2014. március 15-ig nem okozott fejtörést, hogy érvényes-e a szóbeli ügyvédi megbízási szerződés. Tudtuk, hogy érvényes, de tartalmának bizonyítása az ügyvédet terheli (Üt. 23.§ (2) bekezdés). Az új Ptk. azonban közbeszólt.
Az Üt. 23.§ (2) bekezdésébe foglalt szabály akkor született meg, amikor a korábbi Ptk. 217.§ (1) bekezdése volt hatályban. Ez így fogalmazott: „Jogszabály a szerződésre meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés – ha jogszabály másként nem rendelkezik – semmis.” Jogszabály tehát kimondhatta, hogy az a szerződés, ami jogszabály szerint csak írásban köthető meg, szóban is érvényes. Az Üt. ezek közé tartozott, és tartozik ma is, mert kötelezővé teszi az írásba foglalást, de kimondja, hogy az alaktalan szerződés is érvényes. 2014. március 15.-én azonban „elvitték” mögüle azt a szabályt, ami erre felhatalmazta. Az új Ptk. (a továbbiakban: Ptk.) nem engedi meg, hogy jogszabály érvényessé nyilvánítsa azt, amit ő maga érvénytelennek minősít. Az Üt. és a Ptk. tehát nincs összhangban.
A megbízási szerződés alakja
A Ptk. a szerződéses alak és érvényesség közötti kapcsolatot az alábbiak szerint teremti meg:
6:6. § [Alakisághoz kötött jognyilatkozat]
(1) Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes.
(2) Ha a jognyilatkozat meghatározott alakban tehető meg érvényesen, a jognyilatkozat módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is a meghatározott alakban érvényes.
Az alakhoz kötöttség szempontjából lényeges a 6:70.§ (1) bekezdés is:
„Írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére ajánlatot és elfogadó nyilatkozatot írásban lehet tenni.”
Mindebből az következik, hogy a Ptk. hatálya alatt létrejövő, nem csupán tanácsadásra irányuló szóbeli megbízási szerződés, illetve az erre irányuló szóbeli ajánlat, és annak szóbeli elfogadása a Ptk. szerint érvénytelen.
Az ügyvédi megbízási szerződés szóbeliségének elsődleges jogkövetkezménye a Ptk. szerint az érvénytelenség. Az érvénytelen ügyvédi megbízásra is igaz, hogy arra jogot alapítani nem lehet.
6:108. § (1) Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság a fél erre irányuló kérelme alapján – az elévülés és az elbirtoklás határai között – alkalmazza.
A Ptk. 6:7.§ (2) bekezdés szerint a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta. E szabálytól csak a maga a Ptk. térhet el. El is tér azzal, hogy kimondja, hogy írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában került sor (Ptk. 6:7.§ (2) bek.). Érvényes tehát az a megbízási szerződés is, amely olyan formában jött létre, amit a felek nem írtak alá (vagy nem valamennyi fél írt alá) de ekként is alkalmas a tartalom, a szerződés alanyainak és szerződéses nyilatkozatoknak a változatlan visszaidézésére.
A Ptk. ismeri az érvénytelenség megszűnésének illetve megszüntetésének lehetőségét, ami az ügyvédi megbízás esetében a változatlan visszaidézésre nem alkalmas formában vagy alaktalanul létrejött szerződés érvényessé válását okozza.
6:111. § [A szerződés érvényessé válása a felek akaratából]
(1) A szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé válik, ha az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik.
(2) Az érvénytelen szerződés érvényessé válása esetén a szerződő felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni és az érvényessé válást követő szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés megkötésétől fogva érvényes lett volna.
(3) Ha a felek az érvénytelenségi okot utólag kiküszöbölik, és abban állapodnak meg, hogy a szerződés a jövőre nézve válik érvényessé, az addigi teljesítéseket az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával kell rendezni.
E szabályokból kiolvasható, hogy ha a felek a szóbeli ügyvédi megbízási szerződést utóbb írásba foglalják, ezzel megszüntetik az érvénytelenségi okot. A szerződés érvényessé válik. A szerződés hatálya arra az időszakra és ügyvédi teljesítésekre is kiterjed, melyek a szóbeli és az írásbeli megkötés közöttiek. Ha a felek a megbízási szerződést utóbb írásba foglalják, célszerű utalni arra, hogy az ügyvéd a megbízás teljesítését már korábban is megkezdte. Utalni kell a már elvégzett feladatokra és arra, hogy e miatt a szerződés hatálya visszamenőleges.
A szóbeli ügyvédi megbízás esetén ésszerűtlen az a megállapodás, mely szerint a múltra nézve a felek az érvénytelenség jogkövetkezményeit alkalmazzák. Ha netán mégis ez történne, nem csak elszámolási kérdésben keletkezhet jogvita, hanem az ügyvéd eljárási legitimációjában is.
A megbízási szerződés létrejötte
A Ptk. 6:7.§ (2) bekezdése szerint „A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni.”
Az Üt. 23.§ (1) bekezdés szerint „Az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben. A felek költségátalány alkalmazását is kiköthetik”.
Összhang e két szabály között sincs. Előre kell bocsájtani, hogy az Üt. e szabálya soha nem azt jelentette, mint amit a mondat maga szemantikailag jelent. Valójában azt jelenti, hogy a tartalomban, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben történő megállapodás egyidejű minimumkövetelmény. Ha a szerződés ezeket nem tartalmazza, hiába tartalmaz sok minden mást, mégsem jött létre (miáltal az érvényesség és az érvénytelenség kérdése fel sem vetődik, mert létre nem jött szerződés sem érvényes, sem érvénytelen nem lehet). Megjegyzem azt is, hogy a megbízási díjra és külön a költségekre is utalás szükségtelen, hiszen a költség a megbízási díjnak egyébként is mellőzhetetlen eleme, a munkadíj mellett. Az „akkor jön létre” szófordulat is zavaró, mert nem időbeliségről van szó, hanem arról, hogy a megbízási szerződést úgy kell megkötni, hogy legalább a törvényben felsorolt tartalmi komponensekkel bírjon, különben olyan, mintha meg sem kötötték volna. A törvényi rendelkezés tehát akkor közvetítené a valós tartalmat, ha ekként fogalmazna: „Az ügyvéd és a megbízó között a megbízás azzal jön létre, hogy a felek legalább az ügyből eredő ügyvédi feladatokban, a munkadíjban és az előrelátható költségekben megállapodnak. A felek az előrelátható költségek helyett költségátalányban is megállapodhatnak.”
A szemantikai gondokon túl az is probléma, hogy a korábbi Ptk-hoz hasonlóan (205.§ (2) bekezdése) a jelenleg hatályos törvény is többet vár el, mint az ügy és az abból eredő feladatok és a megbízási díj. A hatályos törvényszöveg szerint „A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni.” (6:63.§ (2) bek.).
Az Üt. és a Ptk. összevetéséből kitűnik, hogy a lényeges és a felek bármelyike által lényegesnek minősített kérdésekben történő megállapodás az ügyvédi megbízás létrejöttéhez is szükséges. Ez csak akkor nem feltétele az ügyvédi megbízás létrejöttének, tehát csak akkor elég a fen írt minimumkövetelmény, ha az ügyvéd vagy a megbízó a szerződéskötéskor kifejezésre juttatta, hogy más kérdést a megállapodás létrejötte szempontjából nem tart lényegesnek. Nyilvánvaló, hogy az erről szóló jogvitában a bizonyítás azt terheli, aki állítja, hogy a megbízási szerződés nem jött létre, mégpedig azért, mert olyan lényeges kérdésben hiányzott a megállapodás, és hiányos a szerződés, amit ő a szerződéskötéskor, a szerződés lényeges feltételeként egyértelműen kifejezésre juttatott.
A létre nem jött vagy érvénytelen megbízás
Az Üt. és a Ptk. diszharmóniájának okán lehetséges, hogy az ügyvéd létre nem jött vagy érvénytelen megbízási szerződés alapján jár el. Erre jogot alapítani azonban nem lehet (Ptk. 6:108.§).
Ha nem jött létre megbízási szerződés, vagy ami létrejött, nem érvényes, felvetődik a kérdés, hogy a ténylegesen elvégzett ügyvédi feladatok, pl. ügyvédi képviselet, megbízás nélküli ügyvitel, illetve álképviselet-e.
Alapvető követelmény, hogy az ügyvéd tájékoztassa a megbízót illetve az ügyfelet arról, hogy az írásbeliség érvényességi feltétel, és az érvénytelenség alapvető jogkövetkezménye, hogy az ügyvéd oldalán nem keletkezik eljárási és intézkedési kötelezettség, még akkor sem, ha pl. képviseleti feladatok esetében egyébként érvényes meghatalmazással rendelkezik.
Ha utólagosan sem jön létre írásbeli megbízás, az Üt. 5.§ szerint szolgáltatás nem minősülhet ügyvédinek. Ebben az esetben górcső alá kell venni az Üt. 22.§ szerinti szabályt, tehát hogy csak „általában” igaz, hogy ügyvéd kizárólag megbízás alapján járhat el. Vizsgálni szükséges, hogy vajon értelmezhető ez úgy, hogy az Üt. a Ptk. ellenében mégis engedi a megbízás nélküli ügyvédi szolgáltatást? Álláspontom az, hogy az Üt. 22.§ „általában” kifejezése nem a megbízás (az írásbeli megbízás) alóli diszpenzáció, hanem csupán arra utaló szabály, hogy nem csak megbízás, hanem a hatósági és bírósági kirendelés is lehet az ügyvédi szolgáltatás az alapja. A Ptk. a megbízást ugyanis továbbra is az ügy- illetve a feladatrábízás szerződésének tekinti (6:272.§). „Rábízás” nélkül a megbízás értelmezhetetlen. A megbízás (az ügy illetve a feladat rábízása) az ügyvédi működés „motorja”, ami nélkül az ügyvéd „mozgásképtelen”. Ebből adódik, hogy az, hogy ügyvéd e minőségében megbízás nélküli ügyvivő legyen, kizárt. Nem lehet már csak azért sem, mert a megbízás nélküli ügyvitel nem rábízási szerződés, hanem kötelmet keletkeztető egyéb tény. E tény pedig az, hogy valaki más ügyébe beavatkozott.
6:584. § [A beavatkozás helyénvalósága]
(1) A más ügyébe jogosultság nélkül való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni, ha megfelel a másik feltehető érdekének és akaratának, különösen, ha a beavatkozás őt károsodástól óvja meg.
Ha tehát az ügyvéd megbízási szerződés írásbeli vagy a Ptk. szerint ennek minősülő szerződés létrejötte nélkül más ügyében eljárt, és a szerződés utóbb sem jött létre a Ptk. szerint elvárt formában, nem ügyvédként és nem azért járt el, mert az adott ügyben szükséges feladatot rábízták (még ha ez valójában szóban meg is történt) hanem más ügyébe nem ügyvédi minőségében beavatkozott. Tevékenységét és jogkövetkezményeit éppen ezért a Ptk. megbízás nélküli ügyvitelről szóló XXXIII. címe szerint kell megítélni.
A szóbeli feladatrábízás tekinthető olyan nyilatkozatnak, miszerint az, akit a beavatkozás érint, helyénvalónak tartja és jóváhagyja azt. Ez azonban még mindig nem azonos azzal, hogy a helyénvaló módon beavatkozó ügyvéd ügyvédi szolgáltatást nyújtott, hanem csak azt jelenti, hogy őt egy olyan megbízott jogai illetik meg, aki nem ügyvédi minőségében járt el.
6:585.§ (2) bek.: Ha a megbízás nélküli ügyvivő beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól, hogy beavatkozása sikerrel járt-e.
Ha az ügyvéd és a megbízó között az érvényes megbízási szerződés létrejött, de többletfeladat elvégzésére kerül sor, vagy az ügyvéd a vállalt feladattól eltérően jár el, nem megbízás nélküli ügyvivő, mert az ilyen eljárás nem azonos a jogosultság (megbízás) nélküli beavatkozással. Más kérdés az, ha az ügyvéd a megbízó egy másik, tehát nem a megbízásban körülírt ügyében jár el. Ez már valóban megbízás nélküli ügyvitel, amire ügyvéd e minősségében képtelen.
Zárszó
Lex specialis derogat legi generali. E jogelv szerint az Üt. 23.§ (2) bekezdése lenne az irányadó. Ez mondja ki a kötelező írásbeliséget és azt, hogy azt, hogy ennek sérelme sem okoz érvényességet. Azért mondja ki, mert ezt a korábbi Ptk. kifejezetten megengedte. Ma már nem engedi meg, ezért a probléma valójában nem jogelvi szintű, hanem annál sokkal gyakorlatiasabb. Miként is kell kezelnünk ezt a törvényi diszharmóniát? Nyilván óvatosan. Óvatosak pedig akkor vagyunk, ha az ismert jogelv ellenére a Ptk. szabályait az Üt. 23.§ (2) bekezdése elé helyezzük. Mindez elemi érdekünk.
2014. december dr. Hidasi Gábor
