1842 Március 11-én született Mezõszentgyörgyön. Apja Eötvös Lajos gazdálkodó kisnemes. Több vármegyében voltak apróbb birtokai. Anyja Ujhelyi Lídia. Testvérei: Dénes, László és Lajos. Közülük a korán elhunyt Lajos az ismertebb, aki múzeumi tisztviselõ és bibliográfus volt.
1852-1860 Középiskolai tanulmányait a pápai református kollégiumban végezte. Itt érettségizett 1860. július 29-30-án kitûnõ eredménnyel, közben az 1859-60-as iskolai évben a soproni ág. ev. líceumban tanult. Erre az idõre esnek irodalmi szárnypróbálgatásai. Több írását az a kitüntetés érte, hogy bekerültek a pápai református képzõtársulat érdemkönyvébe.
1860-1862 Élethivatásának a jogi pályát választotta. „Én jogász leszek – mondám, — független akarok lenni, s egyéb pályán ma nincs függetlenség. S ha majd egykor szabad lesz a nemzet: e pályán lehet legjobban szolgálni õt.” (Magyar alakok 55. p.) Érettségi után két évig a pápai jogakadémia hallgatója. Annak ellenére, hogy minden osztályzata kitûnõ volt, végsõ vizsgát Pápán mégsem tehetett, mert erre az iskola nem volt képesítve. Erre 1864-ben a kecskeméti jogakadémián került sor, ahol áprilistól július végéig hat félévi vizsgát tett le.
1861 Írói fellépése. A Vasárnapi Újságban megjelenik A feltámadott költõ c. verse.
1863 Veszprémben patvarista. Ez év decemberében részt vesz az Almássy-féle összeesküvésben. Noha szerepe nem nagy, a komáromi hadi törvényszék elé idézik és vizsgálati fogságba kerül. Szabó Gábor ügyvéd, édesapja jó barátja segítségével hamarosan kiszabadul.
1865-1866 1865 májusában Pesten államvizsgázik, majd a pápai jogakadémián a második félévben Kerkapoly Károlyt helyettesíti, a bölcsészeti tanszéken logikát, lélektant, bölcsészeti erkölcs és jogtant, társadalmi és állambölcsészetet, szépmûtant, vallás-észtant, ország tudományokat, közgazdászat-történetet, bel- és kül-államtant tanított. Veszprémben Ramazetter Károly nyomdatulajdonossal, Veszprém címmel hírlapot alapít, melynek õ a szerkesztõje. Az Indokaink c. beköszöntõjében tájékoztatja olvasóit a lap feladatáról, céljáról. Több versét és egyéb írását olvashatjuk a Veszprém hasábjain, melynek elsõ mutatványszáma 1865. május 24-én jelent meg. 1866. november 24-én bírói vizsgát tesz Pesten. Ez év õszétõl megyei aljegyzõ, a következõ évben pedig tiszti ügyész Veszprémben.
1867 Feleségül veszi Fromm Etelkát. Egy gyermekük született, Bálint, aki ügyvéd lett. December 29-én jelent meg az Eötvös által szerkesztett Veszprém utolsó száma.
1870 Carolus álnéven megjelenteti Kerkapoly az új pénzügyminiszter c. tollrajzot. „E mûrõl Kerkapoly elõzõleg semmit sem tudott s lehet, hogy szerzõjét sem tudja egyhamar eltalálni. Régebbi tanítványainak egyike az, ki a keblében élõ hála és tisztelet mély érzetének akart e mûvel hangot adni.” Írja a könyv elõszavában.
1871 Kinevezték a veszprémi királyi törvényszék mellé közvádló királyi ügyésznek.
1872 A veszprémi választókerület képviselõjévé választja. A Deák-párthoz csatlakozik, a párt központi lapjának, a Pesti Naplónak három éven keresztül vezércikkírója.
1873 Március 1-tõl a Pesti Napló folytatásokban közli A nazarénusok c. regényes történeti elbeszélését.
1875-1877 A Deák-párt és a „Balközép” fúziója után nem marad tovább képviselõ. „A többséggel nem rokonszenveztem, a kisebbséggel sok lényeges kérdésben nem értettem egyet. Birtokomra mentem gazdálkodni.” (A nagy per . . . 2. köt. 88. p.) 1876 elején Széll Kálmán pénzügyminiszter ösztönzésére állást vállalt a pénzügyminisztériumban, a kataszteri munkálatoknál, de állásáról négy hónap után lemondott, amikor tudomására jutott a kormánynak Ausztriával kötött közgazdasági s vám és kereskedelmi egyezménye. Munkájának eredménye A földadó és a kataszter . . . c. tanulmány, mely ebben az évben került kiadásra. 1876-1877-ben birtokán gazdálkodott és Veszprém vármegyében az ellenzéket vezette. 1977 végén Pestre költözött.
1878 Ügyvédi irodát nyit Pesten, s még ebben az évben a veszprémi választókerület ismét képviselõjévé választotta. Deák Ferenc ekkor már nem élt. Eötvös az ellenzék erõsítését, az Országos Függetlenségi Párt tekintélyének emelését tartotta szükségesnek, ezért a függetlenségi párthoz csatlakozott. Ettõl kezdve vezetõ publicistája a párt hivatalos lapjának, az Egyetértésnek.
1879 Az Aki örökké bujdosott c. elbeszélését folytatásokban közli a Vasárnapi Újság. Pisztolypárbajt vív Verhovay Gyula országgyûlési képviselõvel, mindketten sértetlenek maradtak.
1881 Egyszerre húsz kerület jelöli képviselõnek, végül Nagykõrösön választják meg.
1882 A tiszaeszlári ügyben felkérik a perbefogott zsidók védelmére. A felkérést némi vívódás után elfogadja. Funták Sándor és Horánszky Nándor védõtársaival együtt megkezdik a titokzatos ügy nyomozását.
1883 Június 20-tól augusztus 3-ig tartott a tiszaeszlári per végtárgyalása. Eötvös védõbeszéde július 3-án reggel 3/4 9-tõl délután 4 óráig tartott. Augusztus 3-án kihirdették az ítéletet: az ártatlanul gyilkossággal vádolt zsidókat fölmentették. Ezzel európai hírnévre tett szert mint ügyvéd, de az akkori antiszemita közvélemény elítélte, népszerûtlenné vált.
1884 Az országgyûlés következõ ciklusára több választókerület is jelöli képviselõnek, végül nem jut mandátumhoz. A politikától néhány évre visszavonult, ügyvédi irodája viszont erõsen föllendült.
1886 Népszerûsége ismét növekszik, a népgyûlések kedvelt szónoka. Élénk figyelemmel kíséri a veszprémi megyeház építését. Többször tett javaslatot az építéssel és az építési költséggel kapcsolatban. Több hírlapnak munkatársa, köztük a Pesti Hírlapnak is. Pisztolypárbajt vív Visi Imrével, mindketten sértetlenek maradtak. Október 9-én a Veszprémi Független Hírlap tudósít a szomorú hírrõl: Eötvös Károly édesanyja meghalt.
1887 A választáson több kerületben is fölléptették, de csak Nagykõrösön választották meg. Tagja a képviselõház pénzügyi bizottságának.
1889 A véderõ-vita alatt több beszédet mondott a képviselõházban. Beszédeivel hevesen ostromolta Tisza Kálmán kormányát. A függetlenségi párt akkori elnöke Irányi Dániel, a párt külsõ képviselete azonban Eötvös vállaira nehezedett. „Voltaképpen én vezettem a pártot vagy legalább vezetésében nekem volt legnagyobb részem.” (Harcz a nemzeti hadseregért. 24. p.) Mezõszentgyörgyön megvásárolta az egykori Matlekovich-féle birtokot.
1890 A legnagyobb ellenzéki lapnak, az „Egyetértés”-nek vezércikkírója. A híres lottó-perben Farkas Menyhért védõje. A képviselõházban Kossuth Lajos magyar állampolgársága ügyében hosszú beszédet mond.
1892 A választásra több kerület jelölte, de ismét Nagykõrös képviselõje lett. Irányi Dániel halála után elvállalta a függetlenségi párt vezetését.
1893 Egyházpolitikai beszéde miatt a párton belül nézeteltérése támadt, ezért lemondott pártelnöki tisztségérõl. Néhány nap múlva 24 képviselõtársával együtt kilép a Függetlenségi és 48-as Pártból és Országos Függetlenségi Párt címen új pártot alapítanak. Június 19-én gróf Károlyi Gábor és Nagy Gyula képviselõk társaságában meglátogatja Turinban Kossuth Lajost. Szeptember 23-án a dunántúli evangélikus-református egyházkerület tanácsbíróvá választja.
1894 Kaas Ivor és Eötvös Károly szerencsés kimenetelû párbaja. A Kossuth-bizottság megbízásából megvásárolja Kossuth Lajos turini könyvtárát és azt a bizottság a Nemzeti Múzeumnak adományozza.
1895 Ismét csatlakozik a Függetlenségi és 48-as Párthoz, melynek elnöke ekkor már Kossuth Ferenc, szellemi irányítója ismét Eötvös Károly.
1896 A novemberi választáson megint õ lett Nagykõrös képviselõje.
1899 Március 2-án nyílt levélben bejelenti Kossuth Ferencnek, hogy az ellene hozott vádak miatt kilép a függetlenségi pártból. „Maradok független függetlenségi” – írja a levélben. (1653) A politikától az irodalom felé fordul. Hamarosan kiderül, hogy kiváló szépírói tehetség. Írásai egyre gyakrabban jelennek meg a lapokban. Az Egyetértés, melynek ekkor szerkesztõje volt, tárcarovatában folytatásokban közli a Gróf Károlyi Gábor följegyzései, majd az Utazás a Balaton körül c. mûvét. A sikert mutatja, hogy az Egyetértés mellett, ezzel egyidõben a Nagyváradi Naplóban is megjelent az Utazás a Balaton körül c. útirajza.
1900 Október közepétõl a Révai Testvérek kiadóvállalat sajtókampányt kezd Eötvös Károly munkáinak 27 kötetre tervezett kiadása érdekében. Ebbõl 24 kötet tíz év alatt napvilágot látott, némelyik több kiadásban is. Még ebben az évben megjelent az elsõ négy kötet: Utazás a Balaton körül 1-2. köt., Aki örökké bujdosott és A két ördög vára.
1901 Összes mûveinek újabb kötetei: Magyar alakok és az Emlékezések. December 27-én irodalmi munkásságának elismeréséül a Petõfi-Társaság tagjául választotta.
1902 Január 7-tõl április végéig az Egyetértés fõszerkesztõi és jan. 25-tõl felelõs szerkesztõi teendõit is ellátja. Május 1-tõl pedig új szerepet vállalt a lapnál, szépirodalmi fõmunkatárs lett. Elkészült a tiszaeszlári perrõl szóló mûve, A nagy per . . ., melyet március 23-tól közölt az Egyetértés. „Húsz év múlt el az eset óta. Akkor a férfikor delén állottam. Ma már mögöttem van az életnek hatvanadik éve. Úgy nézek vissza a társadalom ama nagy harczára, mint az utazó egyenes rónavidékrõl az örök hóval borított Alpesek nehéz járású szirthasadékaira. Az egykori fáradalmak, veszélyek és nélkülözések kedvetlenségei rég elszállottak lelkembõl. Nyugodtan, sõt derûs emlékezéssel beszélheti el az utazó a nehéz út változatait. Az igazság elõadásában nem gátolja semmi.” (A nagy per . . . 1. köt. 9. p.)
1904 Az év elejétõl csatlakozott a báró Bánffy Dezsõ vezetésével mûködõ ún. „Új Párt”-hoz, melyet Bánffy pártnak is neveztek. „. . . mivel hogy én a nemzeti küzdelemnek lehetõleg egységes folytatását láttam szükségesnek, erre pedig Bánffy és pártja nagy buzgósággal készen volt: tehát velük kellett szövetkeznem. Fent is állott szövetségem az 1906-iki választásokig.” (Harcz az alkotmányért. 185. p.) Tagja lett az ellenzéki pártokból alakult Vezérlõ Bizottságnak, amelynek az ország alkotmányos ügyeinek vezetése, a kormány és a kormánypárt mûködésének ellenõrzése volt a feladata. Õ fogalmazta meg az ellenzék nyilatkozatait, kiáltványait. Ez évben megjelent munkái: A nagy per . . . és A nazarénusok.
1905 Nagykõrös ismét képviselõjének választotta, ezúttal „újpárti”-programmal. „Eötvös Károly oly nagy népszerûségnek örvend, s õt az õ kiváló tulajdonságai annyira kedveltté tették, hogy akármilyen programmal is szívesen megválasztottuk volna.” (1922) Munkáinak legújabb kötetei: Deák Ferenc és családja, a Tünemények és A nagy év. Karácsonykor súlyos veszteség érte. Felesége, akivel 37 évig éltek boldog házasságban, meghalt. „Csekély szerzeményeimet iparkodásom mellett leginkább az õ hív szeretetének, segedelmének, maga megvonásának és okos gazdasszonyságának köszönhetem” írja Az én tavalyi karácsonyom c. visszaemlékezésében.
1906 Kossuth Ferenchez intézett levelében bejelenti, hogy kilép a Vezérlõ Bizottságból. (725) Az utóbbi idõben tanúsított politikai magatartása visszatetszést keltett nagykõrösi választóiban, a március 15-i ünnepségen nem engedték szóhoz jutni. „Eötvös nem beszélhet” írja a Nagykõrösi Hírlap március 18-i száma. A tiszteletére adott ebéd folyamán bejelentette, hogy visszalép a politikai élettõl és kizárólag az irodalommal foglalkozik. Szándékát nem váltotta be, mert a júliusi választásokon Budapest VII. kerületének, Erzsébetvárosnak képviselõjéül választották. Megjelent mûvei: Szilágyi és Káldy, Jókay-nemzetség, Nagyokról és kicsinyekrõl, Harc a nemzeti hadseregért.
1908 Hosszú távollét után ismét a képviselõházban találjuk, hogy elmondja véleményét a házszabályról. Beszédeit nagy tetszéssel fogadták. A november 17-i lapok arról tudósítanak, hogy Eötvös átlépett a „balpártba”.
1909 A választáson ismét Budapest VII. kerületének jelöltje, de most nem jut mandátumhoz. Összes munkáinak újabb négy kötete látott napvilágot: A Bakony 1-2. köt., A balatoni utazás vége és a Harc az alkotmányért.
1910 Belépett a Nemzeti Munkapártba, amely Khuen-Héderváry miniszterelnökségével a Deák-politika újjászervezését célozta. Ez a politikai pálfordulás végleg népszerûtlenné tette. Az Erzsébetvárosban ismét jelölték, de megbukott a választáson. Ezzel eltûnt a politika és a közélet szinterérõl.
1914 Életében minden vonatkozásban a hanyatlás jelei mutatkoztak. Ügyvédi praxisát elhanyagolta, lassan feladta, egészsége megromlott. Egy ideig Balatonszemesen tartózkodott, majd ismét Budapestre költözött. Régi rajongói is elhagyták.
1915 Augusztus 27-én a Fõvárosi Nyári Színház társulata a Budai Színkörben nagy sikerrel bemutatta a Böthök uram szerencséje c. színdarabját. A színdarab nyomtatásban is megjelent 1916-ban. A könyv ritkaság, könyvárusi forgalomba nem került.
1916 Április 13-án meghalt. A Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében búcsúztak el tõle barátai és tisztelõi. A gyászszertartás után Veszprémbe szállították, ahol április 16-án eltemették. „Mint Homér fölött a hét város, úgy vetélkedik ravatalodnál ügyvédi kar, politika, szépirodalom, zsurnalisztika, hogy melyik mondhasson magáénak.” – mondta friss sírhantjánál Szathmári Mór. (2090)Forrás: http://mek.oszk.hu/00000/00009/.
