2004-tõl nincs kegyelem. Aki nem hajlandó magasabb bérleti díjat fizetni, azzal nem alkudoznak, annak felmondanak. 2004. után általánosan érvényesül az a szabály, hogy határozatlan idejû szerzõdések esetén az önkormányzatok a helyiségbérlõknek cserehelyiség és indokolás nélkül felmondhatnak. Nem csak az van közvetlen veszélyben, aki 1994. után kötött szerzõdést, hanem az is, aki korábban. Valószínû ugyanis, hogy a hosszú pertartamok miatt az önkormányzatok már nem indítanak bérleti díj pereket. Kiszemelik áldozataikat és kivárnak. Tudják, hogy a bérlõk másképpen fognak reagálni a bérleti díjemelésekre, még a visszamenõlegesre is, ha felmondás fenyegeti õket, mint ha az, hogy egy bíróság 2-3 év alatt dönt, indokolt-e az emelés. Aki azt hiszi, hogy azzal elkerülte a bajt, hogy az elmúlt években beadta a derekát és elfogadta az emelt bérleti díjat, valószínûleg csalódni fog. Semmi garancia nincs arra, hogy akinek az elmúlt években emeltek, azzal kíméletesebbek lesznek. A dolog ugyanis nem csak a bérleti díjakról szól. A szerzõdések megszüntetése után ugyanis új szerzõdéseket lehet kötni, és az új bérlõket óvadékkal és más kötelezettséggel is terhelik. A meglévõ szerzõdések felmondása a magasabb bérleti díj mellett tehát új bevételforrást is teremt, és ismerve az önkormányzatok anyagi helyzetét, errõl nem szívesen mondanak le. Egy másik ok az, hogy ez lesz szinte az egyetlen eszköz ahhoz, hogy az önkormányzatok befolyásolhassák területük kereskedelmi arculatát, az üzletek profilját, a bérlõk tevékenységét. Hatósági eszközeik ugyanis gyakorlatilag nincsenek. További ok, hogy az önkormányzatok körül megjelennek majd azok, akik frekventált üzletet keresnek, vagy akik ki akarják szorítani a konkurenciát és ezért különbözõ, de ritkán törvényes eszközökkel megpróbálják elérni, hogy az önkormányzat mondjon fel az útjukban állóknak. A felszínen természetesen csak annyi fog megjelenni, hogy a kipécézett bérlõ nem fogadja el az emelt bérleti díjat és a helyiség a piacon kedvezõbb feltételekkel is hasznosítható. Ez lesz az az ok, vagy inkább ürügy, amely az önkormányzat döntéshozói elé kerül, és elég lesz ahhoz, hogy felmondáshoz vezessen. Ez kellõen közérdekûnek tûnik, hiszen a közvagyon jobb hasznosításáról szól. A háttérben lejátszódó valós folyamatokhoz azonban nem kell élénk fantázia. A bérlõ csak egyet tehet: beadja a derekát és elfogadja az emelést. De hol ér véget a zsarolhatóság és hol kezdõdik a bérlõvédelem. Innentõl kezdve a bérleti díj már nem a helyiség, hanem a felmondástól való félelem bére.
2004. január Dr. Hidasi Gábor
