4/2016 Tulajdonosváltozás és közös költség

Van úgy, hogy a tulajdonostárs közös költség tartozást maga után hagyva adja el az ingatlanát. Tartozik-e az új tulajdonos a régi helyett?

Hol igen, hol nem, és ezt tényleg földrajzilag kell érteni. Az ország nagyrészén a bíróságok elutasítják az új tulajdonossal szembeni keresetet. Budapesten és Debrecenben viszont lehet, hogy pervesztes lesz, aki bár mindig pontosan fizetett, de olyan személytől vette az ingatlanát, aki hátralékot halmozott fel. Ennek a sajátos helyzetnek az az oka, hogy a 2003. évi CXXXIII. tv. (Tht.) nem ad kifejezett eligazítást ebben a kérdésben, és egyes bíróságok a törvény egyik, egyébként nem ezt a kérdést szabályozó rendelkezéséből olyan tartalmat olvasnak ki, miszerint a tartozás törvénynél fogva átszáll (Ptk. 6:207.§), tehát tulajdonosváltás esetén a társasházközösség akkor is az új tulajdonostól követelheti, ha azt az elődje halmozta fel. Az, hogy az új tulajdonos érvényesít-e követelését a korábbival szemben, e bíróságok szerint nem társasházi, hanem a vevő és az eladó közötti szavatossági ügy.

 

A téma szempontjából vizsgálni szükséges, hogy valójában mi is a „közös költség”, és mi a közös tulajdoni jogközösség pontos tartalma a társasházban.

 

A Tht. 24.§ (1) bekezdéséből megtudhatjuk, hogy „A közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (a továbbiakban együtt: közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat másképp nem rendelkezik.” Bár e szabály alapvető tartalma nem a közös költség definiálása, megtudhatjuk belőle, hogy a közös költség a közös tulajdonú épületrészek és berendezések fenntartásának költsége, és ez a tulajdonostársakat terheli. Egyébként e szabály pontatlan, hiszen a társasházközösség nem csak épületet tarthat fenn, hanem az egész ingatlant, így pl. a társasházi telket is, valamint az ingatlanfenntartás költségén túl további közös költségek is léteznek. Ilyenek például a közösség szervezetének és eszközeinek működtetési kiadásai, a jogérvényesítés költségei, a közterhek és a közösség egészét terhelő más fizetési kötelezettségek is (Tht. 3.§ (3) bekezdés; 28.§ (1) bekezdés b)-c) pont).

 

A Tht. 43.§ (1) bekezdés c) pontból azt tudhatjuk meg, hogy a tulajdonostársak valójában nem közös költséget fizetnek. Ők a közös költséghez való hozzájárulást fizetik, mégpedig a törvény vagy az szmsz szerinti módon. A közös költséget tulajdonképpen az önálló jogalany társasházközösség fizeti, mikor a fenntartás és a közös ügyek intézés során harmadik személyeknek kifizetéseket teljesít (Tht. 3.§ (1) bekezdés). A közös költség tehát az ő terhe.

 

A Tht. semmilyen szabályt nem tartalmaz arra, hogy mikor kell hozzájárulni a közös költséghez, azaz hogy tulajdonképpen mikor is esik késedelembe a tulajdonostárs. Úgy tűnik, hogy ezt a szervezeti és működési szabályzatra (szmsz) és az eseti közgyűlési határozatokra bízza, de e körben figyelmet érdemel, hogy: „A közgyűlés a határozatával a legalább három hónapnak megfelelő közös költség összegének befizetésével hátralékba került tulajdonostárs külön tulajdonának és a hozzá tartozó közös tulajdoni hányadának jelzálogjoggal való megterhelését rendelheti el a hátralék megfizetésének biztosítékául.” (Tht. 30. § (1)  bekezdés); „A jelzálogjog bejegyzésének elrendelése három hónapnak megfelelő hátralékonként megismételhető” (Tht. 32.§ (2) bekezdés). Ezek nem a fizetési ütemezés kógens szabályai, de annak a társasházközösségnek, amely legalább abból nem akar vitát, hogy mikor érte el a nem fizetett összeg a jelzálogjog bejegyezhetőségének törvényi határát, célszerű a havi ütemezést alkalmaznia. (A Tht. 30.§ (1) bekezdése szintén pontatlan, mert a tulajdonostárs nem a közös költség összegének befizetésével kerül hátralékba, hanem a közös költséghez való hozzájárulással.)

 

A társasház sajátossága, hogy önálló (nem közös) és közös tulajdonú ingatlanok együttese (dologegyüttes). Alanyi oldalról nézve, aki a társasházban önálló ingatlan tulajdonosa, törvénynél és az alapító okiratnál (tehát szerződésnél) fogva tulajdonostársa a közös tulajdonnak is, mégpedig éppen úgy, hányadok szerint, mint a hagyományos közös tulajdon esetében (Ptk. 5:73.§ (1) bekezdés; 5:85.§ (1) és (3) bekezdés).

 

A hagyományos közös tulajdontól eltérően, melyben a jogközösség nem önálló jogalany, ezért csak a tulajdonostársak állnak jogviszonyban egymással, a társasházi jogközösség jellemzője, hogy a tulajdonostársak egymással és saját tulajdonosi közösségükkel, a társasház-közösséggel is jogviszonyban állnak, hiszen az utóbbi maga is jogalany, önálló jogok és kötelezettségek hordozója. A közös tulajdonosi jogközösség tagjai a tulajdoni hányadok forgalmával változhatnak, a társasházközösség alanyai ezzel szemben a különtulajdonok és azok belső tulajdoni hányadai átruházásával cserélődhetnek. Ez azonban nem érinti a társasházközösség külső jogviszonyait, szerkezetét, önállóságát, nem okozza az alapító okirat és a szervezeti és működési szabályzat módosulását. A tulajdonjog átszállásának tényével a társasházközösség és az új tulajdonos között egy addig nem létező, új jogviszony keletkezik, és nem egy, a korábbi tulajdonossal létezett jogviszony folytatódik. Mindebből következik, hogy a társasházi jogviszony a közös tulajdonosi jogközösség kétkomponensű sajátos fajtája. A társasházi önálló ingatlanok tulajdonosainak egymással fennálló jogviszonyából és e személyek társasházközösséggel fennálló jogviszonyából áll.

A társasház közös tulajdonú ingatlanrészeit a társasházközöség tagjai kötelesek fenntartani. Ez a Ptk-ból, a Tht-ből, az alapító okiratból és az szmsz-ből eredő kötelezettség, és egyébként is evidens. Nem evidens, hanem törvényi kreáció viszont, hogy a hagyományos közös tulajdontól eltérően, a társasházak esetében a fenntartást egy önálló jogalany, a társasházközösség köteles bonyolítani és elvégezni (elvégeztetni). A Tht. 3.§ (1) bekezdése szerint ugyanis a közös tulajdon felett ő gyakorolja a tulajdonosi jogokat, viseli a közös tulajdon terheit. Erre tekintettel a fenntartás terhei is rá hárulnak. Saját vagyon és önálló vagyoni jogok nélkül azonban mindez elképzelhetetlen. A törvénynek tehát gondoskodnia kell a jogi önállóságról és a saját vagyonról. Az előbbiről a Tht. 3.§ (1) bekezdése gondoskodik. A Tht. 24.§ (1) bekezdése pedig úgy garantálja a saját vagyont, hogy a tulajdonostársakat vagyonjuttatásra, a közös költséghez történő hozzájárulás fizetésére kötelezi, a társasházközösségnek pedig jogot ad e hozzájárulás követelésére. A társasházközösség és a mindenkori tulajdonostársak között törvényes vagyonjuttatási kötelem áll fenn. Ez a kötelem az alapító okirattal, tehát szerződéssel, vagy a már bejegyzett társasház esetében a társasházi önálló ingatlan tulajdonjogának megszerzésével keletkezik. E kötelem értelemszerűen akkor szűnik meg, amikor a tulajdonjog is megszűnik[1]. Mint minden kötelem, ez is megsérthető. A közös költséghez való hozzájárulás késedelme, hiányos teljesítése vagy megtagadása a kötelemsértés. Ez nyilvánvalóan vagyoni hátrányt (kárt) okoz a jogosultnak, a társasházközösségnek.

 

A tulajdonos nem a társasházközösség kiadásait (közös költségeit) előlegezi vagy téríti meg, hanem pénzbeli hozzájárulást fizet abból a célból, hogy a társasházközösség rendelkezzen saját vagyonnal, amit a saját költségeire (a közösség költségeire = közös költségre) fordíthat.

A társasházközösség vagyona, ideértve a követeléseket is, nem a tulajdonostársak vagyona. Azzal nem ők gazdálkodnak, hanem a társasházközösség. Gazdálkodásáért önálló felelősséggel tartozik. Vagyongazdálkodásáról be kell számolnia a tulajdonostársaknak. A fel nem használt vagyonra nincs visszaosztási joga és kötelezettsége.

 

A vagyonjuttatási kötelem okszerűen nem keletkezhet korábban, mint az a jog, ami a fenntartási kötelezettséget okozza. A fenntartási kötelezettséget a tulajdonjog okozza. A Ptk. 6:217.§-ban írt esettől eltekintve nyilvánvaló, hogy egy tulajdonost csakis tulajdonjogának keletkezésétől terhelheti a fenntartás, miáltal a vagyonjuttatás kötelezettsége. A tulajdonjog kezdődik és véget ér. Ehhez képest kezdődik és ér véget a közös tulajdon fenntartásának, miáltal a vagyonjuttatásnak a kötelezettsége is. Ez vezethető le a Ptk 5:22.§-ából is[2]. Tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonost attól kezdődően terheli a fenntartási, miáltal a vagyonjuttatási kötelezettség, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik[3]. Ekkor keletkezik a tulajdonjoga. E jog keletkezése előtt mást terhel a fenntartási és vagyonjuttatási kötelem. A korábbi tulajdonost. Az ő fenntartási és vagyonjuttatási kötelme hátterében is az állt, hogy tulajdonos volt. Esetében is a társasházközösség volt, aki a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket gyakorolta a közös tulajdon felett, miáltal viselte ennek terheit, és ennek okán fenntartotta a társasházat.

 

Az előbbi elvi alapvetés megválaszolatlanul hagyja azt a kérdést, hogy terheli-e az új tulajdonost a korábbi tulajdonos által felhalmozott közös költség tartozás, tehát a Tht-t a Ptk. 6:207.§ szerinti jogszabálynak kell-e tekinteni. A Ptk. e szabálya úgy szól, hogy „Ha a tartozás jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.” E szabály alkalmazásához az szükséges, hogy a jogszabály, jelen esetben a Tht. tartalmazzon rendelkezést arról, hogy a közös költség tartozás átszáll az új tulajdonosra. Nem tartalmaz, mert ha tartalmazna, a joggyakorlatban sem merülnének fel ezzel kapcsolatos értelmezési viták. A Tht. tartozásátszállásról szóló rendelkezésének hiányában a Ptk. tartozásátvállalási szabályait nem lehet alkalmazni.

 

A Tht. adott kérdéshez legközelebb álló szabálya a 22.§ (6) bekezdés: „Ha a tulajdonostárs vagy a volt tulajdonostárs, … a közös költség tartozását, illetőleg a közüzemi szolgáltatásra, a központi fűtés- és melegvíz-szolgáltatásra fennálló díjtartozását kiegyenlítette, a közös képviselő (az intézőbizottság elnöke) a részére bejelentett és a tartozással összefüggő adatot haladéktalanul köteles törölni.” E mondat tulajdonképpen az adatkezelésről szól, de sok minden mást is megtudhatunk belőle. Többek között azt, hogy a törvény ismeri a társasházközösség volt tulajdonossal szembeni jogát, követelését. Kiderül belőle az is, hogy a közös költség és közmű díj tartozás a tulajdonosváltozás után is a volt tulajdonosé, miáltal nyilvánvaló, hogy az új tulajdonostól – a tartozásátvállalást és a követelésbiztosítékokat kivéve – nem követelhető. A Tht. 22.§ (6) bekezdése teszi nyilvánvalóvá, hogy a tulajdonosnak a volt tulajdonos tartozásért nincs felelőssége, tehát a vagyonjuttatási kötelem megsértésével okozott vagyoni hátrányért a Tht. nem teszi felelőssé az új tulajdonost. Ha pedig nem teszi, akkor a Ptk. az irányadó, hiszen a Tht. 4/A. §-a úgy szól, hogy: „A társasháztulajdonnal kapcsolatban a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit az e törvényben nem szabályozott kérdésekben kell alkalmazni.”

A Ptk. 6:1.§ (1) bekezdése szerint „A kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére.” A Ptk. 6:2.§ (3) bekezdése pedig úgy szól, hogy „Kötelem jogszabályból, … akkor keletkezik, ha a jogszabály, … így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a szolgáltatást meghatározza. Ezekre a kötelmekre a kötelmek közös és a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.” A Tht. 24.§ (1) bekezdéséből, tehát jogszabályból keletkezik a vagyonjuttatási kötelem. Ez a jogszabály meghatározza a jogosultat (társasházközösség), a kötelezettet (tulajdonos) és a szolgáltatást (hozzájárulás a közös költséghez). Ez tehát az a kötelem, amire a szerződések általános szabályait kell alkalmazni.

 

A szerződések általános szabályi közül a Ptk. 6:58.§ a legalapvetőbb: „A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.” E szabályt a társasházi jogviszonyra vetítve egyértelmű, hogy a szerződés egyik oldalán a társasházközösség, a másik oldalán a tulajdonos áll. A tulajdonos felelősséggel tartozik a társasházközösséggel szemben azért, ha nem fizet. A nem fizetésért fennálló felelősség jogkövetkezménye, hogy a társasházközösség követelést érvényesíthet, mégpedig nyilvánvalóan vele szemben, hiszen a nem fizetésért (a szerződésszegésért) mást nem terhel felelősség.

 

Ez az ítélkezésben is természetes mindaddig, amíg a tulajdonosi jogviszony fennáll. Az ítélkezés attól a pillanattól bizonytalanodik el, amikor a tulajdonjogot átruházzák, miközben a bíróságok számára is nyilvánvaló, hogy az ingatlan tulajdonjogának átruházása a nemfizetésért fennálló felelősséget és ennek jogkövetkezményeit nem szünteti meg. A tartozás akkor sem a külön tulajdonú ingatanhoz tapad, tehát nem dologi hatályú, amikor annak még az a tulajdonosa, aki nem fizetett. Ezen az ingatlan eladása sem képes változtatni.

 

A nem fizetésért (a szerződésszegésért) felelős személye és a tartozás kötelezettje csak akkor lehet különböző személy, ha a tartozás a felelősről más személyre szállt át. Az átszállás történhet jogszabály, jogilag releváns tény bekövetkezése és a tartozás átruházására irányuló jogügylet (átruházás) útján. Utóbbi jellemzően a tartozásátvállalás. A szerződésszegésért fennálló felelősségből eredő követelést más személlyel szemben csak akkor lehet érvényesíteni, ha az átszállt rá. A közös költség hozzájárulás átszállásáról jogszabály nem rendelkezik. Azt sem mondja ki, hogy az öröklésen kívül létezhet más olyan jogilag releváns tény, ami a tartozást leválasztja a felelősről. Ha lenne ilyen jogszabály vagy tény, az ítélkezési gyakorlat sem lenne bizonytalan. A közös költség hozzájárulásból eredő tartozás átszállása élők között tehát jellemzően tartozásátvállalással képzelhető el. Ez az eredeti adós (a tulajdonos), a vevő és a társasházközösség közötti háromoldalú szerződése (Ptk 6:203.§). Az ingatlan adásvételi szerződés nem tartozásátvállalás, mert csak a tulajdonos és a vevő köti meg. Akkor válik azzá, ha abban a társasházközösség is részessé válik, és a három fél kifejezetten megállapodik abban, hogy a közös költséggel kapcsolatos tartozást a vevő fizeti meg, és a társasházközösség ezt kizárólag tőle követelheti. Ha ilyen megállapodás nem születik, az eladó marad az egyedüli adós.

 

A hatályos Ptk. ismeri a teljesítéselvállalás jogintézményét is (6:205.§). Ez az adott esetben a tulajdonos és a vevő kétoldalú megállapodása, ami a társasházközösséget nem jogosítja arra, hogy a követelését a vevővel (az új tulajdonossal) szemben érvényesítse.

 

Új a Ptk-ban az is, hogy ha a tulajdonos és a vevő együttesen vagy mindketten külön-külön értesítik a társasházközösséget arról, hogy teljesítésátvállalásban állapodtak meg, a tulajdonos és a vevő egyetemlegesen felel a tartozásért, a társasházközösség pedig bármelyiktől vagy mindkettőtől követelheti a tartozás egészét (tartozáselvállalás – Ptk. 6:206.§).

 

Létezhet és a gyakorlatban gyakori is az az eset, hogy a társasházközösség belső normái, alapvetően a szervezeti és működési szabályzat tartalmazza azt, hogy az új tulajdonos egyedül, egyetemlegesen vagy kezesként felel a korábbi tulajdonos tartozásáért. Minthogy az ingatlan tulajdonjogának megszerzésétől kezdőden a társasházközösség belső normáinak hatálya külön elfogadó nyilatkozat nélkül is kiterjed a vevőre, a tartozást átvállaltnak, egyetemlegesnek vagy a vevő által biztosítottnak kell tekinteni. A társasházközösséget a tartozás átvállalási ügyletben belső normái okán kell részesnek vagy olyannak tekinteni, aki a kezességről a vevővel megállapodott.

 

Ha a nem fizető tulajdonostársra a késedelemmel okozott károkért fennálló felelősség szabályait alkalmaznánk[4], ami azért nem idegen a vizsgált helyzettől, mert a nem fizetés késedelemben megnyilvánuló szerződésszegés, ami vagyoni hátrányt okoz, még plasztikusabbá válna, hogy nem felelhet a tartozásért az az új tulajdonos, aki kötelmének megfelelően rendesen fizet. E felelősség lényege ugyanis az, hogy csakis az kötelezhető a késedelemből eredő kár megtérítésére, aki késedelembe esett. Ha nem az új tulajdonos esett késedelembe, nem kötelezhető a kár megtérítésére[5]. A szerződésszegéssel járó kárfelelősség nem vándorol a károkozóról a kárt nem okozóra például azért, mert az előbbi eladta azt az ingatlanát, melynek kapcsán fizetési késedelembe esett. Mindebből pedig nyilvánvaló, hogy a nemfizetéssel okozott kárt a társasházközösség sem követelheti mástól, mint attól, aki a vele szemben késedelembe esett. Minden más eset az objektív felelősségre hajazna, de ez az eset az ingatlantulajdonhoz kapcsolódó egyik objektív felelősségi alakzatba se illeszkedik.

 

Minthogy egyes bíróságok a Tht. 46.§-ából az itt kifejtettek ellenkezőjét, és azt vezetik le, hogy adott esetben a Ptk. 6:207.§ a Tht.-ra utal, álláspontjuk vizsgálatát célszerű a Tht. 22.§ (6) bekezdésének a Tht. 46.§-al történő összevetésével kezdeni. Ez így szól:

 

„(1) A közös képviselő (az intézőbizottság elnöke) a külön tulajdont érintő tulajdonosváltozás esetén – a tulajdonostárs kérésére – köteles írásbeli nyilatkozatot adni a közösköltség-tartozásról. Ha tartozás áll fenn, a nyilatkozatban a hátralék összegét is meg kell jelölni. Az írásbeli nyilatkozat tartalmáért fennálló felelősségre a Ptk. szabályai az irányadóak.

(2) A tulajdonostársnak az ingatlan per-, teher- és igénymentességéről tett szavatossági nyilatkozata a közösköltség-tartozás alól történő mentesség szavatolására kiterjed akkor is, ha a szerződés megkötése során a tartozás fennállásának kérdésében nem kéri a közös képviselő (az intézőbizottság elnöke) e törvényben meghatározott nyilatkozatának megadását.”

 

Ezekben a rendelkezésekben valóban van szó közös költség tartozásról, és tulajdonosváltozásról, de arról nincs, hogy a régi tulajdonos tartozását az újnak kell megfizetnie. Az (1) bekezdés tárgya a közös képviseletnek a tulajdonostárs (az eladó) kérésére történő igazolásadási kötelezettsége. A (2) bekezdésben pedig nem a régi és az új tulajdonos és a társasház viszonyáról, hanem az eladó vevővel szembeni szavatossági nyilatkozatának tárgyi hatályáról van szó annyiban, hogy az mindenképpen kiterjed a közös költségre. Egyes ítéletek ennek ellenére azt állítják, hogy a Tht. 46.§-ból megalapozottan vonható le következtetés arra, hogy tulajdonosváltozás esetén az eladó közös költség tartozásának a vevő lesz az adósa, tehát ez tőle követelhető. Szerintük a közös képviseletet terhelő nyilatkozattételi kötelezettségre nem lenne szükség, ha a jogalkotó nem azt akarta volna, hogy a vevőt az eladó tartozására nézve fizetési kötelezettség terhelje. Azzal viszont nem foglalkoznak, hogy e szabálynak mi a viszonya a Tht. 22.§ (6) bekezdéséhez: a tulajdonosváltozással megszűnik-e társasházközösség korábbi tulajdonossal szembeni igénye, vagy netán szaporodik a kötelezettek száma (Ptk. 6:29.§ (1) bek.). Szerintük az ex lege tartozásátszállást támasztja alá a szavatossági nyilatkozat tárgyi hatályának törvényi kiterjesztése is. Nem adnak magyarázatot ugyanakkor arra, hogy mi van akkor, ha ezt a szavatossági nyilatkozatot az eladó nem adja meg. Az sem egyértelmű, hogy ez az irányzat megállítja-e az új tulajdonos felelősségét az őt megelőző tulajdonos tartozásánál, vagy kiterjeszti a tartozók és tartozások végtelen láncolatára is. E személet 2015. év végéig azt sem zárta volna ki, hogy a pontosan fizető új tulajdonostárs ingatlanát terheljék meg közös költség tartozást biztosító jelzálogjoggal.

 

A felelősségkiterjesztő irányzattal szemben hiszem, hogy a Tht. 46.§ rendeltetése nem a Ptk. 6:207.§ szerinti jogszabály, nem a tartozás törvényi átruházása, hanem az eladó szerződéses tájékoztatási kötelezettségének segítése. Az is a rendeltetése, hogy segítse a vevő tájékozódását az eladó és a társasházközösség viszonyáról; a jelzálogbejegyzés tulajdonjogbejegyzés előtti veszélyéről (ami egy bankkölcsönnél a vételár teljesítését is akadályozó körülmény lehet). A vevő tájékozódása pedig nem azért fontos, mert törvénynél fogva ő felel az eladó tartozásáért, hanem azért, mert megeshet, hogy a szerződéskötés után kér valamit, de kérése teljesítését a társasházközösség ahhoz köti, hogy a tartozást egyenlítse ki (erre számtalan példa van). A közös képviselet igazolása különösen fontos akkor, ha az adásvétel során a felek abban állapodnak meg, hogy a vevő átvállalja az eladó közös költség tartozását. Az itt említett példák azt jelzik, hogy a Tht. 46.§-ának számos ésszerű célja lehet. A legkevésbé ésszerű az, amit az említett ítélkezési irányzat feltételez. A 46.§-nak legkevésbé sem az a célja, hogy tartozás törvényi átszállásáról rendelkezzen. Az sem, hogy aki a vevő felé igazoltatja, hogy tartozik, az nyomban át is ruházta a tartozását erre irányuló kifejezett jognyilatkozat nélkül, illetve hogy ha a vevő átveszi az igazolást, ez arra utaló magatartás, hogy átvállalta a felhalmozott tartozásokat. A Tht. 46.§-ából mindez csak nagyon kiterjesztő értelmezéssel, és a Ptk. figyelmen kívül hagyásával következhetne, de nem következik.

 

A jogalkotót semmi sem tartotta és tartja vissza attól, hogy ha valóban a közös költség tartozás ex lege átszállását, vagy netán az új tulajdonos objektív kárfelelősségét akarja, ekként szabályozzon. Abból, hogy nem tette meg, arra kell következtetni, hogy nem ezt akarja. Ha ő nem akarja, más sem akarhatja.

 

2016. május

dr. Hidasi Gábor