A közös tulajdon jellemzői
A különböző dolgokon – ingatlanon vagy ingóságokon – fennálló tulajdonjog alanya egy meghatározott személy vagy szervezet. Igen gyakran azonban egy azon dolog tulajdonjogában többen is osztoznak. Ekkor közös tulajdonról van szó. A tulajdonosokat pedig tulajdonostársaknak nevezzük.
A közös tulajdon keletkezésének leggyakrabban előforduló esetei: közös szerzés, házassági vagyonközösség, közös öröklés.
A tulajdonostársak jogosultsága kiterjed az egész dolog (pl. ingatlan) közös birtoklására, használatára, amely jog gyakorlására – eltérő megállapodásuk hiányába – mindegyikük egyaránt jogosult. Mindegyik tulajdonostárs csak a többiek jogainak és a dologhoz kapcsolódó törvényes érdekeinek sérelme nélkül birtokolhatja, illetőleg használhatja a közös dolgot.
A birtoklás és a használat kérdését a tulajdonostársak egymással kötött megállapodás útján is rendezhetik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a birtoklás és a használat tényleges (természetbeni) megosztása egyáltalában nem jelenti a közös tulajdon jogi megosztását is. A jogközösség a tulajdonostársak között ilyen esetekben is változatlanul fennáll, de a számukra elkülönített részek tekintetében mindegyikük önállóan gyakorolja az őt megillető jogokat, illetőleg ugyanúgy viseli a rá eső terheket. A birtoklásra és a használatra vonatkozó megállapodás tartalmát a tulajdonostársak szabadon alakítják ki. A dolog használatát a tulajdonostársak megoszthatják térben, vagy időben. Annak sincs akadálya, hogy megállapodásukban a tulajdonostársak a használat mértékét a tulajdoni részarányoktól eltérően rendezzék. Ilyen esetben a nagyobb mértékű használat ellenértékéről, illetve ingyenességéről is rendelkezni kell. Ha a tulajdonostársak a közös tulajdonban álló dolog használata és birtoklása kérdésében – akár ráutaló magatartással, pl. hosszú időn át történő osztott használat révén – megállapodtak, ez a megállapodás csakis valamennyiük teljes egyetértésével változtatható meg. Igaz ez arra az esetre is, ha az egyik tulajdonos a tulajdoni hányadánál többet használt, illetve ha ez a többlethasználat ingyenes volt.
Ha a használat ideje alatt az eredeti körülmények lényegesen megváltoztak, és ily’ módon az eredeti megállapodás valamelyik tulajdonostárs jogos érdekeit sérti, ha a változás nem volt előre látható, a megállapodás módosítását – véső soron a bíróságtól – bármelyik tulajdonostárs kérheti. Ha vita merül fel abban a kérdésben, hogy a birtoklás, illetőleg a használat valamely módja sérti-e a többi tulajdonostárs jogait, illetve törvényes érdekeit, bármelyik tulajdonostárs keresete alapján a bíróság dönt. Ha a birtoklás, a használat, a hasznosítás és a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások kérdésében a tulajdonostársak – ha ezt a lehetőséget korábban egyhangúlag nem zárták ki – szótöbbséggel határoznak. A szavazás során minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga.
A közös tulajdonnal kapcsolatos fontos kérdés a közös terhek viselése. A terheket mindegyik tulajdonostárs tulajdoni hányada arányában köteles viselni: Ugyancsak a tulajdonostársak mindegyike köteles viselni azokat a kiadásokat, amelyeket az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatok elvégzésére kell fordítani. Az állag megóvásához és fenntartásához szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs jogosult elvégezni. Az ilyen munkálatok előtt a tulajdonostársakat lehetőség szerint értesíteni kell. E munkálatokból eredő kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs köteles megtéríteni annak, aki viselte (megelőlegezte).
Egyhangú határozatra van szükség, ha a tulajdonostársak a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadásokról döntenek. Egyhangúság szükséges akkor is, ha egy vagy több tulajdonostárs az egész ingatlan feletti tulajdonjog átruházását, az egész ingatlan haszonélvezetbe vagy használatba adását, biztosítékul lekötését vagy más módon való megterhelését akarja.
A közös tulajdon tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy saját tulajdoni hányadával bármelyik tulajdonostárs önállóan rendelkezik, ide értve annak megterhelését is (pl. ingatlan esetében az elzálogosítást). Vannak azonban olyan, a többi tulajdonostársat megillető előjogok, amelyek a rendelkezési jog korlátját jelentik. Ilyen a törvényes elővásárlási, előbérleti és előhaszonbérleti jo. Ha a tulajdonostárs el akarja adni, bérbe vagy haszonbérbe kívánja adni saját hányadát, a szerződéses ajánlatot teljes terkedelmében közölnie kell az elővásárlásra jogosultakkal. Így van ez abban az esetben is, ha az eladó számára nyilvánvaló, hogy az ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosai is vannak. A tulajdonostársak az elővásárlási, előbérleti vagy előhaszonbérleti jogot az érintett tulajdoni hányadra tulajdoni hányaduk arányában gyakorolhatják. Amennyiben nem jön létre köztük megegyezés, de van olyan tulajdonostárs (akár másik tulajdonostárssal közösen), aki az érintett tulajdoni hányadra az ajánlatot magáévá teszi, az említett jog kizárólag őt (vagy őket) illeti meg. A külön jogszabályban más, például az állam javára biztosított elővásárlási jog azonban megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát. A tulajdonostárs az elővásárlási jogát egyébként végrehajtási árverés esetén is gyakorolhatja.
A közös tulajdon megszüntetése
A közös tulajdon megszüntetését bármelyik tulajdonostárs követelheti. Az e jogról való lemondás semmis.
A tulajdonközösség megszüntetése annyit jelent, hogy a megszüntetést kívánó tulajdonostárs követelheti a többiektől: egyezzenek bele a megszüntetésnek abba a módjába, amely a közös érdeküknek leginkább megfelel. A tulajdonközösség bírósági megszüntetésének módjára nézve a Ptk. kötelező sorrendet állít fel. Mindaddig, amíg a dolog természetben megosztható elsősorban ekként kell a közös tulajdont megszüntetni. A bíróság sem alkalmazhatja a megszüntetésnek olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik, illetve a közös tulajdon megszüntetését a bíróság nem rendelheti el akkor, ha a közös tulajdon megszüntetése alkalmatlan időre esik, visszaélésszerű joggyakorlásnak minősül, vagy sérti a tulajdonostárs méltányos érdekeit.
Az ingatlan természetbeni megosztását a bíróság is csak akkor rendelheti el, ha az ehhez szükséges hatósági engedély rendelkezésre áll.
A természetbeni megosztás kizártsága esetén a bíróság a közös ingatlant megfelelő ellenérték fejében egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja. Ennek azonban vannak feltételei. Az egyik az, hogy a megosztás ilyen módja a tulajdonostársak körülményeire tekintettel egyikükre nézve se legyen méltánytalan, valamint az, hogy a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezzen a megosztás e módjába. Az utóbbi alól van kivétel, mégpedig az, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó tulajdonostárs tulajdonába adja.
A közös tulajdon megszüntetésének harmadik módja, a közös dolog értékesítése és a vételár felosztása. Az értékesítés ilyenkor árverés útján történik, melyen a tulajdonostárs élhet elővásárlási jogával.
A közös tulajdon tárgyának a tulajdonostárs tulajdonba adása esetén a megfelelő ellenértéket, az árverés útján való értékesítésnél a legkisebb vételárat a bíróságnak ítéletében kell megállapítania, amelyet sem a végrehajtás során a végrehajtó, sem a bíróság nem változtathat meg. Meg kell tehát határoznia, hogy mi az a legkisebb vételár, amelyért az ingatlan eladható, és hogyan oszlik meg a vételár a tulajdonostársak között. Ennek érdekében meg kell állapítani az alapul szolgáló forgalmi értéket.
Ha a tulajdonostárs abban az ingatlanban lakik, amelynek közös tulajdonát meg kell szüntetni, a bíróság őt az ingatlan elhagyására kötelezi, vagy ha ez méltányos érdekét sérti, a részére a tulajdoni hányadával arányos használati jogot alapít. A használati jog értékcsökkentő hatását az ingatlanban maradó tulajdonostársnak kell viselnie. A használati jog bíróság által meghatározott terjedelmének jelentős túllépése esetén, a bíróság a tulajdonos kérelmére megszünteti azt.
A tulajdonközösség megszüntetésének ez a módja csak végső esetben kerülhet alkalmazásra, mégpedig akkor, ha az ingatlanon fennálló közös tulajdon más módon nem szüntethető meg, illetőleg a természetbeni megosztás jelentékeny értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot.
Ingatlan közös tulajdonát társasházzá alakítással is meg lehet szüntetni, ha az ingatlanon az alapító okiratban meghatározott, műszakilag megosztott, legalább két önálló lakás vagy nem lakás céljára szolgáló helyiség, vagy legalább egy önálló lakás és egy nem lakás céljára szolgáló helyiség van. A „társasháziasítást” a bíróságtól is lehet kérni. A perben a társasház alapító okiratát a bíróság ítélettel hozza létre, és megkeresi az ingatlanügyi hatóságot, hogy a társasházat jegyezze be, a külön tulajdonoknak nyisson önálló tulajdoni lapokat, a külön tulajdonként meg nem határozott épületrészeket, helyiségeket, illetve lakást viszont az ú. n. társasházi törzslapon közös tulajdonként tartsa nyilván.
2008. január (módosítva 2015 november) dr. Hidasi Gábor
E Hírlevél tájékoztató jellegû. Terjedelménél fogva nem teljes körû, és nem minõsül tanácsadásnak
