A munkavállaló legfeljebb a munkaviszony megszűnését követő két évig nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekét sértené vagy veszélyeztetné. E kötelezettség teljesítéséért a munkáltató megfelelő ellenértéket fizet. Az ellenérték összegének meghatározásánál különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében, elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel. (Mt.228. § (1)-(2) bek.). Vajon hogyan működhet e szabály az ügyvéd és alkalmazottai jogviszonyában?
Az ügyvéd jellemzően alkalmazott ügyvéddel, ügyvédjelölttel, adminisztratív segítővel létesít munkaviszonyt. Az Mt. 228.§ szerinti megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) az ezt létesítő szerződésbe (a továbbiakban: Munkaszerződés) foglaltan, de nem kizárólag így, és nem csak a munkaviszony létesítésekor jöhet létre, hanem közben, és akár után is bármikor, amikor még van értelme a megkötésének. A Megállapodást motiváló érdek más az ügyvéd (ügyvédi iroda, a továbbiakban együtt: Ügyvéd) és más az alkalmazott oldalán. Nem törvényi elvárás, hogy a Megállapodás az Ügyvéd és munkavállalójának érdekszintézisét fejezze ki, hiszen a szerződés nem az érdek- hanem az akaratazonosság eredője. A Megállapodás létrejöttekor azonban – különösen az ügyvédi hivatásból eredő sajátosságok okán – nagyon előnyös, ha a Megállapodás egyben a felek érdekszintézisének mentén jön létre.
Az Ügyvéd alkalmazottjának érdekeit átgondolva, a Megállapodás alapvetően azért fontos, hogy többletjövedelmet generáljon. Versenyjogi tilalom, illetve korlátozás elvállalására más nem igen ösztönözheti a munkavállalót. Ezzel áll szemben, hogy az Ügyvéd elemi érdeke, hogy az alkalmazott ne sértse (veszélyeztesse) gazdasági érdekeit a munkaviszonyt követően. Az Ügyvéd nyilván fontolóra veszi, hogy vajon csak a Megállapodás képes-e megvédeni gazdasági érdekeit a munkavállaló esetleges versenysértő magatartásával szemben, vagy van olyan, az ügyvédi működést körülölelő normarendszer, ami Megállapodás nélkül is védelmet nyújt. Az alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelöltek esetében mindenképpen, az egyéb alkalmazottak esetében gyakorlatilag csak az ügyvédi titok védelmét célzó jogszabályi előírások jelentik ezt.
Gazdasági érdek sokféleképpen sérülhet. Az is e körbe tartozhat, hogy nő az ügyvédi illetve ügyvédjelölti létszám, fokozódik az ügyvédi verseny. A Megállapodások ennek korlátozását is célozhatják alkalmazott ügyvédek és ügyvédjelöltek esetében. A Megállapodás célja az is lehet, hogy az Ügyvéd akadályozza az alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt más ügyvédnél való továbbfoglalkoztatását, végső soron pályára lépését. Egyéb alkalmazottak esetében ez a szempont nem jöhet számításba, de az igen, hogy az egyéb alkalmazott a munkaviszony megszűnését követően ne helyezkedjen el más ügyvédnél, és nem vigye tovább a megismert irodaszervezési vagy más szakmai know how-t.
Az Mt. az absztrakciónak olyan szintjén szabályoz, ami nem veheti figyelembe az Ügyvéd működésének és az általa létesített munkaviszonynak az Üt-ben és ennek közvetítésével a MÜK Etikai Szabályzatában (Etsz.) rögzített sajátosságait.
Az alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelölt az Üt. által speciálisan szabályozott jogalany. Az ügyvédjelölt ráadásul olyan sajátos munkajogi jogviszonyban áll, ami szakmai gyakorlatnak minősül. Az ügyvédjelölt a „tanoncéveit” tölti. Ennek szabályait tartalmazza a jogi szakvizsgáról szóló 5/1991.(IV.4.)IM rendeletet, mely szerint „a jelölt” (érts: ügyvédjelölt) az a jogász, aki éppen az e rendeletnek megfelelő joggyakorlatot szerzi meg (1.§ (1) bek.). E sajátos státuszt szabályozza az Üt. 95.§ (1) bekezdése is, mégpedig úgy, hogy ügyvédjelöltnek azt tekinti, aki a külön jogszabályban meghatározott jogi szakvizsga letételéhez szükséges joggyakorlati idejét tölti. Az Üt. 96.§ (1) bekezdés b) pont szerint az ügyvédjelölté válás egyik feltétele, hogy az ügyvédjelölt munkaviszonyt hozott létre egy ügyvéddel. Az Üt. 100.§ (2) bekezdése szerint „Az ügyvédjelölt munkaviszonyára egyebekben a Munka Törvénykönyve az irányadó”. Az Üt. 101.§-a szerint pedig „A törvénynek az ügyvédekre vonatkozó rendelkezései az ügyvédjelöltekre megfelelően irányadók.” Az alkalmazott ügyvéd esetében hasonló szabályokat tartalmaz az Üt. 86.§ (1) bekezdése és a 89.§ (1) bekezdése.
A E szabályok különösen azért lényegesek, mert egyrészt ezekből derül ki, hogy az Üt. saját magához képest az Mt-t generális normának[1] tekinti. Másrészt ezek mutatnak rá, hogy az Üt. saját előírásait nem csak az ügyvédekre, hanem az alkalmazott ügyvédekre és az ügyvédjelöltekre is irányadónak tekinti, ha ő maga rájuk nézve nem tartalmaz speciális szabályt. Mindez azt jelenti, hogy az alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt esetében is tekintettel kell lenni az ügyvédekre vonatkozó törvényi és etikai elvárásokra, és nem utolsó sorban megsértésük jogkövetkezményeire.
Az alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelölt ügyvéddel azonos szakmai és etikai felelősségét igazolja az Üt. 87.§-a, mely szerint „A fegyelmi vétséget elkövető alkalmazott ügyvéddel szemben a 38. § a) és b) pontjában felsorolt, valamint az alkalmazott ügyvédek névjegyzékéből való törlés fegyelmi büntetés szabható ki”. A 98. § (1) bekezdése szerint „A fegyelmi vétséget elkövető ügyvédjelölttel szemben a 38. § a) és b) pontjában felsorolt, valamint az ügyvédjelöltek névjegyzékéből való törlés fegyelmi büntetés szabható ki.”
Az Mt. 228.§-át mindezek tükrében kell értelmezni, azaz mindenekelőtt azt kell vizsgálni, hogy az alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt esetében mit is jelent az, hogy az Mt.-t az ő munkaviszonyára csak „egyebekben” kell alkalmazni. Milyen vonatkozásban nem kell tehát alkalmazni?
A versenytilalom körében alkalmazni kell, mert az Üt. (és közvetítésével az Etsz.) kifejezetten nem tartalmaz az Mt. 228.§ bekezdéséhez tartalmilag hasonló szabályt. Az Üt. azonban tartalmaz olyan szabályokat, melyek bár nem kifejezetten versenyjogiak, de versenyjogi elvárásként (tiltásként, korlátozásként) is értelmezhetők.
Néhány példa: Az Etsz. 5/3. pontja szerint „Az ügyvéd nem folytathat olyan tevékenységet sem, amely tételes összeférhetetlenségi szabályt nem sért, azonban a tevékenység az ügyvédi hivatás méltóságát sérti.” Az Etsz. 5/8. pontja szerint az ügyvéd korábbi munkáltatójával szemben megbízást akkor vállalhat el, ha a munkaviszony legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt. Az Etsz. 13/5. pontja szerint „Az ügyvéd a korábban eljárt ügyvéd munkájával kapcsolatban ügyfele előtt csak eltérő jogi álláspontját közölheti, a korábbi ügyvéd működését nem minősítheti”. A 13/6. pontja szerint „Az ügyvéd köteles tartózkodni az ügyfélszerzés minden tisztességtelen formájától.”
Mindez azért lényeges, mert az Ügyvédnek nem érdeke, hogy jogos gazdasági érdeke normatív védettségét olyan versenytilalmi megállapodással fokozza, ami oktalanul kerül pénzébe. Az Mt. ugyanis nem azért ad lehetőséget e megállapodásra, hogy a munkavállalót jövedelemhez juttassa csak azért, hogy ennek fejében ne sértsen jogszabályt (ügyvédjelölt esetében az Etsz-t is). Az Mt. 228.§ (1) bekezdésében a „jogos gazdasági érdek” szófordulat nem csak arra utal, hogy a munkáltató gazdasági érdekének kell jogosnak lennie, hanem arra is, hogy annak megsértése illetve veszélyeztetése sem lehet jogszerűtlen. Alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelölt esetében mindez azt jelenti, hogy Megállapodás nélkül sem sértheti volt munkáltatója jogos gazdasági érdekét abban a körben, ami számára e nélkül is tiltott.
Az Üt. és az Etsz. hatálya alá tartozó alanyi és tárgyi körben az Mt. 228.§ (1) bekezdése szerinti idő (két év) is értelmezhetetlen. Az ügyvédre, alkalmazott ügyvédekre és ügyvédjelöltre vonatkozó törvényi és etikai elvárások ugyanis határidő nélküliek. Ennek egyik oka, hogy ezek az elvárások nem elsődlegesen gazdasági, piaci illetve versenyjogi indíttatásúak, hanem az ügyvédi hivatás méltóságával, az ügyvédség társadalmi tekintélyével függenek össze.
Az Mt. 228.§ csak akkor bírhat jelentőséggel, ha a korábbi alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelölt más (nem ügyvédjelölti, az alkalmazott ügyvédi vagy ügyvédi) pályára kerül két éven belül. Ebben az esetben – az ügyvédi titok kivételével – egyedül a Megállapodás lehet a versenysértés kontraktuális akadálya.
A 2 éven belül megszűnés esetén a Megállapodás előnye mérsékelt. Meg kell vizsgálni, hogy milyen lehet az a magatartás, mellyel az alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelölt a korábbi munkáltatója jogos gazdasági érdekét sérti vagy veszélyezteti. Kimerítő taxáció nyilván nem lehetséges, de az igen, hogy az ügyvédi piac és az ügyvédi tevékenység oldaláról vizsgáljuk a lehetséges sérelmeket és veszélyeket.
A munkáltató működésének gazdasági vonatkozású lényege, hogy az ügyvédi piac és verseny részese, ügyfeleket szerez, velük megbízási szerződéseket köt, megbízásaiból díjbevételekre tesz szert, szerződéses (pl. hibás teljesítési) és ügyvédetikai kockázatokat vállal. E tekintetben van jogos (védelemre méltó és szoruló) gazdasági érdeke. Mindezt ugyanis nagyon komolyan lehet sérteni vagy veszélyeztetni. E sérelem módszerei illetve esetei a következők:
a) lebeszél másokat arról, hogy korábbi munkáltatóját bízzák meg;
b) nem korábbi munkáltatóját ajánlja a potenciális megbízónak;
c) a volt munkáltató megbízójának figyelmét felhívja korábbi munkáltatójának mulasztására, etikai és anyagi felelősségére;
d) volt munkáltatójával szemben fogad el megbízást;
e) az alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt a munkaviszonyát követően folytatja joggyakorlatát;
f) ügyvéd lesz.
ad) a) A Megállapodásban kizárható, hogy a volt alkalmazott ügyvéd és a volt ügyvédjelölt eltanácsoljon másokat attól, hogy korábbi munkáltatóját bízzák meg.
ad b) Ellenértékért vagy a nélkül sem telepíthetők ügyfélszerzői feladatok a volt alkalmazott ügyvédre és ügyvédjelöltre versenyjogi megállapodással. Kizárt tehát, hogy érvényesek legyenek olyan megállapodások, miszerint a volt alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt ellenérték fejében korábbi munkáltatóját ajánlja.
ad c) Az alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelölt Megállapodással kötelezettséget vállalhat arra, hogy volt munkáltatója megbízásainak teljesítését és általános ügyvédi viselkedését a megbízók előtt ne bírálja.
ad d) Ez a megállapodás csakis nem ügyvédi megbízás elfogadásának kizárásáról szólhat, mert az Etsz. 5/8. pontja a korábbi munkáltatóval szembeni ügyvállalást 3 évre tiltja.
ad e) Kizárható, hogy az alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt, munkaviszonyának megszűnését követő legfeljebb 2 éven belül ne folytasson jogi tevékenységet, ne folytassa joggyakorlatát (sem belföldön sem külföldön), amivel az érhető el, hogy később lesz ügyvéd.
ad f) Megállapodással nem zárható ki, hogy az ügyvédjelölt két éven belül tegye le az ügyvédi esküt, az alkalmazott ügyvéd kamarai taggá váljon. Ennek oka, hogy az Mt. 228.§ (2) bekezdésének második mondata ekként fogalmaz: „Az ellenérték összegének meghatározásánál különösen arra kell tekintettel lenni, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót – elsősorban képzettségére és gyakorlatára tekintettel – újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében.” Amennyiben tehát nem munkavégzésre irányuló jogviszonyról van szó, a megállapodás nem képes joghatást (tilalmat, korlátozást) kiváltani. Az ügyvéddé válás nem újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése, és ügyvéd, a jogszabályban írt kivételekkel, nem létesíthet munkavégzésre irányuló más jogviszonyt. (E helyütt nem érintem az alkalmazott ügyvéddé válást, mert arra a Megállapodás szerinti tilalom vagy korlátozás kiterjedhet.) Mindezek tükrében kell vizsgálni az ellenértékben történő megállapodást.
Képzettsége és megszerzett gyakorlata okán az alkalmazott ügyvédet és az ügyvédjelöltet a Megállapodás csak akkor érinti hátrányosan, ha Megállapodás kikötései okán két éven belül nem folytathat ügyvédjelölti illetve alkalmazott ügyvédi tevékenységet, az ügyvédjelölt akadályoztatva van abban, hogy a szakvizsgára bejelentkezzen, illetve szakvizsga után ügyvéd (alkalmazott ügyvéd) legyen. Ebben az esetben az ellenérték az így előálló, kalkulált vagyoni hátrány kompenzációja. Az összegszerűség is ennek megfelelően alakulhat.
Mindezen okoknál fogva az Ügyvéd érdekét csak az a Megállapodás szolgálja, ami az ügyfél- és bevételszerző képességet, illetve a deliktuális és kontraktuális felelősség kockázatainak csökkentését közvetlenül szolgálja, és 2 évre szól. Ilyen érdeknek minősülhet az alkalmazott ügyvéd és az ügyvédjelölt szakmai érvényesülésének, ügyvéddé válásának hátráltatása.
Pénzügyi vonatkozásban az Ügyvéd ösztönös érdeke, hogy a törvényi minimumban állapodjon meg, ami nem lehet kevesebb, mint az azonos időszakra járó alapbér egyharmada (Mt. 228.§ (2) bek.). Ennél magasabb összegben való megállapodás akkor lehet indokolt, ha a gazdasági érdek védelmének szükségességét speciális körülmények okozzák, illetve ha az alkalmazottnak a Megállapodással okozott hátrány átlagon felüli. Mindezek nélkül, alkalmazói szempontból, önmagában is gazdasági érdeksérelem az ennél magasabb összegben történő megállapodás.
Fontos, hogy az Mt. szerint nem a megállapodás megkötéséért, hanem a vállalt kötelezettség teljesítéséért jár ellenérték. Ez azt jelenti, hogy az ellenértékben úgy is meg lehet állapodni, hogy az akkor esedékes, ha a vállalt kötelezettségek teljesítésére már sor került. Ez a munkaviszonyt követő idő. 2 éves megállapodás esetében csak ezt követően derül ki, hogy a teljesítésre szerződésszerűen került-e sor. Az Ügyvéd érdeke, hogy az ellenértéket szerződésszerű teljesítéshez kösse, vagy ha az ellenértéket a munkaviszony alatt vagy még a teljesítés előtt fizeti, szerződésszegés esetére kössön ki megfelelő teljesítési illetve visszafizetési biztosítékot.
2014. december
dr. Hidasi Gábor
[1] Lex specialis derogat legi generali
