradása esetén ennek indokát.

Részközgyûlés is vezethet (Rész)Közgyûlési Határozatok Könyvét, de csak az elkülönült gazdálkodási körben hozott határozatokról.

Közgyûlési határozat megtámadása

Mint az eddigi társasházi jogszabályok, a Ttv. is engedi, hogy bármelyik tulajdonostárs keresettel kérhesse a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását. Változatlan az is, hogy ez 60 napos határidõn belül történhet és ez a határidõ anyagi jogi jellegû, tehát a megtámadási keresetnek legkésõbb a határidõ utolsó napján a bírósághoz meg kell érkeznie.  Az is változatlan, hogy csak annak a közgyûlési határozatnak az érvénytelensége állapítható meg, amely jogszabályt, alapító okiratot, az szmsz-t sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmét okozza.

A Ttv. eredeti szövege szerint a 60 napos perindítási határidõ elmulasztása jogvesztéssel jár. Idõközben az Alkotmánybíróság 3/2006. (II. 8.) AB határozatával megsemmisítette a Ttv. 42. § (1) bekezdésének a határidõ jogvesztõ jellegét deklaráló második mondatát, így a 60 napos igényérvényesítési határidõ elévülési határidõnek (1535) tekintendõ. Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában kifejtette, hogy a megtámadási határidõ jogvesztõ jellege a Ttv.-ben szabályozott jogviszonyok tekintetében nem állt ésszerû arányban a korlátozás céljával, a társasház zavartalan mûködéséhez fûzõdõ érdekvédelmével. A korábbi hatályos szabályozás mellett elõállhatott az a helyzet, hogy a tulajdonostárs keresetindítási jogát menthetõ okból, önhibáján kívül nem tudta érvényesíteni és a hátrányos következmények másként sem voltak elháríthatóak.

Elévülés

Az elévülési határidõ az anyagi jogban azt jelenti, hogy ha a követelést (vagy más a jogszabályon alapuló igényt) a jogosult menthetõ okból nem tudja érvényesíteni, akkor az akadály megszûnésétõl számított egy éven belül – egy éves vagy ennél rövidebb elévülési idõ esetében pedig 3 hónapon belül – a követelés akkor is érvényesíthetõ, ha az elévülési idõ már eltelt, vagy abból egy évnél, illetõleg 3 hónapnál kevesebb van hátra. [Ptk. 326. § (2) bek.] Ez azt jelenti, hogy a tulajdonostárs a 60 napos perindítási határidõ elteltét követõ 3 hónapon belül pert indíthat, ha igazolni tudja, hogy a 60 napos határidõn belül nem volt abban a helyzetben, hogy a közgyûlési határozat érvénytelenítése iránt pert indítson.

Jogszabályba ütközés bírósági megállapítása – érvénytelenség

Ismert, hogy a társasházi jogban a jogszabályba ütközés jogkövetkezménye eltér a Ptk. általános szabályától, tehát a Ttv. a jogszabályba ütközéshez más jogkövetkezményt fûz, nevezetesen azt, hogy az érvénytelenség nem önmagától, hanem csak akkor áll be, ha bíróság megállapítja [Ptk. 200. § (2) bek., Ttv. 42. § (1) bek.]. Ez az érvénytelenség tehát nem semmisségi jellegû, hanem megtámadási, bár a törvény nem használja a „megtámadás” kifejezést. A Ttv. szerint a közgyûlési határozatot nem megtámadni lehet, hanem érvénytelenségének megállapítását lehet kérni. Ez azért lényeges, mert ez azt is okozza, hogy a Ttv. szerinti érvénytelenségi perben a megállapítási kereset korlátai nem érvényesülnek. Közgyûlési határozat érvénytelensége iránti per akkor is indítható, ha egyébként marasztalási igény elõterjesztésére is mód lenne vagy a tulajdonostárs jogainak a társasházközösséggel szembeni megóvása nem szükséges (Pp. 123. §). A Ttv. szerint a közös képviselet jelzálog bejegyzési intézkedése miatti keresete is megállapítási kereset [Ttv. 42. § (3) bek.]. E perben a kisebbség jogos érdekeinek lényeges megsértésére nyilván nem lehet hivatkozni, mert kizárólag az adós tulajdonostárs jogairól és kötelezettségeirõl van szó.

A Legfelsõbb Bíróság egy konkrét ügyben kifejtette, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott a szervezeti és mûködési szabályzat semmisségére, mivel a közgyûlési határozat nem szerzõdés, ezért azzal kapcsolatban a semmisség kötelmi jogintézménye szóba sem kerülhet; a közgyûlési határozat valójában a tulajdonostársaknak a határozata, amely legfeljebb a társasházra vonatkozó külön szabályok szerint támadható meg. (Legfelsõbb Bíróság Pfv. E. 20.087/2003/3., ezzel kapcsolatban lásd még a Legfelsõbb Bíróság Pfv. I. 20.910/2000/4. számú határozatát is, amely szintén elvi éllel szögezi le, hogy a közgyûlés, illetõleg annak megtartása, érvényes vagy érvénytelen volta a Polgári Törvénykönyvnek a szerzõdésekre vonatkozó általános szabályaira hivatkozással nem tehetõ vitássá.)

Az ítélkezés egységes abban, hogy a határozat érvénytelenségének megállapítását a tulajdonostárs akkor is kérheti, ha a határozat nem a több tulajdonosból álló kisebbség, hanem csak egyedül az õ jogos érdekeit sérti. Ez azt is jelenti, hogy a felperesi pertársaság nem elvárás, de a Pp. 64. § (3) bekezdése szerint a kisebbséghez tartozó másik tulajdonostárs a felpereshez a per során pertársként csatlakozhat.

A bírói gyakorlat a Pp. 3. § (1) bekezdésének és a korábbi társasházi törvény vonatkozó rendelkezéseinek egybevetésébõl arra a következtetésre jutott, hogy elégséges annak vizsgálata, hogy a felperes a megtámadási idõn belül tulajdonostárs volt-e. Ez már önmagában, a közvetlen érdekeltség vizsgálata nélkül is legitimálja õt, pontosabban ez maga a közvetlen érdekeltség. Nem kizárt tehát a perindítás akkor sem, ha a felperes a sérelmes határozatot maga is megszavazta. Hasonlóképpen nem akadálya a perindításnak az a körülmény, ha a tulajdonostárs a közgyûlési határozat elfogadásakor tartózkodott a szavazástól. (Legfelsõbb Bíróság Pfv. X. 22.153/2004/4.)

A társasházi közgyûlési határozatot kizárólag a tulajdonostárs támadhatja keresettel. Az 1998. március 1. napját megelõzõen hozott közgyûlési határozatok elleni 60 napos keresetindítási határidõ – erre vonatkozó rendelkezés hiányában – nem jogvesztõ jellegû, emiatt az elkésettség az elévülés szabályai szerint kimenthetõ. A kimenthetõség miatt a keresetlevél elutasításának, illetõleg a per megszüntetésének nincs helye (EBH 2004/1035.).

A perindítási határidõ elmulasztása esetén tehát elsõsorban azt kell vizsgálni, hogy a tulajdonostárs valóban nem volt abban a helyzetben, hogy a pert az elévülési határidõn belül indítsa meg. E körben nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Ttv. 39. §-ának (3) bekezdése szerint a közgyûlésen meghozott határozatokról a közös képviselõnek vagy az intézõbizottság elnökének valamennyi tulajdonostársat írásban, a közgyûlés megtartásától számított 8 napon belül értesítenie kell. Ha a tulajdonostárs a közgyûlés összehívásáról szabályszerû módon közgyûlési meghívót nem kapott, továbbá, ha a közgyûlésen meghozott határozatokról a jogszabályban elõírt értesítés nem történt meg, akkor alappal hivatkozhat arra, hogy igényét menthetõ okból nem tudta érvényesíteni. Egyéb hivatkozási ok lehet a tulajdonostárs betegsége vagy esetleges külföldön tartózkodása stb.

Csak a társasházi tulajdonostárs kérheti a társasházi közgyûlési határozat érvénytelenségének megállapítását. E jogosultság gyakorlásához nem elegendõ a társasházi lakás kötelmi jogcímen való megszerzése (EBH 2003/864.).

A nem tulajdonostárs közös képviselõ a közgyûlési határozat megtámadására nem jogosult még akkor sem, ha esetleg a közgyûlési határozat õt érintõ rendelkezést tartalmaz. Ha a közgyûlés a közös képviselõt kellõ alap nélkül menti fel, akkor a megbízási jogviszony felmondásával kapcsolatos jogvita egyéb polgári útra tartozik (BH 2003/72., Legfelsõbb Bíróság Pfv. I/A. 21 507/2001/3.).

A Ttv. és a Ptk. szabályainak alkalmazhatósága

Nem kizárt az sem, hogy a tulajdonostársak az alapító okirat közgyûlési határozattal történt  módosítása után a megtámadási jogukat megszüntetik azzal, hogy a közgyûlést követõen a szerzõdést írásban megerõsítik, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemondanak [Ttv. 4/A.§, Ptk. 236. § (4) bek.]. A lemondásnak csak egyhangúság esetén van értelme, mert arról, hogy a tulajdonostárs lemond a megtámadás jogáról, csak õ maga dönthet. Ilyen döntést többség nem hozhat. Ha az alapító okirat módosítása nem közgyûlési határozattal történt, a jogszabályba ütközés miatti megtámadásról való lemondás oktalan, mert ilyenkor nem a Ttv. megtámadási szabályait, hanem a Ptk. semmisségi érvénytelenségre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, azaz a semmisséghez nem kell külön eljárás, és arra bármikor lehet hivatkozni [Ptk. 200. § (2) bek., 234. § (1) bek.]. Ebben az esetben az érdeksérelem nem lehet megtámadási ok, de szóba jöhet a Ptk. valamennyi semmisségi és megtámadási lehetõsége.

Az, hogy bármely tulajdonostárs kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg egy határozat érvénytelenségét, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha ez nem történik meg, egy jogszabályba ütközõ határozatra bárki jogot alapíthat, vagy emiatt kötelezettségtõl szabadulhat. Minthogy a jogszabályok érvényesülése nem függhet jogellenes társasházi mûködéstõl, és mert a bíróságok jogalkalmazási tevékenységük során mindenekelõtt a jogszabályok érvényesülését biztosítják és nem a jogsértõ közgyûlési határozatokéit, egy jogsértõ határozat nem szolgálhat bírói ítélet alapjául [Bsz. 2. § (2) bek.]. Ez azzal függ össze, hogy az érvénytelenség Ttv. 42. § (1) bek. szerinti okai között a joghatások tekintetében különbséget kell tenni. A határozat érvénytelenségének megállapítására vonatkozóan a Ttv. ugyanis a Ptk.-tól eltérõen szabályoz. Amikor egy tulajdonostárs jogszabályba ütközés, az alapító okirat, az szmsz vagy a kisebbségi érdekek sérelmének okán kéri az érvénytelenség megállapítását, nyilván a Ttv.-t kell alkalmazni, mert erre a perre a Ttv.-ben van speciális szabály.  E szerint ilyen megállapítás csak egy erre irányuló külön eljárásban történhet, ez az eljárás csak tulajdonostárs részérõl és csak 60 napon belül indítható. Arra az esetre a Ttv.-ben nincs szabály, ha a tulajdonostárs nem az érvénytelenség megállapítására indít pert, vagy a pert nem tulajdonostárs indítja. Ezekben az esetekben tehát a Ttv. 11. § értelmében a Ptk.-t kell alkalmazni. Ilyenkor a perbeli legitimáció vizsgálata nem rekedhet meg a tulajdonosi státus megállapításánál. A perbeli legitimációt ezt meghaladóan is vizsgálni kell. Semmisségre határidõ nélkül hivatkozhat az, aki jogot érvényesít vagy kötelezettségtõl kíván szabadulni, és a megállapítási keresetek korlátai is érvényesülnek.

A bírói gyakorlatban a közgyûlési határozatok megtámadásával kapcsolatban fel szokott merülni, hogy a társasház közgyûlése a korábban hozott határozatához kötve van-e vagy sem. A Legfelsõbb Bíróság értelmezése szerint a társasház közgyûlése a korábban hozott határozatát hatályon kívül helyezheti. (Legfelsõbb Bíróság Pfv. I. 22 354/2001/3.)

Szintén elvi éllel mutatott rá a Legfelsõbb Bíróság, hogy valamely közgyûlési határozat – így például a költségvetési tervezetet elfogadó határozat – érvénytelensége önmagában nem eredményezi a közgyûlésen meghozott többi határozat érvénytelenségét. Jogszabályi tiltó rendelkezés hiányában nincs akadálya annak, hogy a társasház a költségvetés egyes tételeirõl külön-külön határozatban döntsön. (Legfelsõbb Bíróság Pfv. I. 20 613/2001/7.)

A tulajdonostárs által kezdeményezett perben a tulajdonostársat terheli annak a bizonyítása, hogy a közgyûlési határozat jogszabálysértõ, az alapító okiratba, a szervezeti és mûködési szabályzatba ütközik, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár.

Közös képviselet

A közösség ügyintézését a közös képviselõ vagy az intézõbizottság látja el (együtt: közös képviselet). Az intézõbizottság tagjainak száma az elnökkel együtt nem lehet kevesebb háromnál. Az intézõbizottság elnökét, tagjait, illetve a közös képviselõt a közgyûlés a jelenlévõ tulajdoni hányadok egyszerû többségével választja és menti fel. A felmentésre bármikor sor kerülhet, a törvény ez elé nem emel idõbeli vagy más akadályt. A legalább egy elnökbõl és két tagból álló intézõbizottságot a tulajdonostársaknak saját maguk közül kell megválasztaniuk. Az intézõbizottság elnökének jogállása és felelõssége azonos a közös képviselõ jogállásával és felelõsségével. Ez azt jelenti, hogy míg a közös képviselõ lehet a tulajdonosi körön kívül esõ személy, addig az intézõbizottság elnöke és tagjai nem. Nincs kizárva, hogy akár a közös képviselõ, akár az intézõbizottság tagja jogi személy legyen. Ez olvasható ki a Ttv. 49. § (1) bek. c) pontjából.

A közös képviselet kötelezettségei

A közös képviselõ vagy az intézõbizottság jogkörében eljárva köteles:

– a közgyûlés határozatait elõkészíteni és végrehajtani, gondoskodva arról, hogy azok megfeleljenek a jogszabályok, az alapító okirat és a szervezeti-mûködési szabályzat rendelkezéseinek,

– minden szükséges intézkedést megtenni az épület fenntartásának biztosítása érdekében,

– közölni és beszedni a tulajdonostársakat terhelõ közös költséghez való hozzájárulás összegét, külön jogszabályok alapján meghatározott szolgáltatások díját, valamint érvényesíteni a közösség ezzel kapcsolatos igényeit.

– írásbeli szavazás elõkészítése, írásbeli szavazás eredményérõl való tájékoztatás,

– szmsz-bõl eredõ felhatalmazás esetén jelzálogjog bejegyzés kérése az adós tulajdonostárssal szemben,

– a tulajdonostársak által bejelentett adatok kezelése,

– számviteli iratok és a földhivatalhoz benyújtott alapító okirat és szervezeti-mûködési szabályzat megõrzése,

– a közgyûlés határozatairól és a határozatok végrehajtásáról nyilvántartás vezetése (Közgyûlési Határozatok Könyve),

– a Közgyûlési Határozatok Könyvének, illetõleg az elidegenítéssel érintett ingatlanra vonatkozó határozatoknak a bemutatása a külön tulajdont érintõ tulajdonosváltozás esetén a szerzõdõ felek kérésére,

– a tulajdonostárs kérésére írásbeli nyilatkozat adása a közösköltség-tartozásról külön tulajdont érintõ tulajdonosváltozás esetén,

– évenkénti költségvetési javaslat készítése, amely tartalmazza a közös tulajdonnal kapcsolatos várható bevételeket és kiadásokat költségnemenként, a tervezett üzemeltetési, karbantartási és felújítási munkákat, valamint a közös költséghez való hozzájárulás összegét – a tulajdonostársak nevének feltüntetésével –, a külön tulajdonban lévõ lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek szerinti bontásban,

– megbízatás alóli felmentés vagy a megbízatás megszûnése esetén a társasházra vonatkozó összes irat átadása teljességi nyilatkozattal együtt az új közös képviselet részére, annak megválasztásától számított 30 napon belül, írásbeli jegyzõkönyv alapján.

Éves elszámolás

A számviteli szabályok szerinti könyvvezetés és beszámoló alapján a közös képviselet által készített éves elszámolás tartalmazza:

– a tervezett és tényleges kiadásokat költségnemenként és a közös költség megosztásának a szervezeti-mûködési szabályzatban megállapított szabálya szerinti bontásban, ezen belül az üzemeltetési kiadásokat, valamint a karbantartásokat és a felújításokat az elvégzett munkák részletezésében;

– a tervezett és tényleges bevételeket források szerint, ideértve a közösség javára még nem teljesített – lejárt – követelések részletezését és a behajtás érdekében megtett intézkedéseket is,

– az elõzõek különbségének záró egyenlegét a pénzkészletek kezelési helye szerint részletezve;

– a közösség tulajdonát képezõ vagyontárgyak éves eszközállományának leltárát;

– a tárgyévhez tartozó, a közösség egészét terhelõ kötelezettségeket,

– a közös költségekhez való hozzájárulás elõírását és teljesítését – a tulajdonostársak nevének feltüntetésével –, a külön tulajdonban lévõ lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek szerinti bontásban [Ttv. 48. § (1) bek.].

A közös képviselet külön meghatalmazás nélkül jogosult a társasházközösség képviseletének ellátására a bíróság és más hatóság elõtt is. A közös képviselõ, illetve az intézõbizottság elnöke azonban nem lehet a tulajdonostárs perbeli meghatalmazottja, tehát csakis a közösséget, mint önálló jogalanyt képviselheti a perben.

A közös képviselet nem képviselheti a tulajdonostársat egy másik tulajdonostárssal szembeni jogvitában, a társasházközösséget a közös képviselettel szemben keletkezett igény érvényesítése során.

A 2011. január 2. napjától hatályos törvénymósosítás alapján a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke a közgyûlés határozata alapján társasház-kezelõi tevékenységet is elláthat. Ebben az esetben a szerzõdésnek tartalmaznia kell a Ttv. 52. § (2) bekezdésében meghatározott társasház-kezelõi tevékenység körében ellátandó feladatokat és az e tevékenység díjazása kérdésében történõ megállapodást is.

Ki nem lehet közös képviselõ?

Nem lehet közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke, tagja, illetõleg nem láthat el társasház-kezelõi tevékenységet:

– akit bûncselekmény elkövetése miatt jogerõsen szabadságvesztés-büntetésre ítéltek, amíg a büntetett elõélethez fûzõdõ hátrányos jogkövetkezmények alól nem mentesült,

– akit ilyen tevékenységtõl jogerõs bírói ítélettel eltiltottak, az eltiltó ítélet hatálya alatt,

– az az egyéni vállalkozó, gazdasági társaság, aki, illetõleg amely ilyen tevékenységével összefüggõen keletkezett, jogerõsen megállapított fizetési kötelezettségének nem tett eleget. [Ttv. 49. § (1) bek.]

A közös képviselet felelõssége

A közös képviselõ és az intézõbizottság elnöke és tagjai és a közösség jogviszonyára a Ttv. és az ügyviteli megbízás szabályait kell alkalmazni, ezért a közös képviselet által okozott kárért a tulajdonosi közösség egyetemlegesen felel. A közös képviselet közvetlenül és korlátlanul felel az ügyvitel nem megfelelõ ellátásáért, mint szerzõdésszegésért és az abból eredõ kárért. A megfelelõ ügyvitel során keletkezett kárért nem felelõs. A közös képviselettel szembeni igényt a társas-házközösség érvényesítheti.

Számvizsgáló Bizottság

A számvizsgáló bizottság a társasházközösség gazdálkodását ellenõrzõ szerv. Csak tulajdonostársak lehetnek tagjai. A számvizsgáló bizottság tagjai közül választja meg elnökét, döntéseit szavazattöbbséggel hozza meg. Egyébként létrejöttét, mûködését, hatáskörét az szmsz a Ttv. keretein belül szabályozza.

Huszonöt albetétesnél nagyobb társasházban számvizsgáló bizottság választása kötelezõ.

A számvizsgáló bizottság törvényben elõírt hatásköre:

– bármikor ellenõrizheti a közös képviselõ, illetõleg az intézõbizottság ügyintézését, havonként ellenõrzi a közösség pénzforgalmát,

– véleményezi a közgyûlés elé terjesztett javaslatot, így különösen a számviteli szabályok szerinti könyvvezetés és beszámoló alapján elkészített éves elszámolást és a következõ évi költségvetést, valamint a szervezeti-mûködési szabályzat által meghatározott értékhatár felett a bemutatott számlákat,– javaslatot tesz a közös képviselõ, illetõleg az intézõbizottság elnöke és tagjai díjazására,

– összehívja a közgyûlést, ha a közös képviselõ vagy az intézõbizottság elnöke az erre vonatkozó kötelességének nem tesz eleget. [Ttv. 51. § (1) bek.]

Ahol számvizsgáló bizottság nem mûködik, a társasházközösség egésze gyakorolja az ellenõrzési jogkört, és e körben saját feladatait az szmsz-ben rögzíti. Az szmsz kimondhatja, hogy a közgyûlés határozatával egy-egy évre felhatalmaz egy tulajdonostársat az ellenõrzési feladatok ellátására.

Ha a fent meghatározott feladatok ellátása számvizsgáló bizottság vagy felhatalmazható tulajdonostárs hiánya miatt nem biztosítható, e feladatok ellátásával – az szmsz errõl szóló rendelkezése esetén – a számvitelrõl szóló törvény szerinti könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult szolgáltató vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezõ és a számvitelrõl szóló törvény szerinti nyilvántartásban szereplõ (a továbbiakban: regisztrált) személy vagy olyan gazdálkodó szervezet is megbízható, amelynek van ilyen tagja vagy alkalmazottja.

A gazdasági ellenõrzést segítõ személy (Ttv. 51/A. § (1) bek.)

A Ttv. módosítása szerint 2011. január 2. napjától szerint gazdasági ellenõrzést segítõ személyt kell igénybe venni a számvizsgáló bizottság, illetõleg az ellenõrzési jogkör gyakorlója feladat-ellátásának segítésére –különösen a számviteli szabályok szerinti könyvvezetés és beszámoló alapján elkészített éves elszámolás és a következõ évi költségvetési javaslat elõzetes vizsgálatára és véleményezésére –

– ha a közösség éves pénzügyi forgalma meghaladja a húszmillió Forintot, vagy az alapító okirat szerint külön tulajdonban lévõ lakások és nem lakás céljára szolgáló helyiségek száma meghaladja az ötvenet. Gazdasági ellenõrzést segítõ személy a számvitelrõl szóló törvény szerinti könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult szolgáltató vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezõ és regisztrált személy lehet.

A gazdasági ellenõrzést segítõ személy igénybevehetõsége abban az esetben áll fenn, ha nincs számvizsgáló bizottság, vagy legálabb egy olyan tulajdonostárs, aki ellássa a havi számlák és a közös képviselõ ügyintézése ellenõrzését, valamint a további bizottsági hatáskörbe tartozó feladatokat, és a gazdasági ellenõrzést segítõ személy igénybevételére az szmsz kifejezett felhatalmazást ad.

Sem a Ttv., sem a Számvitelrõl szóló törvény, sõt más jogszabály sem definiálja azt, hogy mit kell érteni pénzügyi forgalmon, ezért ezt a kifejezést köznapi jelentése alapján kell értelmezni. Pénzforgalom alatt nyilván a közösséghez befolyó és onnan kiáramló kifejezetten pénzben megtestesülõ eszközöket kell érteni, azaz nem kell érteni minden típusú, vagyoni értékkel bíró tranzakciót (pl. vagyoni értékû jogok megszerzését, átadását). A társasház-közösség a közös tulajdonnal összefüggésben, saját vagyoni ügyeit illetõen önálló jogalanyisággal bír, ezért az õ és a tulajdonostársak közötti pénzügyi mozgások – pl. a közös költség befizetés is – pénzügyi forgalomnak minõsül. (Az egyéb bevétel és kiadás pedig nyilvánvalóan pénzügyi forgalom.)

Amennyiben tehát a társasház-közösség közös költség bevétele meghaladja a 20 millió forintot, a gazdasági ellenõrzést segítõ személy igénybevétele kötelezõ. Ha az elõzõ évben a bevétel 10 millió forintfelett volt és a kiadás is legalább ennyi, a pénzügyi forgalom ebben az esetben is elérti a 20 millió forintot, azaz ekkor is kötelezõ a gazdasági ellenõrzést segítõ személy igénybe vétele.

A törvény szerint csak attól az idõponttól kötelezõ a gazdasági ellenõrzést segítõ személy évrõl-évre történõ igénybevétele, ha a különtulajdonú társasházi ingatlanok száma meghaladja az ötvenet. Ha nem haladja meg, az igénybevétel csak akkor kötelezõ, ha az éves pénzügyi forgalom több, mint a 20 millió forint. A pénzügyi forgalom tényszám, tehát nem egy tervezett összeg. Lezajlott pénzügyi mûveletek kifejezése. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a számvizsgáló bizottság, illetõleg a közösségen belül az ellenõrzési jogkört gyakorló személy azt állapítja meg, hogy az elõzõ év pénzügyi forgalma meghaladta a 10 millió forintot, az elõzõ év számviteli ellenõrzésére köteles igénybe venni a gazdasági ellenõrzést segítõ személyt.

Az, hogy a számvizsgáló bizottság vagy az ellenõrzésre jogosult személy veszi igénybe a gazdasági ellenõrzést segítõ személyt, nem azt jelenti, hogy õ köt vele szerzõdést és õ fizeti a díját, hanem azt, hogy értesíti a közös képviseletet e személy szükségességérõl és a közös képviselet a társasház-közösség nevében és képviseletében megbízza õt, azaz megbízási szerzõdést köt vele. Akkor jár el a közös képviselet helyesen, ha a megbízási szerzõdést az adott feladat elvégzésére, a feladat befejezéséig, vagy egyébként határozott idõre köti meg. A gazdasági ellenõrzést segítõ személy díját a közös költség bevételekbõl kell fizetni, és ez – szmsz-tõl függõen – nem feltétlenül jelenti azt, hogy errõl eseti közgyûlési határozatot kell hozni, hanem csak azt jelenti, hogy általános szervezeti képviseleti jogkörét gyakorolva a közös képviselet köteles felelõsen mérlegelni, hogy kivel és milyen díjazás mellett köt szerzõdést. Azt, hogy meghaladja-ea 20 millió forintot az éves pénzügyi forgalom, a gazdasági ellenõrzést segítõ személy díjazása nélkül kell vizsgálni, hiszen még a megbízása elõtt kell beállnia a 20 milliós pénzforgalmi határértéknek.

A törvény a társasház-közösségre bízza, hogy regisztrált személyt, azaz okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezõ a számvitelrõl szóló törvény szerinti nyilvántartásban szereplõ személyt, vagy a számvitelrõl szóló törvény szerinti könyvviteli szolgáltatás végzésére jogosult szolgáltatót bíz-e meg. Az is a közösségre van bízva, hogy természetes személyt vagy céget bíz-e meg. Nem kötelezõ a gazdasági ellenõrzést segítõ személy igénybevétele a következõ esetekben:

– az ellenõrzési feladatok ellátása biztosított, tehát van számvizsgáló bizottság, vagy egy tulajdonostárs, aki elvégzi a feladatokat,

– a számvizsgáló bizottság elnöke vagy tagja mérlegképes könyvelõi vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezõ és regisztrált személy, vagy

– a közös képviselõ, az intézõbizottság elnöke vagy tagja mérlegképes könyvelõi vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkezõ és regisztrált személy, vagy társasház-kezelõi vagy ingatlankezelõi szakképesítéssel rendelkezik és megfelel a Ttv. szerinti feltételeknek.

A gazdasági ellenõrzés segítésével olyan gazdálkodó szervezet is megbízható, melynek tagja vagy alkalmazottja rendelkezik a Ttv.-ben meghatározott szakképesítéssel. A gazdálkodó szervezet megbízásakor a gazdasági ellenõrzést segítõ természetes személyt is meg kell nevezni.

A gazdasági ellenõrzést segítõ személyta közös képviselõnek meg kell hívnia a közgyûlésre (de ha ezt elmulasztaná, önmagában a megbízás is feljogosítja a gazdasági ellenõrzést segítõ személyt a közgyûlés pénzforgalommal kapcsolatos napirendi pontok tárgyalásán való részvételre). A törvény ugyan pontatlanul fogalmaz, de a gazdasági ellenõrzést segítõ személyt nyilván akkor is meg kell hívni az adott napirendek tárgyalására, ha a közgyûlést nem a közös képviselõ hívta össze.

A gazdasági ellenõrzést segítõ személy jogai és kötelezettségei

A Ttv. 2011. január 2. napjától hatályba lépett rendelkezései számviteli ellenõrzési feladatkörbe tartozó jogokat és kötelezettségeket állapítanak meg a gazdasági ellenõrzést segítõ személy részére. Ez alapján megszûnik az a korábbi bizonytalan jogi helyzet is, miszerint a gazdasági ellenõrzést segítõ személy kötelezõ feladataként – a közösség vagyonának csökkenése illetve a tisztségviselõk felelõsségére utaló tények esetére – meghatározott kérése ellenére, a közgyûlés összehívását a közös képviselõ következmények nélkül elmulaszthatta.

A gazdasági ellenõrzést segítõ személy feladata a számviteli szabályok szerinti könyvvezetés és beszámoló alapján elkészített éves elszámolás és a következõ évi költségvetési javaslat – éves közgyûlés elé terjesztett – tervezetének elõzetes vizsgálata és véleményezése.

A gazdasági ellenõrzést segítõ személy feladatának elvégzése céljából betekinthet a közösség számviteli nyilvántartásaiba – ideértve a pénzforgalommal kapcsolatos iratokat is -, az azt alátámasztó bizonylatokba, dokumentumokba, valamint a közös képviselõtõl, az intézõbizottság elnökétõl, tagjaitól és a számvizsgáló bizottság elnökétõl, tagjaitól felvilágosítást kérhet.

A gazdasági ellenõrzést segítõ személy tanácskozási joggal vesz részt az éves elszámolás, és az éves költségvetési javaslat, mint közgyûlési napirendi pont tárgyalásán, amelyre õt kötelezõ meghívni. A gazdasági ellenõrzést segítõ személy a véleményérõl és vizsgálatának eredményérõl – ideértve azt is, ha tudomást szerez a közösség vagyonának várható jelentõs csökkenésérõl, illetve más olyan tényrõl, amely társasházi tisztségviselõ felelõsségre vonását vonhatja maga után -, írásban köteles tájékoztatni a közgyûlést. A gazdasági ellenõrzést segítõ személy e tájékoztatását a meghívóhoz mellékelni kell; ennek elmulasztása esetén az e körbe tartozó napirendi pontokról hozott közgyûlési határozat érvénytelen.

2011 szeptember, dr. Hidasi Gábor