A közös tulajdon elidegenítésének jogát a társasház-közösség is gyakorolhatja. Ha így jár el, akkor az elidegenítésrõl a közgyûlés dönt. A téma négy éve vezeti az ingatlanjogi slágerlistát.
A dolog lényege az, hogy a törvény a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézését kiterjeszti a közös tulajdonú ingatlanrészek elidegenítésére is. A törvényszöveg és a Ptk. 112. § (1) bekezdése valamint a 144. § b) pontja összevetésekor jól látszik e szabályozás specialitása. A társasházi közösségekben egyesek a sajátjukkal együtt eladhatják a többiek tulajdonát is, ha ezt a tulajdoni hányadok 2/3-a így akarja és erre az alapító okirat felhatalmazást ad. Érezve, hogy itt van ok alkotmányellenességrõl beszélni, a törvény indokolása azzal mentegetõdzik, hogy ez nem sérti a tulajdonosi alapjogokat, mert maga a tulajdonostárs az, aki az alapító okiratban hozzájárult ahhoz, hogy a közösség döntsön helyette. Minthogy e cikket nem az alkotmányellenesség okán írom, most úgy teszek, mintha beletörõdnék ebbe. Van itt elég probléma e nélkül is.
A közgyûlés igazából több dologról dönt. Elsõsorban nem az elidegenítésrõl, hanem az alapító okirat módosításáról. Ez egyértelmûen kiderül a törvény 3.§ (2) bekezdésének azon mondatából, hogy „A határozatban rendelkezni kell a külön tulajdonhoz tartozó közös tulajdoni hányadok megállapításáról.” A módosítás teremti meg az elidegeníthetõséget. E nélkül ugyanis az ingatlanrész forgalomképtelen. Az alapító okirat módosítás jellemzõen egyhangúságot igényel, mégpedig nem a közgyûlés egyhangúságát, hanem valamennyi tulajdoni hányadét. Közgyûlést sem kell hozzá tartani. E döntés meghozatalakor tehát az is speciális szabály, hogy az alapító okirat módosítás csak közgyûlésen történhet. Ez egyben azt is jelenti, hogy e napirendi pontnál a közgyûlés csak 2/3-os tulajdoni többséggel határozatképes.
Kié lesz az ingatlan a módosítás után? Minthogy az alapító okirat módosításával még nem adták el az ingatlant, nyilván a tulajdonosi kör sem változik. Ugyanazoké marad, akiké eddig is volt. Mi változik? Csak az, hogy az ingatlanrész forgalomképessé válik. Ezt azonban nem a határozathozatal, hanem az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzés teremti meg, tehát a döntés pillanatában akkor sem lehet szó önálló és forgalomképes ingatlanról, ha a közgyûlés az ingatlanrész tulajdonjogának egyidejû átruházásáról is döntött. Bár sehol sincs arra vonatkozó kötelezés, hogy valamennyi, az elidegenítéssel összefüggõ kérdésben egy közgyûlésen kell dönteni, mégsem tanácsos az, hogy az elidegenítési döntéssel bevárják az ingatlan-nyilvántartásba történõ bejegyzést, mert ha ekkor nem lesz meg a 2/3-os többség, semmisnek minõsül az alapító okirat módosítása, hiszen jogszabályba ütközik. Elidegenítés nélkül ugyanis nem lehet 2/3-dal alapító okiratot módosítani.
A törvény szerint a közgyûlésen nemcsak az alapító okirat módosításáról, hanem magáról az elidegenítésrõl is lehet határozni. Ez akár egy eladási ajánlat megtételérõl szóló döntést is jelenthet, de jelentheti azt is, hogy a közgyûlés egy vételi ajánlat elfogadásáról dönt. Más típusú döntést nem nagyon tudok elképzelni, hiszen a törvény szerint a határozat csakis a társasház-közösség eladási akaratának kinyilvánításáról szólhat, azaz szükségszerûen egyoldalú nyilatkozat. A dolog érdekessége, hogy az ajánlat csakis egy jövõben létrejövõ és forgalomképessé váló ingatlanra vonatkozhat, azaz ha szerzõdés egyáltalán létrejön, akkor az vagy felfüggesztõ feltételtõl függ, vagy elõszerzõdési jelleget ölt. Utóbbi esetben célszerû meghatározni a végleges adásvételi szerzõdés pontos tartalmát és felhatalmazni a közös képviseletet arra, hogy azt további közgyûlés összehívása nélkül kösse meg. Ha az ingatlan-nyilvántartás bármely oknál fogva nem jegyzi be az alapító okirat módosítását, és az új ingatlannak nem nyit önálló tulajdoni lapot, a szerzõdés semmis, mert lehetetlen szolgáltatásra irányul, ugyanis nem létezõ ingatlanra jött létre (Ptk. 227.§ (2) bek.).
A törvény azt is kimondja, hogy „A közgyûlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat.” A törvény nem egy adásvételi szerzõdés bejegyzésérõl szól, hanem a közgyûlés egyoldalú akaratnyilatkozatáról, amely kevés egy adásvételhez és annak földhivatali bejegyzéséhez. Az Inytv. 32.§ f) pont szerint ugyanis az okiratnak tartalmaznia kell az érdekeltek megállapodását. A törvényi szabályozás folytán a közgyûlési határozat ezt nem képes tartalmazni. A határozat a meglévõ tulajdonostársak egymás közti megállapodása, ami másra nem irányul, mint az alapító okirat módosítására, új társasházi ingatlan létrehozására, és azon osztatlan közös tulajdon megteremtésére. Az is az õ határozatba foglalható megállapodásuk ugyan, hogy kötelezik magukat az ingatlan eladására, de ez nem az adásvétel szerzõdõ feleinek a megállapodása, tehát nem az Inytv. 32.§ f) szerinti eset. Az, hogy az Inytv. 29.§-a megengedi, hogy más törvény akár az okiratok alakiságait, akár a tartalmukat illetõen eltérjen az ingatlan-nyilvántartási szabályoktól, nem jelent diszpenzációt, mert sem a társasházi, sem más törvény nem teszi lehetõvé az eladó és vevõ szerzõdéses megállapodásának mellõzését. Nem azt mondja, hogy a vevõ tulajdonjoga a felek megállapodását tartalmazó okirat nélkül is bejegyezhetõ, hanem csak azt, hogy „A közgyûlés határozata az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre alkalmas okirat.” A közgyûlés határozata, mint kifejtettem, nem a vevõ és eladó megállapodása, hanem az alapító okirat módosítása. Azt, hogy egy ilyen határozat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhetõ okirat, a törvényben valóban ki kell mondani, hiszen e nélkül a bejegyzéshez közokirat vagy valamennyi tulajdonostárs által aláírt teljes bizonyító erejû magánokirat kellene, utóbbi természetesen ügyvédi ellenjegyzéssel, mert törvény ez alól nem ad felmentést.
A közgyûlés határozata szerint tulajdonos-változás nélkül létre fog jönni egy önálló közös tulajdonú ingatlan, ahol a tulajdoni arányok is változatlanok. A közgyûlésen való részvételtõl vagy a szavazat irányultságától függetlenül közös tulajdonossá válik mindenki, aki korábban is az volt. Elõfordulhat, hogy nincs a megállapodáshoz szükséges egybehangzó és kölcsönös akaratnyilvánítás (Ptk. 205.§ (1) bek.), hiszen egyes tulajdonosok esetleg nemmel szavaznak, vagy részt sem vesznek a közgyûlésen. Mégis, a speciális törvényi rendelkezések és az Inytv. 29.§ felmentõ rendelkezése miatt kivétel nélkül minden tulajdonos tulajdonjoga bejegyezhetõvé válik, sõt kérelemre be is kell jegyezni. Ez egyébként az ingatlan eladásának elõfeltétele.
Ha az új ingatlanon a tulajdonosok osztatlan közös tulajdonát bejegyzik, törvényes elõvásárlási joguk keletkezik, amely kívülállóknak történõ eladáskor gyakorolható. Ezt az eladáskor a közgyûlés határozatával sem lehet meg¬kerülni.
Ha az ügylet realizálódik, a bevétel nem a társasházé, mert az soha sem volt tulajdonos. A vételár a tulajdonosokat ettõl eltérõ egyhangú rendelkezésük hiányában – tulajdoni arányaiknak megfelelõen illeti meg. Ha a vevõ egy olyan személy, aki egyébként is tulajdonostárs, nyilván nem kap a vételárból, hiszen a saját közös tulajdoni illetõségét nem veheti meg. A tulajdonostársak úgy is dönthetnek, hogy a pénz a közösségnél marad, hogy azt közös célokra fordíthassa. Ez a döntés csak akkor kötelezõ mindenkire, ha egyhangú. Egyébként azokra nézve nem kötelezõ, akik a szavazáson nem vettek részt, nemmel szavaztak, vagy tartózkodtak. Ha a vételár, közös költség fedezeteképpen a társasház-közösségnél marad, a vevõtõl a közös költségbõl rá jutó rész a vételáron felül is követelhetõ, mert õ nem közös költségre fizetett, hanem a tulajdonjog megszerzéséért.
Szólni kell még egy elidegenítési rendelkezésrõl, a Társasházi tv. 19. § (1) bekezdésérõl. „A közgyûlés határozata alapján bármely tulajdonostárs kérheti a bíróságtól, hogy a közös tulajdonban álló olyan épületrészre, amely önálló ingatlanként kialakítható, vagy amellyel a meglevõ külön tulajdon tárgya bõvíthetõ, megszüntesse a közös tulajdont, ha az a kisebbség méltányos érdekét nem sérti.”
Ez a szabály bizonyára nem csak nekem okozott sok fejtörést. Mirõl szólhat az adott közgyûlési határozat? Talán arról, hogy megengedi a tulajdonostársnak, hogy beperelje a többi tulajdonost vagy magát a társasházat. Ez elég furcsának tûnik, mert ezáltal a perindítás a jövendõ alperes engedélyétõl függne.
Nézetem szerint a helyes jogértelmezés az, hogy a Társasházi tv. 3.§ (2) bekezdése és a 19.§ (1) bekezdése szoros összefüggésben van egymással. Mindkettõben ugyanarról a közgyûlési határozatról van szó. Ha a közgyûlés meghozta a 3.§ (2) bekezdés szerinti határozatát, és ezzel létrejött a forgalomképes közös tulajdon, de a közös eladásra, azaz a közös tulajdon ilyen megszüntetésére nincs meg a 2/3-os többség, akkor, és csakis akkor indítható per, mégpedig nem az eladás (szerzõdés létrehozása) iránt, hanem a közös tulajdon megszüntetése iránt. Erre a törvény szerint is csak tulajdonostárs jogosult. Ezt a nézetemet igazolja az, hogy a közös tulajdon megszüntetése körében a Ptk. szerint sem képzelhetõ el más megoldás.
Ha a társasház-közösség még az alapító okirat módosítására sem hajlandó, a Ptk. 241.§ alapján indítható per a tulajdonostársak (és semmi esetre sem a társasház-közösség) ellen, de ennek a sikere önmagában még nem jelenti azt, hogy az ítéleti úton forgalomképessé vált ingatlan a felperes tulajdonába kerül. A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset ilyen esetben sem mellõzhetõ, igaz a két igény egy perben összekapcsolható.
Összefoglalás
1. A társasház elidegenítési jogának Ptk-tól eltérõ lényege nemcsak az, hogy a közös tulajdonú ingatlanrészt egyhangúság nélkül lehet átruházni, hanem az is, hogy a közös tulajdont ugyanígy meg lehet szüntetni.
2. A közgyûlés tulajdonjog átruházásról szóló határozata nem alkalmas az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre. Ez csak akkor és annyiban alkalmas erre, amennyiben alapító okiratot módosít úgy, hogy új, a tulajdonostársak közös tulajdonában álló külön tulajdonú ingatlant hoz létre.
3. A tulajdonostárs a közös tulajdon megszüntetése iránt nem a társasház-közösséggel, hanem a többi tulajdonostárssal szemben érvényesíthet igényt, mégpedig csakis akkor, ha a közgyûlés már határozott az alapító okirat módosításáról, és ezt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, avagy a módosítás ítélettel történt.
4. A társasházi tulajdonostársakat az új külön tulajdonú ingatlanra az alapító okirat külön rendelkezése nélkül is elõvásárlási jog illeti meg.
5. A vételár nem a társasház közös bevétele. Az a tulajdonostársakat illeti meg.
2008. február Dr. Hidasi Gábor
